Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-12 / 136. szám
1991. június 12. Kisvállalkozók oldala NÉPÚJSÁG 5 Vállalkozás, piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás Pártmunkásból üzletember Egy kényszervállalkozó kemény éve Pénz, tapasztalat és infrastruktúra nélkül nehéz a kezdés Sebestyén Dezsőt másfél évvel ezelőtt ismertem meg. A rendszerváltás kezdete számára csak megpróbáltatásokat hozott: munkahelye megszűnt, s munkanélküliként, az új helyzettől megriadva, tétován, a túlélésért harcolt...- Ma már nyugodtan mondhatom, hogy pánikba estem. Pártmunkás voltam, a Népfront megyei titkárhelyettese, majd az Oktatási Igazgatóság filozófia tanszékén tanítottam. No, nem filozófiát - hiszen a végzettségem alakítástechnológiai üzemmérnök - hanem számítás- és videotechnikával foglalkoztam. Az Oktatási Igazgatóságot felszámolták, 1989 decemberében mindenki kézhez kapta a felmondólevelét. Természetesen mindent megpróbáltam, hogy dolgozhassak, hiszen családom van, s egyébként is, nem tudnám soha elképzelni az életemet munka nélkül. De nem tudtam elhelyezkedni. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben voltam, s amit én tanultam, nyújtani tudtam, arra nem volt szüksége a környezetemnek. Nem kívánom senkinek ezt az érzést! Tavaly év elején - utolsó lehetőségként - jelentkeztem egy újsághirdetés alapján a budapesti Prode-Styl Kft-hez üzletkötőnek. A cég irodatechnikával kereskedett - fénymásolókkal, telefaxokkal, ilyesmivel - vagyis prospektusokkal kellett házalni, s megpróbálni eladni a készülékeket, igen szerény - 1,7 százalékos - jutalékért. Szóval ez kemény kizsákmányolás volt, rengeteg munkáért kevés pénz. Tudtam, hogy ezt nem lehet sokáig csinálni, ez semmiképpen sem lehet a végleges megoldás. Előfordult, hogy 2 hétig nem jött össze egyetlen üzlet sem. Ilyenkor gondoltam arra, hogy talán abba kéne hagyni az egészet. Szóval a helyzet még mindig elég kilátástalan volt. Közben persze kifigyeltem, hogy a kft hogyan csinálja az üzleteit, s arra gondoltam, hogy Az íróasztal előtt: tambovi emlék még a régi időkből ezt én is megtehetném egyedül. Pusztán egy probléma volt: valamennyi egyéb feltétel hiányzott a vállalkozáshoz. Nem volt pénzem, nem volt irodám, telefaxom, de még lakástelefonom se. Mégis belevágtam, vállalkozó lettem. Felvettem a 400 ezer forint újrakezdési kölcsönt és kiváltottam a működési engedélyt kereskedelmi ügynöki tevékenységre. Azért erre, mert így nem kellett üzlethelyiség. Továbbra is az irodagépekkel ügynököltem, de most már a saját szakállamra. A 400 ezer forint arra volt elég, hogy egy-egy üzletnél a pénzek átfutási idejének átfedéseit meg tudtam finanszírozni. Forgótőkének kevés volt, ügyesen kellett manőverezni, hogy mindig fizetőképes maradjak. Egy igazi kereskedelmi vállalkozáshoz elengedhetetlen az alapvető infrastruktúra megléte, s nekem ez nem volt meg. A testvérem telefonjára kötöttem egy üzenetrögzítőt, ezen keresztül tudtak kapcsolatba lépni velem a partnereim és ez persze nem volt túl hatékony. Sok üzletem ment füstbe amiatt, hogy nem tudtak elérni akkor, amikor kellett volna. Szóval nagyon nehézkesen, döcögve indult a vállalkozás, tapasztalat, tőke és infrastruktúra nélkül. Mára szerencsére túljutottam a kezdeti nehézségeken, beindult sokféle új tevékenység, üzlet. Az egyik fő profil most a pénztárgép, ezekből raktárról azonnal tudok adni a vevőknek. Továbbra is foglalkozom iroda- technikával, kellékanyagokkal, irodabútorokkal, adótanácsadással, könyveléssel, elfekvő készletek közvetítésével és a legkülönbözőbb kereskedelmi ügyletekkel. Nem panaszkodom, jól megy az üzlet, ma már mond valamit a nevem, vagy a Sebi Börze Ügynökség neve a szakmában. Anyagilag annyira jutottam, hogy sikerült megteremtenem a tárgyi feltételeket, van egy bérelt irodám, bemutatótermem a Marx Károly utcában, van telefonom, faxom, telexem, számítógépem, árukészletem és némi forgótőkém az újabb üzletekhez. Elindultam a szervezetépítés felé is, ma már nem tudom egyedül csinálni a szerteágazó üzletet. Alkalmazottam azonban nincs, társaim önálló vállalkozóként csatlakoznak hozzám. Most éppen egy komoly reményekkel kecsegtető kerékpárüzleten dolgozunk egy paksi kft-vel közösen. Sok ezer bringát hozunk be Kínából és Indiából és az előírásoknak megfelelően kiépítjük az országos szervízhálózatot. Komoly munkánk van benne, de ez hosszú távra szól. A jelenlegi piaci árakhoz képest 40 százalékkal olcsóbban tudjuk adni a kerékpárokat a viszonteladóknak, mert egészen minimális haszonnal dolgozunk. A „sűrű fillér” elve alapján kötünk üzletet: kis haszon mellett nagy tételben. Gyorsan, színvonalasan és mindenki másnál olcsóbban kell dolgozni, ilyen egyszerű a jó üzlet titka. Vállalkozást kezdeni nagyon nehéz, ezt megtapasztaltam. Nekem sikerült, ma már egyenesben van a Sebi Börze. De nem azért dolgozom, hogy meggazdagodjak, a család fogyasztása, szokásai nem változnak az anyagi lehetőségekkel. Daciával járok, s nem is vágyom jobb autóra. A megteremtett pénzt a vállalkozásba kell visszaforgatni, hogy nőjön, erősödjön és később esetleg munkát adjon több embernek is. Én tudom, milyen keserű érzés raz, ha valaki elveszti az állását és kilátástalan helyzetbe kerül. Sajnos sok értékes ember kallódik manapság, akik munkanélkülivé válva nem találják fel magukat, vállalkozónak pedig nem mindenki alkalmas. De sok jó vállalkozás segíthet hosszú távon azokon is, akik maguk nem mernek, vagy tudnak vállalkozóvá válni. -árki„Minden napra legyen értelmes munkám, ez a célom." A Tolna Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriuma Kocsis Imre Antal Erős András Majtényi Ferenc Bányai FHenrik Márton János Dr. Solymosi József Császár József Spengler Ferenc Lakatos Csaba Csillag Sándor Juhász János Schmidt Keresztély Dr. Nadray Katalin szekszárdi önkormányzat Tolna megyei önkormányzat szekszárdi ipartestület Tolna megyei Gazdaságszervező Egyesület Paksi Atomerőmű Vállalat Pannónia MGTSZ, Bonyhád OKHB, Szekszárd dombóvári önkormányzat KSZE, Szekszárd Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát TÁÉV, Szekszárd TÁÉV Kft, Szekszárd 228-as Jogtanácsosi Munkák., Szekszárd KISOSZ-hírek Fláromszázmillió forint hitelt vehetnek igénybe idén a magánkereskedők a KISOSZ és a Budapest Bank Rt. megállapodása alapján. A maximum 400.000 forintnyi, rövidlejáratú hitel árualap-feltöltésre, üzleti kiadásokra fordítható. A kereskedelmi szálláshelyeket üzemeltető vállalkozók 1991. július 1 -tői kötelezettek nyugtaadásra! A kölcsönzőüzletet üzemeltetők számára már fennáll ez a kötelezettség. Részletes tudnivalókkal a KISOSZ megyei szervezete szolgál. Gépkocsi-költségtérítés Több telefon és levél is érkezett a múlt héten közzétett jogszabályfigyelővel kapcsolatban, amely a gépkocsi-költségelszámolás új módjára is kitért. Az ott leírtak nem fedik a valóságot, mert a 10 liter/100 km üzemanyag-felhasználás már nem számolható el. Május 16-tól - a 9/1991. (V.16.) KHVM rendelet értelmében - az alábbi változások történtek: Egyrészt 4 Ft/km-ről 6,50 Ft/km-re emelkedett az állandó költségrész, amely a gépjármű fenntartási, javítási és felújítási költségeit tartalmazza, továbbá fedezetet nyújt az amortizációra. Másrészt a 10 liter/100 km üzemanyag ellenértéke helyett az üzemanyagfelhasználást a 11/1990. (IV.30.) KÖHÉM rendelet 1. melléklete szerint gépkocsitípusonként, az általános üzemeltetési feltételek mellett meghatározott alapnormákat kell figyelembe venni. Azon járművek költségelszámolására, amelyek a mellékletben nem szerepelnek, a típusbizonyítványban szereplő normákat kell alapul venni. Az elszámolható üzemanyagköltséget az adott gépkocsira vonatkozó és szükség szerint korrigált alapnorma és az üzemanyag mindenkori fogyasztói árának szorzata teszi ki. A rendelet 2. számú melléklete tartalmazza a korrekciós tételeket, amelyeket a gépjármű általánostól eltérő üzemeltetési módja esetében lehet alkalmazni. Ennek költségkihatását az egyéni vállalkozók is évényesíthetik, de feltétel, hogy a különleges üzemeltetési körülmények az útinyilvántartásban is szerepeljenek (például városban vagy terepen való közlekedés). Mire harap a külföldi tőke? Ki az úr a boltban? A közelmúltban Prágában egy, az amerikaiak által szervezett privatizálási konferencián vettem részt, amelyik a lengyel, csehszlovák és magyar privatizálási tapasztalatokkal foglalkozott. Itt kénytelenek voltunk megállapítani, hogy ha a lengyelek súlya az amerikai tudományos és politikai körök számára 100, akkor a csehszlovákoké 30, a magyaroké pedig csak 10. A tőkepiac véleménye azonban ezzel éppen ellentétes. Flozzánk az elmúlt évben mintegy 1.000 millió dollár külföldi tőke jött, Lengyelországba legfeljebb 100 millió. Az egy lakosra vetített tőkebeáramlás aránya tehát 1:36 a mi javunkra! Ez olyan arány, aminek okairól érdemes elgondolkodni. Hozzánk sokszorta több nyugati cég telepített már eddig is irodát, fiókot, küldte ide képviselőit. A nyugati cégek számára is megfelelő irodahelyiségek bérleti díja Budapesten többszörösre a varsóinak vagy a prágainak. Mi lehet az oka, hogy a nyugatiak inkább jönnek akár tőkéjükkel, akár apparátusukkal Magyarországra? Azt gondolhatnánk, hogy ez a kormány erőfeszítéseinek az eredménye. A külpolitikánké aligha, mert ebben a két másik ország mögött vagyunk. Egyébként is a tőkét még sehova nem sikerült a külpolitiku- soknak odacsábítaniuk. A tőkések ugyanis eleve irtóznak a politikai csalétkektől. Ők a hatékonyságot nézik. A hitelek öm- lenek oda, ahol a tőkehatékonyság jó, és elzárkóznak onnan, ahol ennek hiányát akár a legkülönbözőbb kedvezményekkel igyekeznek pótolni. Ebből azt a tanulságot kellene levonni, hogy nem annyira külföldre kell vezetőinknek utazgatniuk, mint sokkal inkább a gazdaság belső problémáinak a megoldásával kellene foglalkozniuk. Az érdem tehát nem a kormányé, hanem elsősorban a magyar vállalkozó szellemé. Még a közgazdasátudomány sem ismerte el, hogy a tőkét mindennél jobban a vállalkozó szellem és a szorgalom vonzza. Ahol az emberek szorgalmasak, vállalkozó szelleműek, ott minden politikai akadálytól vagy segítségtől szinte függetlenül jó lesz a tőke megtérülése, ahol pedig ez hiányzik, hiába van adóparadicsom a külföldi tőke számára, hiába egyengetik az útját a diplomaták, ott a tőkére szomorú sors vár. Ezért tartom én ma is helyesnek azt a megállapításomat, hogy e téren a magyar népé minden érdem. De térjünk vissza a lengyelekkel való ösz- szehasonlításra: a politikai szabadság születése tekintetében jó tíz éve hasonló fázisban vagyunk. Az erre való reagálásunk azonban igen különböző volt és maradt: A lengyelek elsősorban szakszervezetekbe szervezkedtek, munkavállalói jogaikat védték. A magyarok annyira figyelmen kívül hagyták ezt az érdekképviseletet, hogy ma már a munkavállalói érdek- védelem helyzete egyenesen tragikus nálunk. Náluk nagy sztrájkok voltak, nálunk még az ő sztrájkjaikat is bizalmatlanul fogadta a közvélemény. A lengyelek a határok megnyílását elsősorban cserekereskedelmi utakra használták ki, a magyarok bevásárló turizmusra. A lengyelek azért mentek külföldre, hogy devizához jussanak, a magyarok itthon szerezték be a devizát és azon a másodgazdaságban használható beruházási javakat vásároltak. Mindezt összefoglalva: ahol a nép szorgalmas, vállalkozó szellemű, még gyenge kormányok mellett is biztos a siker, ahol ez hiányzik, minden alap megvan a pesszimista jövőképhez. Ebben a tekintetben jobban orientálhat bennünket az, hogy milyen bérleti díjakat fizetnek a nyugatiak Budapesten, mint az, hogy milyen sikereket könyvel el magának a kormány. Kopátsy Sándoi Nem hiszem, hogy sokakat megrendít az a hír, miszerint a Kereskedelmi Felügyelőség úgy véli, eljárt az idő a vásárlók könyve fölött. Az ellenőrök azt tapasztalták, hogy a fogyasztói panaszok bejelentésének ez a fóruma ma már nem szolgálja az eredeti célt. Egyáltalán nincs garancia, hogy a bejegyzéseket továbbítják, arra még kevésbé, hogy valakik érdemben intézkednek. Sokhelyütt négy-öt év óta nincs egyetlen új bejegyzés sem a vásárlók könyvében. Ennyire tájékozatlanok lennénk, vagy ennyire beletörődtünk a megváltoztathatatlanba? Azt ugyanis senki sem gondolja komolyan, hogy az élelmiszerkereskedelemben minden a legnagyobb rendben megy. Hiszen ugyanezek a kereskedelmi ellenőrök állapították meg, hogy a vásárlások egy- harmadában kimutatható kár éri a vevőt. A kereskedelmi felügyelők tapasztalatai azt látszanak megerősíteni, hogy a vevők jelentős része manapság egyfajta adóként veszi tudomásul azt a sokféle megrövidítést, árdrágítást, minőségrontást, amit nap mint nap átél. Olyan elkerülhetetlen kellemetlenségként, ami talán majd a piacgazdaság teljes virágbaborulásakor fog eltűnni. Nos, ez valószínűleg jiagy tévedés. Ráadásul olyan tévedés, ami mindnyájunk zsebére megy. A piac ugyanis csak a politikai gazdaságtan tankönyvekben működött úgy, hogy a kereslet és a kínálat szabályozza az árakat, a gyenge termék kiszorul a piacról. A fejlett országokban a lakosság nem várta meg, amíg az élet a politikai gazdaságtan szerint kezd működni. Már jó- néhány évtizede él és napjainkra igen jelentős társadalmi erővé terebélyesedett a fogyasztói érdekvédelmi mozgalom. Az Egyesült Államokban vagy Németországban újságok tucatjait, minőségellenőrző szervezeteket, hálózatokat, intézeteket működtetnek. Nem kis részük van e szervezetek fenntartásában maguknak a kereskedőknek, sőt a termelőknek is, akik talán megpróbálnák manipulálni ezek működését, de a szigorú törvényi keretek ezt nemigen teszik lehetővé. Bizony, a törvények, amelyeknek nálunk még se híre se hamva, amelyek a vásárló jogait olyan szigorúan védik, mint az alapvető állampolgári jogait. Hiszen a piacgazdaságban a legnagyobb úr a vevő, a ő pénztárcáját, az ő egészségét jogszabályok tucatjai szolgálják. Valóban nem nagy ügy tehát, ha most egyszercsak eltűnik majd a poros kis könyvecske a boltokból. Tényleg eljárt az idő a vásárlók könyve felett. De mi lesz helyette? P.É. Jogszabályfigyelő A 8/1991. (VI.30.) NM-FM-- IKM együttes rendelet a tej- és tejtermékutalványok használatára vonatkozó szabályozást tartalmaz. Az ilyen termékeket értékesítő üzletek az utalványok szelvényeit megfelelő űrlapra ragasztják fel. A szállító az utalvány-szelvényeket köteles névértékűknek megfelelően az általa szállított áru vételárába beszámítani és fizetési eszközként elfogadni. Az 1991. évi XVI. törvény a koncessziós jogokat szabályozza. A rendelet kiterjed a kizárólag állami, önkormányzati társulási tulajdon hatékony működtetésének, valamint a kizárólagosan állami vagy önkormányzati hatáskörbe utalt tevékenységek gyakorlására, így országos közutak, vasutak, távközlés, szerencsejátékok szervezésére, postai alapszolgáltatásokra. A 68/1991. (V.30.) kormány- rendelet ^ fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés kulcsairól, tételeiről szóló 151/1989. (XII.28.) MT rendeletet módosította. Az iparban, az építőiparban és a belkereskedelemben alkalmazott, a munkavégzéssel összefüggő egyes költségtérítésekről szól a 18/1991. (V.30.) IKM rendelet.
