Tolnai Népújság, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-12 / 136. szám

6 NÉPÚJSÁG

1991. junius 12.

Kovács Kálmán kézilabda emléktorna

Harmadszor is a Tengelic nyerte a kupát

A második helyezett Simontornyai BTC

Húsipari SE - Tolna 20-7

Amikor 1989. februárjában utolsó útjára kísértük és a ten- gelici temető frissen hantolt sírja előtt több százan leróttuk kegyeletünket, éreztük: ekkora részvét csak a köztiszteletben álló, az élete munkásságával osztatlan megbecsülést, szere- tetet kiérdemlő embert övezhet. Kovács Kálmán, a tengelici termelőszövetkezet főkönyvelője, a helyi sportegyesület fáradhatatlan elnöke ilyen ember volt. Még a halála évében bo- csájtotta útjára az egyesület azt a kézilabdatornát, amely Tisztelgés a nagyszerű sportvezető emléke előtt. Június második vasárnapján a hagyományteremtő kupasorozat harmadik állomásaként hat női együttes szerepelt a tengelici bitumenes, pályán.

Egy héttel a megyebajnokság pontvadászatának zárása után - aligha csak a vonzó pénzdíjazás jóvoltából - rendkívül sportszerű, ám mindvégig izgalmakban bővelkedő mérkőzéssorozatot produkált a résztvevők mezőnye. Nem túlzás, a sportág igazi szépségeiből is ízelítőt adtak - elsősorban a csoportgyőztesek helyosztóin - a lányok, asszonyok. Az esély- latolgatás mérvadója természetesen a bajnoki produkció volt, így a dobogósok triójának re- vansait is többen bekalkulálták előzetes voksolásukba. Nos, a torna körmérkőzései zömmel őket igazolták.

Az első csoportban a bajnoki aranyérmes Dalmand egy héten belül második kupamecs- csén is vereséget szenvedett az ezúttal házigazda Tengelic- től. A másik ágon a Simontornyai BTC igazolta: nagy feladatok sikeres megoldására is képes együttesük van kiforróban. A két csoportgyőztes egymás elleni döntőjére nézők, szakemberek egyaránt sokáig emlékeznek majd. A buzdításban fáradhatatlan tengelici „békö- zép” jóvoltából hamisítatlan kupahangulat kísérte az összecsapást. Azt a döntőt, amelyben csak a 2x5 perces hosz- szabbítás periódusa mondta ki az „egygólos” verdiktet: a Kovács Kálmán emléktorna győztese harmadszor a Tengelici TSZGE csapata.

Eredmények, csoportmérkőzések: Tengelic - Kocsola 17-15 (8-9), Simontornya - Húsipari SE II. 12-5 (7-2), Dalmand - Kocsola 18-7 (14-3), Simontornya - Tolna 13-9 (7-2), Tengelic - Dalmand

22-10 (11-4), Húsipari SE II. - Tolna 20-7 (8-5).

Helyosztók: Az 5-6. helyért Kocsola - Tolna 21-18 (10-9)

V: Gálosi, Bencs. Mindvégig szoros, nyílt mérkőzés. Ld Szauervein K., Schmidtné 6-6 illetve Horváth 7, Fazekas, Is- gum, Kovács 3-3.

A 3-4. helyért: Húsipari SE II. - Dalmand 18-7 (7-3). V Bencs, Gálosi. Szünet után mezőnyfölényét gólokra váltotta a szekszárdi együttes. Ld: Né meth 9, Holtz 5, illetve Kudariné 3, Koleszár 2.

Az 1-2. helyért: Tengelic - Simontornya 17-16 (8-6

14-14). V: Mátrai, Schalli. Szín vonalas, izgalmas döntő. Ld Haász 5, Lukács 4, illetve La kos 7, Molnár, Gerussi O. 4-4.

Végeredmény: 1. Tengelic 2. Simontornya, 3. Húsipari SE II., 4. Dalmand, 5. Kocsola, 6 Tolna. A torna gólkirályi címét Szauervein Krisztina (Kocsola) szerezte meg 18 találatával. A legjobb kapusnak Ádám Réka (Tengelic), a legjobb mezőnyjátékosnak Lakos Andrea (Simontornya) bizonyult. A legsportszerűbb csapat részére felajánlott különdíjat a Kocsola kapta.

fekete-gottvaio

Ökölvívás

Jó mérkőzések a megyei körversenyen

„Ne várd a májust...”

Mint mindenki én is szimpatizálok a nagy sorozatokat felvonultató csapatokkal. Mondjuk 1990 tavaszán a mindössze két vereséget szenvedő Szekszárdi Dózsával, illetve idén, a Magyar Kupában fantasztikusan menetelő Atomerőmű SE-vel. Ámulatra, csodálatra méltó sorozatok.

Csodák persze a labdarúgó NB l-ben is vannak. Évek óta ... Érdekes módon ezek mindig május-június környékére esnek, amikor is a tökutolsó, biztos kiesőjelöltek parádés előadásokat rendeznek. (Nekik hiába mondja Zorán, hogy „ne várd a májust”.) A májusi eső, a több napfény vagy tudj isten micsoda jó hatással van az addig csak elvétve, véletlenül pontokat szerzőkre.

Ezúttal két fővárosi csapat vette át az ügyeletes „feltámadó" szerepét. És micsoda átéléssel! Az utolsó hét fordulóban ketten együtt a megszerezhető 28 pontból 19-et (!) zsebeltek be. Ámulok, bámulok ...

Ennek ellenére valahogy a „májusi csapatok” sorozatai nem tudnak szimpátiát kelteni bennem. És ha áprilisban zárulna a szezon? Úgy látszik engem . a tavaszvég, nyárelő bizalmatlanná tesz. Mást nem?

Ui: Sejtésem szerint a Zorán szám szövegírója, a Bródy tudhat valamit a magyar fociról... Ne várd a májust... Tralala...- krasznai mNyolc egyesület 58 fiatal ökölvívója lépett szorítóba a megyei körverseny második fordulójában. Színvonalas küzdelmek szemtanúi lehettünk. A szekszárdi Kertész Zsolt személyében ismét egy ügyes, tehetséges fiúra talált a Rácz-Gál edzőpáros. Oláh Péter (Szekszárd) nagyszerű, kemény mérkőzésen győzte le a dombóvári Horváth Imrét. A nagydorogi Harsányi viszont jobb volt mint „legyőzője”, az ugyancsak dombóvári Lakatos Attila. A Paksi SE két kiválósága, Do- hárszky és Sulák a tőle elvárható jó teljesítményt nyújtotta. Keller idő előtt búcsúzott.

Részletes eredmények (elöl a győztesek): Kovács G. (Dombóvár) - Szabó (Dombóvár), Góman (Dombóvár) - Kecskeméti (Nagydorog), Kovács R. (Dombóvár) - Kiss (Mohács), Kertész (Szekszárd) - Vörös (Dombóvár), Ruszev Zs. (Dombóvár) - Horváth (Nagydorog), Ruszev K. (Dombóvár) - Csonka (Nagydorog), Sulák (Paks) - Potocska (Dombóvár), Dohárszky (Paks)

A júliusi granadai serdülő- és ifjúsági asztalitenisz Eu- rópa-bajnokság előtt mindenképpen biztató, hogy a lengyel nemzetközi ifjúsági bajnokságról több éremmel tértek haza a magyar fiatalok.

A magyar leánycsapat arany-, a fiú együttes pedig - Lengyelország mögött - ezüstérmet szerzett. Az egyéniben- Nagy (Kecskemét), Ignácz (Mohács) - Simon (Bonyhád), Lakatos A. (Dombóvár) - Harsányi (Nagydorog), Bogdán (Mohács) - Tamás (Dombóvár), Lakatos B. (Dombóvár) - Vidra (Mohács), Oláh (Szekszárd) - Horváth I. (Dombóvár), Világos (Dombóvár) - Balogh (Nagydorog), Kovács (Nagydorog) - Szabó (Dombóvár), Boros (Bonyhád) - Szieber (Dombóvár), Kovács (Jánoshalma) - Bakurecz (Dombóvár), Orsolya (Nagydorog) - Veisz (Nagydorog), Macik (Jánoshalma) - Keller (Dombóvár), Kalányos (Dombóvár) - Farkas (Paks), Horváth Cs. (Dombóvár) - Deák (Kecskemét), Fuszek (Szekszárd) - Balogh (Dombóvár), Vilmányi (Paks) - Seres (Dombóvár), Kalmár (Jánoshalma) - Vida (Kecskemét), Czinege (Kecskemét) - Fábián (Bonyhád), Farkas (Nagydorog)- Makkos (Dombóvár), Puskás (Bonyhád) - Árvái (Dombóvár).

Döntetlenül mérkőztek: Horváth (Bonyhád) - Szabó (Szekszárd), Lázár (Dombóvár)- Hajdú (Dombóvár).

Pagonyi Róbert (BVSC) állhatott dobogóra. Bronzérmes lett a fiúknál, ahol egyébként a szovjet Szamszonov és a lengyel Szafranek vívta a döntőt (előbbi győzött)., A páros számokban is jutott két bronzmedál a magyaroknak, a Pago- nyi-Gárdos fiú - és a Gár- dos-Tóth K. vegyespáros került az elődöntőbe.

Érmek Lengyelországból

A falusi sport megmentéséért

A példaértékű bölcskei kezdeményezés

Gazos pályák, korhadt kapufák, rogyadozó lelátó, a kise- gyesületek háza táján szemlélődve máris kirajzolódik előttünk a szomorú jövőkép. Szűkös viszonyaink közepette a minőségi sport sem dúskál az anyagi javakban, ám a kistelepülések sportját egyértelműen a gazdátlanság jellemzi. A falu sportjáért érzett aggódás vezérelte Kiss József bölcskei polgármestert, mikor kötetlen beszélgetésre a községházára invitálta mindazokat, akik kötődnek a Duna-parti település sportjához. Az összejövetelt többek között dr. Szabó Zsolt, a Pécsi Köztársasági Megbízott Szekszárdi Területi Hivatalának vezetője és Priger József, a megyei önkormányzati közgyűlés elnöke is megtisztelte jelenlétével.

Szabó Lajost, a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek vezérigazgatóját, Sze- rényi Bélát, az MMG Automatikai Művek termelési igazgatóját is visszahozta a szülőföld sze- retete.

Atléta volt a polgármester

Kiss József régebben sem tartozott a tornából felmentettek közé, középiskolás korában pedig megyei válogatott atléta volt. Mi tagadás, a falu vezetőjeként az elmúlt hat évben szükség is volt az állóképességére, hiszen legnagyobb vállalkozása, a tornacsarnoképítés közben nemcsak segítő kezekkel, hanem gáncsoskodó lábakkal is találkozott. A környező vállalatok hathatós támogatásával elkészült impozáns létesítmény azonban mit sem ér testnevelő tanár nélkül, így hát a Pécsi Pedagógiai Főiskolán igyekezett a hiányt pótolni. Egy végzős házaspár, Orbán László és Bodonyi Gyöngyi rövidesen munkához is látott a faluban. Lett is nagy felháborodás, hiszen eddig a tornaórákon a padok közötti „bohóckodáshoz” szokott gyerekeket alaposan megizzasztották. Azóta is megizzadnak a tanulók, már jegyzik az eredményeket, a serlegek, a kupák szépen szaporodnak. Az iskola váltócsapata másodszor diadalmaskodott a Novák István futóemlékversenyen, serdülő labdarúgóik pedig a városkörnyéki bajnokságot nyerték meg.- Olyan embereket hívtam meg, akik a falu sportjáért önmagukat adták és ez még a pénznél is fontosabb - mondta Kiss József. - A tornacsarnok átadásának időpontja életem egyik legboldogabb napja volt. Látni a kipirult, boldogságtól sugárzó gyermekarcokat, számomra ez volt az elégtétel. Természetesen kihasználjuk a létesítményt. Az iskolai sporttal nincs is gondunk. Sajnos ugyanezt nem mondhatjuk el a községi sportegyesületről, napi megélhetési gondokkal küzdünk, a téesz a korábbi évekhez képest kevesebbet tud támogatni.

Sport és közösségteremtés

A dunaföldvári laktanyaparancsnok, Szigeti Zsigmond őrnagy a fiatalok edzettségi állapotáról szolgált figyelemreméltó adalékkal:- Megdöbbenve hallom, hogy a lakosság kezdetben ellenszenvvel fogadta a testnevelő tanárok ténykedését, a gyerekek megizzasztását. Elszomorítóak a tapasztalataim a honvédséghez besorozott ifjak állóképességéről: menetgyakorlatok alkalmával egy-két kilométer után bizony sokan kidőlnek a sorból. Mondanom se kell, hogy azok, akiket a testnevelés órákon még a széltől is óvtak.- Ne csak beszéljünk a fiatalokról, hanem kérjük is ki a véleményüket - fűzte hozzá a Bölcskei Községi Sportegyesület társadalmi elnöke és az ön- kormányzati testület képviselője, Látos Péter. - A bajnokság után sportolóinkat összehívjuk egy ünnepi vacsorával egybekötött találkozóra, itt elmondhatják, hogyan képzelik a közösségteremtést. Szűkös az egyesület költségvetése, de számtalan módja van a pénzteremtésnek. Sportolóink miért ne végezhetnének például az ön- kormányzat számára közhasznú munkát és a befolyt összeget új szerelésre fordíthatnánk? A legutóbbi testületi ülésen a képviselők megszavazták azt a pénzt, ami a té- esz-támogatást kiegészítve a további működéshez kell.

Ki fog itt koordinálni?

Ezen az önkormányzati ülésen Szinger Ferenc, az egykori Paks városi sportfelügyelő, (jelenleg a Paksi SE ügyvezető elnöke) is részt vett. A tőle megszokott vehemenciával érvelt, vitatkozott, meggyőzött, és végül is nem kis szerepe volt a támogatás elfogadtatásában. Mikor a csarnoképítés ügye már csaknem tengelytörést szenvedett, mikor a falunak testnevelő tanár kellett, a segítségére mindig számítani lehetett. Csak azt tette, amit éveken át - önzetlenül segített a kise- gyesületeknek. Munkájának értékét azonban a felettesei másképp ítélték meg és egy tollvonással megszüntették a beosztását. A meghívottak közül természetesen ő sem hiányozhatott. Hozzászólását nem a személyes sérelem vezérelte.- Nem vagyunk olyan szegények, hogy a városkörnyék sportjának koordinálásáért felelős beosztásról is lemondjunk. Ki szervezi majd a bajnoki rendszert, ki intézi az átigazolásokat? A gondok egyelőre még nem csúcsosodnak ki, még magától forog a kerék, de mi lesz, ha a sportszövetségek társadalmi munkásai is bedobják a törölközőt?

A tengernyi gondok közepette Bölcskén a sport nem kerül padlóra. A városkörnyéki, sőt a megyei sport megmentéséhez viszont a bölcskei példához hasonló koordinációra van szükség. Ezért Kiss József egy felhívással fordul a települések felé: ne engedjék a falvak sportját elkallódni!-kesjárAz „őrület versenye”

Ultra triatlon először Magyarországon

Mai

sportműsor

Labdarúgás: Magyar

Kupa elődöntő visszavágója: Atomerőmű SE - Ferencváros 16.30 óra.

Kosárlabda EB Tel-Avivban

Ma kezdődik Tel-Avivban a 23. női kosárlabda Európa-baj- nokság. Az utóbbi évtizedekben egyre sűrűbben fordul elő, hogy a távoli Izrael nem csupán részt vesz az európai küzdelmekben, hanem jelentős események rendezésére is vállalkozik, bár földrajzilag távolabb esik az öreg kontinenstől.

A selejtezők és az előző EB alapján nyolc válogatott küzdhet június 12-17. között a büszke címért és a jövő májusi olimpiai selejtező jogáért. Ez utóbbi lehetőség az EB első hat helyezettje számára áll nyitva, de ha a szöuli ötkarikás játékokon ezüstérmet szerzett jugoszláv közéjük kerül, akkor a hetedik is elutazhat Spanyolországba, az olimpiai selejtezőkre. A nyolc együttes két négyes csoportban előbb körmérkőzést vív, majd a legjobb négy az érmes helyezések eldöntéséért, az „alsóház” pedig az olimpiai részvételért harcol.

Válogatottunk június 12-én Bulgária, egy nappal később Izrael, míg június 14-én, pénteken a Cseh és Szlovák SZK válogatottja ellen mérkőzik. A másik csoportot a szovjet, a jugoszláv, az olasz és a lengyel válogatott alkotja.

Június utolsó napjaiban érdemes lesz odafigyelni azokra a hírekre, amelyek Magyarország második legnagyobb állóvize, a Velencei-tó környékéről érkeznek. Idegenforgalmi látványosságnál sokkal többnek számít a Carkiwarny Kupa (nevét a rendezés költségeit magára vállaló belga-magyar vegyesvállalattól kapta), amely csupán 19 résztvevőt vonultat fel, ám egytől-egyig rendkívüli embereket. Pontosabban: 11 ország képviseletében 18 gladiátort és egy mindenre elszánt - mexikói - amazont.

A június 27-én kezdődő és bátran egyedülállónak nevezhető próbatétel tulajdonképpen egy rendhagyó triatlon verseny, amely „csak” azért nem nevezhető hagyományosnak, mert az indulók mindenből a szokásos táv négyszeresét teszik meg! Innen az elnevezés is: ultra-tri- atlon, amelynek teljesítéséhez 15,2 kilométert kell úszni, 720 kilométert kerékpározni, befejezésül pedig 168,8 kilométert futni! Összesen több mint 900 kilométert, méghozzá tempósan, mert szorít a szigorúan megszabott 90 órás versenyidő, amelynek legcsekélyebb túllépése is hiábavalóvá teheti csaknem négy nap embertelen erőfeszítéseit...

Ilyen versenyt eddig még egyet sem rendeztek, sőt az ultra-triatlon küzdelmes napjait is csupán ketten élték át, egy holland és egy magyar. Utóbbi,

a székesfehérvári Mészáros János nem mindennapi sikerélményén felbuzdulva fogott hozzá a Carkiwarny Kupa előkészítéséhez, többek között azért is, mert egy szép napon elege lett a „hosszútávfutó magányosságából".

Téved, aki arra tippel, hogy az „őrület versenyének” lég- jobbjaira sok tízezer dolláros pénzdíjak várnak, netán egy luxuskocsi, vagy ehhez hasonlók. Téved, hiszen az egész csak kedvtelés, senki sem számíthat olyasfajta elismerésre, amelyben nem is olyan régen a kanadai Ben Johnson hetente részesült, fellépésenként 20-30 ezer dolláros honoráriumban.

A 19 megszállott közül az esélyesnek kikiáltott francia Dominique Callard egyszer már az ötszörös triatlon kíméletlen vizsgáján is megfelelt. A japán Yosiuki Tanaka viszont elmondhatja magáról, hogy egyszer „átszaladt” az Egyesült Államokon: több részletben, de pihenőnap nélkül 4800 kilométert hagyott maga mögött.

Ami pedig az egyetlen hölgyindulót, a mexikói Silvia Ando- nie-t illeti, nos, már ő is túljutott a dupla és a tripla triatlonon, de még ezek után sem érzi .teljesnek a pályafutását. Ezért utazik Magyarországra és már előre fogadkozik, hogy eléri a célt, 900 kilométer tempózás, pedálozás és futás után.

Szalay Péter Ferenczy-EUROPRESS