Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
1991. május 11. NÉPÚJSÁG 9 Gondoskodás és gondozás Idősek háza, bezárt bölcsőde A gyermekvállalás felelőssége Minden tizedik párkapcsolat terméketlen » * Egy társadalmat, egy közösséget semmi sem minősít jobban, mint az, ahogyan a közösségnek hasznot még nem, vagy már nem hozó polgáraival, a gyerekekkel és az idősekkel bánik. A megyénkéi szomszédos baranyai 2800 fős településen, Mágocson érdekes, Tolna megyei falvak, önkormányzatok számára is követendő példát láttunk a bölcsődések és a nyugdíjasok gondjainak megoldására. Bölcsőde helyett pénz A mágocsi bölcsődét idén március elsejével képviselő-testületi döntéssel megszüntették, a 25 férőhelyes gyerekintézményben ugyanis mindössze 11 kisded volt. Azok közül is több már betöltötte az óvodáskort, így év közben átmehettek a másik gyerekintézménybe. A 9 alkalmazottra ezután még kilenc gyerek sem juttott volna, ami ugyancsak nagy luxus, hiszen 1 gyermek bölcsődei elhelyezése 110 ezer forintjába került évente az önkormányzatnak. Ráadásul a bölcsőde épületét is korszerűsíteni kellene, a 140 éves, tömésfalú ház ugyancsak megrokkant. Ezért született a salamoni döntés, zárják be a bölcsődét, mely rossz játékautomataként megszámlálatlanul nyeli az ön- kormányzat amúgy is kevés pénzét és helyette kapjanak támogatást azok a szülők, akik gyereküket ezután otthon nevelik. A döntés értelmében minden mágocsi, állandó lakhellyel rendelkező édesanya, és nemcsak azok, akik eddig is igénybe vették a bölcsődét, 1991. március elsejével, a gyed megszűnte után, míg a gyermek a két és fél éves óvodáskort el nem éri, 2000 forint támogatást kap. Az önkormányzat nyert a dolgon, a szülők és csemetéik szintén. Vesztesnek talán csak azok a bölcsődei alkalmazottak mondhatják magukat, akik nem tudtak elhelyezkedni szakmájukban, - egy részüket ugyanis átvette az óvoda, illetve az idősek háza, - de hát veszteség nélkül nincs nyertes csata. Garzon, nyugdíjasoknak Téves dolog azt hinni, hogy egyedülálló, támogatásra, ápolásra szoruló idős ember csak a városokban él. A korábbi szociálpolitikai, egészségügyi koncepció ezt feltételezte, azzal, hogy szociális otthonokat nagyobb településeken, városokban hozott létre, gondolván, ott van arra a legnagyobb szükség, mivel ezeken a helyeken él sok idős, elhagyatott ember. Míg évekkel ezelőtt ez valóban így volt, napjainkra fordult a kocka, a kis települések elnéptelenedése, a fiatalok elvándorlása miatt sok falusi idős ember maradt egyedül. Nincs is semmi baj addig, amíg egy ilyen idős ember egészséges, el tudja látni önmagát és a ház körüli teendőket. A gondok akkor jelentkeznek, ha valamilyen betegség miatt erre képtelenné válik. Ha nincs hová mennie, kénytelen beköltözni egy lakóhelyétől távol eső szociális otthonba, ahol senkit sem ismer, ráadásul többedmagával osztozik egy olyan szobán, melynek egyetlen bútora sem emlékezteti korábbi otthonára.- Mi ez, ha nem elszemélytelenedés XX. századi mintára, a legbiztosabb módja annak, hogy valakit minél előbb sírba tegyenek - mondja Sziveri Mátyásné mágocsi polgármester, akinek nem kis érdeme van abban, hogy a mágocsi egyedülálló idős emberek ilyen jellegű gondja megoldódott. Ugyanis 1987-ben „Idősek Háza” néven 11 mini lakosztályt hoztak létre a faluban lévő, korábban már működő szociális gondozási központ mellett. Többen várakoznak A település vezetői az építkezéshez szükséges pénz egy részét pályázat útján nyerték, melyhez az ideköltözők személyenként 150 ezer forinttal járultak hozzá. A11 lakosztály mindegyike foglalt, sőt, jópáran várnak arra, hogy bekerülhessenek az összkomfortos garzonokba, melyek szociális otthonra egyáltalán nem hasonlítanak, annál inkább szállodai szobákra, apartmanokra. Tágas, szépen berendezett társalgó köti össze a régi épületszárnyat, - ahol az étkező található - az idősek otthonával. A hosszú folyosón számozott ajtók, rajtuk névjegytáblák, az. egyiken bekopogunk. Brandt Istvánné, született Vasadi Margit szívesen fogadja a látogatókat, bár éppen el van foglalva, palacsintát süt. A 68 éves asz- szony éppúgy, mint a többi lakó 65 forintért napi háromszori étkezést kaphatna, de nem teszi, mindennap főz. Lakásába belépve baloldalt beépített kis konyha, jobbról a fürdőszoba nyílik, szemben a háromszor háromméteres szoba, amit ha egy kicsivel nagyobbra építettek volna, jobban szolgálná a benne élők kényelmét, bár így is otthonos a saját bútorokkal, szőnyegekkel, festményekkel berendezve.- Itt olyan nyugodt életem van, hogy ennél jobbat el sem tudok képzelni. Ha magányra vágyom, becsukom az ajtót és egyedül vagyok. De akkor sem kell ag- gódonom, ha beteg vagyok, van aki rám nyitja az ajtót, ápolnak, - halljuk Brandt Istvánnét, aki mágocsi önálló lakását cserélte fel az idősek háza garzonért, miután férje és édesanyja meghalt, őmaga pedig egy baleset után mozgásában kissé korlátozottá vált. Mint mondja, emelni, cipe- kedni nem tud, hosszabb távon gyalogolni sem. Egyedül csak nagy nehézségek árán tudná ellátni magát, itt viszont minden adott ahhoz, hogy nyugodtan teljenek napjai. 800 forint hozzájárulás ellenében mosnak, vasalnak, takarítanak rájuk, akit kell fürdetnek, ápolják. Öt gondozónő, egy klubvezető, három konyhai alkalmazott és két takarító gondoskodik a zökkenőmentes életről, de kijár ide az orvos, a pap, a fodrász, a pedikűrös is. Támogatás van, de nem erre- Kísérleti jelleggel indítottuk ezt a gondozási formát, mert meggyőződésünk, hogy a jövő útja ez és nem a több száz férőhelyes szociális otthon, - állítja Vincze Antalné gondozási központvezető, aki szívügyének tekinti, hogy az itt élő, munkában megfáradt idős emberek mindent megkapjanak. Eddig nem is volt gond, mivel az Egészség- ügyi Minisztérium támogatta ezt a fajta gondozást, tavaly még 3 millió forintot kaptak egy ösz- szegben, az idén már csak 45 ezer forintot lakónként. Hogy jövőre mi lesz, azt még egylőre senki nem tudja. Jelenleg tizennégy nyugdíjas vár arra Mágocson, hogy az idősek házának lakója lehessen.- Bármennyire sajnáljuk is, nincs pénz új lakások építésére, még ennek a fenntartása is nehéz terhet ró az önkormányzatra, - mondja sajnálkozva a polgármesterasszony. - Az a baj, hogy ezt a gondozási formát a minisztériumban nem tekintik szociális otthonnak, így nem kaphatjuk meg azt az állami támogatást, ami a hasonló intézményeknek jár. Nincs mit tenni - tárja szét kezét sajnálkozóan Sziveri Mátyáné. Valóban nincs mit tenni? F. Kováts Éva Életet adni, gyermeket felnevelni, minden egészséges társadalomban az ember egyik legfontosabb céja. Megyénkben az elmúlt évben 3200 újszülött jött a világra, közülük 41-en születési rendellenesség miatt még csecsemőkorban meghaltak. Aktuális gondokról beszélgettünk dr. Panka Józseffel, a megyei kórház szülészetének főorvosával.- Az említett számok önmagukban nem a realitásokat tükrözik. A negyvenegy csecsemő között csak kis százalékban volt érett magzat. A többség kis súlyú, éretlen koraszülött volt. Ma már a tudomány segítségével a 900 grammos újszülött is életben tartható, hogy ez szerencsés vagy nem, ezen a tudósok egy része vitatkozik. Az viszont nagy eredmény, hogy ma már az országos szűrő program keretében évente 300 rendellenesen fejlődő magzatot sikerült időben észrevenni. A terhesség 16. hetében ultrahang és az anya vérének vizsgálatával a velőcsőzá- ródási rendellenességek, - ide tartozik a nyitott gerinc is, - kiszűrhetők.- Még a terhesség előtt, hová, kihez fordulhatnak azok a leendő szülők, akik felelősséggel, felkészülten szeretnék fogadni csemetéjüket?- Egy évvel ezelőtt indítottuk az optimális családtervezési szolgálatunkat. Itt bárkit, minden külön bejelentkezés nélkül szeretettel fogadunk. A felmerülő kérdésekre igyekszünk válaszolni. Az így vállalt terhességet figyelemmel kísérjük, magzatvédő vitaminokkal segítjük a születendő baba fejlődését. Hasonló szerepet tölt be a genetikai tanácsadó is. Ide elsősorban azokat a pártokat várjuk, akiknél a családban már előfordult rendellenesség, halva szülés és halmozott koraszülés. A tapasztalatom az, hogy a fejlődési rendellenességek nagy része nem genetikai probléma, inkább külső ártalmakra vezethetők vissza. A labor és a kromoszóma vizsgálatok után tudunk tanácsot adni a leendő szülőknek.- Azt mondják, hogy a nők két dologért szinte mindenre képesek, az egyik, hogy megszabaduljanak a nem kívánt terhességüktől, a másik, hogy bármi áron is, de anyává váljanak.- Igen, így van. Ami a művi vetéléseket illeti, azok száma sajnos évről-évre növekszik. Annak ellenére, hogy kollégáimmal együtt évente 60-70 felvilágosító előadást tartunk az iskolákban, de a felgyorsult élettempó, a lányok korai nemi érése, a kíváncsiság és a szülők oda nem figyelése helyrehozhatatlan bajokat is okozhat. Köztudott, hogy a terhesség-megszakítások előidézhetik a későbbi meddőséget, a spontán abortuszt és a koraszülést.- Mikor beszélünk meddőségről, mennyi idő után kell felkeresni a szakorvost?- Két évi rendszeres nemi élet után, a terhesség elmaradása esetén kell szakorvoshoz fordulni. A meddőség oka a férfiakban is lehet, az esetek egyhar- madában ez igazolódik be. A vizsgálatok időigényesek, problémát okozhat, ha a párok gyors eredményt szeretnének és a türelmetlenség viszi őket egyik orvostól a másikig. Az esetek túlnyomó többségében vagy hormonális vagy kürtpetefészek gyulladás az ok. Mindkét esetre van megoldás. Ennek ellenére a házasságok 10 százaléka meddő és ennek egyiki oka a már említett terhesség-megszakítás.- Milyen védekezési módot ajánl a főorvos úr azoknak, akik átmenetileg nem akarnak gyereket? >- Az abortusznál minden védekezési mód jobb. Nagyon jók a fogamzásgátló tablettáink, különösen a legújabb, a Triregol, amely a női szervezet hormonális állapotát követi. Akik nem bírják a tablettákat, méhbe helyezett eszközzel és gumióvszerrel is védekezhetnek.- Az országos helyzethez viszonyítva milyen állapotúnak ítéli meg a megyei szülészetet?- Nem vagyok telhetetlen, mégis azt mondom, lehetne jobb is. Amióta a terhességmegszakítások összegét nem okmánybélyegen, hanem a pénztárunkban fizetik be, azóta műszereink fejlesztésére is jutott. így minden gyerekágyas mellett központi anyatejszívót szereltünk fel, a szülőszoba pedig légkondicionált. A 153 ágyas osztályon 19 orvos dolgozik, munkánk nemcsak a kórházban zajlik. Részt- veszünk a rákszűrésekben, vidékre, területre is járunk. Nagyon strapás szakma a miénk, de tele van izgalmakkal és az a legnagyobb öröm, amikor egy egészséges csecsemő felsír. MA. Történelmi emlékképek az ifjúságról Narr úrnak nem kell narrátor A postástáska szíja húzta vállát Szelíd, nyári este volt, s csendben álldogállt a sír mellett. A magány sugárzott róla. Ápolt, kedves kisöregnek látszott, aki bizonytalan áhítattal várta, hogy beszélgethessen legalább pár szót, amikor valakinek szüksége lehet rá,s kiveheti zsebéből azokat a papírlapokat, melyekre magánya verseit Írogatta. Igen, így ismerkedtünk meg... verseket osztogatott. S teszi ezt azóta is, mert írja sorait önmagának, a Népboltos eladólánynak, a hivatali ismerősnek. Mindenkinek. Zsebében mindig ott lapul néhány vers, s a fehér lap alján jellegzetes dőlt betűkkel ott az aláírás; Narr József... vagy Josef Narr, attól függően, hogy a Neue Zeitungban, vagy éppen a Külváros című országos havilapban jelenik-e meg. S ha nem jelenik meg egyik lapban sem... nem gond, a lényegen nem változtat. Narr József a maga örömére ír. - Az ember lelke össze kell találkozzon a ceruzával - mondja, miközben íróasztalán könyvek, iratok, újságok és a féltve őrzött írógépe között éppen tavaszi verseket válogat. Az ablak alatt, a beeső fényben alkot, vagy a kis hokedlin, mely oly sok örömöt és keserűséget látott az elmúlt negyven évben. A királyi rendetlenségben, mint minden írásai foglalkozó ember környezetében - mindennek helye van, s azonnal minden fellelehető. Kiülünk a babarózsa bokor alá.- Elveszettem a feleségemet, s tovatűnt az alkotókedvem is, de egy megjelenés, egy kis érdeklődés újra éleszti a bennem szunnyadó tüzet, s már hozza is a Külváros irodalmi rovatvezetőjének levelét, aki arra bíztatja: írjon. Beszélgetünk szépen, csendben, nosztalgiázunk, s szóba kerül: mi foglalkoztat mostanában bennünket..- Az életművemet, mely két kötetben van nyers gépelésben, sokan elolvasták, még dr. Kolta László is. Úgy írtam, hogy a kezem nem tudta követni a gondolataimat, s akkor jöttem rá: árkot ásni, vagy fát hasogatni köny- nyebb, mint írni. Mert gyötrelem az is, ha elszalad egy gondolat, mert a gyarló kéz már görcstől fáradt. Elmeséli hogyan kezdte, milyen belső sugallat osztotta rá az írás kényszerét:- Álmot láttam, az első soraimat megálmodtam 1978-ban. Vasárnap hajnalon egy újságpapír szélére írtam első versemet, aztán a hokedlire odakészítettem a ceruzát, papirostA hatvanhat éves Narr Józsefet egész Bonyhád ismeri, hisz valaha postás volt. Igaz/ Dal- mandon kezdte tisztviselőként a munkáséveket, de jött a háború, a káosz, a B-listázás, s maradt a lehetőség otthon, a paraszti élet Aparhanton.- Nehéz idők voltak: 47-ben az elkobzás, szörnyű érzés, aztán a bátyám, a kényszer SS-ben, a húgomat elhurcolták, a Volksbund okozta keserű órák... Ötven év alatt sosem meséltem erről senkinek... Ne is beszéljünk róla! Inkább arról mesél, micsoda örömet okozott neki ha a jómódú apari magyar parasztember pincéjénél beszélgető, adomázó falusi értelmiség esti csevelyét hallgathatta.- A pincekulcsos falusi idill és romantika, a parasztember megbecsülése, a falusi intellektuális világ elismerő csettintései a bor felett... szép emlékek. Szívesen ült és hallgatta őket, tanult a szenvedélyes székelytől, a hűvös és kimért, de józanul gondolkodó svábtól, meg a kocsmában is nagyhangú magyar gazdától.- Kocsmáztam én magam is, de rájöttem, az ital nem megoldás. Hát lemondtam róla, pedig a jó könyvre, a jó borra sosem sajnáltam életemben a pénzt. A szobában becses helyen a könyvszekrény, benne lexikonok, szépirodalmi sorozatok, James Joyce és Mikszáth békésen megférnek.- Akinek nincs kötődése semmihez, annak mit ér az élete? - kérdi, s így érthető, hogy nem fél öregségtől, és ünneptől, magánytól, és megnemértéstől. Postás lett újra 1950-től, egészen a nyugdíjig húzta hátát, vállát a postástáska szíja. Vitte a nyugdíjakat, s kihordóként igen sok ház ajtaján kopogott.A táskaszíj húzott, és visszatartott, de a küzdés, az élet és a hétköznapok szeretete ezt feledtette. A szegénység, az ital okozta gyötrelem, a háromnapos hallgatások böjtje: de sokat nyomasztott engem! Aztán csak azt számolgatom: 37 év során sok-sok kilómétert tettem meg mások szolgálatában. Meséli, a tempó lassult a végére, a test megkopott, de a szellem beérett és sok-sok kedves beszélgetés öröme - máskor köteles nyűge - ül ma a lelkében. Ma ő is ingadozik, akárcsak mások, megingatják az események, valóságos utálat tölti el a harácsolás láttán, sajnálja az elesetteket, megveti a hazug embereket. De a biblia tiszta bölcseleté nyugalmat áraszt számára.- Ha szellemi, anyagi javainkból nyújtani tudunk a rászorulónak, ha a szellemi adakozás kötelességérzettel párosul, s felemeli a lemaradottat - csak az segít! Az élet nem tánclokál, nem sportpálya, az élet komoly dolog, élni benne csak tisztességgel érdemes - vallja Narr József. Verssel búcsúzik. Sorai hétköznap fakadtak, ám benne ünnepet teremtettek: Olyan rövid ez az élet, alig élünk, jön a végzet, mint a köd ha szertefoszlik, úgy a test is porrá oszlik. Nagy a baj e bús világban, nem dúskálunk gazdagság ban, bársonyszékben alkudoznak, rovásunkra döntést hoznak. A vers, melynek címe - Végleges a kudarc? - a máról vallott nézetek gyűjteménye. Narr József mégsem panaszkodik. Él csendben, versel, prózát szerkeszt és továbbra is fehér papírra rója sorait. Szabó Sándor Fotó: Ótós Réka Brandt Istvánné és Vincze Antalné
