Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-11 / 109. szám

Hogy az olvasó teljesebb képet kapjon... Bogyiszló mint tájegység? Válasz dr. Czajtányi István cikkére Örömmel olvastam a Tolnai Népújság május 4-i számában dr. Czajtányi István cikkét, amelyben félreértések tisztá­zása szándékával értékes in­formációkat hozott nyilvános­ságra a bogyiszlói paprika és a paprikamalom múltjáról. Cikké­ből kitűnik, hogy a téma alapos ismerője. Éppen ezért volt meg­lepő számomra, hogy néhány fontos dologról nem beszélt, másokat pedig jelentőségüknél jobban hangsúlyozott. A korábban megjelent ripor­tokban egyetlen riportalany sem nevezte Bogyiszlót tájegység­nek. Ezt nyilvánvalóan túlzás lenne állítani egy alig 3000 lélek­számú községről. Csupán arról ejtettek szót, hogy Bogyiszló jó minőségű paprikájáról közis­mert. Ami igaz is. Arról sem esett szó a riportokban - mert nem volt tárgya a beszélgetéseknek -, hogy Bogyiszló neve a köz­ségről elnevezett és sajnos már kiveszőiéiben lévő étkezési pap­rikafajtáról vált ismertté a 30-as években. Valamint arról sem beszéltek a megkérdezettek, hogy Bogyiszló jó minőségű fű- szerpaprikájáról is széles kör­ben ismert. Ez főként annak kö­szönhető, hogy az elmúlt évtize­dekben a bogyiszlóiak - főként személyes ismeretségeken ala­puló - széleskörű üzleti kapcso­latokat alakítottak ki szerte az országban. Úgy érzem, hogy a cikk írójá­nak, ha valóban tisztázni akarta volna a félreértéseket, az étke­zési paprika fajtaneve és a föld­rajzi név mint eredetmegjelölés használatának összemosódá­sára kellett volna felhívnia a fi­gyelmet. A megjelent riportok címében szereplő kérdés, hogy „Újra fogalommá válik-e a bo­gyiszlói paprika?”, a jövőre vo­natkozott. Pontosan így kellett volna fogalmazni: vajon a bo­gyiszlói paprikamalomban előál­lítandó őrleménynek lesz-e a pi­acon olyan híre, neve, mint előd­jének, az étkezési paprikának volt? Mióta termelnek fűszerpapri­kát Bogyiszlón? Anélkül, hogy bárkivel feleslegesen vitába akarnék keveredni, szeretnék idézni dr. Pénzes István: A ma­gyar fűszerpaprika című művé­ből (Akadémiai Kiadó, Bp. 1967. 23. p.) a Szeged és Kalocsa kö­zötti elsőbbségi vitáról néhány sort.- Véleményem szerint legva­lószínűbb az, hogy a fűszerpap­rika termesztés mindkét nagy fo­lyó mocsaraiban bővelkedő terü­leten, egymástól függetlenül alakult ki. A törökök ugyanis mind a Tisza, mind a Duna kör­nyékét megszállták, s miután malária elleni gyógyszerük a fű- szerpaprika volt, könnyen meg­lehet, hogy a mocsaras Sárköz­ben a helybeli lakosok körében is népszerűvé vált az „új gyógy­szer” éppen úgy, mint a vízzel körülölelt Szegeden. Aki Bogyiszló történetét is­meri, az tudja, hogy mocsárban és vízben Bogyiszlón sem szen­vedtek hiányt. Okkal lehet tehát feltételezni, hogy Bogyiszlón a kezdetek óta termesztik a fű- szerpaprikát. A másik két dolog, amellyel nem értek egyet, a bogyiszlói önkormányzat jogosultságának megkérdőjelezése, valamint Gyöke József egykori főjegyző szerepének alulértékelése. Állí­tásom igazolására hadd mond­jam el röviden a bogyiszlói pap­rikamalom történetét. A Bogyiszlóvidéki Paprikama­lom Szövetkezet 1937. szep­tember 19-én alakult 14.000 pengős üzletrész tőkével, bo­gyiszlói székhellyel. A Tolna Megyei Cégbíróságon 50.200- as lajstromszámmal jegyezték be a cégnyilvántartásba. Saját nevében üzletrészeket bocsá­tott ki. A 14.000 pengő üzletrész tőkéből 3.500 pengő volt az ak­kori önkormányzat tulajdonosi részaránya, amelyet a jelentős közmunkával feltöltött, körülár- kolt és bekötőúttal ellátott ma­lomtelek ellenértékeként kapott. A többi üzletrészt a bogyiszlói gazdák jegyezték. A Bogyiszlóvidéki Paprikama­lom Szövetkezet megalakításá­nak közvetett oka, a fűszerpap­rikának az 1936-os spanyol pol­gárháború miatt bekövetkező vi­lágpiaci konjunktúra volt. Mely­nek következtében a Szeged és Kalocsa környékén 1934-ben megállapított úgynevezett belső körzetek határait kiterjesztették a távolabbi területek községeire, a külső körzetekre is. így lett Bo­gyiszló a Tolna megyei fűszer- paprika termesztés és feldolgo­zás központja. A szövetkezet tagszövetke­zete volt a „Hangya” Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szö­vetkezetnek. A „Hangya” Köz­pont - a szövetkezetek szövet­kezete - abból élt, hogy a tag­szövetkezetek számára külön­féle szolgáltatásokat biztosított, valamint szervezte a tagszövet­kezetek együttműködését. Ilyen szolgáltatás volt pl. a nagyobb szövetkezetek főkönyvi könyve­lésének vezetése, a beruházási pénzforrások felkutatása, a be­ruházások finanszírozásában való közreműködés, a működés forgóeszköz szükségleteinek biztosítása, a tőzsdei ügyek in­tézése stb. A „Hangya” Központ nyújtott adminisztratív segítséget a Bo­gyiszlóvidéki Paprikamalom Szövetkezet 200.000 pengős beruházási hitelének megszer­vezéséhez is. A hitel fedezete­ként pedig a módosabb bogyisz­lói gazdák földbirtokait terhelték meg. A paprikamalom építését 1938 tavaszán kezdték és az avatásra 1939. október 21-én került sor. A szövetkezet fő­könyvi könyvelését a „Hangya” Központ XV./2 alosztályán vé­gezték, ugyanúgy, mint a miskei, a bátyai, a kalocsai stb. malmok könyvelését. Az üzletrészek törzskönyveivel, az osztalékok kifizetésével kapcsolatos teen­dőket a pénzügyi osztály látta el. A szövetkezet 3 év alatt visszafi­zette a beruházási hitelt és eredményesen működött 1949-ig. A Bogyiszlóvidéki Paprikama­lom Szövetkezetét a Tolna Me­gyei Bíróság 1949. május 5-én a 422/1949-13. sz. határozatával felszámolta. Ami ezután történt, arra nem érdemes sok szót vesztegetni. Az 1949 és 1968 közötti idő­szakban a bogyiszlói paprikama­lom, a bátyai, a miskei, a duna- pataji stb. malmok sorsára jutott. A feldolgozást Kalocsára köz­pontosították, Bogyiszlón foko­zatosan megszüntették előbb az őrlést, majd a szárítást. Az épü­letekből pedig elvittek mindent, ami mozdítható volt. A valami­kori modern kisüzemből mára megmaradt a gazos udvar, a ki­fosztott épületek és a roskado­zófélben lévő, beázó tetők. Eközben pedig az őrlemény-előállítás átkerült a magántermelők pajtáiba, fésze­reibe és melléképületeibe. Mi lett az üzletrészekkel? A szerencsésebbeknek még ma is vannak részvényeik. A részvé­nyek nagyobb hányada azon­ban az idő folyamán eltűnt, elkal­lódott, vagy elmosta az 1956-os árvíz. Az elmondottak alátámasztá­sára bizonyítékul szolgálnak a megyei levéltárban őrzött bo­gyiszlói képviselő-testületi jegy­zőkönyvek, a Tolna Megyei Cégbíróság irattárában lévő régi cégnyilvántartások, valamint a „Hangya” Szövetkezet ügyviteli és könyvviteli kézikönyvei. Ezek után felmerül a kérdés: ha a bogyiszlói önkormányzat­nak, mint Bogyiszló község de­mokratikusan megválasztott testületének nincs köze a papri­kamalomhoz - mint ahogyan azt dr. Czajtányi Istvánállítja-akkor kinek van? Végezetül ejtsünk néhány szót Gyöke József hajdani bo­gyiszlói főjegyző szerepéről. Gyöke József bizonyára „társa­dalmi elnöke” volt a fűszerpap­rika termelők szövetségének, mint ahogyan - tevékeny közé­leti ember lévén - más társa­dalmi megbízatásokat is vállalt, így például elnöke volt Tolna Vármegye Gazdasági Egyesü­letének is. A Bogyiszlóvidéki Paprikama­lom Szövetkezet azonban nem egyesület volt, hanem üzleti vál­lalkozás. Ennek a szövetkezet­nek Gyöke József volt az aligaz­gatója, és ő volt a malomépítés fő szervezője, aláírása ott van minden részvényen. Mindezeket nem azért írtam le, hogy vitába bocsátkozzam dr. Czajtányi Istvánnal, aki, mint az cikkéből kitűnik, a témával behatóan foglalkozott, - kinek értékes ismereteit és szaktudá­sát a paprikamalom felújítására megalakuló társaság szívesen fogadná-, hanem azért, hogy az olvasó minél teljesebb képet kapjon a bogyiszlói paprika és paprikamalom történetéről. Illés László H Olcsó koporsót eldugni!” Választékbővülés a kegyelet területén A monopóliumok megszűn­nek, a szocialista nagyvállalatok részekre hullanak. Egy cég­tábla- változás miatt kerestem meg Kesjár Mihálynét, Tolna legrégebbi virágüzletének tulaj­donosát. A bolt 10 éves. Falán a tábla eddig azt hirdette, hogy itt található a Tolna Megyei Temet­kezési Vállalat lerakata, most pedig új cég lépett színre: a Pan­teon kft.- Miért szakított a temetke­zésivel?- Két és fél évig alkalmaztak engem, 4 órában, 2400 forintért. Persze, ez a 4 óra úgy néz ki, hogy az embert sokszor éjszaka is felzörgetik, hétvégén is meg­keresik a gyászolók, hogy ko­porsó kéne, koszorú kéne, és az még soha nem fordult elő, hogy én valakit elküldtem volna. .. De a felmondásom fő oka az volt, hogy közeledik a nyugdíj. A Panteonnál a bérem háromszor annyi, s ez nem lesz közömbös a „végelszámolásnál”.- Az anyagiakon túl milyen különbségek vannak még a két cég között?- A Panteonnak lényegesen nagyobb a választéka és szeré­nyebbek az árai. A temetkezési­nél az volt a jelszó, „Olcsó ko­porsót eldugni!” Itt most három- szorannyi koporsó közül vá­laszthatnak a családtagok, nem kell Szekszárdra utazni annak se, akinek hamvasztásos ha­lottja van, mert helyben vásárol­hatnak urnát, és a segélykifize­tés is rendezhető a helyszínen. Virág, koszorú, temetési szalag, minden megrendelhető.- Sokan irigylik a maszek vi­rágboltosokat. ..- Erre azt szoktam mondani, hogy a lehetőség mindenkinek megadatott, hogy tíz évvel eze­lőtt, mikor „olyan” volt a helyzet, vágjon bele! És csinálja! Sza­badnap nélkül, betegállomány nélkül. Látni kell a dolog árnyol­dalát is. Azt, hogy van, mikor éj­jel fél kettőkor kel az ember, hogy Pestre menjen virágért, hogy van, mikor vasárnapi ebéd­főzés közben kell gyorsan meg­kötni egy koszorút stb... Másfél év múlva nyugdíjba megyek. Elhiheti, hogy nagyon várom!- Wessely ­Ne csak olvassa! írja is a tolnai oldalt! Kölesd, Sióagárd, Tengelic, Mözs toliforgatói előnyben! Egy arc - egy mesterség Tolnán régi mesterségnek számít a kovácsé. Hajdanán, mikor még több volt a lovasko­csi, szekér, sok dolguk akadt. Egy lovat évente hatszor-nyolc- szorkell patkolni. De ma már ke­vés a ló, kevés a munkaalkalom. Ezért van hát, hogy Farkas József, Tolna egyik utolsó ková­csa már csak otthon, másodál­lásban vállal patkolást. Főállás­ban lakatos, hegesztő a helyi té- eszben. Otthoni kis műhelyében egy-egy lovat el tud látni. Rengeteg szerszám lóg kör­ben a falakon. Egy laikus azt se tudja, melyik mire való. A látszó­lagos rendetlenségben más nem ismerné ki magát, de a ko­vács mindig tudja, mikor hova kell nyúlnia. Persze, a patkolás nemcsal« abból áll, hogy fel kell szegezni a patkót. Előtte még sok a teendő Ki kell faragni a patát, méretei kell venni, kiszabni a patkót és aztán ferelősíteni. A rászegelés fájdalmasnak tűnik, de a ló nem érez semmit. Józsi bácsi más munkákat is elvégez. Például balta-, fejsze­élezést, csavarok, ácskapcsok készítését. Sokoldalú ember. Kissé mogorvának, zárkózott­nak tűnik, de ez csak a látszat. A valóságban szelíd, kedves em­ber, a tüzes fém mestere. Panka Környékbeli események Aradszkyék Faddon Május 14-én este fél nyolckor neves vendégei lesznek a faddi művelődési háznak. Aradszky László, Kovács Apollónia, Lórán Lenke és Juszt László ad mű­sort. Közreműködik a Bánki- Zöldág duó. Képviselő-testületi ülés Tegnap este ülést tartottak a faddi képviselők. Ezen, egyebek között megvitatták a Dombod­ban kialakított új üdülőtelkek ér­tékesítésével kapcsolatos kér­déseket. Lutrások, figyelem! A mai (11 -ei) Lutra klub elma­rad a tolnai művelődési házban. Új időpont: május 18-án, 9-11 -ig. És ismét: disco Sokáig szünetelt a disco Tol­nán. Most ismét beindult, s ezen­túl minden pénteken lesz, este 9-től a kultúrházban. Sport A hétvégén rendezik meg Bu­dapesten az 1991. évi asztalite­nisz újonc, serdülő és ifjúsági egyéni országos bajnokságot, melyen a tolnai sportolók is asz­talhoz lépnek. * A serdülő kézilabda-csapat, amely nagyrészt az I. számú ál­talános iskola tanulóiból áll, a megyei diákolimpia döntőjén Tamásiban második helyezést ért el. * A Tolnai SE labdarúgói vasár­nap Tamási gárdáját fogadják, 16,30-kor. * A sportegyesület közgyűlése megszavazta, hogy a labda­rúgó-szakosztály 1991. július 1-től önálló klubként tevékeny­kedjen. A városi sportlétesít­mény használati jogának eldön­tése még további tárgyalásokat igényel. A polgármester nyugdíjba ment Tolnai munkanélküliekből német vendégmunkások Tolna polgármestere, Keszt­helyi Márton ismét meghívást kapott a település német test­vérvárosába, Stutenseebe. Az ok az volt, hogy az ottani városa­tya, Richard Hecht nyugdíjba vonult. Az őt búcsúztató, illetve utódját, Klaus Demalt beiktató ünnepségek közepette is szakí­tottak időt a német-magyar tár­gyalásokra. Keretmegállapodást kötöttek arról, hogy egy-egy bizottságot állítanak fel (ott és itt), mely bi­zottságok feladata a közös prog­ramok, látogatások kidolgo­zása, megszervezése lesz. Az idén 32 általános iskolás diák cseréjére, üdültetésére van mód. Már a sportolók kölcsönös edzőtáboroztatását is előkészí­tették. A továbbiakban pedig a szé­leskörű kapcsolatkiépítésre tö­rekednek. Arra, hogy ne csak egy szűk, kiváltságos réteg utazgasson, reprezentáljon, ha­nem „állampolgári szintű barát- kozások” jöjjenek létre. Németországi munkavállalá­sokra is sor kerülhet. Első lépés­ként nyolc tolnai munkanélkülit (egy mérnököt, egy technikust, két vasbetonszerelőt, egy laka­tos-hegesztőt, két kőművest és egy segédmunkást) tudnak elhe­lyezni a Niemann építőipari be- tonelemgyártó cégnél, három­hónapos munkára. A későbbiek során még más kis- és nagyvállalkozókkal is tár­gyal a testvérvárosban Tolna polgármestere. - Wy ­Keszthelyi Márton (balról) és a leköszönő Richard Hecht Konfir­málás Ha hitéleti eseményekről esik szó Tolnán, mindenki automati­kusan a katolikusokra gondol. Ennek oka kézenfekvő: a telepü­lés lakóinak zöme katolikus. Május 5-ét, vasárnapot vi­szont a reformátusok ünnepe­ként tartja majd számon a városi krónia. Aznap ugyanis kilenc re­formátus gyermek konfirmálá­sára került sor Tolnán, a közös­ség csöpnyi imaházában. A vallási kisebbség életében 16 éve nem volt hasonló ese­mény. Nem csoda, hogy a re­formátus gyülekezet ap- raja-nagyja megjelent. Szülők, barátok, rokonok, ismerősök... Ennyi embert egyszerre talán még soha sem láttak e falak. Nagy Károly lelkész négy lányt és öt fiút (13 és 16 év közöt­tieket) avatott nagykorúvá a hit­ben. A 11 -kor elkezdett istentiszte­let körülbelül két órán át tartott. A végén együtt énekelték el a Himnuszt. TOLNA VÁROSRÓL ÉS A I KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents