Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-10 / 108. szám

1991. május 10. NÉPÚJSÁG 13 Húszon innen tízen túl Törd a fejed! A múlt heti kép összegyűrt alu- zettát postán kapja meg. fóliát ábrázolt. A helyes megfej- Mostani feladványunkra a téseket beküldők közül Honti megfejtéseket május 16-ig vár- Anikó decsi olvasónknak kedve- juk. Cím: Tolnai Népújság 7100, zett a szerencse. A műsoros ka- Szekszárd, Liszt F. tér 3. Pa-dö-dő: van súlyuk a zenei életben Egyszerűen nem lehet nem észrevenni őket. S ez a meg­jegyzés nem elsősorban alka­tukra vonatkozik, hanem sokkal inkább arra, hogy a Pa-dö-dő - mert róluk van szó - üdítő szín­folt az egyre inkább elszürkülő, elsivárosodó hazai könnyűzenei palettán. Népszerűségükre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy hétfőn este a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ színháztermében is telt ház fo­gadta a duót.- Ahol csak felléptek, minde­nütt ilyen sok a rajongó? - kér­deztük a műsor után a hölgye­ket, azaz Falusi Mariannt és Lang Györgyit.- Igen - válaszolt Lang Györ­gyi- Főleg, ahol így kiplakátol- ják a műsorunkat, mint itt, Szek- szárdon. A nagy érdeklődés persze annak is köszönhető, hogy az első nagylemezünk után nem vettünk részt turnén, csak most, a másodikat köve­tően. Azt hiszem, az emberek örülnek annak, hogy „élőben” is találkozhatnak velünk.- Mióta bebizonyosodott az, hogy a lila hajunk ellenére az ég­világon semmi közünk a pun­kokhoz, s az értelmetlen ordítás helyett kellemes dalokat adunk elő, azóta a szeretet számtalan jelével találkozunk, s ez kifeje­zetten jól esik nekünk - tette hozzá Falusi Mariann.- Lang Györgyi egyébként annak idején a színészi hivatás­tól pártolt át a zenéhez. Mi a kü­lönbség a két színpad között?- Nincs nagy különbség, mindkettő egyforma széles. Az eltérés annyi, hogy most többet kell dolgozni, mint egy színda­rabban. A felelősség is nagyobb.- Egyébként a közönség ne­hezen szakad el a színházterem megkövetelte viselkedéstől - vette át a szót Falusi Mariann, aki korábban ugyancsak köze­lebbi kapcsolatba került a világot jelentő deszkákkal, hiszen ope­raénekesnőnek tanult. - Ezért mozgatunk meg lehetőleg már az első percben mindenkit. Györgyinek erre megfelelő módszerei vannak, mert mindig kitalál valamilyen mókás dolgot. Rendre rögtönöz, s elsütött po­énjai ez alkalommal számomra is újdonságként hatottak.- Mindketten elpártoltatok eredeti műfajotoktól. Végleg fel­adtátok a visszatérés reményét?- Semmit nem adtunk fel - til­takozott Falusi Mariann. - Most is hívnak bennünket, hamaro­san játszunk is színházban és filmen.- Én sem hagytam ott végle­gesen a színészi pályát - foly­tatta Lang Györgyi. - Amikor szakítottam hivatásommal, azt azért tettem, mert megvolt a vé­leményem a magyar színházi „struktúráról”, az illetékes mi­nisztériumokról még abban az „átkos” érában. Mostanra egyébként sikerült még jobban lerombolni a művészeteket. Ér­dekes módon, mióta úgymond szakítottunk az eredeti foglalko­zásunkkal, azóta egyre többször hívnak bennün­ketfilmezni. Amíg csak színész vol­tam, s tegyük fel, hogy jó szintű, s amíg Falusi Ma­riann csak ope­raénekes volt, s tételezzük fel, hogy jó szintű, addig önmagun­kért senki sem foglalkozott ve­lünk. Most, mióta énekelünk és ri­sztjük a fene­künket, azóta alig tudjuk elhárítani még a drámai szerepeket is. Egy kicsit mintha kifordult volna magából a világ. Szeri Árpád Fotó: Ótós Réka Hamburgi napló (4.) Tinisors a századelőn Amint kijózanodtunk, belém- karolt és szólt, hogy kísérjem haza, mert akar valamit mon­dani. Hát mentünk, én szívem­ben némi gyanakvással, ő úgy látszik boldogan, mert megeredt a nyelve. Arról beszélt, hogy vasárnap bálba készül. Jöjjek vele, mert ebből az alkalomból kapott egy új báli ruhát. Szeretné ha én is megnézném, előbb jöjjek fel hozzá, de ne most, mert itthon vannak a szülei, hanem holnap délelőtt, akkor felpróbálja, akkor egyedül lesz otthon. A házuk ka­pujához értünk, jött ki a házmes- terné is bezárni a kaput. Vég­szóra érkeztünk. Gyorsan meg­ígértem, hogy jó, feljövök úgy 10 óra körül. Frida aztán még oda­súgta: - A negyedik emeleten lakunk - majd eltűnt a lépcsőfel­járón. Elköszöntem a házmes- ternétől, aki gyanakodva figyelt egy darabig, míg végül is odain­tett.- Nézze fiatalember - mondta némi anyai szigorral - én nem szoktam senki dolgába beavat­kozni, de magát most látom elő­ször Fridával. Ez a lány eddig egy másik fiúval járt. Most jött haza két hónap óta először a ja­vító intézetből, de már keresték, mert megszökött onnan. Aztán megfordult és egy nagy csatta- nással bevágta maga mögött a kaput. Bezárt. Vibráltak bennem a gondola­tok, s kétségek között elindultam haza. Egész éjjel tépelődtem, hogy másnap mit csináljak. Men­jek-e fel hozzá, mivel megígér­tem, vagy ne! Az adott szó köte­lezett, de a helyzet kissé bonyo­lultnak látszott és általában nem szerettem a zavaros, tisztázat­lan ügyeket. Nem tudtam eldön­teni, mert hatása alatt álltam az új élménynek. Másnap a gyár­ban eldöntöttem! Nem megyek! Egy kalandért, gondoltam nem fogok a munkahelyemről mu­lasztani. Kevesebb lenne a fize­tésem, ha egy nap szabadságot kérnék. Anyámnak pedig többet szerettem volna adni, nem ke­vesebbet. Nem éri azt meg egy alkalmi szuka. Komoly ez az ügy úgysem lehet, töprengtem. Persze megint másképp sike­rült, mint ahogy elképzeltem. A művezetőm hivatott az irodába. Ez felrázott a töprengéseimből. Amint beértem, azzal fordult felém, hogy nincs a raktárban megfelelő méretű fúvóka - na­gyobb tárgyak hegesztéséhez - a hegesztő pisztolyhoz. Vegyek fel pénzt a kasszából és menjek sürgősen a városba szerezni egyet-kettőt, de legkésőbb délre legyek itt, mert utána rög­tön kezdjük a hegesztéseket. Ez a megbízás kapóra jött, rögtön kapcsoltam, hogy Fridáék utcá­jában is van vaskereskedés. Mit tesz a véletlen, miután kiléptem a gyárból, egyenesen odamen­tem, ahol megfelelő méretezésű fúvókákat sikerült kapnom. Eze­ket zsebre vágtam, fizettem és háromnegyed tíz körül már sza­bad voltam. A javító intézet járt a fejemben, amint felfelé lépked­tem a lépcsőn, Fridáékhoz. A szemben levő ház negyedik emeletén, a lépcsőházi ablakon kitekintve egy festő, csupa-ab- lak műtermébe láttam be. Vajon ez a Frida nem erkölcsi fogyaté­kos?-kérdezgettem magamtól, amint hasonlóságokat kerestem közte és az ablakon át látható egyik-másik aktkép között. Felértem a negyedikre. A régi ház falépcsőinek nyikorgására, csikordult egy kulcs a zárban és Frida állt előttem az egyetlen aj­tóban ezen az emeleten. Bol­dognak látszott, hogy eljöttem, de csendre intett ujjaival. Amint behúzta utánunk az aj­tót, a nyakamba borult. Tartóz­kodó voltam és óvatos, bár kényszeredetten vigyorogtam. Frida odabillent a szekrényhez és kivette első fehér báli ruháját. Gyönyörű volt. Csupa csipke, csupa fodor, csupa álom.Majd kacéran magához illesztette. Úgy nézett rám mint egy mese­beli tündér, kombinéban. Mert csak az volt rajta, amikor meg­kérdezte, hogy felpróbáljam-e? Hallgatásom beleegyezésnek vehette, mert a választ meg sem várva, egy könnyed mozdulattal lehúzta magáról a kombinét is. Amint így néztem, arra gondol­tam, miért nincs rajta bugyi! Ez előre készülhetett? Zavart a do­log módfelett. Ruhát nem szok­tak meztelen testre próbálni! Melltartója sincs, és az aktokra gondoltam ebben a válságos helyzetben. Ezek a finom nüan- szok felvérteztek, ellenkező elő­jellel, mint amit Frida várhatott tőlem azok után, hogy teljes meztelenségében lassan fo­rogva megmutatta magát. Hi­ába, tapasztalatlan voltam. Csak bámultam. De amikor ez a gyönyörű test, mint egy szobor megállt, észrevettem, hogy elöl domborodik a hasa. Rögtön át­villant az agyamon a felismerés: Frida terhes. Hogy meglepeté­semet leplezzem, azt mondtam neki, hogy így ne álljon az ablak­hoz, beláthatnak. A festő lesek- szik, nem jól lát, mert törölgeti a szemüvegét. Ő csak legyintett, behajtotta az ablakszárnyakat, majd nagy dühösen kijelentette, hogy ilyen hűvös fiút még nem látott. Most itt az alkalom, mit té­továzok! Én azonban tisztában voltam már mindennel, eszembe jutottak a házmes- terné szavai. Frida csak fogni akart valakit. Karórámra pillan­tottam és sürgősen távoztam. Frida sírt, zokogott. Nagyon- nagyon sajnáltam szegényt, de én nem vállalhattam. Az álom is szétfoszlott és sajgott a szívem, talán meg tudtam volna szeretni még így is, ha nem akart volna becsapni. Hónapokkal később közölték barátaim, hogy Fridát ismét visszaküldték a javító intézetbe, ahol egy szép egészséges fiú gyermeket szült. Az apáról csak annyit tudunk, hogy behajózott: angolosan távozott, Amerikába. * Húsz éves vagyok, és szeren­csétlen az 1930-as Magyaror­szágon. Anyám meghalt Ham­burgban, én hazavergődtem va­lahogy. A jelen, a jövő kilátásta­lan, így árván. Gazda Sándor Szalonképes szí* küldi Nagydorogról Zsolt - akiről nem derül ki, hogy ez a vezeték vagy a keresztneve - így ír:- Megfelelő mennyiségű al­koholt fogyasztva, a máj először püffedni, majd zsugorodni kezd. Igaz, hogy a kettő között még van egy normális állapot?- Ne próbáld ki! A halál rop­pant kellemetlen dolog. * A messzi távolból üzeni Vali, Jottinak, az atomvárosba:- Vágyom a fékezett habzású neutronjaidra! v Szabadfoglalkozású kérdezi a facér szekszárdi lányoktól:- Mikor értek rám csajok? (Cím a szerkesztőség­ben.) Egy kínai kínjai:- Gyógyítsd meg a termé­szetgyógyászt Zsó! Szálkán, a szokott helyen várlak. Li Táj Po Az én slágerlistám 1. Moby Dick 2. Kreator 3. Deathrow 4. Anthray 5. Moby Dick 6. Omen 7. Metallica 8. Slayer 9. Metallica 10. Judas Priest Ugass kutya! Toxic Trace Riders of Doom Now It’s Dark Keresztes vitéz A rozsda lesben áll Fight Fire Wiht Fire Ghost of War Master of Puppets Painkiller Borbély Krisztián Szekszárd Kazinczy-érem Az iskolán belüli és megyei se­lejtezők után elérkezett az or­szágos megmérettetés ideje. Győrben több mint félszáz szak­közepes és gimnazista indulha­tott a „Kazinczy szép magyar beszéd” versenyen. Köztük volt Finta Viktor és Földesi Zoltán is, a szekszárdi Garay gimnázium növendékei. Mindketten szép orgánummal rendelkező tanulók. Be is kerül­tek az első 15 díjazott közé - e csoporton belül már nem történt rangsorolás -, és Kazinczy- éremmel tértek haza. Heti cáfolat Nem igaz, hogy Győrben megkezdték a Szex-keksz - a kuki és nuni alakú aprósü­temények - gyártását. Gyermeknapi Kandi-do Szekszárdon, a Gyermekek Háza előtti téren (rossz idő ese­tén az épületben) rengeteg program vár kicsikre és na­gyokra. A gyermeknapon, má­jus 26-án délelőtt 10-től este 8-ig áll a Kandi-bál. Pályázni le­het a „Miss Barbie" címért (ha­sonmások jelentkezését vár­ják), lesz fodrászverseny, koz­metikai verseny, gyermekfes­tészet, sőt színpadi produkci­ókkal is jelentkezhetnek szólis­ták és csoportok a szervezőnél, Palkovics Józsefnéné1, a Gyermekek Házába, i. „Az én apukám tudja a legfinomabb rózsaszínű süteményt sütni!” Erre a tortasütő rangadóra ki-ki benevezheti édesapját. (Kér­dés, hogy apu örül-e neki?) Minden versenyre május 16-ig lehet jelentkezni. A raj­zok, festmények, tavaszi táj­képek beküldési határideje: május 14. Közöljük még a kandi mozaik két részletét. Az összeállt képeket a gyermek­napon kell leadni - sorsoláson vesznek részt. Ha esetleg mé­retaránybeli eltérés mutatkozik, annak technikai okai vannak. Elnézést kérünk és bízunk ab­ban, hogy némi leleménnyel - például átrajzolással - megold­játok a feladatot. A Pa-dö-dő második nagylemeze

Next

/
Thumbnails
Contents