Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-10 / 108. szám
1991. május 10. KÉPÚJSÁG 3 Közvéleménykutatás az atomerőművekről A magyarok mégis mellette? A múzeumi világnap elé (Folytatás az 1. oldalról.) Az EDF már évek óta együttműködik a Magyar Villamos Müvek Tröszttel és nemrégiben vegyes vállalati tervet dolgozott ki a magyar energiaellátás biztosítására, valamint hazánk bekapcsolódására a nyugat-európai elektromos hálózatba. Az EDF emiatt bízta meg a Sofres-t a közvéleménykutatással, amely elkészítette a kérdőíveket és értékelte az eredményeket. Magát a felmérést a magyar Mare- co intézet végezte alvállalkozóként. Az eredményeket szerdán délelőtt a fővárosban tartott sajtótájékoztatón ismertette Emerich Deutsch, Párizsban élő magyar professzor, a Sofres alapitója. Bevezetésként elmondta, hogy a közvélemény-kutatás igen kényes művelet, mert a kérdések megfogalmazásával és sorrendjével jelentősen befolyásolható az eredmény, de igen fontos a minta, vagyis a társadalmat reprezentáló személyek kiválasztása is. Nézzünk egy példát két kérdésre! Első eset: 1. Melyik erőmű szeny- nyezi leginkább a levegőt? Lehetséges válaszok: szénerőmű, nyersolaj erőmű, atomerőmű. 2. Melyik erőmű oldaná meg legjobban a magyar energiaproblémát? Válaszok: szénerőmü, nyersolaj erőmű, atomerőmű. Másik eset: 1. Melyik erőmű a legveszélyesebb? Válaszok: szénerőmű, nyersolaj erőmű, atomerőmű. 2. Melyik erőmű oldaná meg legjobban a magyar energiaproblémát? Válaszok: szénerőmü, nyersolaj erőmű, atomerőmű. Nyilvánvaló, hogy a fenti két esetben a két azonos második kérdésre adott válaszok között jelentős eltérések mutatkoznának. A Sofres természetesen elkerülte az ilyen csapdákat, hiszen 17 éves gyakorlata van már a közvélemény-kutatás terén. A munka két részből állt, végeztek egy 1000 fős országos reprezentatív felmérést és egy 400 személyre kiterjedőt Pakson és környékén. Emerich Deutsch természetesen nem ismertette az összes kérdést, választ és ezek elemzését, csak a legfontosabbakat emelte ki. Arra a kérdésre, hogy az energia- fajták közül melyiket kellene fejleszteni Magyarországon, a megkérdezettek a napenergia és a geotermikus energia után a harmadik helyre tették az atomenergiát. Ha aközött a két lehetőség között kell választani, hogy épüljön-e új atomerőmű nyugati technológiával, vagy pedig továbbra is importálják az energiát, az emberek 50 százaléka az elsőt választja. (Közismert, hogy villamosenergia-fel- használásunk 30 százaléka szovjet importból származik, amelynek jövője meglehetősen bizonytalan.) Érdekes, hogy a férfiak (56%) nagyobb arányban választják az atomerőművet, mint a nők (44%) és a a felső fokú végzettségűek (57%) is jobban pártolják, mint a kevésbé képzettek. A lakosság többsége tehát az atomerőmüvek mellett foglal állást (összességében 55 százalék mellette és 42 százalék ellene), és ez jobb arány, mint ami Franciaországban tapasztalható. Paks és környéke lakosainak véleménye az átlagosnál kedvezőbb (61% mellette), mégpedig annak ellenére, hogy egy másik kérdésre adott válaszok szerint a paksiak jobban tudatában vannak a kockázatnak, mint az ország más részein élők. A megkérdezettek 80 százaléka amellett foglalt állást, hogy alakuljon ki nyugati együttműködés az atomtechnika területén. A közvélemény-kutatás eredményeit összegezve elmondható, hogy Magyarországon kedvezőbb a lakosság körében az atomerőművek megítélése, mint Franciaországban és nálunk az emberek jobban tudatában vannak az energiagondoknak. Emerich Deutsch azonban azt is hozzátette, hogy ez a közvélemény nagyon labilis, sok a bizonytalan válasz és az olyan ember, akinek nincs kialakult véleménye ezekről a kérdésekről.- áa Az 1883-ban alapított szegedi Móra Ferenc Múzeum homlokzatán ma is olvasható a mintegy az intézmény rendeltetését hirdető felirat: „A közművelődésnek”. Ma, amikor minden átalakulóban van, fellángoltak a viták a múzeumok feladatait illetően is. „A múzeum funkcionálisan egyenlő mértékben kapcsolódik két kulturális szférához: a tudományhoz és a közművelődéshez. A múzeumban őrzött gyűjtemények és az azokat kiegészítő dokumentációs anyagok felhasználása kétirányú. A gyűjtemény tudományos nyersanyag- bázis, tehát feldolgozása a múzeum tudományos műhelyként való funkcionálását feltételezni. A múzeumi gyűjteményeket alkotó kulturális értékeknek a közönséggel való megismertetése, a tudományos eredmények alapján, már közművelődési feladat” (Selmeczi László: A hazai múzeumok című tanulmányából Bp. 1986.) Míg az elmúlt évtizedekben a múzeumok munkájában többé-kevés- bé azonos arányban jelentkezett az említett két kulturális szféra, ma leginkább az utóbbi funkció - a múzeumi közművelődés létjogosultsága - kérdőjeleződik meg. A kétkedők a múzeumot „népművelő arénának”, a művelődési otthonnal együtt a köz- művelődés „szocialista erődítményének” tartják, azt állítva, hogy a „proletkult kommunista népboldogi- tása” alakította ki azt a közművelődési szemléletet, amely megfosztotta a múzeumokat eredeti - tudományos - jellegüktől és méltóságuktól. A múzeum - akár a nagy magángyűjteményektől, akár köztulajdonná válásuk kezdetétől számítjuk is létrejöttét - elsődlegesen megőrzésre született. Története, fejlődése során azonban hatóköre egyre bővült, mindig változatosabb lett kulturálisan egyre jelentősebb feladatokat vállalt magára. A nagyhírű régészprofesszorok, természettudósok, néprajzkutatók nemcsak tudományáguk kiváló művelői voltak. Nemcsak önmaguk és az utókor számára gyűjtötték a tudást és annak dokumentumait, de fontosnak tartották a múlt és a jelen közötti kapcsolatot is. A Tolnavármegyei Múzeum kapui 1902-ben nyíltak meg a közönség előtt (Alapítás éve: 1899.) Wosinsky Mór a múzeum nagytermében tartotta diavetítéssel illusztrált előadásait Biblia-kutatásairól vallási, természettudományi, történeti vonatkozású felolvasóesteken és a Keleti utam című munkájában számolt be. Az 1898-ban 238 taggal alapított Múzeumegylet alapszabályában rögzített cél a múzeum „erkölcsi és anyagi támogatása, a látnivalók iránti érdeklődés felkeltése a múzeum közművelődési hatásának terjesztése”: A Múzeumegylet utódjaként 1913-ban megalakult Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület múzeumi és ismeretterjesztő szakosztállyal rendelkezik. A kultúrateremtés (tudományos kutatás) mellett tudatosan vállalt kultúraközvetítő (nevelő-ismeretterjesztő) funkció nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a múzeumról alkotott kép megváltozott és az „egészen nélkülözhető fényűzés", a „múzsák oltára”, a „kíváncsiság tárgya”, a kuriozitás szférájából a mindennapok részévé kezdett válni és a műtárgyakban rejlő információs anyagot egyre céltudatosabban hasznosította a társadalmi törekvéseknek megfelelő műveltségmodell építésére. A közeli múzeumi világnap előtt (május 18.), amelyre a Wosinsky Mór Megyei Múzeum és a Tolna Megyei Levéltár a Múzeumi és levéltári napok című rendezvénysorozattal készült, talán nem haszontalan felidézni néhány - ma is aktuális - gondolatot a hazai XIX. századi múzeum- pártolóknak e kérdésről vallott nézeteiből: „A múzeumok, s az azokban lévő drágaságok nem léteznek csak mint olyanok ott, hanem egyszersmind oktatási tárgyul szolgálnak.” (Dux Adolf 1857) „...minden múzeumnak, akár legyen az természettudományi, akár műtörténeti, akár végre tisztán régészeti irányú, első és fő feladata az oktatás...” (Hampel József 1869.) „Kérdik mire való a múzeum? Elébb ébresztésre, utóbb oktatásra. Mert nincs fogékonyabb a fiatal léleknél, a fiatal képzelő tehetségnél: de nem minden gyermek növeked- hetik a fővárosban, jó tehát, hogy kisebb városban is találjon tárgyat mely hajlamát és ízlését ébressze, tevékenységének irányt adjon...” (Henszlmann Imre 1873.) Már Móra Ferenc igazgatósága alatt történt a szegedi múzeumban, hogy egy ismeretlen látogató egy vasárnap délelőtt kiemelt egy képkeretből egy közismert képet, amely egyebek között a jávai ősember koponyáját is bemutatta. Csak a ráma maradt a helyén. A következő vasárnapi nyitásra egy felirat került a kép helyére: „Ebben a keretben egy kép volt, amely azt ábrázolta, hogy milyen volt a koponya fejlődésének az útja a majomembertől a mai emberig. Valaki, akinek a koponyája nem volt fejlettebb, mint a majomemberé, kilopta a képet a keretből. A közgyűjteményeket minden tisztességes kultúrember őrizetébe ajánljuk.” D. E. Pünkösdi fesztivál Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról.) A négynapos esemény programját tegnap sajtótájékoztatón ismertette Szendrei Mihály, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület elnöke. Mint a tájékoztató során megtudtuk, a programkínálat igen színes. Május 17. péntek Az események a Német nemzetiségi viseletek című kiállítás megnyitásával kezdődnek 17.30-kor a művelődési központban. A fesztivál ünnepélyes megnyitására 18 órakor kerül sor a Prométheusz parkban felállításra kerülő sörsátorban. Az ünnepség itt zenével - közreműködő a mecseknádasdi sramlizenekar - és éjfélig tartó tánccal folytatódik. Május 18. szombat Német nemzetiségi csoportok bemutatkozása kezdődik délután 3 órától a sörsátorban. 18.30-kor az Ausztriából érkező, zisterdorfi fúvószenekar ad koncertet a Gyermekek Házában. Este 8 órától hajnali 2- ig pedig újból bál lesz a sörsátorban, ezúttal a Baranyai Sváb Kvintett szolgáltatja a talpalávalót. Május 19. vasárnap ' Vasárnap először az evangélikus templomban lesz mise 10 órakor a bietigheim-bissingheimi fúvószenekar közreműködésével, majd 11 órakor a belvárosi katolikus templomban lesz istentisztelet a zisterdorfi fúvószenekar segédletével. Eközben 10 órától folytatódik a német nemzetiségi csoportok bemutatkozása a sörsátorban. Délután 3 órától az érdeklődök fúvós térzenét hallgathatnak a Liszt Ferenc téren. 16 órakor ismét német nemzetiségi csoportok bemutatkozása következik a sörsátorban. Az orgonamuzsika kedvelői este 17 órától orgonakoncertet hallgathatnak Sebestyén János közreműködésével a Művészetek Házában. 20 órától megint csak tánc és zene a sörsátorban a mecseknádasdi sramlizenekarral. Május 20. hétfő A pünkösdi programok záró műsoraként hétfőn este 16 órakor dzsesszkoncert lesz a sörsátorban. * A pünkösdi fesztiválra számos neves közéleti személyiség kapott meghívást, többek között a német nagykövet, a németországi nagykövetség első titkára, a pécsi német konzulátus vezetője, valamint munkatársai, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal vezetője, és a Magyarországi Németek Szövetségének ügyvezető elnöke. A programra napijegyeket és az összes eseményre szóló, jóval kedvezményesebb áron kapható jegyet lehet vásárolni elővételben a Német Színházban Szekszárdon, a Mártírok tere 10. szám alatt, illetve a fesztivál idején a sörsátorban. - fké Új temetési vállalkozás RESZO Rendezvény Szolgáltató Gmk. néven új temetési szolgáltatási vállalkozás jött létre Szekszárdon, ünnepélyes gyászszertartások megrendezésére. Információ munkanapokon Szekszárd, Széchenyi u. 59. IV/1. Telefon: 15-450. Hét végén: 15-527 és 13-053, valamint Bátaszék, Vendel u. 14. és Decs, Pilisi u. 18. Értelmi fogyatékos a gyermekem? Ezzel a címmel tart előadást Hornok László gyógypedagógus, a Paksi Kisegítő Iskola - speciális tagozat - és a Paksi Ifjúsági Iroda közös szervezésében május 13-án - hétfőn - 17 órai kezdettel a Paksi Városi Művelődési Központban (Paks, Gagarin u. 2.) Az előadással szülőknek, óvónőknek, nevelőknek szeretnének a rendezők hasznos információkat nyújtani. Az előadás ideje alatt a gyermekek játékos tevékenységéről Bösz- né Szeremlei Szilvia tanító és Szabó Gabriella szaktanító gondoskodik. A szekszárdi piac árai tojás 2,50-3 burgonya 15-22 sárgarépa 35-40 fehérrépa 50 vöröshagyma 40 saláta 6-15 karalábé 10-15 paradicsom 200-220 zöldpaprika 10-15/db retek 10-15/cs. zöldhagyma 10 gomba 120-160 alma 30-50 Véradókat ünnepeltünk Faddon Május 8-án este, a vöröskeresztes világnapon az önkéntes véradókat köszöntötték Faddon a művelődési házban. Dr. Mosonyi Erzsébet vöröskeresztes elnök ismertette a Vöröskereszt „gyújts fényt a sötétségbe” jelmondatú felhívását, majd az általános iskola köszöntötte versműsorával az önzetlen véradókat. Dr. Harangi Erzsébet a 10-20-30- szoros véradók kitüntetését adta át. Majd dr. Mosonyi Erzsébet vehette át a Vöröskeresztes Munkáért ezüstfokozatú kitüntetését Kovács Gyulától, a megyei vöröskeresztes elnöktől. Ezt követően a helyi aktívák vendégül látták a jelenlevőket, majd a résztvevők együtt indultak a hősi szoborhoz, hogy az emlékezés gyertyáit meggyújtva tisztelegjenek a világháború áldozatai előtt. SZEGEDI ANIKÓ SOPONYAI MIHÁLYNÉ Úti emlékek 71 ezer kilométerről (4.) Románia Jó szerencsém úgy hozta, hogy eddig 32 alkalommal 14 országban hozzávetőlegesen 71 ezer kilométert sikerült megtennem. Sok mindent láttam, ezek többségének bárki utána nézhet az útikalauzokban. Ebben a sorozatban apróságokról lesz szó. 1963-ban jártam először Romániában. Még nem uralkodtak a conducator „fénykora” előtti és utáni viszonyok, így megfogadtam Baranyi Feri barátom tanácsát, ö úgy vélte, hogy ha örömöt akarok okozni magyar vendéglátóimnak, akkor annyi itthoni folyóiratot viszek magammal, amennyit csak elbírok. így a nemzetiszinű szalaggal körülgyűrűzött rúd szalámi mellé beraktam egy kazal Új írást és Kortársat. Curticinél, ami ugyebár Kürtös, a kövér vámosnő kifogástalan magyarsággal kinyittatta a bőröndömet.- Mi ez? - kérdezte elfulladt lélegzettel.- Úti olvasmány! - mondtam kedvesen. - Szeretek olvasni...- Mi a maga foglalkozása? Orra alá dugtam az újságíró igazolványt, amiről akkor még nem sejtettem, hogy majdnem felér egy Securitate dokumentummal.- Csukja be a táskát! - mondta halkan. A véletlen úgy hozta, hogy egy hét múlva, visszaúton ismét az ő kezébe kerültem. Bőröndnyitás, belenézés.- Hol vannak az úti olvasmányai? - kérdezte jó emlékezőtehetsége bizonyságául.- Kiolvastam valamennyit és eldobtam! Nyelt egyet és otthagyott. Természetesen nem így volt. A nyomtatott magyar betű iránti éhséget már menet, Aradoni a temesvári átszállásra várva megismertem. Egy halinás, korombeli férfi zsinóregyenesen odagyalogolt hozzám a várócsarnok közepére.- Úgy-e, maga magyar?-Az!- Honnan jön?- Budapestről!- Újságja nincs-e? Adtam neki egy aznapi Népszabadságot. Se előtte, se azóta nem tapasztaltam még sajtóterméknek ilyen sikerét. Valósággal kikapta a kezemből, zsebre sülyesztette és boldog mosollyal közölte, hogy ö ezt most elviszi Vingára. Elolvassa az egész család, a sógor, a koma, a fél falu. Akkor B. Annuska, temesvári magyar kolleginám, vendége voltam, aki két házasságom között már-már menyasszonyi funkciót töltött be. Nem kerültünk össze, pedig ha igen, talán ma is élne. Tavaly március 15-én egy Szekszárdról Aradra ésTemesvárra induló busz- szal ismét arra jártam és felkerestem az együtt látott helyeket. így a nagy görögkeleti székesegyházat is, mely előtt most gyertyaerdö ég a lemészároltak emlékére. Utána a Hotel Bánátból megpróbáltam felhívni telefonon. Narancsot adtam az egyik magyar felszolgálónőnek, aki átsegített a román telefonálás nehézségein. Kimeredt szemekkel nézte a sárga gömböt.- Tudja, hogy én ilyet eddig csak képen láttam! Hadd vigyem haza... Természetesen kapott még egyet, sőt román társnője a harmadikat is. Annuskának egyébként csak a húgával tudtam beszélni. A nővére mellette kapott golyót a homlokába az emlékezetes vérengzéskor. Testét eltakarították, a család soha többé nem látta. Visszautam Szekszárdig emlékezetes volt és cseppet se vidám. Ez azonban már egy másik történet... ORDAS IVAN KEDVES BONYHÁDIAK! Élelmiszer- és csemegeboltunkban május 1-jétöl 1 órával tovább állunk kedves vásárlóink rendelkezésére. Ne feledje, mi vasárnap is teljes áruválasztékkal várjuk önöket:- ismét meleg Gergely kenyér - friss tőkehús - déligyümölcsök, zöldáruk. Vasárnap minden kedves nyugdíjas vásárlónknak 5% kedvezményt adunk. (1/18) Közgyűlési döntéstől függően ELADÓ szövetkezeti tulajdont képező 1. nagy alapterületű üzemcsarnok (Szekszárd, Páskum u. 4.), 2. 150 m2 alapterületű, háromszobás, parkosított telken lévő üdülő a Balaton partján, 3. 138 m2 alapterületű, többféle tevékenység folytatására alkalmas üzlethelyiség Dombóváron (volt fényképészműterem), 4. 87 m2 üzlethelyiség Szekszárd, Wesselényi u. 16. sz. alatt.- Szekszárd, Mikes u. 23. szám alatt ügyviteli tevékenység céljára helyiség kiadó.- Műanyagiparban járatos vállalkozó részére eladó: PE hegesztőasztal, 4 kW hegesztő, 2 kW hegesztő, PE hegesztő, aranyozó prés, szabászgép, Folifor 650-es hegesztő, munkaasztalok - székekkel. Érdeklődni: a 74/11-452-es telefonon, munkaidőben. ’ (107)