Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-07 / 105. szám

2 KÉPÚJSÁG 1991. május 7. Budapest Bonntól fegyvereket akar Beszélgetés a magyar honvédelmi miniszterrel (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarország már „a német új­raegyesítés előtt bejelentette igé­nyét az egykori NDK hadseregé­nek néhány fegyverfajtájára és műszaki felszereléseire”, mondot­ta Für. „Azzal számolhattunk, hogy Németország újraegyesítése után a hadsereg személyi állománya, amely alapvetően a Bundeswehr nyugati technikájára épül, kisebb lesz, mint a két hadsereg koráb­ban. Ebből adódott, hogy a feloszló NNH jó állapotban található mo­dern készülékei fölöslegesnek bi­zonyulnak. Tudjuk, hogy más or­szágok is érdeklődést mutatnak, nemcsak mi.” Az érdeklődés azon alapszik, hogy Magyarország kisebb, mo­dernebb hadsereg megteremté­sén és a meglévő elavult felszere­lések kicserélésén fáradozik. „Ezért egyike a lehetőségeknek, hogy mi a pillanatnyilag rendelke­zésre álló fegyvernemekhez meg­felelő felszereléseket szerezzünk be, ezenkívül az alkatrész-utánpót­lás is részben biztosított lenne.” Bonni részről a szállítások még nem dőltek el. Für miniszter nyomatékosan üd­vözölte a katonai személyek cseré­jének beindulását. „Néhány tisz­tünk már készül arra, hogy ősszel a Bundeswehr Katonai Akadémiáján tanulmányait megkezdje. Termé­szetesen tervbe vettük további tisz­tek elindítását, az első lépcsőben csak továbbképzési lehetőségek­kel, rövid időtartamokra.” Magyar- ország részére nagy jelentőséggel bírna, „ha a tisztek német katonai kiképzéssel rendelkeznének és ha lehetőségünk lenne néhány éven belül modern nyugati fegyvereket beszerezni”. Magyarország szíve­sen látná a Bundeswehr tisztjeit is saját katonai tanintézetében. Für Lajos kifejezte azon vélemé­nyét, hogy Budapest részére külö­nösen fontos „egy európai vezető nagyhatalommal és a NATO-Val, Németországgal a mind jobb kap­csolatokat ápolni”. A kérdésre, hogy vajon Bonn há­lával tartozik-e, mivel Budapest a határokat az egykori NDK mene­kültek előtt megnyitotta, Für azt mondotta: „jó érzés számunkra, hogy értékelték lépésünket, hogy hozzájárultunk az európai feszült­ség feloldásához. Nagyon örülünk, hogy másfél évvel ezelőtt a határok megnyitása Németországot saját céljai megvalósításához közelebb vitte. Természetesen nem gondo­lunk arra, hogy Németországnak most egy számlát kellene kiegyen­líteni, és ezért nekünk hálával tarto­zik. De érzékeljük - és örülünk is ezért -, hogy a két állam közötti kapcsolatok jó irányban halad­nak.” Für elmondotta, hogy Magyaror­szág nem akar NATO-tag lenni. Ezt már kifejezte országa Wörner főtit­kárral ellentétben. Egy másik kér­désre válasza az volt, „hogy egy szoros és jó kapcsolat kialakításán fáradozunk a NATO politikai szer­vezeteivel és azok tagállamaival minden területen, ez alól a katonai sem kivétel”. Arra a kérdésre, hogy mi történ­ne, ha Magyarország területén egy NATO-támaszpont létesülte, Für azt válaszolta. „AVarsói Szerződés Katonai Szervezete a közelmúlt­ban feloszlott, a szovjet csapatok néhány héten belül elhagyják or­szágunkat. Közel vagyunk ahhoz a ponthoz, hogy a szó szoros értel­mében katonailag függetlenek le­gyünk, melyet igen nagyra tartunk. A gondolat, hogy most NATO-tá- maszpontok rendezkedjenek be teljesen irreális lenne. Népünk nem tudná elviselni, ha a kormány új idegen hatalmak befolyásával egyetértene”. Ehhez Budapestnek arra is tekintettel kell lennie, hogy a Szovjetunió jogos érdekei megsé­rülnének, ha Magyarország terüle­tén NATO-támaszpontok megje­lennének. A szovjet csapatkivonások foly­tatódnak, Für szerint „tervszerűen és zavartalanul”, bizonyosan „ez év június 30-ig megtörténnek”. A moszkvai belpolitikai helyzetről ál­lította Für: „kétségtelenül megle­petésre készülnek”. Reméli, „hogy a belpolitika irányváltoztatásai az ország belső krízisei felszámolá­sára irányulnak, és a megoldás nem az országhatárokon kívül ke­resendő”. Bízik abban, hogy a Szovjetunió jelenlegi vezetése mind komolyab­ban a „realitásokból” indul ki és Európában az együttműködés megszilárdításával közös nevező­re hoz. „Számunkra létkérdés, hogy a Szovjetunióval megfelelő kapcsolataink legyenek és azokat minden szinten tartósan fejleszteni tudjuk.” Indul? Nem indul? Mi lesz a TV2 műsorával? (Folytatás az 1. oldalról.)- Éppen a múlt hét péntekjén, harmadikán állítottuk üzembe a kabhegyi tévéállomáson az új, 20 kilowattos japán gyártmányú adó- berendezést. Ez a világ jelenlegi legkorszerűbb technikáját képvi­selő berendezés a Közép-Dunán- túl tévénézőinek ajándékoz az ed­diginél sokkal kiválóbb minőségű képet. Hozzáláttunk az ország ed­dig legrosszabbul ellátott terüle­tein, Fehérgyarmat, Aggtelek és Csengőd körzetében is hasonlóan magas műszaki színvonalú adóbe­rendezések létesítéséhez. A meg­lévő, öreg adók cseréjét is tervez­zük. Összesen 10 adóberendezés létesítésére irtunk ki pályázatot, de ehhez pénz kell. így nem engedhe­tünk abból a szerintem természe­tes elvünkből, hogy a műsorszórás díjának valamennyi költségelemet, így a fejlesztési kiadásokat is tar­talmaznia kell. Ki mit néz? A Magyar Televíziónál is méltá­nyolják ezeket a szempontokat, de nincs pénzük arra, hogy a tavalyi­hoz képest többszörösre emelke­dett műsorszórási díjakat megfi­zessék, még akár az eddigi közve­títési időtartamra sem. A megnövekedett adásidő több­letköltségeiről csak az alapdíjban való megegyezés után lehetne tár­gyalni. Habár hétfőig e tárgyalások nem hoztak eredményt, a TV2 stú­diójából a jelzett időben mégis megkezdték a műsorok sugárzá­sát - egészen a Széchenyi-hegyi nagyadóig. A TV2 képét viszont az ország lakossága nem láthatta s az egészből csak annyi újattapasztal- hatott, hogy a második program délutáni adása az eddig megszo­kottnál fél órával korábban, fél öt­kor indult.- Ma nem sikerült új műsoraink­kal - például a Teletipp nevű életvi­tel-tanácsadó szolgálatunkkal - kilépni a nagy nyilvánosság elé - mondta sajnálkozva Peták István, a TV2 szerkesztője. - A késő esti Napzárta ismétlése sem jutott ki az éterbe, így legföljebb annyit tehe­tünk, hogy azt a többi műsorunkkal együtt rögzítjük, s esetleg egy más időpontban sugározzuk. Nem kez­dődhetett meg az a felmérő munka sem, ami a Magyarországon még teljesen szokatlan, egész napos té­vézés hatását, az egyes progra­mok fogadtatását, nézettségét vizsgálná. A kedd délelőttre tervezett parla­menti közvetítés nyilván magas né­zettségi indexet kapna. Van rá re­mény, hogyaTV2tervszerinttudó- sít majd az Országgyűlésről? Bartha Józseftől kapott informá­ciónk szerint bárhogy alakulnak kedd reggelig a tárgyalások, a par­lamenti közvetítés sugárzását vál­lalják. S. J. A Wallenberg-ügy (6). Abraszimov pert szervez Magyarországon LENA KAPLAN, a New York-i Wallenberg-bizottság elnöknője kieszközölte, hogy a Szovjetunió­ba látogató amerikai diplomaták újra meg újra felvessék a Wallen- berg-kérdést. És egy szép napon felmerült az ötlet, miképpen lehet­ne közvetlenül Brezsnyevhez fér­kőzni. Lena Kaplan megkérte Ar­mand Hammert, az ismert amerikai multimilliomost, aki mint Lenin egy­kori barátja, kitűnő kapcsolatokat ápoIt a m indenkori szóvjet vezetés- sel, hogy hozza szóba a Wallen- berg-ügyet a szovjet pártfőnök előtt. Brezsnyev ugyan végighall­gatta Hammert, utána azonban ki­jelentette, hogy Wallenbergnek még a nevét sem hallotta. Megígér­te azonban, hogy majd tájékozó­dik, és ha Hammer legközelebb a Szovjetunióba látogat, elmondja, mire jutott. így rövid időre ismét pislákolni kezdett a remény, de ha­mar kioltotta a hideg zuhany. Kö­vetkező találkozásuk alkalmával Brezsnyev közölte Hammerrel, hogy érdeklődött Gromikónál, és megtudta, hogy Wallenberg 1947- ben meghalt. Időközben azonban Tom Lantos barátom mégiscsak meglelte a módját, hogy az amerikai kormány közvetlenül interveniálhasson a Wallenberg-ügyben: számos kongresszusi képviselővel és sze­nátorral egyetemben kiharcolta, hogy a svéd megkapja a tisztelet­beli amerikai állampolgárságot. A dologból valóságos kis állami ak­tus kerekedett: Ronald Reagan és alelnöke, Geroge Bush ünnepsé­get rendezett a Fehér Házban, amelyre Raoul Wallenberg fivérén és nővérén és a Lantos házaspá­ron kívül magam is hivatalos vol­tam, és ebből az alkalomból az amerikai elnök megfogalmazta, amit valamennyien gondoltunk: Raoul Wallenberg, aki egy ameri­kai intézmény keretén belül fejtette ki tevékenységét, már jóval azelőtt dicsőséget hozott az Egyesült Álla­mokra, mielőtt az Egyesült Államok az ö nevének tisztelettel adózott volna. Mindenesetre ettől kezdve az USA hivatalosan is eljárhatott a tiszteletbeli állampolgárának mi­nősített Wallenberg ügyében. A Szovjetnió azonban bölcsebb- nek látta, ha elzárkózik mindenfajta vita elől. A rendszerek változtak - Brezsnyevet Andropov, Andropo- vot Csernyenko követte ám a hallgatást semmi nem törte meg. Évtizedek múltán csak Gorbacsov fellépésével éledhet a remény: hát­ha a Szovjetunió beismeri az igaz­ságot, és így leszámol múltja egy darabkájával. És ha Raoul Wallen­berg már nem él is, annál fonto­sabb hogy az igazság napfényre kerüljön. A történelmi igazság ugyanis önmagában hordja érté­két, és a múltból csak az a rendszer okulhat, amely nem hallgatja el ezeket az igazságokat. A szovje­teknek először is fel kellene tár- niok, hogy voltaképpen miértistar- tóztatták le Raoul Wallenberget. Tovább: miért ismerték el kezdet­ben, hogy a svédet Moszkvában őrzik, és utána miért tagadták ezt a tényt? Miért akarták eltüntetését először a nácikra kenni, hogy aztán kijelentsék: Wallenberg szovjet vé­delem alatt áll, és nemsokára haza­tér? Miért vonták vissza aztán ezt a közlést is, és miért zárták le végül az ügyet azzal a hazugsággal, hogy Wallenberg 1947 júliusában, a moszkvai Ljubjanka börtönben el­hunyt? Számos spekuláció látott napvilágot ebben az összefüggés­ben, megemlíteném az egyiket, amelyet legalábbis bizonyos mér­tékig elképzelhetőnek tartok. Ez az elmélet Sztálin üldözési téveszmé­jéből indul ki. Mint ahogy az úgyne­vezett „orvosügyben” zsidó orvo­sokat akart perbefogni azzal a ki­agyalt váddal, hogy a politikai bi­zottság vezéregyéniségeinek az életére törnek, úgy fordulhatott meg agyában a hidegháború kel­lős közepén az a terv, hogy amrikai ügynöknek bélyegzi Wallenberget, s megteszi egy kirakatper fősze­replőjévé. A perben magyar zsidó­kat is lehetett volna szerepeltetni, hogy azt vallják: Wallenberg csak gazgad zsidókon segített, mert így akarta a hálás túlélőkből kiépíteni a maga ügynökhálózatát. Mindez ugyan elég képtelenül hangzik, de nincs olyan gondolatmenet, amely Sztálin eszelős rendszerében túl­ságosan paranoidnak minősülhet­ne. Köztudott, hogy újra, meg újra iparkodott összetákolni valamiféle zsidó ügynökök által szőtt ösz- szeesküvést. 1952-ben például ar­ra kényszerítette magyarországi helytartóját, Rákosi Mátyást, aki maga is zsidó volt, hogy tartóztassa le a magyar titkosszolgálat számos zsidó származású tagját, több más jelentős személyiséggel, például Stockier Lajossal, dr. Bálinttal vagy dr. Benedek pszichiáterrel egye­temben; Abraszimov ezredest, a magyar titkosrendőrség főtanács­adóját pedig állítólag már meg is bízták egy megfelelő kirakatper előkészítésével, amelyben mind­ezek a zsidó szereplők amerikai ügynökökként lepleződtek volna le. Csak Sztálin 1953-ban bekövet­kezett halála miatt maradt el a szín­játék. (Helyette Abraszimovot hív­ták vissza a Szovjetunióba, hogy Berijával együtt kivégezzék.) A MAGYAR ZSIDÓK SORSÁBÓL természetesen nem lehet követ­keztetni arra, ami Raoul Wallen- berggel történt, ám ennek ismere­tében mégis elképzelhetjük, mi­lyen légkörben zajlott a Wallen­berg-ügy. Az, hogy egy börtönkór­ház pszichiátriai részlegén készí­tették elő valamilyen kirakatperre, éppoly hihető, mint az, hogy éh­ségsztrájk miatt zárták oda. Raoul Wallenberg már régóta szimbólumnak számit. Ügye egy­szerre jelképe a szovjet rendszer embertelenségének, de még in­kább annak, hogy mire képes egyetlen ember embersége. A fia­tal Raoul Wallenberg előéletében semmi sem utalt rá, hogy ebből az emberből hős válhat. Amikorelfog- lalta budapesti állását, minden bi­zonnyal tele volt segítőkészséggel - de egyszersmind életveszélyben is volt. És miközben hatalmas or­szágok döntöttek úgy, hogy ölbe tett kézzel szemlélik a többmilliós tömeggyilkosságot, ő cselekedett: svéddé nyilvánította a kiszolgálta­tott zsidókat, s ezzel kiszabadította őket a halálgépezet kerekei közül. És midőn 1945 januárjában már úgy látszott, hogy minden megol­dódott, és ő a szovjet megszálló hatóságokhoz fordult, hogy élel­met szerezzen huszonötezer párt- fogoltjának, akiknek az életét meg­mentette - akkor Raoul Wallenber­get letartóztatták. És az az ember, aki megmenekült a Gestapó kar­maiból, a háború végét a GPU bör­tönében érte meg. Negyvenkét év telt el azóta, de Wallenberg életútja még nem ért véget. Ezeket a soro­kat az 1987. év második felében írom, két hónappal Wallenberg hetvenötödik születésnapja után, és csak megismételhetem, amit a Wallenberg-konferencián mond­tam: ameddig a szovjetek nem szolgáltatnak hiteles bizonyítékot haláláról, addig Wallenberg él. Mi­hail Gorbacsovot is addig kell fag­gatni Wallenberg felöl, amíg nem lesz hajlandó válaszolni. Vége SIMON WIESENTHAL Valutaárfolyamok (bankjegy és csekk) Érvényben: 1991. május 7-től 13-ig Pénznem vételi eladási árf. 100 egys. Ft-ban angol font 12563,48 13340,60 ausztrál dollár 575320 6109,06 belga frank 206,18 218,94 dán korona 1109,17 1938,80 finn márka 1825,86 1938,80 francia frank 1252,82 1330,32 görög drachma /a 38,96 41,38 holland forint 3764,94 3997,82 ír font 11341,73 1204329 japán yen (I000) 532,97 565,93 kanadai dollár 6403,99 6800,11 norvég korona 1089,10 1156,46 német márka 4242,05 4504,45 olasz líra (1000) 5727 60,81 osztrák schilling 602,67 639,95 portugál escudo 49,50 52,56 spanyol peseta 68,63 72,87 svájci frank 5019,40 5329,88 svéd korona 118887 1262,41 USA dollár 7370,99 7826,93 ECU (közös piac) 8723,06 926226422 a) bankközi és vállalati elszámolá­soknál alkalmazható árfolyam: görög drachma 40,13 4021 Aerocaritas Szolnokon Szolnokon hétfőn megkezdte működését az Aerocaritas első hazai vidéki légimentő bázisa a Hetényi Géza Kórház területén. A szolgálat az Alföld nyolcvan-száz kilométere sugarú körzetében működik közre baleseti sérültek vagy súlyos betegek gyors men­tésében, kórházba szállításában. A szolnoki mentőbázis modellül is szolgál. A kórház területén lévő helilkopter-leszállópályát pénzszűkében - társadalmi ado­mányok segítségével építették meg. Az első légi mentőállomást hamarosan a miskolci, a székes- fehérvári és a szegedi bázis mű­ködésbe állítása követi. A Szekszárd-Sárköz és Vidéke Áfész bérleti üzemeltetésre meghirdeti az alábbi egységeit: 3. sz. élelmiszerbolt, Szekszárd, Zrínyi u. 11. sz. vegyesbolt, Szekszárd, Palánk 23. sz. olajkút, Harc 26. sz. vegyesbolt, Medina-Szőlőhegy, 27. sz. iparcikkbolt, Szedres 42. sz. élelmiszerbolt, Tengelic-Kajmádpuszta 60. sz. vegyesbolt, Tengelic-Júliamajor, 80. sz. élelmiszerbolt, Tengelic, Kossuth u. 81. sz. ruházati bolt, Tengelic, Kossuth u. 109. sz. vegyesbolt, Zomba-Szentgálpuszta 110. sz. vegyesbolt, Zomba Nagytormás 64. sz. vegyesiparcikk bolt, Decs, Kossuth u. Felvilágosítást a közgazdasági főosztályvezető ad Szekszárd, Rákóczi u. 2. Q7 alatt pc a 1 fí-fíOA-ac talafnnnn Kivételes lehetőség HEBEL FALAZÓELEMEK meg vasa rlásá ra! Ha ön MÁJUSBAN BEFIZETI A HEBEL FALAZÓELEMEK árát, INGYEN LESZÁLLÍTJUK a megadott címre. így ön most nemcsak építési költséget és üzemeltetési költséget takarít meg a HEBEL FALAZÓELEMEK vásárlásával, hanem a teljes szállítási költséget is. Megrendelhető és befizethető írásban és személyesen: MÁTRA Gázbetongyár, 3201 Gyöngyös, Pf. 155. Telefon: 37-11-649, 13-035. Telex: 285-354. Fax: 37-11342 Lajkó Sándorné, 7100 Szekszárd, Ezerjó köz 24. Telefon: 74-11-210 Ritzelné Nagy Piroska, 7150 Bonyhád, Rákóczi út 13. ÉPKERCENT Kft. Raktáráruház 1103 Budapest X., Noszlopy u. 2. Telefon: 127-5413. Telex: 226-542. Fax: 127-5459. Lovász Gábor, 7191 Hőgyész, Fő út 74. Telefon: 74-88-339 eternit Meglepetés vásárlóimnak május 20-ig! A 40x40-es szürke és színes palákhoz réz viharkapcsot, a 20x40-es, anyagában és felületén festett palákhoz palaszeget, a hullámpalákhoz facsavart adok ingyen. Eternit Építőanyag Kereskedés Balatonfüred, Noszlopi u. 3. 8230 Telefon: 86-43-341 Telephely: Udvarköz 1. (A Fehértemplom mellett.) Nyitva tartás: kedd kivételével, naponta 7-17 óráig. Igény esetén a házhoz szállítás is megoldható! g7

Next

/
Thumbnails
Contents