Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-06 / 104. szám

2 Képújság 1991. május 6. Miskolci siker Tolnában Környezetvédő diákok seregszemléje Tavaly márciusban a PAV kör­nyezetvédelmi versenyt hirdetett középiskolások részére. A felhí­vásra 13 városból 38 pályamunka érkezett. Az eredményhirdetésre és díjkiosztó ünnepségre szomba­ton került sor Pakson. A rendezvényt Pónya József, a vállalat vezérigazgatója nyitotta meg. Elmondta, hogy az emberi haladás változásokat követel, s ezek a változások bizonyos kör­nyezetátalakítással járnak. De, hangsúlyozta, ez a környezetátala­kítás nem azonos a környezet- rombolással! Ezután Marx György akadémi­kus, a bírálóbizottság elnöke vette át a szót. Kiemelte, hogy a pályáza­tok mindegyikében fellelhető volta jövőért való aggodalom. Szólt arról is, hogy az irodalmi jellegű ösz- szeállításokat kevésbé jutalmaz­ták. Igazi értéket azok a dolgozatok jelentettek számukra, amelyek önálló megfigyeléseken alapultak, gyakorlati méréseket közöltek, analizáltak. Első helyen Czirók András és Fedorcsák Péter végzett, ök - a miskolci Földes Ferenc gimnázium diákjai -, az élesztőgombák szapo­rodását vizsgálták és elemezték. Jutalmuk: ötezer forint és elismerő oklevél. Kiemelke­dett még a mezőny­ből a miskolci tanin­tézet mellett a debre­ceni Tóth Árpád Gimnázium. E két is­kola egy-egy tanárát és két-két diákját vendégül látja a PAV, a nyáron egy-egy hétre, teljes ellátás­sal. Kutatásokat, kí­sérleteket, megfigye­léseket végezhetnek majd a vállalat labo­ratóriumában, a vál­lalat közvetlen és tá­volabbi környezeté­ben. _ yyy _ Fedorcsák Péter átveszi az első helyezett jutalmát FOTÓ: - ÓR ­AustriaLotto A18. játékhét fogadási díjainak megállapítása 1991. május 5-én a következő eredményt mutatja. Leadott lottószelvény összesen: 2132181. Ez 77 826 099 osztrák schilling fogadási dijat jelent. A teljes AustriaLotto nyereményösszeg 38 913 049 schilling. Ebből a hatosra 11 673 914 schilling jut. Az e heti nyerőszá­mok a következők: 5,11,15,16,17,19. A pótszám 41. A teljes Joker fogadási díj: 17 251 306 osztrák schilling. Ez az első nyerőosztáiy a Joker 2 587 695 osztrák schillinggel való dotációját jelenti. Az e heti Joker-szám a következő: 477068. Tízezrek az esztergomi szertartáson Mindszenty bíboros újratemetése (Folytatás az 1. oldalról.) A gyászszertartás kezdetét 10.30 órakor a bazilika harangjai­nak kondulása jelezte, majd az oszlopcsarnok előtt felravatalozott koporsó mellett elfoglalták helyü­ket a megjelent főpapok. A gyász­mise kezdetét megelőzően el­hangzottak a szertartás főceleb- ránsának, Opilio Rossi bíboros­nak, a Szentszék képviselőjének köszöntő szavai. A bíboros II. Já­nos Pál pápa személyének képvi­seletében érkezett Esztergomba. A gyászmise a Kyrie dallamával vette kezdetét. A könyörgés, a szentlecke és az evangélium után Opilio Rossi beszéde hangzott el. A bíboros méltatta Mindszenty Jó­zsef kitartását, helytállását a megpróbáltatás éveiben és han­goztatta: a jelenlegi Szentatya, II. János Pál pápa is nagy csodálattal adózik az elhunyt kardinálisnak. A pápa ilyetén érzelmeinek tolmá­csolásával bízta meg személyes küldöttét, hogy a kardinális példá­jával a keresztényi életvitel megtar­tására buzdítsa a híveket. A szentmise után pontosan déli 12 órakor harangzúgás jelezte, hogy megkezdődött a temetői szertartás. Paskai László bíboros fohásza és imája után a világi meg­emlékezések következtek. Elsőként Antall József miniszter- elnök lépett a mikrofon elé. Hang­súlyozta:- Magyarország fél évszázados idegen elnyomás és diktatúra után temetésekkel, újratemetésekkel, s halottakra való emlékezésekkel születik újjá. Nem véletlen, hiszen az ország újjászületése egyben emlékezés azokra is, akik életüket áldozták az elmúlt évtizedekben hazánk függetlenségéért, nemze­tünk újjászületéséért. Mindszenty József herceg prímás a magyar tör­ténelem egyik olyan történelmi személyiségévé vált, aki saját áldo­zatos tevékenységével hívta fel a fi­gyelmet az egész kelet-közép-eu- rópai térséget fenyegető veszé­lyekre. Politikai nézeteivel, alkotmány- jogi felfogásával lehetnek vitái a történetíróknak, de azt senki se vonhatja kétségbe, hogy a magyar történelem egyik legnagyobb er­kölcsi erőt adó példaképe. Hajtha- tatlanságát nem valamiféle korlá­toltság vagy kompromisszumokra való képtelenség sugallta, ahogy ellenfelei nemegyszer hirdették. Most, amikor búcsúzunk Mind­szenty Józseftől, amikor egy or­szág búcsúztatja nagy fiát, aki visz- szatért az ősi érsekség székhelyé­re, el kell, hogy némuljanak végre a kicsinyes viták. A következő szónok, Habsburg Ottó, az Európai Parlament tagja beszédében figyelmeztetett: nap­jainkban a magyarság, sőt a ke­reszténység is sokkal nagyobb ve­szélyben van, mint akár a múlt leg­vészesebb korszakaiban. A mate­rialista totalitarizmus nemcsak a fi­zikai létben végzett jóvátehetetlen pusztítást, hanem a lelkekben is. E válságos időkben lépett a tör­ténelem színpadára Mindszenty József hercegprímás. Mert nemet mondani, mind a hitleri, mind pedig a kommunista zsarnokságnak. Védte a kereszténységet, a hazát és a népet, s félelem nélkül teljesí­tette egyházi feladatait. Bátor volt, amikor küzdött ellenfeleivel, ugyanakkor alázatosan engedel­meskedett legitim egyházi felette­seinek. Midőn egyháza véresebb sebet ütött lelkén, mint az ellenfél, keservesen szenvedett, de nem til­takozott, nem panaszkodott. Ma, amikor hamvai megtérnek hőn szeretett hazája földjébe, tudjuk, hogy Mindszenty és meggyötört nemzete győzött. Magyarország szabadságát neki is köszönhetjük, mert tartotta bennünk a hitet és a reményt - mondotta befejezésül Habsburg Ottó. Miklósházy Attila, a határainkon túl élő magyarok püspöke arra em­lékeztette a jelenlévőket, hogy ami­kor Mindszenty József 1971-ben elfogadta a súlyos keresztet, me­lyet a Szentatya kívánt tőle és el­hagyta hazáját, ahol élni és halni akart, tette ezt az őrá jellemző fiúi engedelmességgel. Keresztviselé­se még nagyobbra növelte alakját a világ szemében. Mindemellett külföldön sem szűnt meg jó pásztor lenni. Az egyházi és világi beszédek el­hangzása után a gyászmenet a Mindszenty József hamvait tartal­mazó koporsóval megindult a bazi­lika kriptájába. A prímások sírká­polnájában sírhelyének megáldá- sa és beszentelése után végső nyugalomra helyezték Magyaror­szág utolsó hercegprímását. A sír- kamráját lezáró márványtáblára „Az élet megalázta - a halál felma­gasztalta” jelmondat került. Bush marad a kórházban George Bush amerikai elnök to­vábbra is kórházban marad és gyógyszerekkel kezelik - közölte tegnap helyi idő szerint reggel a Fehér Ház. Az eredeti tervek szerint Bush, akit szombaton szívritmus­zavarral szállítottak kórházba, va­sárnap reggel már visszatért volna a Camp David-i üdülőben. Mariin Fitzwater fehér házi szóvivő szerint nincs különösebb jelentősége an­nak, hogy az elnök tovább marad a haditengerészet kórházában: en­nek egyetlen oka, hogy figyelni kí­vánják a gyógyszerek hatását. A vizsgálatok nem utalnak sem szervi elváltozásra, sem arra, hogy az el­nök szívrohamot szenvedett volna. Brent Scowcroft nemzetbizton­sági tanácsadó és John Sununu, a Fehér Ház kabinetfőnöke a kór­házban tájékoztatta az elnököt az időszerű kérdésekről és Bush fo­lyamatosan dolgozik. Orvosszak­értők tv-nyilatkozatai szerint Bush- nál fellépett szívritmus-zavar jelle­ge valóban nem ad okot különö­sebb aggodalomra, az állapot ha­marosan megszüntethető. Az el­nök legkésőbb 1-2 nap után el­hagyhatja a kórházat és normáli­san dolgozhat, sőt, sportolhat is. George Bush amerikai elnök szo­kása szerint Ranger nevű kutyájá­val játszik, mielőt kocogni indul. A felvétel ez év februárjában készült A Wallenberg-ügy (5.) Szovjet hallgatás, svéd közöny 1975-BEN LEVÉLBEN KÉRTEM Henry Jackson szenátort, hogy vesse fel az amerikai-szovjet tár­gyalásokon Wallenberg szabadon bocsátásának kérdését. Liz Taylor, aki akkoriban Frank Warner sze­nátor felesége volt, otthonában va­csorát rendezett tiszteletemre, és meghívott rá vagy ötven szenátort, köztük Henry Jacksont is. így alkal­mam nyílt rá, hogy az egész vacso­ra alatt beszélgessek vele a Wal- lenberg-ügyről. 1975 októberében tagja, majd két évvel később elnöke lettem a Szaharov-bizottságnak, és ekkor további lehetőséget kaptam, hogy szót emeljek Wallenbergért. Az ügy addigra már olyan ismertté vált, hogy úgy éreztem: elérkezett az idő, amikor levelet küldhetek Brezsnyevnek. A szöveget Raoul Wallenberg édesanyja fogalmazta meg 1977 júliusában, és együtt ad­tuk át a sajtónak. De persze túlbe­csültük Brezsnyev fogékonyságát. Újra meg újra eltöprengtem: va­jon a svéd kormány valóban elkö- vetett-e mindent az ügy tisztázásá­ra. Sajnos, erre a kérdésre nemmel kell válaszolnom. Amennyire meg­ítélhetem, ennek a magatartásnak politikai okai voltak. Egyfelől a své­deknek alapvető érdekük, hogy zavartalan békességben éljenek túlontúl hatalmas keleti szomszé­dukkal. Másfelől a többnyire szo­ciáldemokrata kormányok a parla­mentben rá voltak utalva a kommu­nisták támogatására. S végül úgy tetszik, hogy az óvatos tartózkodás koalíciójához még a Wallenberg család is csatlakozott; nem véletle­nül: mint az egyik leggazdagabb svéd család, kiterjedt kapcsolato­kat ápol a Szovjetunióval. A Wal- lenberg-ügyben tanúsított előkelő elzárkózásuk elsősorban a csa­ládfő, Markus Wallenberg részéről volt szembeötlő. Eljött az idő, hogy végre létre­hozzam Párizsban azt a nemzetkö­zi Wallenberg-bizottságot, amely­ről már oly rég álmodoztam. René Cassin, az emberjogi konvenció Nobel-díjas atyja megígérte rész­vételét, és megnyertem a tervnek Arthur Goldberget, a korábbi ame­rikai igazságügy-minisztert és ké­sőbbi ENSZ-főmegbízottatis. Mar­kus Wallenberg azonban nem állt kötélnek. Amikor közöltem vele, hogy a bizottságnak szüksége van egy irodahelyiségre és legalább egy titkárnőre, de magam ezeket a költ­ségeket nem tudom állni, részletes előterjesztést kért - hogy aztán soha többé ne hallasson magáról. ISMÉT A KÖZVÉLEMÉNYHEZ FORDULTAM, hogy ezen a kerü- lőúton érjek célt. 1981-ben Stock­holmban nemzetközi Wallenberg- ártekezletet szerveztünk, amelyen részt vett többek között Greville Janner, a Brit Zsidók Szövetségé­nek elnöke, valamint Gideon Haus­ner államügyész, az Eichmann-per fővádlója. A találkozót a következő szavakkal nyitottam meg: „Ez nem szovjetellenes rendezvény; nem azért gyűltünk össze, hogy a szov­jet rendszert megváltoztassuk. Csupán ki akarunk váltani méltat­lan fogságából egy ártatlan em­bert, aki ezrek életét mentette meg”. Ekkor az újságírók azt kezd­ték firtatni: elképzelhető-e, hogy egy 1945-ben elfogott ember még életben legyen. Anélkül, hogy ta­nácskoztam volna a többiekkel, így válaszoltam: „Raoul Wallenberg addig fog élni, amíg csak szovjetek nem szolgáltatnak hiteles bizonyí­tékot a haláláról.” Tulajdonképpen ez volt az az alapelv, amelyből a konferencia és minden későbbi akció is kiindult. Már nemcsak pusztán Wallenbergről van szó, hanem arról a rendszerről is, ame­lyet a Szovjetunió az igazság eltit­kolására kiépített. Az ügy népszerűsége sajnos a fontoskodókat is csatasorba állí­totta. Az egyik tanú szerint Wallen­berg az irkutszki börtön titkos rész­legében van, egy másik azt közölte, hogy Wallenberget a sarkkörön lé­vő Vrangel-szigeten látták, egy iz­raeli nő pedig éppenséggel azt állí­totta, hogy most beszélt telefonon Moszkvában élő apjával, aki fris­sen szabadult a börtönből, és ezt mondta neki: „Mi ez az én három évemhez képest, hogy találkoztam egy svéddel, aki már harminc éve ül!” Kétszer repültem Izraelbe, hogy ellenőrizzem az ilyen és eh­hez hasonló vallomásokat - soha nem sült ki belőlük semmi. Alapjá­ban véve már nem azt kellett bebi­zonyítanunk, hogy Wallenberg túl­élte „hivatalos halálát” - ez már be­bizonyosodott. A cél az volt, hogy a Szovjetuniót vallomásra kénysze- rítsük, ha kell, akár arra is, hogy beismerjen egy gyilkosságot. SIMON WIESENTHAL Következik: Abraszimov pert szervez Magyarországon. MÁJUSI AKCIÓÓÓ! 2000 Tel.: 117-0320, 118-7484. Adunk: prespektusl, kazettaborítót, posztert, pólót, táskát, reklámanyagokat.

Next

/
Thumbnails
Contents