Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-04 / 103. szám
1991. május 4. NÉPÚJSÁG 5 A dombóvári csavargyárban a munkások becsavarodtak legalábbis az ügyvezető szerint. Nem értik, miért jó nekik, hogy előbb kft-vé, utóbb holdinggá alakult az egykori mamutvállalat. A munkások értetlenek, lám a munkástanács elnökségi tagja, Békés Ferenc villanyszerelő csoportvezető is miket mond. „Mindenki mumusa valakinek”- Azzal kezdeném a beszélgetést, hogy az ügyvezető igazgató úr felhívta a figyelmemet és szóban tájékoztatott, hogy aki a kft. belső dolgairól adatot, vagy adatokat szolgáltat ki, azt a tulajdonosok, illetve a kinevezett ügyvezető igazgató a bíróságon feljelentheti -, mondja az egykori hajós. Talán ennek, korábbi munkahelyének köszönhető, hogy Békés Ferenc nem ijedt meg a fenyegetéstől és megkereste újságunkat: ugyan már írjuk meg, járjunk utána mi is a helyzet az egykori csavargyár dolgai körül.- Ebben az egészben csak az az érthetetlen számomra, hogy mint a munkások egyik kinevezett érdekképviseleti megbízottja, hogyan tudok adatokat kiszolgáltatni akkor, amikor a gazdasági vezetésnem szolgál semmiféle adattal a munkástanács elnökségének -, halljuk a folytatást. - Az osztrákmagyar vegyes vállalati kft-vé történt átalakulási szerződésébe a dolgozók, vagy a dolgozói érdek- képviselet tagjai közül senki nem tekinthetett be. így a munkások között megoszlik a vélemény. Nem tudják kik írták alá magyar részről a szerződést, és hogy a magyar résztvevő tulajdonos-e vagy állami kezelőként szerepel. A helyben lévő -, gunarasi - üdülőnk a kft-vé való alakulást követően a kezelésünkből kikerült, holott a helyi munkavállalók úgy érzik, ők nagyon sok társadalmi munkát végeztek ott annak érdekében, hogy családtagjaikkal együtt nyaranta használhassák. Békés Ferenc több mindenről szól még. Elmondja, hogy az osztrák tulajdonosok megígérték, fejleszteni, beruházni fognak, ez azonban mindeddig nem történt meg. Ehelyett létszámleépítések vannak. Az elsőre tavaly került sor, ekkor negyven dolgozónak mondtak fel, racionalizálásra hivatkozva. A következőre most kerül sor, újabb negyvenkilenc fő gondolkodhat azon, hol talál magának másik munkahelyet. A létszámleépítést megindokolták, mondván: nincs kereslet az itt gyártott termékek iránt, de ez nem elégíti ki a munkástanács tagjait. „Amit hiszek, azt látom”- Számunkra elfogadhatatlan az az indoklás, hogy nincs megrendelés, - jelenti ki Magyar Károly a munkástanács vezetőségi tagja. - Amikor átalakultunk kft-vé, az egyik ígéret épp az volt, hogy az osztrák fél piacot szerez termékeinknek. Most azt mondják, nem tudják eladni az áruinkat, mert korszerűtlenek. Ezt előtte is tudták, éppen ezért ígérték a fejlesztést, az új gépeket. Ehelyett mi történt? Új gép egy szál se, a fizetés a régi, fejlesztés semmi, a létbizonytalanság viszont jóval nagyobb. Mi a biztosíték arra, hogy jövőre nem jelentik ki azt, hogy az egész dombóvári gyáregység elavult, és mindenkit elküldenek. Nem tudunk semmiről, nem tájékoztatnak bennünket a dolgok állásáról. A munkástanács hiába kér tájékoztatást, választ nem kap senkitől. Részünkről elfogadhatatlan, hogy egy országos szövetségi szervezetet, amelyet elfogad a kormány, elfogad a parlament és amelynek nemzetközi szervezetei vannak, annak helyi, legitim képviseletét semmibe veszik. Dosszié kerül elő, lefűzött ajánlott levelekkel.- „Tájékoztatom a T. Címet, hogy a Tolna Megyei Bíróság a Dombóvári Patent Munkástanácsot 1990. szeptember 6-án 371. sorszám alatt a társadalmi szervezetek nyilvántartásába vette." - A címzett a csavaripari vállalat vezérigazgatósága. A levél keltezése 1990. IX. 17. A következő levél november 12-én kelt, Kárász Jánosnak, a Patent Kft. budapesti vezetőjének címezték. A levélben kérdések két egész oldalon át, melyben a munkástanács tagjai kérik, hogy tájékoztassák őket az osztrák-magyar vegyes vállalattá történt átalakulásról, béremelési lehetőségekről, és arról, mi lett a gunarasi üdülők sorsa. „Ha bajban vagy, ködösíts”- Szerintem itt tájékoztatva van mindenki mindenről -, jelenti ki Tóth István ügyvezető, aki ugyancsak sérelmezi a sajtó bevonásáta munkás- tanács és a holding közötti vitába, nyilatkozatot is Becsavarodott csavargyáriak? csak módjával ad. - Információm a kft-vé történt átalakulásról nekem csak annyi van, hogy 50-50 százalék a magyar, illetve osztrák félé. Hogy ki a magyar tagja a kft-nek, arra nem tudok válaszolni. A profilunk maradt a régi, facsavarokat, szegecseket készítünk. További kérdéseinkre azért az ügyvezető nagy nehezen elmondta, hogy 1989. május elsejétől működik osztrák-magyar vegyes vállalatként a Csavaripari Vállalat 4. Számú Dombóvári Gyára. Erről a csavaripari tröszt vállati tanácsa döntött így Budapesten. Ennek értelmében a csavaripari vállalat több vegyes kft-vé bomlott szét. A csavaripar, mint holding megmaradt. Hogy miért épp így történt az átalakulás, arról Tóth Istvánnak, mint mondja nincs információja. Jelenleg a dombóváriaknak nincs semmijük, mindent úgy bérelnek a holdingtól. Bérlik az irodát, az üzemcsarnokot, a gépeket, a berendezéseket, az eszközöket. A hatalmas irodaépület egy részét és a több száz fős konyhát bérbe adták vállalkozóknak, de ez a bevétel nem az itteniek zsebébe, hanem a budapesti holdingéba vándorol. Az ügyvezető a létszámleépítések okaként a megrendelés csökkenését, a gazdasági recenziót említi. Külön piackutatókat, üzletkötőket vettek fel mondja, hogy nyugati piacot keressenek. Ennek ellenére nem tudnak mindenkinek munkát biztosítani. Igaz, az üzlet sem jött össze, a külföldi partner sokallja az itteni árakat. Tóth István mégis bizakodó.- Én a gyáralapítás óta, 1976-tól itt dolgozom, termelésirányító csoportvezetőként kezdtem, tavaly pályáztam meg ezt a beosztást, 1989. július elsejétől vagyok ügyvezető, halljuk a karriertörténetet.- Fél évig járta az osztrák elődöm piac ügyében nyugatot, mégsem sikerült semmit összehoznia, - mondja Tóth István, majd még hozzáfűzi, hogy a további termelő gépfejlesztések a piac igényének megfelelően történnek vagy itt Dombóváron, vagy másutt. Ezt ő nem tudja. „A kötelet nem lehet tolni, csak húzni” A munkások pedig épp erre lennének kiváncsiak. Ahogy hallgatjuk őket, úgy érezzük, egyedül ők látják tisztán az itteni helyzetet.- Ha gazdaságosan nem tudunk termelni, biztosan nem itt ruháznak be,-véli a munkástanács két vezetőségi tagja, Fábos Ferenc és Magyar Károly. Mi tudjuk, hogy nyereségesnek kell lennünk, és mindent meg is teszünk ennek érdekében. Bizonyos létszám-racionalizációval is egyetértünk, de hogy gazdaságosak vagyunk, vagy nem, az nem rajtunk múlik. Itt csupa régi, elavult gép van, ezekkel ha megfeszülünk, sem tudunk jobb árut előállítani. Nem értjük, hogy miért épp ezt az osztrák vállalkozót vették be a kft-be, aki csak tőkét hozott és mást nem. Voltak itt korábban olyan jelentkezők, akik szívesen betársultak volna az üzletbe, akiknek nyugaton jól menő csavaripari vállalkozásuk volt. Ezek a tőkések korszerű gépeket hoztak volna és piacot biztosítottak volna. Nem értjük, hogy miért nem őket választották? - halljuk a logikus felvetést. „Csak a bizonytalanságban lehetünk biztosak”- Emberek, hát nem emlékeznek, hányszor takarítottunk, amikor jöttek a nyugati vevők, mi mindent megpróbáltunk! - bizonygatja az ügyvezető. - Nem szólhatnak semmit, maguk is feltették a kezüket, amikor a Katona, a volt igazgató azt mondta a gyűlésen, itt az idő, hogy átalakítsuk a gyárat.- Felemeltük a kezünket, hát persze, hogy felemeltük, mikor azt mondták, hogy 50-60 százalékos fizetésemelést kapunk. Ki lett volna az, aki ilyenre nem rakja fel a kezét -, mondják a munkás- tanács tagjai. Majd még hozzáfűzik, hogy azóta egyre lejjebb megy minden. A bérek változatlanok, az elbocsátások miatt a munka több. Ha tudták volna, hogy ilyen létszámleépítéseket terveznek a kft tagjai, akkor dehogy is szavaztak volna az átalakulás mellett, hiszen a régi formában volt munkájuk bőven, most meg nincs.- Tudom magamról, hogy hónapok óta alig van munkám és ezért rosszul érzem magam -, mondja Fábos Ferenc. Nemhogy exportra nem termelünk, de még hazai piacra sem. Szeretnénk végre megtudni, van-e valamilyen konkrét elképzelése a tulajdonosoknak, vagy csak elzavarják az embereket? Ha az osztrák partner beváltotta volna azt, amit ígért a kezdet kezdetén, akkor ma nem lennének elbocsátások. Hol van az a pénz, a 30 millió, mibe fektették, és hol vannak a gépek? A kérdés a levegőben marad. Az ügyvezető szerint minderre Kárász úr lenne jogosult válaszolni. Ö azonban elérhetetlen. A munkástanács fent említett levelére sem válaszolt. „A padlónál nem eshetsz lejjebb” A munkások kétségbeesettek, a munkástanács tehetetlen. Azelőtt a dombóváriaknak volt egy gyáregységük üzemcsarnokkal, gépekkel, irodával, üdülővel, ma nincs semmijük. Minden a holdingé. A munkástanács hadakozik, a helyi szakszervezet szerint viszont nincs mit tenni, itt senki nem hibás semmiért.- Azt maguk is tudják, hogy a létszámleépítést nem lehet vitatni, ez ellen nem lehet semmit tenni -, jelenti ki Schwantner Lászlóné szb-titkár, szavait a munkástanácstagjaihoz intézve. - Szerintem a vezetők bennünket mindenről tájékoztattak, tartottunk az átalakulás előtt értekezletet, van kapcsolatunk a holdinggal. Hogy a munkástanács más véleményen van? Hát a vélemények néha nem egyformák. Hogy nem látták a kft-vé alakulásról szóló szerződést? István, nincs egy példány a szerződésből? - fordul a könyvelőként dolgozó hölgy az ügyvezetőhöz, majd belenyugvással veszi tudomásul, hogy nincs a szerződésből egy példány sem itt Dombóváron. „A halott törzs tartja fenn a fát” Ahogy az újságíró kívülállóként hallgatja az ügyvezető igazgató, szb-titkár, munkástanács tagjainak társalgását, úgy érzi, mintha süketek párbeszédét hallaná. Ennek csak az emelkedett hangnem mond ellent. Mintha szándékosan félreértenék a munkások képviselőinek kijelentéseit.- Beleegyezünk mi a létszámleépítésbe, de nem úgy, hogy erről meg sem kérdeznek bennünket - bizonygatja Magyar Károly.- Ha így lenne, a munkástanács nem vonult volna ki az ez ügyben összehívott értekezletről - kontráz az ügyvezető.- Persze, hogy kivonultunk, mikor azt sem tudtuk, hogy mi az a munkabizottság, amit létrehoztak. Különben is aránytalan az összetétel, míg az ügyvezetőn kívül tagjai a gazdasági, a műszaki, az üzemgazdasági és személyzeti vezető, addig érdekképviseletként csak két tag van, a szakszervezeti titkár és a munkástanács képviselőjének személyében - mondja Fábos Ferenc. - Mi nem tudunk előzetes felkészülés nélkül ilyen, a dolgozók létét alapjaiban befolyásoló dolgokban pillanatokon belül dönteni. Nekünk ehhez idő kell, és szakértői tanács. Ezért kértük, hogy a munkabizottsági ülésen részt vehessen a megyei munkástanács elnöke. Ezt a lehetőséget nem kaptuk meg, a portás az ügyvezetőre hivatkozva nem engedte belépni az üzem területére. Emiatt vonultunk ki az ülésről.- Karcsi, maga mást mond, mint amit ide a papírra leírtak -, mutatja Tóth István a munkástanács ez ügyben hozzá címzett levelét. „Mondj nemet, azután tárgyalj!” „Tudatjuk, hogy az 1991. évi IV. törvény értelmében a kft. foglalkoztatási kérdéseinek végrehajtására létrehozott munkabizottság munkájába a munkástanács részéről szakértőt kívánunk igénybe venni. Amíg a szakértő részvétele a bizottságban nincs lehetővé téve, addig a munkástanács választott képviselője nem tud a bizottság ülésein részt venni. Amennyiben a munkabizottság a munkástanács jóváhagyása nélkül döntene, a munkástanács írásbeli tiltakozást fog benyújtani” - szól az 1991. március 26-án kelt, Tóth István ügyvezetőhöz intézett feljegyzés. Mi nem akarunk sztrájkolni, mert tudjuk, hogy az senkinek nem lenne jó - jelenti ki Békés Ferenc. - De ha úgy látjuk, hogy nem sikerül az ügyvezetővel, illetve a holding vezetőivel ezekben az ügyekben megállapodásra jutnunk, kénytelenek leszünk a munkabeszüntetés eszközével élni. * A dombóváriak kérdésével megkerestük'^ Budapesti Csavaripari Vállalatnál Kárász Jánost, mint illetékest. Kárász úr elmondta, a munkástanács hozzá címzett levelére azért nem válaszolt, mert nem volt olyan kérdés abban, amit ne tudhattak volna meg a Cégbíróságnál. Egyébként pedig a Patent Kft. ügyvezető igazgatója minden feltett kérdésre tudja a választ, tájékoztathatja a dolgozókat, nem tiltotta ezt neki meg senki. A dombóvári korlátolt felelősségű társaság 50 százalékos osztrák és 50 százalékos magyar - csavaripari vállalat - részesedéssel jött létre. Amúgy a vállalat bejelentkezett a második privatizációs csoportba, a Vagyonügynökség májusban eldönti, hogy mi lesz a cég további sorsa. Ha engedélyt kap a csavaripari vállalat a további privatizációra, és lesz potenciális vevő a dombóvári gyárra, akkor értékesítésre kerül az ötven százalék magyar részesedés is. Egyébként pedig további létszámleépítésekkel Dombóváron továbbra is számolni kell... F. KOVÁTS ÉVA Fotóillusztráció: GOTTVALD KÁROLY (Az idézetek Murphy törvénykönyvéből valók.)
