Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-04 / 103. szám

6 NÉPÚJSÁG 1991, május 4. Fonódjon össze az oktatás és a vállalkozás A HIT VILÁGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Ki indítja a lovakat? \ iét végi beszélgetés dr. Kiss Jánossal Szerzetesrendek Magyarországon (8.)- Amikor mi először ta­lálkoztunk - évekkel eze­lőtt - egy téli napon, te lo­vakkal szánkáztattál ben­nünket az őcsényi Kos­suth téeszben. Ahogy haj­tottad a lovakat, érezni le­hetett az irántuk érzett tiszteletet, szeretetet, és ha nem túlzás, akkor úgy is mondhatnánk - szerel­met.-Azt mondhatom, hogy a ló az életem szenvedélye. Az ember bizonyos dolgok iránt magába hordozza azt az érzéket, hozzá­értést, amit mások csak keser­ves tanulással szereznek meg. Nekem a ló ilyen. Apai ágról öröklődött ez nálam. Nagyapám, dédapám elismert lótenyésztő volt.- Hol éltek?- Dombóváriak voltak. Orszá­gos kiállításon tenyészkancá- kért kaptak első díjat. Tőlük örö­költem ezt a szenvedélyt. Szü­leim mesélték, hogy még járni sem tudtam, de a kisszékben már ostor volt a kezemben. Az­tán a hintaló következett. Komo­lyan 1970-ben kezdtem el lo- vazni, amikor Kaposvárra kerül­tem a középiskolába. Később akadályugratásban versenyez­tem is, a keszthelyi egyetemi éveim alatt, mint regölyi ösztön­díjas. Regölyben fogathajtóként többször pályára léptem. Ké­sőbb őcsényi színekben is indul­tam versenyen. Arra a téli képre én is emlékszem, hiszen a leg­szebb szórakozás a téli szánká- zás lóval, azt mindenki élvezi.- Mi az a néhány legfon­tosabb tudnivaló, amit a lovakhoz közeledőnek elmondasz, mint lovase­dző?- Két dolgot mondok mindig: türelem és ütem. Ha pici ütemér­zéke van valakinek, akkor már türelem, kitartás kell csak, és jó lovas válhat belőle. A lónak és az embernek súlypontja van. Eze­ket lovagláskor közelíteni kell egymáshoz. Nem szabad meg­zavarni a ló egyensúlyát. A moz­gás nagyon egyszerű. Ahogy a ló emeli a lábát, úgy kell emel­kedni. Ha ezt szinkronba tudom hozni, már egyensúlyban va­gyok a ló hátán.- Ez tehát közvetlen kapcsolat az állattal. A fo­gathajtásnál ugyanez nem mondható el, hiszen ott a száron kívül nem köti más a lovat és hajtőt.- Na igen, de van még a hang! Szerencsém volt, mert ott lehet­tem a szilvásváráéi és balaton- fenyvesi világbajnokságon. Egy amerikainak, németnek, oszt­ráknak voltam a versenybírója, és láttam a magyarokat is. Egy négyes fogatnál bizonyos ese­tekben másként nem is lehet az első két lovat irányítani csak hanggal. A lovak a versenyben hihetetlen koncentrációt fejte­nek ki. torziós rugózás van, így mindig vízszintesen áll a kocsi. Kétkö­rös fékrendszer, tárcsafékkel. Nem folytatom. Megfizethetet­len. A fogathajtás is technikai jel­legű lett. Az akadályugratásnál ember, ló, akadály. Ennyi. Győz a jobb.- Sikerült-e ezt a lovas szenvedélyt, tudást meg­osztani, átadni Palánkon a Csapó Dániel Mezőgaz­dasági Szakközépiskolá­ban, ahol tanítasz?- Mondhatom, hogy aki a kör­nyezetemben van, azt megfer­tőzöm a lovakkal. Sok diákot si­került lóbolonddá tenni, azt hi­szem. Nem csupán lovagolni kell a lovakat, hanem ápolni, gondozni, etetni, ezt mind, mind a tanulóknak is el kell végezniük, ha lóval foglalkoznak. Vásárol­tunk három lovat az állatte­nyésztő vállalattól,most épül a lóistálló. A diákjaink nagyon so­kat segítenek, azok, akik meg­szerették a lovakat.- Az iskola hagyomá­nyos rendezvénye a Csapó-napok. Most a ma­jálissal hívta fel ismét ma­gára a figyelmet az intéz­mény. Úgy tűnik, hogy kölcsönös bemutatkozás volt ez a mezőgazdaság­gal kapcsolatban álló vál­lalatok, és az iskola kö­zött.- Olyan kapcsolatteremtés­nek szántuk, amiből eredmé­nyes együttműködés jöhet létre. I- Egyre többször hal­lani az oktatás területén is azt a kifejezést, hogy vál­lalkozó iskola.- Két évvel ezelőtt a szakmai kollektíva készített egy új iskolai tantervet, pályázatra. Sikeres lett, és megbízást kaptunk egy országos érvényű technikus tan­terv kidolgozására. Ősszel kísér­leti jelleggel beindul. Arról van szó, hogy a gazdaságok szak­ember- igényét szeretnénk ki­elégíteni. Több mint száz üze­met, vállalatot kérdeztünk meg, hogy milyen technikusra volna szükségük. Ennek megfelelően állítottuk össze a tantervet. I- Röviden hogy lehet összegezni ennek a lé­nyegét?- Talán említhetnénk a világbajnokság egy jele­netét, amikor Bárdos György szinte ordítozott a lovakkal, nem használt ostort, ha jól emlék­szem. ..- ... de kijött abból az aka­dályból, amiben mások fenn­akadtak. Sok-sok gyakorlás és a hetedik érzék az, ami a tehetség mellé elengedhetetlen. A tech­nika is sokat jelent. A nyugati versenyzők hintáinál például- Általános növénytermesztő és állattenyésztő tagozat, amely az ötéves képzés során össze­tettebb ismeretre képez. Olyan embereket akarunk kiengedni az iskolapadból, hogy középve­zetőként bárhol megállják a he­lyüket. Ha egyéni gazdálkodó akar lenni, akkor is szüksége van erre a tudásra. I- Arról is tudunk, hogy érettségizett diákok ré­szére a gazdaképzés már megindult. Úgy tűnik, hogy az iskola nagyon is lépést tart az ország tár­sadalmi, politikai esemé­nyeivel. Azonnal reagál a történésekre.- Én a magam véleményét mondom. Az oktatás és vállal­kozás fogalmaknak ma nagyon össze kell fonódnia. Diákjaink olyanok, akik állattenyésztésre szakosodtak és kertészeti, sző­lészeti ismereteik nem voltak, az ősszel kiváló kistermelőknél, kisgazdáknál töltötték a gyakor­latot. Egy kis számviteli, pénz­ügyi ismerettel is gazdagabbak lettek, reméljük. Ezek nélkül napjainkban alig lehet élni. Nem akarok politizálni, de biztos va­gyok benne, hogy lesznek nagyüzemek, amelyek jól mű­ködnek és ugyanúgy lesznek farmergazdaságok is. Erre ne­künk az oktatás szempontjából is föl kell készülni.- A termeléshez szük­séges eszközök szinte az ajtóban sorakoznak. Úgy tűnik, gazdag a gépek kí­nálata, egyre több kft ke­reskedik mezőgazdasági kisgépekkel.- A gépekhez tudást kell adni. Ez a mi feladatunk. Ezért indult a gazdaképzés.- Csak egy gondolat erejéig jegyzem meg, hogy akik mondjuk kis­gazdák lennének, és visz- szaigényelnék a korábbi földjeiket, nem éppen a középiskolás korosztályt képviselik. Felnőttokta­tással foglalkoznak-e itt a palánki iskolában?- Akár az ősztől kezdve képe­sek vagyunk önköltséges jelleg­gel tanfolyamot indítani gazdák részére. A kistermelést koordi­nálni is szeretnénk. A majálisunk valami hasonló szándékot rej­tett. Termékértékesítésre van mód. Olyan láncolatot lehetne kiépíteni, ami a gyártótól közvet­len a termelőig menne, kihagyva kiskert, nagykert és a többit. Az iskola közvetítene és szaktaná­csot adna. Számtalan olyan vál­lalkozási forma lehetséges, ami az oktatást szolgálja. Erről na­gyon sokat kellene beszélni, és azonnal megvalósítani. Nem állhatunk meg, mert azonnal le­maradunk és lóhosszal meg­előznek bennünket.- Egy lovastól ez így stílszerűen hangzott. Gondolom, hogy az iskola három lovával is van va­lamilyen vállalkozási el­képzelés.- Nyáron ezek a lovak pihen­nek, hiszen nincs tanítás. Az ősztől indítunk úgynevezett házvezető, vagy gazdaasszony képzést, ahol a feladat a vendég­látás. Miért ne lehetne ezt ki­használni!? Egy most folyó épít­kezés ezt is segíti. Erről csak azért nem beszélek részletesen, mert az üzleti világban az ember csak a legfontosabbakat mondja, és semmi fecsegés. Ha már beindult, akkor szívesen ad­juk közre tapasztalatainkat. Hangsúlyozom, hogy minden kezdeményezésnek az oktatást kell szolgálnia. Pátosz nélkül mondom, hogy iskolánk padjai­ban a jövő mezőgazdaságának szakemberei ülnek.- Amikor most megkö­szönöm a beszélgetést csak annyit mondok: csapjunk a lovak közé és gyí, előre! Decsi Kiss János A vezeklő karmeliták és a tanító maristák A karmeliták címere A karmeliták olyan szerzet tagjai, akik rendjük eredetét a Kármel-hegyen visszavonult zsidó, majd őskeresztény reme­téken keresztül két ószövetségi próféta, Illés és Elizeus tanítvá­nyaiig vezetik vissza. A hagyo­mány szerint az itt élő Illés-tanít­vány zsidó remeték a keresz­ténység megjelenése után ke­resztényekké lettek, nyomukba görög, majd nyugatról idezarán­dokolt remeték léptek. Más vál­tozat szerint a rendet Szent Berthold egykori kalábriai ke­resztes vitéz alapította, amikor 1155 körül a Kármel-hegyen élő remetéket maga köré gyűjtötte. A jeruzsálemi pátriárka, Szent Albert 1207-ben Regulát adott nekik, amelyet a Szentszék 1226-ben hagyott jóvá. A 13. század elején, a szara- cénok megjelenésekor a karme­liták átköltöztek Európába, ahol - pápai engedéllyel - felhagytak a remetéskedéssel, s főként egyetemi városokban alapítot­tak kolostorokat. A 16. század első felében a rend - belső re­form következményeként - szi­gorúbb előirású, úgynevezett „sarutlan”, és enyhébb szabály­zaté „sarus" ágra tagozódott. Magyar földre Nagy Lajos ki­rály hívta őket. Első kolostorukat Budán, a másodikat Pécsett épí­tették, mindkettőt 1372-ben. A török elpusztította kolostora­ikat, az eperjesit elhagyták. Ám 1644-ben visszatértek. Ekkor alapították a „sarutlanok” Győr közelében remeteségüket, majd 1697-ben Győrött, 1699-ben Szakolcán rendházat. II. József a győrit kivéve vala­mennyi kolostorukat feloszlatta. Legközelebb csak 1896-ban alapítottak új rendházat, még­pedig Budapesten. A rendi elöl­járók a két - búdapesti és győri - kolostorból hozták létre 1903-ben a Szent Istvánról el­nevezett magyar féltartományt. További rendházaik: Keszthely, 1930; Kunszentmárton, 1940; Miskolc, 1942; Pápakovácsi, 1946. Ilyen gyarapodás után, 1947-ben megszületett az önálló és teljes magyar rendtar­tomány, amely azonban csupán három évet ért meg.. Az 1950-ben feloszlatott ma­gyar karmeliták 1989-ben ismét megkezdték közösségi életüket, mégpedig - Miskolc kivételével - az 1950-ben elhagyni kény­szerült helységekben. A rend női ágát, vagyis a kar­melita apácák rendjét a 15. szá­zadban hívta életre Boldog So- reth János. Szigorú, szemlé­lődő, vezeklő rend. Hazánkban Sopronbánfalván telepedtek le először, 1892-ben. Rendházuk volt még 1905-től Szombathe­lyen, és 1936-tól Pécsett. Feloszlatásukkor, 1950-ben 69 karmelita apáca vett vándor­botot a kezébe. A maristák Érdekes és hazánkban ke­véssé ismert szerzet a maris­táké; ez tulajdonképpen egy­szerű fogadalmas szerzetesek­ből álló kongregáció. Magukat, közösségüket és tanítványaikat a Szent Szűz anyai pártfogá­sába ajánlják. A szerzetet Bol­dog Marcelin Champagnat abbé alapította Lyonban, 1817-ben. Marista testvérek először 1909-ben jöttek Magyaror­szágra. Orsován nyitottak házat, de a románok benyomulása mi­att rendházukat be kellett zár­niuk. Legközelebb 1924-ben ér­keztek magyarföldre, mégpedig Kispestre, ahol a Szent Lajos Fiúotthont vezették. 1928-ban nyitották meg Budapesten fran­cia és német nyelvű elemi iskolá­jukat és fiú internátusukat. Az itt végzett növendékek 10 éves ko­rukban már jól beszélték mind­két idegen nyelvet. A maristák Chapagnat nevű iskoláját 1948-ban szüntette meg a magyar állam, tanárai visszatértek Franciaországba. Dr.Csonkaréti Károly Húsvét 6. vasárnapja „Szeressétek egymást, mint ahogy én szerettelek titeket!” A kecskeméti piarista gimnázium A kecskeméti piarista gimná­ziumot 1714-ben alapította gróf Koháry István, Kecskemét föl­desura. A tanítás 1715-ben kezdődött meg, azóta is folyik. Az iskola 1989-ben ünnepelte fennállásának 275. évfordulóját. A XVIII. század első felében emelt épületek és a templom, va­lamint az 1935-ben átadott új is­kolaépület az oktatás és nevelés helyszínei. A gimnázium tanárai jórészt szerzetespapok, a Piarista Rend tagjai. A Piarista Rendet Kala- zanci Szent József (1556-1648) alapította azzal a céllal, hogy a szegénysorsú gyermekeket megtanítsa a korszerű tudomá­nyok alapjaira, és keresztény neveléssel fölkészítse az em­berhez méltó életre. A rend célja ma is az, hogy korszerű tudást adjon növendékeinek, és ke­resztény emberré, a társadalom hasznos tagjává,érett személyi­séggé nevelje őket. Magyaror­szágon 1642 óta dolgoznak a pi­aristák. Az iskola általános tantervű, négyosztályos gimnázium. A középiskolás tananyagot az álta­lánosan használt tankönyvekből tanítják. Az oktatás és nevelés vallásos szellemben folyik. Jézus fenti szavaira figyelve érezzük, hogy a kereszténység lényegéről olvasunk. „Szeressé­tek egymást!” Aki ezt nem veszi komolyan, az nem lehet keresz­tény. Milyen sokan szimpatizál­nak Jézus személyével és taní­tásával, de nem mernek követé­sére indulni! Nem mernek, mert nem tudják vállalni a szeretet komolyan vételét, megvalósítá­sát. Pedig ez a legfontosabb. Az utolsó ítélet bírája az evangéli­umi képben csak a szeretetre kérdez: adtatok-e ennem, adta­tok-e innom, meglátogattatok-e betegségemben, adtatok-e rám ruhát, amikor mezítelen voltam, vigasztaltatok-e szomorúsá­gomban? (Mt. 25,31-46) És azok nyerik el a boldogságot, azok kerülnek a Király jobbjára, akik ezt megtették. Kit kell szeretnünk? Jézus fe­lelete világos: „Amit egynek tesztek a legkisebb testvéreim közül, azt velem tettétek.” Ez a keresztény ember óriási lehető­sége: Jézus az embertársnak adott legkisebb szeretet is úgy veszi, mintha neki tettük volna. Óriási kincset gyűjthetünk össze (Jn 15,9-17) a földön, amelyet a halál sem vehet el tőlünk. De éreznünk kell roppant felelősségünket is: amit elmulasztottunk a szeretetben, Jézussal szemben mulasztjuk el! Sokakat az riaszt el a jézusi parancstól, hogy nem érzik a szeretetet a másik emberrel szemben. Világosan kell lát­nunk, hogy a szeretet nem érze­lem. A szeretet magatartás- forma, életforma, viselkedési mód: mindig azt teszem, mon­dom, ami a másik embernek hasznos, neki jó. Nem az én ké­nyelmem, az én szempontom, az én előbbrejutásom fontos, hanem a másiké. A keresztény ember nem hord egyenruhát, jelvényt, amiről meg lehet látni, hogy Jézus ta­nítványa. Mégis van egy olyan jel, amiről felismerhető: „Arról ismerik meg majd az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.” Olvassuk el gyakran Szent Pál szeretethimnuszát (I Kor 13, 1-13), megtanulhatjuk belőle, milyen a jézusi szeretet. Pápay József

Next

/
Thumbnails
Contents