Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

1991. május 25. NÉPÚJSÁG 9 „Veled nosztalgiázni” Kovács Erzsi és a többiek A tv-ből ismerős színészt, éne­kest kíváncsian várjuk, hogy vajon élőben is olyan-e mint a képer­nyőn? A múlt pénteki divatbemuta­tóval egybekötött műsoros est pla­kátján egymást érték az ország­szerte híres és közkedvelt előadó­művészek hevei. E sorok írója elő­ször „csak” Kovács Erzsivel, az örökifjú énekesnővel szeretett vol­na interjút készíteni, ám az öltözők előtt várakozva nem tudott ellenáll­ni a tálcán kínálkozó alkalomnak. Szombathy Gyulát látni és nem kérdezni igencsak vétek lett volna. No meg a többieket is. Remélem, a kedves olvasók is így vélekednek. A művészek készségesen és örömmel válaszoltak.- Hogy érzi magát Aradszky László?- Kitűnően. Nagyon örülök, hogy feltette ezt a kérdést, mert általá­ban nem arra kíváncsiak manap­ság az újságírók, hogy hogy érzem magam, hanem arra, hogy mi nincs rendben körülöttem. Szóval kitű­nően érzem magam. Sokat dolgo­zom. A múlt héten részt vettem a Vándor Kálmán szerzői esten. A négy dalból, amit énekeltem, kettő régi barátom, Szécsi Pál dala volt. A próbák és az előadás kicsit meg­viselt. Jövőre készül el a következő nagylemezem, amely pályafutá­som 30. évfordulójára jelenik meg.- Szinte hihetetlen ez a 30. évfor­duló, hiszen most is olyan mint egy nagy kamasz. Ezt még a manöken lányok sem hagyták szó nélkül. Mit tesz ezért a fiatalos külsőért?- Vigyázok magamra. Most is ott van egy csomó finom szendvics én meg társalgók magával inkább és igyekszem elfelejteni, hogy megkí­náltak. Testkontrollal élek, ha el- csábulok, jön a büntetés: 1 -2 hétig szigorúan csak zöldségek.- Szombathy Gyulát, a Vígszín­ház népszerű művészét már a kép­ernyőről is ismerjük énekesi olda­láról. Mit jelent önnek ez az egé­szen más műfaj?- Nagyon szeretek énekelni. Sajnos ebben az évben kevés al­kalmam volt, hogy járjam az orszá­got pedig szükségem van rá. Ki- kapcsolódást jelent számomra a vidékre járás, azonkívül óriási él­mény, hogy személyes kontaktust tudok teremteni azokkal, akik a tv műsoraiban, filmekben látnak. Szí­vet melengető ahogy várnak és szeretnek bennünket, a siker so­sem marad el.- Pere János, ha lehet még mo- solygósabb, még közvetlenebb mint a képernyőn. Látszik rajta, hogy élvezi a színfalak mögötti jö- vést-menést, mindenkihez van egy-egy kedves szava. Mit üzen a nóta rajongóinak?- Imádok vidékre járni. Ez az éle­telemem, mert teljesen átfogó ké­pet kapok az országról. Mindenhol más a közönség, szeretem felderí­teni az igényüket, a kívánságaikat. Most azon dolgozom, hogy vissza­kerüljön a szalonzene a zenei élet­be, mert úgy érzem, ezt szándéko­san vitték le a palettáról. A szalon­zene egyfajta eleganciát sugall, amire vágyik a közönség, azonkí­vül minden korosztályhoz szól. Most jelenik meg az a nagyleme­zem, amely már ebben a zenei stí­lusban készült „Herkulesfürdői emlék” címmel. Kalmár Magda alatt ropogott a színpad. Olyan forró hangulatot te­remtett percek alatt dalaival, hogy az embernek szinte táncra mozdult a székek alatt a lába. Mit keres egy operaénekes sztár a nótaéneke­sek utcájában?- Édesanyám nagyon szerette a nótákat. Szerencsére a szüleim nem voltak sznobok és a komoly­zenei képzésem mellett nem elle­nezték a nótaéneklésemet. Igé­nyes vagyok, csak azokat a nótá­kat énekelem el, amelyek az egyé­niségemhez illöek. Véleményem szerint ezt a műfajt nem lehet meg­tanulni, ösztönös az érzelmi része, ami nélkül semmit sem ér az egész. Meg aztán milyen magyar ember az, aki nem szereti a magyar nótát.- Kovács Erzsinek nem volt és nem is lesz kora. Ugyanolyan, mint évekkel ezelőtt. Elegáns, csillogó és a Tűzpiros virágot most is ugyanolyan átéléssel énekli mint régen. Mi a titka az örök ifjúságnak, Az örökifjú Kovács Erzsi a népszerűségnek, a fáradhatat­lanságnak?- Soha nem csináltam problé­mát a koromból. Aki sokat foglalko­zik a korával, az meg is öregszik. Vannak sokkal fontosabb dolgok FOTÓ: ÖTÖS RÉKA az életben. Mint a közönség szere- tete és az a jó érzés, hogy még most is akárhová megyek akkora taps fogad, mint itt, ma este, Szek- szárdon. Ha egyszer már nem ér­zem ezt a szeretetet és sikert, akkor abbahagyom. Addig énekelek amíg örömet tudok szerezni má­soknak.- Önnek a leggyönyörűbb dalai a szerelemről szólnak. Mit jelent az ön számára ez az érzés, amelyet úgy tud dalain keresztül tolmácsol­ni, hogy a tiniktől az idősebb kor­osztályig mindenkinek könnyeket csal a szemébe?- A szerelem mindig dominált az életemben, a legcsodálatosabb ér­zés a világon.- Hogy telnek a napjai, sűrűn vállal fellépéseket?- Mátyásföldön lakom, ahol jó le­vegő van. Sokat olvasok, kézimun­kázom. A kertemet magam gondo­zom. Reggelenként futok, hogy megőrizzem a kondíciómat Nem szeretem a tömeget, a rossz levegőt, a rosszindulatú embereket. Egyre kevesebb fellépést vállalok, mégpe­dig azért, mert bármennyire is imá­dom a közönséget - vagy éppen ezért - igényes vagyok, ahol csak egy szál zongorakíséretet tudnak biztosítani, úgy érzem, nem tudok igazán jót nyújtani.- Mind dolgozik éppen és mik a tervei?- A tv felvette egy önálló műsoro­mat és szeretnék még az idén egy új lemezt készíteni. Egyik oldalán új számok lesznek (csupa nekem írt dalok) a másik oldalán válogatás a régi slágereimből. A címe „Veled nosztalgiázni”. Nemrégiben kaptam platinale­mezt ami az eddigi legnagyobb elis­merésem. Sokszor gondolok arra, ha fiatal koromban ilyesmi lett volna, biztos lett volna egypár aranyleme­zem. Kicsit sajnálom, de a közönség évtizedekig tartó szeretete kárpótol mindenért. SAS ER2SÉBET A VGV monopóliuma megszűnik Bérlakások, lakásbérek Ki, mennyiért, mivel szolgál(na)?- Szekszárdon 2600 állami lakás van. Az, hogy ezeket a jövőben kik kezelik, működtetik, mikor dől el?- A vezetésem alatt álló Sió Kis­szövetkezet reméli, hogy mihama­rabb - mondja Vass László, a Sió Kisszövetkezet elnöke. - A parla­menti döntés értelmében szep­tember 26-ával a lakások és egyéb bérlemények (üzletek, ga­rázsok stb...) önkormányzati kéz­be kerülnek. Akkor, várhatóan versenyeztetni fogják az üzemel­tetésre jelentkezőket, Szekszár­don is. Persze jó lenne tudni, hogy a város vezetése felkészült-e már a szükséges lépésekre, tudja-e, hogy mondjuk október 1 -jétől mi­lyen formában működteti, kire bíz­za (meghirdeti, megpályáztatja?) a 2600 lakást?- A Sió mit vállalna és mit kínál­na, szolgáltatásokban, anyagiak­ban?- A VGV monopolhelyzete meg­szűnik. Mi a lakásállomány felét szeretnénk átvenni, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi 22 forint/ négyzetméteres ár helyett 15 fo­rintot kérnénk négyzetméteren­ként. Elképzeléseinket még ja­nuárban kidolgoztuk és benyúj­tottuk az önkormányzathoz.- Ki tenné zsebre a különböze- tet?- A hét forintok a város kasszá­jába vándorolhatnának. Ez az összlakást véve évi 25 millió tiszta bevételt jelenthetne. De más meg­oldás is elképzelhető.- Például lakbércsökkentés?- Mi ebben az üzlet a Siónak?- Megkapunk 1300 lakást. Még azt is felajánljuk a VGV-nek, hogy válassza ki ő, melyik felét kívánja megtartani a 2600-nak. Korrekt módon persze. Sőt, azt is kijelen­tettük az előterjesztésünkben, hogy ha nem lakáscélú bérlemé­nyek is kerülnek hozzánk (buti­kok, garázsok vagy akár a párt­ház), azok bérleti díjára nem tar­tunk igényt. Legyen a városé! Nem kérjük természetesen azt a több­milliós támogatást sem, amit a ta­nácsi rendszerben a VGV minden évben megkapott, épületfelújitás- ra. (Meg lehet nézni az állami há­zak állagát! Egy lépcsőházat nem 15 évente kell festeni!) S még egy előny: Ha lakásaink eladására ke­rülne sor, vállaljuk, hogy nálunk ez gyorsabban, rugalmasabban megy majd, mint a mostaniaknál. És ezek után kérdés igazán a kérdés, hogy mi ebben az üzlet nekünk. Az, hogy bejutunk a laká­sokba. Mi egy építő, javító, szol­gáltató kisszövetkezet vagyunk. A jelenlegi nulla szintű szolgáltatá­sokat nem lesz nehéz túlszárnyal­ni, tehát végezzük a feladatokat, s eközben a bérlők megismernek, és megbíznak bennünket ilyen­olyan szerelésekkel, gyorsjavitá- sokkal (gázszerelés, festés, sző­nyegpadló, üvegezés, tapétázás stb...) Ez hát a bolt.- Eddig miért nem lépett színre Vass László és csapata?- A korábbi rendelkezések sze­rint csak az erre létrehozott szer­vek végezhették az állami laká­sokkal kapcsolatos teendőket: IKV-k, VGV-k. Ez most megválto­zik. De van még egy oka annak, hogy errefelé mozdulunk. Sikerült szerződtetnünk egy igazán jó la­kásgazdálkodási szakembert, Kutrovácz Jenőt, aki a VGV-től pártolt hozzánk.- Egy kis jövőidő: Mi történik, ha a Sió megkapja a szekszárdi bér­lakások felét? Nem az lesz az első ténykedése, hogy árat emel? Nem csak üzleti fogás ez a mostani tari­fa? Meddig lesz 15 forint a 15 fo­rint?- Ha sem központi lakbéreme­lést nem rendelnek el, sem helyit az önkormányzat, akkor mi évekig képesek leszünk tartani ezt az árat. Akkor is, ha akadnak, akik komolytalannak, vagy finomab­ban fogalmazva „túl szépnek” vé­lik elképzeléseinket. *- Mi a véleménye a Sió Kisszö­vetkezet tervéről? - a kérdést Fü- löp Istvánnak a Szekszárdi Város­gazdálkodási Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesének tettük föl.- Mindenképpen igaz az, hogy­ha az állami bérlakások önkor­mányzati tulajdonba kerülnek, ak­kor a városi képviselő-testületnek át kell gondolni, mit kíván velük tenni. Úgy tudom, hogy az elide­genítés során az eladott lakások száma akár a mostani felét is elér­heti. Az önkormányzati tulajdon­ban maradó lakások kezelését természetesen a város azzal fogja végeztetni akivel akarja, akivel er­re szerződést köt. A VGV átalakítá­sa szeptember 30-áig várhatólag megtörténik, aminek nyomán az ingatlankezelés szorosabban fog az önkormányzathoz tartozni. Va­lószínűleg ezen tevékenységet versenyeztetni fogják, bizonyára a legkedvezőbb ajánlatot produká­ló vállalat fogja ezt elnyerni. Jelen pillanatban megalapozatlannak tartom a Sió Kisszövetkezet azon tervét hogy a városunkban talál­ható kétezer-hatszáz állami bérla­kás felét ők üzemeltetnék. Erre most semmilyen jogi alapjuk nin­csen, hiszen az állami tulajdonú ingatlanokkal kapcsolatos, ér­vényben lévő jogszabály világo­san megmondja, hogy ezen épü­letek kezelője csak a városgaz­dálkodási vállalat lehet. A tanácsi bérlakásokkal foglalkozó jogsza­bályokat feltehetőleg el fogják tö­rölni, de csak egy új törvény meg­születése után, amely kereteket ad majd az önkormányzat számá­ra.- Mikor dől el ön szerint, hogy kik fogják kezelni a lakásokat?- Az új lakhatási törvény az év végénél előbb nem várható. A tör­vény megszületéséig sem a Sió Kisszövetkezetnek, sem másnak nincs reális esélye, hogy részt kapjon a lakások kezeléséből.- A Sió önöknél kevesebbet kér.- Nem hiszem, hogy bárki ol­csóbban tudná elvégezni ezen szolgáltatásokat. Először is pon­tosan tisztázni kellene, milyen szolgáltatásokat fedez ez az álta­luk említett összeg. Mi ugyanis az üzemeltetési, karbantartási mun­kákat még el tudtuk végezni a bér­leti díjakból, de a felújításokra már az utóbbi időben sajnos egyálta­lán nem jutott pénz. Nem kívánjuk senki terveit akadályozni, de azt szeretnénk, ha akkor kerülne sor a különféle koncepciók megvaló­sítására, amikor a jogszabálykör­nyezet azt lehetővé teszi. Mi örülnénk, ha a -bérlakások üzemeltetésének terhét valaki le­venné a vállunkról, hiszen az in­gatlankezelés a vállalatunk árbe­vételének mindössze 8 százaléka. *- Bizonyára értesültek már a Sió Kisszövetkezet tervéről, kér­deztük Klapka Mihályt a Lakás­bérlők Egyesületének elnökhe­lyettesét.- Tudomásunk van ugyan a tervről, de sajnos nem kaptunk belőle példányt véleményezésre, s így nem vagyunk a témában iga­zán tájékozottak (vagy tájékozta- tottak).- Mi ön szerint a lakók érde­ke?- A közeljövőben a bérlakások eladásra kerülnek, az lenne az ideális helyzet, ha mindenki meg tudná magának vásárolni. Bizo­nyára csak egy részét tudják meg­venni a lakók (akár a lakások 80 százaléka is lehet), a megmaradt bérlakások az önkormányzat tu­lajdonában maradnak. A lakók ér­deke ebben az esetben az lenne, ha nem lépne be egy közvetítő szerv az üzemeltetésre hanem bu­dapesti példára (ott már működ­nek ilyenek) önkormányzó lakó­egyesülések jönnének létre. Nem tudom elképzelni, hogy a mostani körülmények között más gazda- ságossabban tudná üzemeltetni ezen lakásokat, mint maguk a la­kók.- A Sió Kisszövetkezet 15 Ft/ négyzetméteres lakbér fejében vállalná a lakások üzemeltetését. Mi a véleménye, el tudják végezni a munkájukat ilyen bevételek mel­lett?- A lakások üzemeltetését min­den bizonnyal. A felújítással van nagyobb probléma. Ugyanis or­szágos szinten lakásonként 230 ezer forint az elmaradt felújítások összege. Szekszárdon ennél is rosszabb a helyzet. Minden ötödik ember él városunkban bérlakás­ban. Az elmaradt lakásfelújftási munkákra 450 milliót kellene ál­dozni, és az éves lakbérbevétel csak 40 millió forintot tesz ki. Könnyen belátható, hogy nem lesznek képesek rövid időn belül olyan alapot képezni, hogy ezen munkálatokat elvégezhessék. Pe­dig sürgősen meg kellene csinál­ni, hiszen a panelokba néhol befü­tyül a szél. * A városi vezetés jelenlegi állás­pontjáról Módos István, a szek­szárdi önkormányzat vállalkozási bizottságának elnöke és Bányai Henrik vállalkozási referens tájé­koztatott bennünket.- Mekkora értéket képvisel Szekszárd összvagyonában ez a két és fél ezer bérlakás?- A város vagyona most kezd tisztázódni. „Gazdagabbak” va­gyunk, mint vártuk. Csak mihama­rább mobilizálni, forgatni kellene a dolgokat. Lakásaink értéke teszi ki egyébként az önkormányzati va­gyon döntő részét.- Tehát fontos, hogy minél gaz­daságosabban működtessék őket.- Igen. Szeptemberben a város kezelésébe kerülnek a bérlaká­sok (amelyek már a tulajdonában vannak), s akkor új helyzet áll elő. Fel kell mérni, hogy milyen minő­ségű a lakásállományunk, és mit célszerű csinálni vele. Eladjuk? Megtartsuk? Kire bízzuk?- A korábbi években, évtizedek­ben nem tudta a tanács, hogy mi­je van? Most kell számba venni?- Nem volt jelentősége a tulaj­donnak eddig. Állami pénzekből, állami leosztás alapján működött ami működött. De most hagyjuk a múltat! Aki a régi problémákon rá­gódik, az legalább akkora bűnt követ el, mint aki az újakkal nem törődik. Határozott léptekkel elő­re! Ez a feladatunk.- És a haladásnak ezúttal a nagyvállalatok esnek áldozatul. Például a VGV.- A nagyvállalati konstrukció nem városi, nem is országos, ha­nem rendszer szinten bukott meg. A Sió Kisszövetkezet jelentkezett egy ajánlattal, hogy a bérlakások egy részét átvenné, és olcsóbban üzemeltetné, mint a VGV. A külön­bözeiből képezhető lenne például egy lakásfelújítási alap. Az önkor­mányzat helyesli, hogy a mostani monopolhelyzet szűnjön meg, és legalább két-három cég lépjen színre. A Sió versenyhelyzetet kért, és ez szimpatikus. Nem azon van, hogy kiüssön valakit a nye­regből, és ő telepedjen a helyére, egyedül.- Lakáseladások vannak? Lesznek?- Jelenleg szünetelnek az elide­genítések, de várható, hogy az ön- kormányzat a bérlakások felét eladja (1000—1500-at). Bonyolult kérdés ez. Fel kell mérni a fizető­képes keresletet, össze kell állíta­ni az eladásra nem javasolt laká­sok listáját (városképi, műemléki, vállalkozási szempontok figye­lembevételével), és azt sem árt tu­datosítani, hogy a szociális lakás­gondok megoldása a jövőben is a mi feladatunk lesz... Mindenesetre most van arra lehetőség, hogy so­kaknak megadjuk a magántulaj­donosi érzetet. Kötelezni persze senkit nem szabad a bérelt lakás megvásárlására. Kialakulnak te­hát a vegyes tulajdonú házak. És ezért is lépett jól és jókor a Sió, mert felismerte, hogy azokat is működtetni kell - valakinek. SÁRVÁRI - WESSELY

Next

/
Thumbnails
Contents