Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-23 / 119. szám

1991. május 23. NÉPÚJSÁG 3 Miért kell óvodát megszüntetni Bonyhádon? A bonyhádi polgármesteri hiva­tal vezetői az óvodák és a bölcsőde átszervezésére vonatkozó javasla­tot terjesztenek a napokban a kép­viselő-testület elé. De, vajon miért van erre szükség, mi az átszerve­zés értelme, haszna, célja? Mit nyer vele a város, a költségvetés, és talán az sem mellékes, hogy a gyerekeknek ez jó vagy rossz? Le­het, hogy valakinek csak egy épü­letre van szüksége és ennek kíván­ják alárendelni a több mint 700 gyermek sorsát, jövőjét? De néz­zük, miként érvel a javaslat mellett a város jegyzője? Kifejti, hogy a kí­vülállók által feltételezett gazdasá­gi indok csak részben fedi a való­ságot. Nem ez az igazi oka az át­szervezésnek. Az igazi indok a gaz­dasági indok. Értik ugye? Mert mi­ről is van szó? Jelenleg bölcsődé­be jár 55 gyerek, de közülük 18 már óvodás korú. Ha őket óvodába íratják, utánuk az állam fejenként 15 000 Ft támogatást ad. Ezzel a város az idén 135 000 Ft elvi bevé­telhez jut, amit csak a jövő év elején fog megkapni, (de nem az óvoda) A városban csökken az óvodások száma, de a Fáy telepen sokan nem kapnak helyet, ezért célszerű óvodai csoportok megszüntetése - így érvel a jegyző. Világos, ha rö­vid a kabát ujja, levágunk belőle még egy darabot. Máris megoldó­dik a helyzet. Persze nem az óvo­dásoké, hanem az egész átszerve­zés végkifejleteként a kisegítő is­kola megkapja a megszüntetendő óvoda épületét. A folyamat legvé­gén pedig ott marad a kisegítő is­kola jelenlegi épülete üresen. Le­het, hogy ez az igazi indok? A jegy­ző érveléséből még egy várható „eredményét” is megismerhetjük az átszervezésnek. Lesznek vesz­tesek. Nevezetesen 8 bölcsődei és 9 óvodai dolgozó. Egy részük nyil­ván munkanélkülivé válik. A város­ban minden intézmény megkapta a működéséhez szükséges pénzt, kivéve az óvodákat. Náluk már ele­ve úgy határozták meg a költség- vetést, hogy az nem lesz elég. Nem tudni, mivel érdemelték ki e hátrá­nyos megkülönböztetést. Szakmai munkájuk ugyanis évek óta ki­emelkedően jó, gazdálkodásuk a lehető legtakarékosabb. A város 1991. évben mintegy 550 millió fo­rinttal rendelkezik. Talán ebből ki lehetne szorítani 1 -2 millió forintot az óvodák műkö­déséhez, a kétes értékű óvodabe­zárás helyett. A demográfiai adatok szerint ugyanis a gyermeklétszám néhány éven belül ismét emelked­ni fog. Dr. Schuler Zoltán szülő Dzsungelbe modern technológiát? Lengyel László a magyarországi privatizáció útjáról (Folytatás az 1. oldalról.)- Úgy vélem, nálunk az általános átalakulási folyamatban kell keres­nünk az alapvető problémát: eb­ben ugyanis a privatizációnak kel­lene élenjárnia. Magyarországon a tulajdoni átalakulást tekintem a gazdaság legfontosabb intézmé­nyes folyamatának, kevésbé az a liberalizáció vagy a pénzügyi intéz­ményrendszer átalakítása, ami ez­zel párhuzamosan szükséges. A tulajdonosi intézményrendszer átalakulásában elmaradunk, mert ha már most igazi tulajdonosok áll­nának a vállalatok élén, akkor a liberalizációt még szabadabbá le­hetne tenni, a gazdálkodók való­ban költségérzékenyek lennének. Ma még nem azok.- És a tőke, vagy a gépek, az eszközök, a berendezések hiánya milyen mértékben fékezi a privati­zációt?- A legnagyobb akadály a tulaj­don biztonságának hiánya. Ha va­lakinek van is tőkéje, a hosszú távú befektetés bizonytalan. Ez az első nagy probléma, ami a külföldiek befektetéseit akadályozza. Csak a második helyen áll egyfajta tőke­hiány, hiszen a létező, meglévő tőkét sem tudtuk átvinni a gazda­ságba. Tehát van tőke, még sincs. Ez világosan látszik abból, aho­gyan a vállalkozások élénkítésére adott nyugati forrásokat haszno­sítjuk. Nagyon különbözően, de ál­talában kedvező feltételekkel bo­csátottak rendelkezésünkre tőke­forrásokat a nyugati országok, mégis van, ahol már egy éve állnak bizonyos pénzek, amelyekhez hozzá lehetne jutni, de nincs meg a szükséges infrastrukturális, banki háttér. A partnerszolgáltatás is hiányzik, mondjuk adott esetben nehéz a külföldi befektetőt össze­hozni a belföldi felhasználóval. így a tőkehiányt mi magunk mestersé­gesen idézzük elő, azzal, hogy nem tudjuk hozzájuttatni a pénz­hez a vállalkozókat. A másik: a la­kosságnál kint lévő tőke egy jelen­tős részét valószínűleg szívesen bevinnék különféle beruházások­ba, ha léteznének vállalkozásokat szervező, biztosító, ezeket garan­ciákkal ellátó szervezetek. Tehát' nem biztos, hogy olyan tőkehiány van Magyarországon, mint amit sokan állítanak. A hazai vállalatok megvásárlására a lakosságnak nincs pénze, senki sem gondol­hatja, hogy belföldi magánszemé­lyek fogják megvásárolni a szén­bányákat, vagy pl. az Ikarust. Még nem találtuk ki miként lehetne mű­helyenként, gyáregységenként kis részekként privatizálni nagyválla­latokat.- A privatizációs folyamatot so­kak szerint akadályozza, hogy ha­zánkban például kevés a jól felké­szült tanácsadó.- Nálunk valóban vannak ta­nácstalan vállalkozók. Ma egy be­fektetőnek állandóan figyelni kell a gazdasági légkört, hogy kivel tud egyáltalán együttműködni. A kis­vállalkozókat most például földhöz vágja a sorban állás: a nagyvállala­tok nem tudnak fizetni, az üzletfe­leknek állandóan azt kell figyel­niük, melyik cégnek szabad szállí­tani, melyiknek nem. Említhetek egy másik példát is: a kisvállalko­zók közül sokan számítottak arra, hogy az önkormányzatok a lerob­bant infrastruktúrát szeretnék «rendbe hozni, s azt valószínűleg nem az IKV-ra bízzák, hanem vál­lalkozási alapon oldják meg. Most az erre számító kisvállalkozók tra­gikus helyzetbe kerültek, mert ki­derült, hogy az önkormányzatok­nak nincs pénzük. Ilyenkor jönne jól egy befektetési tanácsadó, aki megmondaná előre, hogy ezen vagy azon a piacon nem szabad kockáztatni. De nemcsak a vállal­kozóknak, hanem az önkormány­zatoknak is szükségük volna be­fektetési tanácsadásra. Azt ta­pasztalom, minden megyében szinte könyörögnek az önkor­mányzatok, hogy valaki, valami­lyen vállalkozói szervezet próbál­jon meg ötleteket adni, miként priva­tizálják saját vagyonukat. Erre nem vagyunk felkészülve, nincs kellő számú szakemberünk. Ma mintegy hatvan cég foglalkozik vállalatok pri­vatizálásával, 1987-88-ban mind­össze egy-kettő volt- A parlament, a kormányzat milyen intézkedésekkel gyorsít­hatná a privatizációt?- Először is parlamenti szinten azért nem lehetett eddig ered­ményt elérni, mert nem készült pri­vatizációs programcsomag, ame­lyik tartalmazná a tulajdonra vo­natkozó legfontosabb jogszabá­lyokat. Hogy rögtön a kályhától in­duljunk el: nincs a kincstári va­gyonra vonatkozó törvényünk. Ma úgy privatizáljuk az ország vagyo­nát, hogy nem tisztáztuk, mit aka­runk kizárólagosan állami tulaj­donban tartani. A koncessziós tör­vényt a parlament elfogadta, de úgy akarunk koncessziókat adni, hogy még nem döntöttük el, me­lyek azok a dolgok, amelyeket biz­tosan nem akarunk koncesszióba adni... Már tavaly ki kellett volna mondani: van amit nem fogunk pri­vatizálni. Ez a kályha. És azonnal kellene szabályozás az állami vál­lalatok, illetve a szövetkezetek va­gyonának meghatározására. De így vagyunk a földtörvénnyel is. A társadalombiztosításra szintén kellene szabályozás, hogy kezel­hesse komoly vagyonát. Az én fel­fogásomban ezek tartoznának a feltétlenül meghozandó jogszabá­lyokat tartalmazó programcso­magba.- A törvények megalkotásán kí­vül milyen intézkedésekre volna szükség a privatizáció gyorsítása érdekében?- Sürgető a bankrendszer meg­változtatása, meg kell teremteni a pénzügyi infrastruktúrát. Ez rész­ben a bankok privatizációját jelen­ti. A bankhálózattal át kell fogni az országot, hogy lehetőség nyíljon több és más típusú üzletkötésre, át lehessen hozni az országba a külföldi jövedelmeket. Döntőnek tartom, hogy a privatizáció gyorsí­tása egyben iránymegjelölés is le­gyen: merre tart az ország? Meg­győződésem, hogy nem nagyipari és nem is mezőgazdasági ország­gá kell tenni Magyarországot, ha­nem egy infrastrukturális-keres- kedelmi-szolgáltató központtá. Ezeken a területeken kellene gyor­sítani a privatizációt, infrastruktu­rális programot kellene kialakítani, hogy a Nyugat érzékelje: azt sze­retnénk, ha elsősorban ezekbe az ágazatokba fektetne be tőkét. Az infrastruktúra elmaradottsága miatt a magyar vállalatok értéke alacsonyabb, mintha infrastruktu­rális beruházások után tudnánk ezeket értékesíteni. Valamennyi délkelet-ázsiai ország modernizá­ciója azon alapult, hogy előbb megteremtették az infrastruktúrát, vagy legalábbis annak alapele­meit. Senki sem épített vállalatokat a dzsungelben! Magyarország pil­lanatnyilag dzsungel, ahová bete­lepítik a modern technológiát, adott esetben a nyugati vállalatot. Ennek így nincs értelme! Nekünk utakat, telefont, hidakat kellene építenünk, s erre kellene progra­mot készítenünk. A nyugati befek­tetőket iserre kell ösztönözni! Lám, az idegenforgalmat privatizálták anélkül, hogy észrevettük volna. Szerintem a magyar lakosságot is arra kellene rávenni, hogy az ipar­ból és a mezőgazdaságból „mene­küljön” a szolgáltatások felé. A szolgáltatásban, az infrastruktúrá­ban lehet kistulajdont szerezni, több száz, több ezer magánbolt, benzinkút nyílhatna, mint Ausztriá­ban. De ezeket össze kell kötni út­tal, telefonnal, vasúttal. Csak így le­het több százezer kistulajdont te­remteni.- Lehetőséget jelentene, ha Ma­gyarország vállalkozna a világ- kiállítás megrendezésére?- Nagyon fontos volna az infrastrukturális program, ami a városok rendezési tervétől egé­szen a világkiállításig terjedne. Ha valaki ma ide világkiállítást hoz, az a magyar vállalatok vagyonértékét növeli. Ha nincs világkiállítás, csökken a magyar vállalatok va­gyonértéke. Kocsis Gizella (Ferenczy-Europress) Közmeghallgatás Medinán A helyi képviselő-testület hétfőn este közmeghallgatást tartott. Mindössze 32-en voltak a rosszul időzített összejövete­len, mert az éves feladatok kö­zé már semmi olyant nem tud­tak bevenni, ami pénzt kíván. Csajbók Kálmán polgármester rövid tájékoztatása után elkez­dődött a „köz” emberének meghallgatása. Mint az egyik hozzászóló az ülés vége felé megjegyezte, szakállas témák azok, amelyek a terítékre kerültek: Mikor nyitja meg ajtaját a fiók-takarékszö- vetkezet, holott az épület már egy éve készen van? Az óriás Rábák miért a falu keskeny ut­cáin közlekednek, holott a be­ton alig egy arasznyi vastag? A Dózsa utca házait eláztatja a ta­lajvíz, három-négy betonát­eresz kellene a víz elvezetésé­hez. A temetőhöz való feljárót is, a halottak szállítását is sürgősen meg kellene oldani. Többen tet­ték szóvá a falu közterületeinek elhanyagolt állapotát, a Hős­kert gondozatlanságát. Több kérdés hangzott el telefon- és kábeltévéügyben. Mintha méhkasba nyúltvolha valaki, olyan zsongás támadt, amikor az iskola ügye került szóba. Medinán ez év januárjá­tól szakmai és pénzügyi függet­lenséget élvez az alsó tagoza­tos iskola. A képviselők és a hozzászólók közül néhányan már hosszabb ideje azzal a gondolattal foglalkoznak, mivel tanterem is van, hogy a felső ta­gozat 5. és 6. osztályát vissza­telepítsék a faluba. A polgár- mester válaszként elmondta: Medinán egy iskolai tanuló évi ellátása a pillanatnyi helyzet szerint 76 ezer forintba kerül. Sajnos, nincs pénz! Mert a semmiből nem lehet biztosítani a szükséges nevelők bérét, a felszerelés megújítását, felújí­tását. KONRÁD LÁSZLÓ Rendhagyó történelemóra Tolnán A Tolna megyei múzeumi és levéltári napok rendezvényso­rozat keretében Tolnán, a Föld­vári Mihály Gimnáziumban má­jus 24-én - pénteken - 12 óra 15 perces kezdettel dr. Gaál At­tila régész diavetítéses rendha­gyó történelemórát tart. Pályaválasztási kiállítás Dombóváron, a szakmun­kásképző intézetben május 24- én, csütörtökön, reggel 8 órától délután két óráig pályaválasz­tási kiállítással egybekötött szakmai napot tartanak. Bemu­tatásra kerülnek az iskola okta­tott szakmái, a szakmák jellem­ző munkafogásai és termékei, valamint az iskola élete. Ugyanezen a napon az iskola területén mezőgazdasági gép­bemutatót és -vásárt rendez a KSZE Növénytermelési Rend­szer Agrárfejlesztő Közös Vál­lalata. Tüzelőolaj helyett ólommentes benzin Az Áfor bonyhádi és dombó­vári töltőállomásán a háztartási tüzelőolaj forgalmazására szol­gáló tartályait ólommentes benzin értékesítésére állította át. Az ólommentes benzin for­galmazása a nyári hónapok­ban előreláthatólag szeptem­ber 30-ig tart. Hangverseny Lozsányi Tamás, szekszárdi orgonaművész szólóhangver­senyt ad május 31-én 18 órai kezdettel Mohácson, a foga­dalmi templomban. Műsorán Bach-, Liszt-, Boelmann-, Wi- dor-, Vierne- és Pikéthy-dara- bok szerepelnek. Találkozó Erdélyi Magyarok Tolna Me­gyei Egyesületének szokásos havi találkozójára kerül sor má­jus 25-én - szombaton - dél­előtt 10 órakor. Az összejövetelt Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Központ márvány- termében tartják. Szilas Gábor Béta, Kölcsey u. 8. Kiss Andrea Paks, Hegy u. 40. Kaiser Ferenc Szekszárd, Csapó D. u. 12. Jónás Tímea Beáta Dombóvár, Hetényi u. 12. Kovács Miklós Szekszárd, Kölcsey Itp. 24. Gyermekszépségverseny, 1991. Úgy lehet szavazni, hogy az újságból kivágják a legszebb­nek tartott kisgyerek fényképét és beküldik szerkesztősé­günkbe. Egy borítékban több fotó is beküldhető, mindössze annyit kérünk, hogya címzés mellé írják oda: Gyermekszép­ségverseny. Címünk: Tolnai Népújság szerkesztősége, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. 7100. Az nyeri a versenyt, illetve az ér el helyezést, akinek az új­ságból kivágott fényképe a leg­nagyobb számban érkezik hozzánk. Legközelebbi, szombati szá­munkban a szekszárdi Schrek Szabina, a tengelici Bitter Jó­zsef Balázs, a döbröközi Szűcs Mihály, a regölyi Hetesi Marcell, a tolnai Berta Gyöngyi Kriszta fotóját közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents