Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
1991. május 18. KÉPÚJSÁG 9 Mit hoztam Gyergyóból? Diós, mákos rétes, zserbó, üdítők és borok teszik hangulatossá azt a beszélgetést, ami az újdombóvári plébánián, a Dombóvári Galéria baráti körének néhány tagja között zajlik. Élménybeszámoló a gyergyószárhegyi kirándulásról. Egyetlen kérdés jár a nagy asztal körül:- Ki mit hozott Gyergyóból?- Többször jártunk már Erdélyben - kezdi Szeverin Ferenc, a Dombóvári Galéria vezetője - az egyik állomás mindig Kolozsvárott volt, Kányádi Sándornál. Sok mindenről szó esett, irodalomról, a városról. Ö irányította a figyelmemet Gyergyószárhegyre, mint kulturális központra. Zöld Lajos teremtett ott egy művésztelepet. Képzőművészeknek, népművészeknek egyaránt. Egyre többet mentünk Szárhegyre, jó kapcsolat alakult ki. A forradalom idején több rakományt indítottunk megsegítésükre. A szárhegyi polgármester már járt nálunk, de közben volt a rendszer- váltás, amikor már tanácselnök nem, polgármester még nem volt Dombóváron. Most áprilisban viszonoztuk a látogatásukat immáron új polgármesterünktársaságá- ban. Tettük ezt annak reményében, hogy testvérvárosi kapcsolat alapjait rakjuk le. Kányádi Sándor elvállalta, hogy ügyünknek ő lesz a keresztapja. * A házsongárdi temetőben A Lázár-kastély, amelyet a falu összefogása tett - 11 éve - ismét láto- gathatóvá és a művészek kedvelt alkotóhelyévé- Személyes kötődés alapján kerültem ebbe a csoportba - mondja dr. Hajós Károlyné, az lly- lyés Gyula Gimnázium tanára. Tavaly szárhegyi gyerekek voltak nálunk és egyik kolléganőt láttam vendégül a családommal. Olyan barátság alakult ki, hogy látni akartam, mikéntéinek. A fogadtatás volt számomra a legnagyobb élmény. A falu elöljárói olyan példaadóan ösz- szetartóak, amit nehéz megfogalmazni. A magyarságuknak egészen különös jelei vannak. Mindent másként élünk meg. Nagyon sok levelet hoztunk azoktól, akik itt töltöttek a múlt évben néhány napot. Nagy hálát éreznek a vendéglátásért. *- Könyvtárosként mentem Szárhegyre - meséli Koszorús Katalin, a dombóvári városi könyvtár vezetője. Ott elég kevés a magyar nyelvű irodalom. Segíteni szeretnénk a kézikönyvtár állományának ösz- szeállításában, kijuttatásában. A szárhegyi könyvtáros szakmai ismeretének gyarapítását is segítjük, a magunk eszközeivel. Ő velünk jött vissza és két hetet itt töltött. Teljesen más a mi könyvtárunk szervezettsége. Ott nincs központi ellátórendszer. Legnagyobb hiány az ifjúsági és gyermekirodalomban van. *- A tavalyi gyerekekkel, akik Szárhegyről jöttek, gyakran találkoztam - emlékezik Szalay Bognár József, újdombóvári plébános. Azt gondoltam, hogy őket külön kiválogatták. Olyan fegyelmezetten viselkedtek, mint az orosz gyerekek a balatoni nemzetközi táborban, ahol én is megfordultam. Keményen fogják őket - gondolom. Kiváncsi voltam az otthoni magatartásukra. Más ott az élet. A helybeli plébánossal sokat beszélgettem. Azt tanultam meg tőle, hogy a kiegyensúlyozottsághoz nem szükséges a jólét, hanem a rendíthetetlen hit ami bennük, a magyarságukban van. Ezt láttam azokban az emberekben, akikkel találkoztam. Ez sincs és az sincs, mégis boldogabbnak mondhatják magukat, leleményességük, szemfülességük miatt. A plébánosnak tízszer annyi könyve van, mint nekem. Már most beszerzett a jövő tanévre hittankönyveket. Kétszázhatvan hittano- sa van! Az Isten áldásával végzik munkájukat, amit a reggel öt órakor kezdődő misén kérnek naponta. *- Második alkalommal jártam Szárhegyen - gondol vissza utazásaira dr. Tóth Mária körzeti orvos. Először 1990-ben, amikor a város által összegyűjtött csomagokat, orvosi eszközöket, kötszereket, gyógyszereket, fecskendőket vittünk. Az őszinte, kedves barátság, tisztaság, becsületesség, ami az emberekben van, az leírhatatlan. Az itthoni társadalmi, politikai eseményekről ők nálunk többet tudnak. A táj szépségében élők maguk is megszépülnek. Ezt nagyon sokunknak sokszor kell látni. *- A németországi Kernen várossal kialakult kapcsolatról jutott eszembe - szól Vargáné dr. Csizmadia Éva, városi bírósági bíró -, hogy amit kapunk a németországi barátainktól, azt valamilyen szinten és formában tovább kell adni. Ezért utaztam Szárhegyre. Az emberi nyíltság lepett meg leginkább. A művésztelep vezetője által elmondottakból tudtuk meg, hogy a kastély helyreállításában a falu apraja- nagyja szinte egy emberként jelen volt. Mindenki úgy segített, ahogy tudott. Mikor lesz ez nálunk, hogy egy ügy mellé mindenki odategye a saját tégláját? *- Három testvérvárosi kapcsolatunk van - sorolja dr. Fazekas István, Dombóvár polgármestere - német, olasz város után, az erdélyi Gyergyószárhegy. Az ottani polgármestert iszonyú gondok között találtuk, a földosztás közepében. A téeszeket megszüntették. Abban tudnának tanácsot adni, hogyan ne csináljuk a földosztást. A szegénységet olyan méltósággal viselik, amit másutt nem tapasztaltam. Szeretném, ha a dombóvári gyerekek megismernék a szárhegyiek életét, hogy nem minden az anyagiakon múlik. A boldogság fogalmát másként élik meg. Elmondták, hogy nekik nem adományokra van szükségük, azt néha megalázónak tartják, de abban segítsük őket, hogy megtanuljanak európai módon termelni. Ha tudunk, küldjünk olyan vállalkozókat, akik az iparban, mezőgazdaságban előbbre juttatják őket. Szakemberek képzését segítsük. Mérnököket, nyomdászokat, iparosokat, könyvtárosokat oktassunk. Amit tőlük tanulhatunk, az erkölcsi értékekben van. *- Félve jöttem Dombóvárra - néz körül Bartis Edit gyergyószárhegyi könyvtáros. Mi ott el vagyunk szigetelve az európai kultúrától. Olyan nagyon sok mindent nem tudok, hogy szinte remegve léptem a dombóvári könyvtárba. Mindenki kedves volt és észrevétlenül tanítottak. Négyezer-ötszáz lélek él a falunkban, a könyvtárunk nagyon szegényes. Tízezer kötetünk van. Lexikonok hiányoznak. Olvasnának ma már az emberek, ha volna mit. Az első dolgom az lesz, hogy megpróbáljam úgy elrendezni a könyveket, ahogy kell. Most már tudom. A szekszárdi megyei könyvtártól hatszázhúsz darab könyvet kaptunk, hálásak vagyunk érte. Az útleírásokat sokan keresik. Érthető, hiszen mi így utazhatunk legolcsóbban. Amit mi a dombóváriaktól kívánunk, hogy a szellemiséget hozzák el hozzánk, mert mi otthon maradunk, némán, nem költözünk máshová. Jöjjenek gyakran Erdélybe, mert szükségünk van a magyar testvérekre. * Erre az utolsó mondatra emelte a baráti kör valamennyi tagja a poharát. DECSI KISS JÁNOS Piros alapon fekete vonások = őszinteség Linda asszony maszkjai Linda asszony, müveivel fotó. gottvald károly Kedves mosolyú, szép arcú fiatal nő a kísérője és segítője a kínai természetgyógyásznak, Li-Xiang- Ming-nek. A többszöri találkozás és beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Linda Guan Yan művész. Mégpedig nem is akármilyen. Az egyik legősibb kínai képzőművészetnek, a maszkkészítésnek a mestere. A halk szavú, szerény, a mester árnyékában meghúzódó Linda asszony kézséges és beszédes lett amikor művészetéről kérdeztük. Előhozta a már Magyarországon készített maszkjait és nagyon szívesen válaszolt kérdéseinkre. Arcvonásaiban nem találhatók meg a kínaiakra oly jellemző vonások. Melyik részében született az országnak?- Északkelet-Kínában, Mandzsúriában születtem nemesi családban.- Mikor kezdték érdekelni a maszkok? Volt-e valamilyen családi indíttatás, illetve ösztönzést ka- pott-e valakitől?- Édesapám az árnyékszínház mestere. A színház iránti szeretetem innen ered. Már 11 éves koromban kiderült a vonzalmam a maszkok iránt és azóta tanulok és képezem magam. A figurákat magam tervezem, formázom és festem is.- Merre járt eddig a világban?- Amikor először hagytam el Kínát, 29 éves voltam. Ennek már lassan tíz éve. Azóta viszont szinte állandóan utazom. Jártam Ausztráliában, Hongkongban, 4 évet töltöttem Málta szigetén és még nagyon sok országban.- Meséljen a maszkjairól?- A kínai kézművesség egyik különös fajtája. Történelmi feljegyzések azt állítják, hogy ezeket az álarcokat a 16. században a Tang dinasztia fejlesztette ki, majd a 19. század elején a Csing dinasztia művészi fokra emelte. Kínában a színházi művészet elengedhetetlen kellékei.- Ahogy elnézzük ezeket a maszkokat, a formák, a színek bizonyára sok mindent jelentenek. Kérem avasson be bennünket ennek a művészetnek a titkaiba.- Sokféle stílus érvényesül. A vonalak és a színek, a kontrasztok adják meg a maszkok jellemét. A színek különböző érzéseket fejeznek ki. Egyéniséget, karaktert mutatnak. Például: a piros alapon fekete vonásokkal díszített maszk az egyenességet, őszinteséget jelzé- pezi. A kék alapú maszk azt jelenti, hogy viselője lehet jó ember, de ez már nem biztos. A fehér arc a ravaszságot jelenti. Az aranyszínű arc mindig a hősi tulajdonságokat rejti.- Hogy használják ezeket az álarcokat a színpadon?- A szereplők mindegyikén álarc van. Ahogy elkezdődik á színházi előadás és megjelennek a színpadon sorra a szereplők, a néző már a maszkokról tudja, hogy milyen figurát játszik a színész, negatív vagy pozitív figurát. így aztán az elejétől drukkolhat a jónak és haragudhat a rosszra. A kínai nézők ezt ki is nyilvánítják, hangos beszólásokkal, biztatásokkal. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a Pekingi Operában az általam készített maszkokban is játszanak.- Az érdeklődök hol találkozhattak eddig művészetével, hol voltak eddig kiállításai?- Első műveimet Ázsiában, majd Európában, később Amerikában, több országban is kiállították.- Kik rendezik a kiállításait?- Egy kínai képzőművészeti vállalat szállítja a kiállítási helyekre és ott ők- is rendezik meg.- Melyik volt élete legemlékezetesebb kiállítása?- Pekingben, 1978-ban. Ezt azért tartom fontosnak, mert a hazai, értő közönség előtti siker számomra nagy elismerés volt.- Most is útra készül. Hová, milyen céllal, és mikor tér vissza Magyarországra?- Az USA-ba utazom. A nagyszü- leim ott élnek, üzletemberek. Sokszor meglátogatom őket Most ennek a látogatásnak a legfőbb indítéka, hogy két kiállításom is nyílik, San Franciscóban és New Yorkban. Ezeken a kiállításokon az eddig készült műveimből az a 400 szerepel, amelyekkel eddigi munkásságom keresztmetszetét szeretném bemutatni.- Ennek a kiállításnak az anyagát láthatnák-e Magyarországon azok akik a kínai kultúrának ezt a művészeti ágát kedvelik?- Nagyon megszerettem Magyarországot, különösképpen Szekszárdot. Erős elhatározásom, hogy a két amerikai kiállítás után az egész anyagot elhozatom és ha lehetőséget kapok rá, talán éppen itt Szekszárdon kiállítanám. Későbbi terveim közé tartozik még, hogy itt szeretnék egy kis műhelyt vásárolni, ott dolgozni és nemcsak kiállításra, hanem ha érdeklődés lesz iránta, eladásra is.- Nálunk beszerezhető-e a maszkok készítéséhez szükséges sokféle alapanyag?- Igen, mindent meg tudok vásárolni, jó minőségű agyagot, festéket, és minden további kelléket.- Jó utat kívánok, magunknak pedig piros arcot, fekete vonalakkal, és az sem baj, ha lesz közöttünk egy-két aranyarcú. SAS ERZSÉBET A találkozás egyik pillanata a szárhegyi római katolikus templom bejárata előtt FOTÓ: DOMBAI ISTVÁN
