Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
1991. május 18. KÉPÚJSÁG 7 A DUNÁN Azt hinné az ember, hogy erről az egykor volt kék folyóról már semmit sem lehet írni, de a valóság azonban teljesen más. Más, mert ez a „kacér hölgy” mindig másik arcát mutatja. A vízügyi szakembernek kőgátakkal szabályozott, felgyorsított vízfolyást, árvízveszélynélküliséget jelent, ezzel szemben a halásznak egyre nehezebb megélhetést az eltűnő ívóhelyek, holtágak miatt. Az utóbbiak miatt látja a tudós az értékét vesztett területeket, a kőgátakkal végzett rombolást. A nemzetközi viziut- nak vannak vámszedői is: a gereblyéző rabsicok és az évente 3 vagon halat elpusztító kárókatonák. Ezért is nehéz a vizi emberek élete. Keveset mondanánk azonban el, ha csak ennyit szólnánk, hiszen találkozhattunk napbarnított halászbrigáddal, akiknek szerencsét vittünk, hiszen hosz- szú idő után sikerült nagyobb mennyiségű keszeget fogniuk, láttunk hazaigyekvő román hajót, az uszályokon néhány Dáciát felváltó nyugati gépkocsival, láttuk a Moldávia nevű luxushajót is, ami felségjele ellenére német turistákat szállított. Aztán láttunk révészeket is, akik nemcsak egyik parttól a másikig közlekednek, hanem figyelnek a folyó minden változására, és láttuk a flóra és fauna egy részét, aztán jó hírként azt is hallottuk egy fiatal halásztól, hogy már ivott a Duna vizéből és nem volt rossz... -él Gottvald Károly képriportja VB,
