Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. május 18 Átalakulás - esély a jobb működésre Miért jó a privatizáció? Hét végi beszélgetés Egyed Lászlóval, a Kreátor Kft vezetőjével- Beszélgetésünk témája igencsak aktuális, s az is marad még évekig. A privatizáció fontosságát ma nem kell hangsúlyozni, s az általad vezetett Kreátor Kft ebbe a témába ásta bele magát, a jelek szerint elég sikeresen. De, bevezetésképpen, beszéljünk először a vállalkozásról. Mikor, hogyan kezdődött?- Hárman alapítottuk a Kreá- tor-t tavaly év elején, újrakezdési kölcsönből és rögtön a kft formát választottuk. Három fő üzletágban indultunk, az első az oktatási profil, a második a vállalkozásszervezés, cégmenedzselés, a harmadik pedig a könyvvizsgálás, vagyonértékelés. Az induláskor inkább a kisvállalkozások hitelügyeit intéztük nagy számban és sok tanfolyamot szerveztünk. Mára ezek a profilok kissé háttérbe szorultak, nincs rá kapacitásunk.- Lássuk akkor most fő témánkat, a privatizációt. Ez ma Magyarországon sokféle módon zajlik, vegyük talán sorba a legfontosabbakat. Talán már közismert, hogy az előprivatizációs program néven futó folyamat során a tíz-tizenöt, illetve ennél kevesebb dolgozót foglalkoztató kereskedelmi-, vendéglátó- és szolgáltató üzletek kerülnek magánkézbe. A Kreátornak milyen szerepe volt eddig ebben'a programban?- Négy cég üzleteinek felértékelésével bízott meg bennünket az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ), amely a privatizációs folyamatokat felügyeli az országban. Ez a négy cég a megyei vendéglátó és a Patyolat, a Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat, valamint a székesfehérvári Patyolat vállalat volt. Az előprivatizációs programban való részvétel azonban számunkra perifériális jellegű.- Akkor lássuk a következőt, a spontán privatizációt. Ez azt jelenti, hogy állami tulajdonú cégek maguk kezdeményezik a társasági formába történő átalakulást, esetleg magán-, vagy külföldi töke egyidejű bevonásával. Mindez természetesen az ÁVÜ felügyelete mellett zajlik, amely az állam, mint tulajdonos érdekeit képviseli. Egy vállalatnak tehát, amely elszánta magát a spontán privatizációra, meg kell szereznie az ÁVÜ erre vonatkozó engedélyét. Hogyan kapcsolódik ebbe a folyamatba egy olyan vállalkozás, mint a Kreátor?- Természetesen pályázat, vagy felkérés útján, amelyet a tanácsadó cégek számára írnak ki az átalakulás lebonyolítására. Ez rendkívül összetett feladat. Először is szükség van vagyonértékelésre, persze olyanra, amelyet egyrészt az ÁVÜ is elfogad, másrészt a piacon is megállja a helyét, vagyis a potenciális befektetőket sem riasztja el. A vagyonértékelés mellett átalakulási tervet kell kidolgozni, fel kell tárni a piaci heyzetet, érdekeltségi rendszert, majd válaszolni kell arra a kérdésre, hogy az új társaság milyen módon működhet az eddigieknél hatékonyabban. Ebbe beletartozik többek között az, hogy - ha kell - tőkéstársat keresünk, piackutatást végzünk, új érdekeltségi rendszert javasolunk és egyebek. Végül - ha a tervet elfogadja mind a vállalat, mind az ÁVÜ - akkor vállaljuk az átalakulási folyamat lebonyolítását is. Ez a legtöbb esetben alkudozással jár, hiszen az ÁVÜ arra törekszik, hogy az állam minél nagyobb bevételre tegyen szert a privatizáció során, míg a vállalatvezetők a saját és a dolgozóik érdekeit nézik. Emellett még gyakran külső tőkebefektető is részt vesz az alkuban. Mi akkor dolgozunk jól, ha a végén mindenki úgy érzi, hogy jól járt. I- A vállalatok miért nem végzik el maguk ezt a feladatot?- A vállalatok vezetésének nincs tapasztalata, felkészültsége, az ilyen privatizációs, átalakulási folyamatokban, ezért megéri számukra egy tapasztalt tanácsadó céget megfizetni. A vagyonértékelést pedig nyilván nem is végezheti a vállalat önmaga, ezt mindenképpen független cégre kell bíznia. I- Hol, milyen cégek átalakításában vesz, vagy vett részt a Kreátor?- Azt hiszem, szerencsénk is volt, hogy kezdő cégként egy-két nagy munkát is megkaptunk és bizonyíthattuk szakmai felkészültségünket. Az első ilyen a Számaik vagyonértékelése volt, amely egy 3 milliárdos cég. Természetesen versenytárgyaláson nyertük el a munkát és ez sikeres bemutatkozás volt az ÁVÜ felé. Jó munkakapcsolat alakult ki közöttünk, mára az ÁVÜ hivatalos tanácsadója lett a Kreátor. Egyébként az első 14 pályázaton, amelyen indultunk, nyertünk is, jelenleg 9 nagyvállalat spontán privatizációjában veszünk részt. Van köztük Tolna megyei is, de dolgozunk Nyíregyházától Zalaegerszegig az ország minden részén és jelen vagyunk a fővárosi piacon is.- Hasonló cégek tömege - köztük a világ legnevesebb üzleti tanácsadó cégei - vannak már jelen a magyar piacon, tehát erős a verseny ezen a területen is. Minek köszönhetőek a Kreátor sikerei?- Természetesen a szakmai felkészültségnek, szívós munkának és - mint már mondtam - a szerencse sem árt. A Kreátor az indulás után már nem reklámozta önmagát, hanem a szakmában terjedő referenciák vitték tovább a hírét. Mi egy kis szervezet vagyunk, alacsony rezsivel dolgozunk, vagyis olcsóbban, mint a nagyok. A siker másik alapja a szakmai tudományos egyesületekkel való kapcsolatunk, amelynek révén a legjobb szakértőket tudjuk elérni. Ez számukra is jó, mert többlet- jövedelmet biztosít. Sajnos ma a legjobb szakemberek között is vannak munkanélküliek. A Kreátornak 10 főállású dolgozója van, de átlagban havonta 37-38 fő dolgozik nekünk megbízás alapján. A külföldi tanácsadó cégekről csak annyit, hogy ők nem ismerik még eléggé a magyar körülményeket. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindenképpen lassabbak, mint mi. Volt olyan, hogy a megbízástól számított két héten belül letettük az asztalra az átalakulási tervet és a lebonyolítást is gyorsabban tudjuk elvégezni, mint egy külföldi cég.- A spontán privatizáció - enyhén fogalmazva is- meglehetösen vegyes érzelmeket kelt a laikus szemlélőben. Végül is szerinted jó ez az országnak, vagy nem?- Mindenképpen jó. Szerintem sokkal szerencsésebb az az eset, amikor a vállalat kezdeményezi az átalakulást, mert ez legalább azt bizonyítja, hogy van még ott szellemi kapacitás, kezdeményezőkészség, s ez feltétlenül jobb, mint ha felülről indítják és vezénylik. Ha fejleszteni akarjuk a gazdaságot, akkor szükség van a privatizációra. Például azért, mert a külföldi befektetők részéről - bár az érdeklődés nagy - a befektetési szándék még visszafogott. Egy privatizált, esetleg részben magántulajdonú cégbe, ahol már tisztázottak a tulajdonviszonyok, sokkal szívesebben invesztálják a pénzüket a nyugati üzletemberek, mint egy átalakulás előtt álló vállalatba. Ha nincs a láthatáron külföldi befektető, akkor is sokkal nagyobb a vállalatok esélye a jobb működésre az átalakulással. Egy jó érdekeltségi rendszer bevezetése például csodákat művelhet még akkor is, ha 100 százalékban állami tulajdonban marad a cég. Sok példa van arra, hogy egy jó átalakulási tervvel, profiltisztítással, kisebb szervezettel, esetleg új tevékenységek bevezetésével meg lehetett menteni korábban veszteséges cégeket, s így állami bevétel is képződött és a dolgozókat sem kellett elbocsájtani.- Mint mondtad, ez a fajta munka, vagyis részvételetek a vállalatok átalakításában, háttérbe szorította a Kreátoron belül az egyéb tevékenységet. Miért?- Mert ez a legérdekesebb. Egy-egy nagyvállalat privatizációja mindig izgalmas feladat, mindegyik más és más, szakmai szempontból érdekes kihívás. Nem ritkán késő este, vagy hét végén is dolgozunk és nem elsősorban a pénz miatt. Gyakran éreztem azt egy-egy vállalatnál, hogy hisznek bennünk, számítanak rá, hogy mi képesek vagyunk megmenteni a céget a bezárástól. Ez pedig kötelez, ilyenkor nem lehet lazítani. I- Milyennek képzeled a Kreátor jövőjét?- Természetesen a privatizációs folyamatokból a továbbiakban is szeretnénk részt vállalni. Emellett mindenképpen több lábra kívánjuk állítani a Kreátort, így gondoltunk nagykereskedelmi tevékenységre, pénzügyi műveletek végzésére, vagyonkezelői funkciók ellátására, később esetleg tőkebefektetésre is. Ma már eljutottunk oda, hogy az eszközök, az infrastruktúra terén istudunkfejlődni, az eddigi bérelt irodából hamarosan saját épületbe, egy Mikes utcai családi házba költözünk, ahol a korábbinál jobb feltételek között dolgozhatunk. Árki Attila A HIT VILÁG A „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen." Pál I. levele a korinthusbeliekhez, 14, 10. Szerzetesrendek Magyarországon (10.) Női szerzetesrendek Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek rendjét 1849-ben alapította Elzász Niederbronn városában Elisabeth Eppinger, azaz Mater Alfonsa. A nővérek „életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus lelkének -, mondja a rend alapszabályának első pontja -, hogy szavaikban és tetteikben Ő váljék láthatóvá.” Magyarországra Simor János, akkori győri püspök (később esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás) hívására 1863-ban érkeztek. Első rendházuk - később anyaházuk - Sopronban épült. A rövid idő alatt népszerűvé és kedveltté vált rend gyorsan fejlődött, s 1867-ben már önálló magyar kongregációvá vált. 1950-ig, feloszlatásukig 78 helységben dolgoztak, s a nővérek száma meghaladta az ezerkettőszázat. Az angolkisasszonyok A 16. századi angol egyházüldözés idején Mary Ward, egy ősnemes angol család sarja néhány társával belga földre menekült, s elhatározta, hogy buzgó katolikus nőket nevel hazájának. E célból alapította 1609-ben St. Omerben első intézetét, amelyet egymás után követtek a Németalföldön, Ausztriában, Itáliában és Bajorországban létesített további leánynevelő rendházak. Angol származásuk miatt nevezték el őket angolkiszasszonyoknak. E szerzetnek sok ellenzője volt az egyházon belül, mert túlságosan moderneknek találták szabályzatukat. Regulájukat ezért csak 1703-ban hagyta jóvá XI. Kelemen pápa, de alapítónőjük szentként való tiszteletét csak X. Pius pápa engedélyezte a 20. század elején. Magyarországra Pázmány Péter hozta be őket, de rendszeresen csak 1770-től dolgoztak itt. Első otthonuk a királyi palotában volt Budán, ahonnan hét évvel később Vácra, majd 1787-ben a pesti egykori domo- kos-zárda épületébe költöztek, ahol 1948-ig, illetve 1950-ig működtek. Itt az internátuson kívül elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, tanítóképzőt (úgynevezett Ward-kollégiumot) és tanárnőképzőt tartottak fenn. No- viciátusuk és második nevelőintézetük Budapesten a Zugligetben létestült. Egerben 1852-től voltak - illetve 1990-től ismét vannak - angolkisasszonyok, ahol eredetileg elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, kereskedelmit, tanítónőképzőt és internátust vezettek. Veszprémben 1860-tól volt elemi, polgári és kereskedelmi iskolájuk, tanítónőképzőjük és internátusuk. Eperjesen 1882 óta vezettek elemi és polgári iskolát, valamint - amíg Trianon Csehszlovákiához nem csatolta - gimnáziuot. A kecskeméti angolkisasszonyokat az egyházközség alapította 1917-ben, ahol gimnáziumuk, tanítónőképzőjük és internátusuk volt, Nyíregyházán pedig 1929-től kereskedelmi iskolát és továbbképzőt vezettek. 1950-ben az állam ezt a kiváló munkát végző szerzetet is eltörölte Magyarországon. Az orsolyiták Az Orsolya-rendet Merici Angéla alapította Bresciában betegek ápolására és gyermeknevelésre. A rendet arról a Szent Orsolyáról nevezte el, aki Díocleti- anus császár keresztényüldözési akciójakor halt vértanúhalált (sokáig tartotta magát az a monda, hogy társaival együtt a húnok nyilazták halálra). Az 1535-ben alapított rendet 1544-ben hagyta jóvá III. Pál pápa. Első igazi szerzetesi kolostorukat 1610-ben létesítették Párizsban. Ekkor fogadták el Merici Szent Angéla szabályzatán kívül Szent Ágoston reguláját is, és a három ünnepélyes szerzetesi fogadalomnhoz még egy negyediket is csatoltak, amelyben az ifjúság nevelését tűzték ki célul. Hazánkban 1676-ban alapítottak először kolostort, mégpedig Pozsonyban. Legnevezetesebb kolotorukat azonban 1747-ben Sopronban létesítették, amely igen nagy szolgálatokat tett a magyar oktatásügynek. Kiváló elemi, polgári, ipariskolája, leánygimnáziuma és tanítónőképző intézete nagy tekintélynek örvendett az 1948. évi államosításáig. Ezen kívül Budapesten, Győrben, Dombóváron, Bácsán és Kisvárdán voltak zárDr. Csonkaréti Károly A Biblia a művészetben A Ráday Kollégiumban (Budapest, XI. kerület, Ráday utca 28.) 1991. május 20-án, Pünkösd hétfőn délután 5 órakor nyílik meg A Biblia a kortárs magyar művészetben című kiállítás. A műveket magángyűjtemény anyagából válogatták. Olyan kiemelkedő művészeink munkáit láthatja a látogató, Milyen csodálatos, hogy Jézus feltámadása után szinte nem hagy időt tanítványainak arra, hogy magyarázkodjanak a szenvedése alatti viselkedésükről, és arról, hogy miért hitték el olyan nehezen a föltámadását. Nem vár mosakodást, sem bűnvallomást. Azon mód rájuk leheli a Szentleiket, fizikailag is kifejezi a Lélek kiáradását bensejéből. Több érzés lakott az apostolokban. Idegeikben még ott vibrált a félelem a zsidóktól, a római hatalomtól és a rémület Jézus sorsának beteljesülésén. Másrészt bennük volt még a most hitre jutott emberek lelkiállapota, a kételkedéssel kevert boldog öröm. Mint Szent Lukács írja: „az örömtől még mindig nem hittek”. (Lk 24,41) Ebben a lelkiállapotban kapták az apostolok a Szent- leiket. Mintha Jézus nem venné rossznéven, vagy legalábbis eltűrné ezt az érzést a Lélekben való küldetés mellett. Milyen irgalmas a mi Urunk! Mert ezek az érzések öröklődtek korról korra az Egyházban: A feladatoktól való félelemés a birtokolt lelki valóságtól való tettbeli lemaradás mellett a Lélek küldetésének erejében való mozgás. Szent Pál ezt így fogalmazza mint Borsos Miklós, Szabó Vladimir, Barcsay Jenő, Szántó Piroska, Fischer Ernő, Zalay Lajos, Somogyi Győző, Szent- györgyi Kornél, Vásárhelyi Kovács Tibor. Külön színfoltja a tárlatnak erdélyi művészek jelenléte. A kiállítás június végéig, munkanapokon 15 és 17 óra között tekinthető meg. (Jn 20,19-23) meg: (Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” (1 Kor 4,7) Az első Pünkösdkor ugyan bátran kiálltak az apostolok és hirdették, amire a Lélek küldte őket. De később előtör a bátorságért való ima is (ApCsel 4,30) és a félelemről való tudósítás is. Péter félelméről Pál tudósít (Gál 2,12). Pál félelméről maga tesz tanúságot: „Gyöngeségem tudatában elfo- gódva és nagy izgalommal mentem hozzátok” - írja a korintusi- aknak (1 Kor 2,3). Ezért kell az egyháznak minden időben önmagán javítani: Ecclesia semper reformanda. De a cserépedényt sohasem szabad összetéveszteni a benne hordott kinccsel! Jézus is a kincsre nézett, s nem az apostolok gyarlóságait számolgatta. Volt bátorsága cserépedénybe tenni kegyelmi kincseit. Ezért kérjük a Szentlelket: „Érzékeinkre fényt deríts, szívünk szerelmed töltse be, testünknek gyengeségeit örök erőddel izmosítsd!” (Pünkösdi himnusz a IX. századból, Farkasfalvy Dénes fordítása). Pápay József Ifjúsági istentisztelet m A szekszárdi református gyülekezet fiataljai - saját kezdeményezésükre és alapos felkészülés után - szolgáltak legutóbb a vasárnap délelőtti istentiszteleten a Kálvin téri templomban. A harangszóra érkezőket már az ajtóknál egy-egy ifjú egyháztag fogadta es átnyújtotta az általuk készített és írásban rögzített liturgiát. Az istentisztelet kezdetén a 84. zsoltárt énekelte a gyülekezet, majd a 91. zsoltár hangzott el az úrasztala mellől: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: oltalmam és váram Istenem, akiben bízom!” Az előre megadott szöveg szerinti közös imádság után egy orgona-hegedű duett bensőséges megszólaltatása közben mindenkinek lehetősége nyílt egyéni elcsendesedére, fohászra. Az igeolvasás után a prédikációt egy kórusszám vezette be: „Megyünk az Úr elé, megyünk hálával.. .’’-zengett a dal. Ezt követően Szilvássy Erzsébet II. éves teológus Róma 10, 13 alapján hirdette az igét. „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” - ezzel fejezte be igehirdetését Szilvássy Erzsébet. A ráfelelő éneket ismét a kórustól hallhattuk, majd őszinte, szívből jövő, közbenjáró imádságokat mondtak a fiatalok. Az ijfúsági istentiszteletet hármas keresztelő tette teljessé. A keresztség sákramentumát Szilvássy Géza lelkipásztor szolgáltatta ki egy fiúgyermek és két kislány részére. Ä fiatalok ti- móteusi lelkülettel és mély felelősségérzettel készültek a szolgálatra, melyet Isten dicsőségére és a gyülekezet épülésére végeztek. Lemle Zoltán Pünkösdvasárnap „E szavak után rájuk lehelt: Vegyétek a Szentlelket!”
