Tolnai Népújság, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-13 / 110. szám

1991. május 13. NÉPÚJSÁG 3 Néhány gyakorlati tanács a kárpótlási törvényhez Mi történt és mi nem történt meg egy év alatt? „Korrekten szeretném végigcsinálni...” Beszélgetés Szűrös Mátyással, a parlament alelnökével (Folytatás az 1. oldalról.) Megkezdtük olyan nyugdíjas kollégák munkába állítását is, akik járatosak a telekkönyvi iratok használatában és akik talán me­móriájukban is őriznek olyan isme­reteket, amelyeknek a kárvallottak vehetik hasznát. Beszereztünk újabb másológépeket, írógépeket és általában olyan technikai esz­közöket, amelyek elősegíthetik a lakossági igények kielégítését. Szeretnénk néhány tanáccsal szolgálni az érintetteknek. Sokan nem tudják, hogy a tör­vényben nem szabályozott és töb­bek számára ma még nem világos részletkérdéseket külön jogsza­bály, nevezetesen kormányrende­let fog rendezni. Mit tegyenek azok, akiket a kár­pótlás érint? Amíg a törvény kihir­detésre kerül és napvilágot lát a végrehajtási rendelet is, addig is be lehet szerezni azokat az igazoláso­kat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a volt tulajdonosok vagy azok leszármazói, esetleg a feleség, a kárpótlási igényüket érvényesít­hessék. Két dologra hadd hívjam fel a figyelmet. Az egyik: csak az 1949. június 8-a után kárt szenve­dettek kérjék az igazolásokat, mi­után a törvény ettől az időponttól rendelkezik. Azok, akiktől 1945-1949 között vették el földjü­ket, házukat, műhelyüket stb., csak később, egy másik törvény alapján részesülhetnek kárpótlásban. A másik, amire fel kell hívni a figyel­met, az az, hogy csak az egyenes­Egyszerre szeretik és gyűlölik őket Újságírónak lenni az Egyesült Államokban- Hello! - köszöntött bennünket magától értetődő természetesség­gel Mark Beach, a Sunday News munkatársa, s ez a közvetlenség nemcsak a kollégáknak szólt ha­nem jelezte azt a póztalan könnyedt- séget is, ami számos amerikainak a sajátja. Mark - mert így mutatkozott be, s ez a tengerentúliaknál egyúttal tegeződést is jelent - az Egyesült Ál­lamokból, közelebbről Pennsylvania állam Lancaster városából érkezett hazánkba,« a mezőgazdaság tanul­mányozásának szentelt útja folya­mán két napra megyénkbe is elláto­gatott - Újságíróval interjút? - kér­dezett vissza szándékunk hallatán, de ezt egyáltalán nem tiltakozásnak, sokkal inkább tréfás megjegyzés­nek szánta.- A társaság, amelynél dolgozom, reggel és délután jelentet meg napi­lapot illetve vasárnaponként egy hetilapot - tudtuk meg Mark Beach- töl. - Mindhárom újság pártsemle­ges, bár a reggeli kiadás inkáb libe­rális, a délutáni pedig konzervatív hangvételű. A vasárnapi Sunday News pedig - ahol főállású újságíró vagyok - egyikhez sem sorolha­tó.- Magyarországon - rendkívül ár­nyaltan fogalmazva - változó megíté­lés alá esik manapság az újságírói szakma. Az Egyesült Államokban mi­lyen szerepet töltenek be az újság­írók?- Személyes tapasztalatok alap­ján annyit mondhatok, hogy a járó­kelők minduntalan megállítanak az utcán és beszélni akarnak velem. Ilyenkor rengeteg információt zúdí­tanak rám. Ezzel együtt azonban nem igazán bíznak az újságírókban, örökös szkepticizmusuk, kétkedé­sük miatt sem kedvelik ezen szakma képviselőit. Egyszerre szeretik és gyűlölik őket.- Mennyiben kell alkalmazkodni egy amerikai újságírónak a laptulaj­donos szempontjaihoz? Mark Beach például minden esetben megírhatja saját véleményét?- Jogom van a különböző téma­körök között válogatni, s minden esetben megírhatom azt, amit gon­dolok - természetesen szem előtt ági leszármazók és a feleségek az igényjogosultak, ha a károsult el­halálozott. Tehát pld. a testvérek egymás ingatlanát nem kérhetik, helyesebben nem kérhetnek érte kárpótlási jegyet akkor sem, ha azok egyike örökös nélkül halt el. Sajnos, az eddigi tapasztalatok szerint sokan vannak, akik az előb­bi két fontos kritériumot figyelmen kívül hagyják. Feleslegesen verik költségbe magukat. A földhivatalok az illeték lerovása után kiadják a hi­vatalos másolatokat, ha az ügyfél a felvilágosítás, tájékoztatás után is ragaszkodik hozzá, de hát minek? Hiszen a törvénytől eltérő szabá­lyok alapján senkit sem fognak kártalanítani. Visszatérve az eredeti gondolat­hoz, az igazolások beszerzéséhez. Meg kell említenem, hogy téves az a felfogás, mely szerint igazoláso­kat csak a földhivataloktól lehet és kell beszerezni. A törvény ilyen előírást nem tartalmaz. E régi iratok egy része a levéltárakban találha­tó. Ezenkívül többféle dokumen­tum van az önkormányzatok birto­kában. Esetenként a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek is ren­delkeznek olyan okmányokkal (belépési nyilatkozat, tagosítási, földrendezési ügyiratok sb.), ame­lyekből megállapíthatók az eredeti tulajdonosok. Szeretném felhívni a lakosság fi­gyelmét egy nagyon fontos dolog­ra. A kárpótlási törvény a kárrende­zési hivatalok hatáskörébe adja a döntési jogot. Vagyis a földhivata­Mark Beach, a Sunday News mun­katársa FOTÓ: KISPÁL MÁRIA tartva az objektivitást Persze, én nem a laptulajdonossal, hanem a szerkesztővel állok kapcsolatban. A laptulajdonosnak magától értető­dően van beleszólása az újság ügyeibe, de ez nem napi szinten, ha­nem sokkal általánosabb vonatko­zásban történik meg.- Magyarországon egyre gyako­ribb az a tiltás, melynek értelmében az újságírók saját lapjukon kívül más­hol nem publikálhatnak. Én/ényes ez s Sunday News-nál is?- Nincs ilyen megkötés, lehetőség szerint bárhol publikálhatok.- Ismeretes előttünk hogy a nyu­gati vendégeket a legnagyobb udva­riatlanság a pénzről faggatni. Éppen ezért nem is a konkrét összeg felől érdeklődnénk, hanem arról, hogy a fi­zetési skála szerint milyen helyet fog­lal el az amerikai újságíró?- Kevesebbet keresnek, mint a ta­nárok, tehát valahol a fizetési skála közepén, vagy valamivel az alatt he­lyezkednek el. Egyébként úgy vé­lem, hogy a tendencia a magyar új­ságírók esetében is úgy alakul majd, mint ahogy nyugaton a Maxwell és a Murdoch cégeknél: ezek a sajtó­mágnások felvásárolják a lapokat, s egyre kevesebbet fognak fizetni.- Ezért is fontos a munkahelyi ér­dekvédelem, amely bizonyára mar­kánsan jelenik meg az amerikai la­poknál is...- így van, viszont a Sunday News ebben a tekintetben különleges he­lyet foglal el. Nálunk ugyanis nincs szakszervezet. Az újság több mint száz éve ugyanannak a családnak a kezében van, s mi elégedettek va­gyunk velük. Olyan munkahelyünk van, ahonnan az emberek nyugdíjba mennek. Ilyen is van az Egyesült Ál­lamokban, természetesen ez az álla­pot megváltozhat akkor, ha az újság más kezébe kerül - mint ahogy ez bekövetkezett nálunk jó néhány lap esetében. SZERI ÁRPÁD lók csak a rendelkezésükre álló nyilvántartási adatok alapján iga­zolásokat adnak, de nem döntenek a kárpótlás kérdésében. Szüksé­ges megemlíteni azt is, hogy a kár- rendezési hivatal csak akkor tud érdemi döntést hozni földügyben, ha a tulajdonjog igazolása mellett az aranykorona értéket és a termő­föld jelenlegi használóját is feltün­tették az okmányon. Ezeket tehát nem árt ellenőrizni és ha az adatok hiányosak, pótolni kell. A földhivatalainkat felszereltük telefax gépekkel. Szeretnénk a technika adta lehetőséget a lakos­ság szolgálatába állítani, a költsé­geink megtérítése mellett. Mire al­kalmas a fax? Ha pl. valaki Pakson lakik, de Decsen (a szekszárdi földhivatal körzetében) volt ingat­lana, nem szükséges drága pén­zen Szekszárdra utaznia. Bemegy a paksi földhivatalhoz, ahol telefa­xon lekérik Szekszárdról a szüksé­ges másolatokat és az illeték lero­vása, faxköltség megtérítése mel­lett az ügyfél jó esetben azonnal kézhezkapja az iratokat. A példa természetesen minden földhivata­lunkra érvényes (Bonyhád, Dom­bóvár, Tamási, Paks, Szekszárd). Sokan nem látják világosan, mi­lyen költségekkel jár számukra a kárrendezés. A kárrendezési hiva­tali eljárás illetékmentes, tehát in­gyenes. Nincs örökösödési, átru­házási illeték sem. Fizetni kell azonban a földhivataloknál tulaj­doni, telekkönyvi másolatok után illetéket. Ha valaki természetben Jó szerencsém úgy hozta, hogy eddig 32 alkalommal 14 ország­ban, hozzávetőlegesen 71 ezer ki­lométert sikerült megtennem. Sok mindent láttam, ezek többségének bárki utánanézhet az útikalauzok­ban. Ebben a sorozatban aprósá­gokról lesz szó. Nem tudom, mostanában is igy van-e, de amikor 1975-ben valaki végigböngészte a müncheni tele­fonkönyvet, sorozatban találhatta benne a magyar neveket, címeket, számokat. így például az egykori kisgazda-képviselő, id. Klein Anta­lét és fiáét is. Előbbi amolyan törté­nelmi mellékszereplő volt, akinek az akkor még nem képviselő Kapi­tány Ferenc fényképész küldött ve­lem valamilyen ajándékot. Előbb a fiánál jártam, egy nagyon jómódú embernél, aki kedvesen és szíve­sen kalauzolt, pedig osztályidegen származásom ide-oda, újsagiró mivoltomban maga lehettem szá­mára a vörös bárány. Búcsúsörö­zésünk alkalmával meg is kérdezte a pályaudvar restijében:- Ha meg nem sértelek, a te szár­mazásoddal, otthon nem érzed magadat egy kissé hazaárulónak? sosem éreztem, de a vendég ud­variasságával csak ennyit kérdez­tem vissza:- Goldolkoztál már azon, hogy hol élünk többen magyarok? A ha­tárunktól nyugatra vagy keletre? Mindennek persze ma már sem­mi jelentősége. Az már emlékeze­tesebb maradt, hogy Ulmban, a Hotel Fuschban (valójában be­szálló vendéglő, ahol a söntéspult- nál adják a kulcsot és ezen keresz­tül lehet feljutni a patyolattiszta szobákba) tudtam meg, hogy alig­hanem boldog ország lakója va­gyok. 1975-ben!- Uraim! - mondta a vendéglős. - Fél Európában robbantgatják a vonatokat. Terroristák vannak, gépeltérítők, közlekedési dugók, árvizek, még földrengés is. Maguk­ról soha egy sort se lehet olvasni az újságokban. Mintha nem is létez­nének! Boldog ország lehet... kéri vissza mezőgazdasági ingatla­nát, fizetni kell a földkimérés és nyilvántartási bejegyzés költségeit. A földmérési munkát magánvállal­kozó, vállalatok, társaságok, ese­tenként a földhivatalok végezhetik. A törvény előirányoz egy olyan fi­zetési kötelezettséget is, hogy ha a visszaadott földön jelentős beru­házást eszközöltek (pl. melioráció), akkor ennek állami támogatással csökkentett arányos részét meg kell fizetnie az igénylőnek. Jó tehát ezekkel számolni, illetve az igény benyújtása előtt ezekről tájéko­zódni. Tervezzük, hogy a földhivatali dolgozókat jól felkészítjük a kár­pótlási törvényből, és igy tanács­adással is állunk majd az ügyfelek rendelkezésére. Készülünk arra is, hogy szoros élő kapcsolatot építsünk ki a kár- rendezési hivatallal. Úgy ítéljük meg, hogy a jelenlegi, feszültsé­gekkel terhes világban célszerű lesz olyan munkamódszert alkal­mazni, amely kikapcsolja a lakos­ság közvetlen részvételéta munká­ból. Mire gondolunk? Célravezető­nek tartanánk, ha a hiánypótlás amennyire csak lehetséges, a hi­vatalok között zajlana le. A telefa­xok ebben is jó szolgálatot tehet­nek. Bízunk abban, hogy a megala­kuló kárrendezési hivatalban is egyetértenek javaslatunkkal. Nagy erőpróba előtt állunk, a polgárok és a kárpótlási törvény végrehajtásában résztvevő szer­vezetek egyaránt. Szeretném re­mélni, hogy megértéssel, jó szóval, egymást segítve, súlyosabb gon­dok és megpróbáltatások nélkül fogjuk végrehajtani fiatal demokrá- ciánkelső igazán nagyjelentőségű intézkedését. FARKAS ISTVÁN a Tolna Megyei Földhivatal vezetője Én inkább a Német Birodalom bismarcki álmát vonnám kétségbe, mert a mi létezésünket bajos. Egy­séges Németország azonban csak papíron létezik. A valóságban van­nak bajorok, poroszok, hannove­riek, pfalziak, Württembergiek akik gyakran egymás nyelvét se értik, és a legkevésbé se ranjong egyik a másikért. Ravensburgban szerez­tem tudomást a „Wurstgrenze”, a „Kolbászhatár” létéről, mely a mi gusztusunk szerint is kitünően főző svábokat választja el a gombóc- és a csülökevő más germán törzsek­től. Jobban odafigyelve, az ember arra a megállapításra jut, hogy a németek képtelenek félmunkát vé­gezni. Ha dolgozni kell, akkor 100%-os erőbedobással dolgoz­nak. Amikor romantikus énekek zengésére kerül sor, a falak reped­nek és mindenki olyan teljességgel romantikus, akár Goethe Werthe- re. Amikor kirándulni mennek, ak­kor mindenre a legtökéletesebben felkészülnek. Néhány nemzedék azt se feledte, hogy a háborúzás te­rén is képesek 100%-os teljesít­ményt nyújtani. Ravensburgban tanúja voltam a „Rutenfest”-nek, ami egy középko­ri Landsknechtek viseletébe öltö­zött népünnepély. Ilyenkor alabár- dos, lándzsás, dobos csapatok jár­ják a gyönyörű kisváros utcáit és olyan neszt csapnak, mint sok száz évvel ezelőtti felmenőik a 30 éves háborúban. Utána számszeríjjal történő céllövési verseny követke­zik, majd az alabárdosok lengő tol­lú kalpagjaikkal beülnek a legmo­dernebb gépkocsikba és hazahaj­tatnak. Vagy sörözni, amely téren muta­tott képeségeik ugyancsak utolér­hetetlenek. Ha a magamfajta jám­bor magyar Münchenben „ein Grosses”-t, azaz egy nagyot kér, akkor másfél literesnél kisebb kor­sóra ne számítson, de tehet kétlite­res is. Ami sok. ORDAS IVÁN (Folytatás az 1. oldalról.)- Mi az, ami az új parlament egy éve alatt megvalósult, és mi nem?- Létrejött a demokratikus intéz­ményrendszer, ez eredmény, az is, hogy az átemenetet a többpárti parlamenti demokráciába eddig sikerült békés körülmények között lebonyolítani. Voltak nehézségek és olyan pillanatok, mint például a taxisblokád, amikor fennállt a ve­szélye, hogy kikerül az utcára a döntés lehetősége. Ezt sikerült elkerülni, és ez azért nagy eredmény. A hatalomváltás viszonylag zökkenőmentesen, al­kotmányosan, a nemzeti kerékasz­tal szellemében zajlik eddig. Végül, az is eredmény - bár minden tekin­tetben romlott a helyzet, gazdasá­gilag, szociális-anyagi értelemben, hangulatilag és a közbiztonság te­kintetben is-, hogy nem omlottunk össze. Működnek a demokrácia alapintézményei, a kormány ugyan nagy hibákkal dolgozik, de alapve­tően jó irányban halad az ország. Mi, reformpolitikusok is ezt akar­juk, valamint szociális piacgazda­ságot. Ez utóbbi feltételeinek meg­teremtésében vagyunk még ké­sésben, hiányzik a tulajdonviszo­nyok rendezése, a földtörvény, a szövetkezeti törvény, a szociális keretek megteremtése. Most már legalább van Kupa Mihály belépé­sével gazdasági válságkezelő programja a kormánynak, csak en­nek az a gyengéje, hogy 91-gyei nem foglalkozik. Én is úgy látom, hogy ha ezt az évet kihúzzuk, akkor nyert ügye van a kormánynak és a parlamentnek. A mélypontot még nem értük el, az év második felé­ben tovább nőhetnek a gondok, és a hangulat is valószínűleg rom­lani fog. Ugyanakkor tavaly jól ala­kult a fizetési mérleg, és eddig az idén is, nőttek valamelyest a devi­zatartalékok, fennmaradt az or­szág iránti bizalom a nemzetközi pénzügyi körökben. Épül az ország nemzetközi kapcsolatrendszere, minden elkövetett hiba ellenére. Eleinte úgy látszott, hogy a korábbi rossz egyoldalú orientációt egy másik váltja fel, de ebben is van módosulás.- Ugyanakkor a nap mint nap ki­robbanó botrányok is jelzik, hogy feszült a belpolitikai helyzet. Mit te­kint jobboldali veszélynek, és hol látja a baloldalit hiszen erről már korábban is nyilatkozott.- Amikor ilyen válságos a hely­zet, akkor szinte természetes, hogy aktivizálódik a szélsőjobb és a szélsőbal. Szélsőjobboldalon ér­tem részben a Torgyán József mö­gé felsorakozott erőket, ebben na­gyon sok a felelőtlenség. Aztán azokat, melyek a Szent Korona Társaság és lap, valamint a trianoni emlékmű újrafelállítása körül akti­vizálódtak. A szélsőbalon pedig az MSZMP mögött megbúvó konzer­vatívokat értem. Nem azonosítom vele a pártot, bár vádolják Thürmer Gyulát és a mögötte állókat, hogy nem tanultak a történelemből.- Saját személyes életében mi­ként élte meg az elmúlt két évet?- Nekem nem okozott megráz­kódtatást a hatalomváltás, de ter­mészetesen látom magam körül, hogy ezzel nem mindenki volt így, vannak, akik nem tudják eldönteni, hogy mit csináljanak ebben az új helyzetben. Nekem szerencsém is volt a személyes sorsom alakulá­sában. Szakmailag már korábban elértem a csúcsot, amikor negy­venkét éves koromban nagykövet lettem. Életem csúcspontja volt 1989. október 23-a, amikor a par­lament elnökeként, mint ideiglenes köztársasági elnök én kiálthattam ki a Magyar Köztársaságot, amit az emberek nagy tömegei lelkese­déssel fogadtak. Nem is tudom, hogy ezek után ebből a szempont­ból én még mit várhatnék az élettől. Ezért sem értem Orbán Viktor leg­utóbbi nyilatkozatát, hogy el kelle­ne oszlatni a Németh-kormány működéséhez fűződő illúziókat... Nem hiszem, hogy nekem kelle­ne önmagámról sokat beszélni, a munkánk megítélése másokra tar­tozik, de amit Pozsgay Imre tett a belpolitikában, azt mi a külpolitiká­ban már korábban elkezdtük. Igye­keztünk bővíteni a mozgásteret olyan időszakban, amikor ez még kockázattal járt. Van két fiam, fel­nőttek, élik a maguk életét. Nekem meg most az a feladatom, hogy helytálljak a parlamentben, és a szocialista párt érdekében megte­gyem, ami rajtam múlik. Ha a parla­ment ülését vezetem, szigorúan ra­gaszkodom a pártatlansághoz, én ezt szeretném nagyon korrekten végigcsinálni.- Néha meghökkentő a higgadt­sága. Mivel lehetne Önt kihozni a sodrából?- Nekem is mindig megvan a vé­leményem a dolgokról, legfeljebb nem tükröződik rajtam. Azt hiszem, ez adottság, meg szakmai tapasz­talat, rutin dolga is. A külpolitiká­ban, és véleményem szerint általá­ban a politikában nem célravezető az indulat. Azt mondják, gyerekko­romban se voltam nyugtalan tipus. Nekem már nem kell bizonyítanom, nem fontos, hogy ugráljak. Az em­berek látják, hogy magyarságom­hoz ragaszkodom, a szülőföldhöz is, ezért olyan fontos számomra, hogy egyéni kerületben választot­tak meg otthon képviselőnek.- Az nem lehet, hogy a feleségé­vel sem veszekszik...- Nem, ilyen sehol sincsen, vitat­kozunk mi is, de azt hiszem, otthon is én vagyok az, aki inkább elsimítja a dolgokat. A nyugalomhoz azért még hozzátartozik egyfajta felké­szültség, megszerzett műveltség is.- A kárpótlásban érdekelt?- Nem, illetve lehetnék. Édes­apám a földosztáskor, mivel heten voltunk testvérek, kapott 15 hold földet, ezt most visszaigényelhet­nénk, de azt mondtam a testvé­reimnek, én ezzel nem foglalko­zom. Édesapám még huszár volt - ha élne, most lenne százéves -, már megjárta az első világháborút, hadifogságot, harminchat éves volt, amikor elvette 18 éves anyá­mat...- Ön történelmi időszakot élt meg, illetve egyik irányítója is volt az eseményeknek, most is a parla­ment alélnöke. Nem írja emlékira­tait?- Egy interjúköteten dolgozom, de azt nem tudom, lesz-e valaha is belőle könyv, mert ehhez azért do­kumentumok kellenének, hogy megalapozott lehessen, de nincs rá időm. Valóban fontos lenne, hogy a reformpolitikusok elmond­ják mi is történt, nehogy megint fél­oldalas legyen a történelem. Most mindenki örül, hogy az ország ha­marosan visszanyeri függetlensé­gét, de arról már senki nem beszél, hogy a megállapodást a csapatki­vonásokról még a Németh-kor­mány írta alá. Arról is kellene egy­szer gondolkodnom, hogy hogyan is vagyok én, miért van az, hogy már nagyon korán észrevettem, hogy valami nincs rendben. A föld­osztás az én szülőföldemen na­gyon nagy élmény volt nyilván itt is, de édesapám halála előtt, 1952- ben azt mondta, fiam, nem ezt akartuk. Ez a mondata végigkísérte egész életemet.- Miért vállal közszereplést isten háta mögötti falvakban is?- Mert tudni akarom, hogy ho­gyan gondolkodnak az emberek, mit képviseljek, egy politikus so­sem szakadhat el a józan valóság­tól. Tudni akarom, hogy mi a véle­ményük a bérből és fizetésből élőknek, akik érdekében eddig is tettem a dolgom, képviseltem a nemzeti érdekeket, hiszen én első­sorban magyar vagyok. Adni sze­retnék az embereknek. Most mély­ponton van az ország, de tudom, hogy a helyzet még az ő szempont­jukból sem reménytelen. Van kiút. Ihárosi Ibolya Úti emlékek 71 ezer kilométerről (6.) A másik Németország

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents