Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-09 / 82. szám

4 NÉPÚJSÁG Tamási és környéke 1991. április 9. Győztek a pénzérvek A városházán hallottuk A téma nemcsak az utcán he­ver, mert már sokszor beigazo­lódott, hogy másutt is bele lehet botlani. Egyik ilyen hely - ezt hetente igazolja e rovatunk - a városháza. Legutóbb arról hal­lottunk, hogy a római katolikus templom kerítésének fala elég­gé megrongálódott, ezért vala­mit tenni kell. Az önkormányzat már felvette a kapcsolatot az egyházzal és keresik a műem­lékvédelemmel is az együttmű­ködés lehetőségét. Úgy gon­dolják, ha 80 centiméterrel ala­csonyabb lenne a kerítésfal, akkor nemcsak stabilabbá vál­na az átépítés után, hanem megszűnne a jelenlegi merev megosztás. A múlt héten arról írtunk, ha­marosan tárgyalnak az önkor­mányzati vezetők a laktanya hasznosításáról és az az elkép­zelés, hogy ingyen kerüljön át az önkormányzat kezelésébe. Nos, a tárgyalás lezajlott, s a pénzérvek az észérvek fölé ke­rekedtek. Hiába kérték a tamá­siak, hogy az önkormányzat hasznosítja, a kormány nem megy bele. Egyébként 60 mil­liót kérnek érte. Egyezség híján a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet hirdeti meg haszno­sításra és amennyiben sikeres lesz, úgy a bevétel fele az ön- kormányzaté, a városé lesz. Ez is több a semminél... A rendszeres újságolvasók értesülhettek róla, hogy megje­Visszaadni a régi kedvet... Nagyszékely! utcakép Amíg a polgármester­re ésajegyzőre várunka nagyszékelyi község­házán, addig Jákob Sándorné gazdálkodási előadóval beszélge­tünk, s megtudjuk, az az újság a községben, hogy vizet, egészséges ivóvizet várnak a nitrátos helyett az emberek. Az első ütemben elkészült a kút és egy szakasz be­kötése, februárban megadták a vízjogi en­gedélyt és mosta vízmű- társulat létrehozása, no és a következő lépések megtétele a feladat Amikor eddig jutunk, Tippel Péter polgármes­ter és Fenyvesi Péter jegyző érkezik Velük folytatjuk a beszélge­tést. Az hogy a gondokat kezdik sorolni mindjárt, nem véletlen, hiszen ab­ból van több. Általában probléma - mondják -, nincsenek meg azok a jogszabályok amelyekből tudnák mihez van joguk és mihez nincs. Itt konkrétan a legeltetési bizottságok épületeire gondoltak amelyek át­mentek a tsz kezelésébe és azután csak a kezelői jog volt a lényeges, az állagmegóvás nem. Most a termelő­szövetkezet átadja az egyik épületet az önkormányzatnak s az abból táj­házat kívánnak kialakítani. Elfogadták a költségvetést és tud­ják, az éppen csak fenntartásra elég. Szóba kerül ismét a viz. Pályáztak de hogy odafönt segitenek-e, azt csaka jó isten tudja. Idelent viszont tisztá­ban vannak azzal, hogy a lakosságot tovább terhelni nem lehet A nagy- székelyiek 70 százaléka nyugdíjas és a nyugdíj összege soknál még a létminimumot sem éri el. Nagyszé­kely pénzügyileg és egészségügyi­leg hátrányos helyzetű - állítják -, azért szeretnék ha fent nagyobb tá­mogatást biztosítanának Egyelőre vízügyben nem tudnak konkrétan tervezni, mivel majd májusban dön­tenek a pályázatokról. Márpedig má­jusban beruházást indítani - hitel és egyéb okok miatt - nem lehet Ter­mészetesen adódik kérdés: mennyi kéne ahhoz, hogy Nagyszékely utol­érje önmagát hiszen egykor szállo­dája, maszek húsboltja, péksége, ál­latorvosa, iskolája volt? Gyors szá­molás következik amiből aztán kide­rült: mai árak mellet - vizen kivül -10 millió kellene a 6-7 km út szilárd bur­kolattal való ellátásához, illetve 2 km járda megépítésére.- Vissza kéne adni a lakosságnak azt a régi típusú kedvet - jelenti ki a polgármester. - De az embereknek pénze nincs, igy csak szenvedünk. Fontos lenne aztán a Sárszentlőrinc- cel összekötő út megépítése is - folytatja -, mert átmenő forgalom esetén lenne vállalkozó is a község­ben. Ez az utóbbi kettő bizonytalan, mint a kutya vacsorája, ám érdemes lenne odafigyelni rá. Biztos azonban az, hogy szeptembertől önálló lesz az alsó tagozat és az óvoda, no meg gondolkodnak egy orvos fogadásán is. Akármit veszünk azonban sorra, a végén mindig az derül ki: „nép és pénz kellene”.. Ebből az épületből lesz a tájház lent az úgynevezett gyógyide- genforgalmi pályázat, ami ápri­lis 30-án zárul. Már most kiszi­várogtatunk annyit, több érdek­lődő és pályázó is van, ígéretes elképzelésekkel. Két dolog még a városházán hallottakhoz kapcsolódik. Az egyik arról szól - vegyük előre azért, mert tartalmával felemás érzelmeket vált ki -, hogy idén nem lesz Tamásiban helyi adó, viszont a pénzügyi ellenőrző bi­zottság kidolgozza feltételrend­szerét és megvizsgálja jövőbe­ni bevezetésének lehetőségét. Végül a Kop-Ka Áfész dicsé­retes rugalmasságának ered­ményeként bezárták a Kossuth téri, evangélikus templom mel­letti játéktermet Lakossági nyo­másra, sokak örömére szolgált ez a döntés és ezzel talán az ed­dig - finoman fogalmazva - nem mindig kulturáltan szórakozó fia­talok is nyertek... Az oldal készítői Ékes Lász­ló és Gottvald Károly köszö­nik figyelmüket, türelmüket, érdeklődésüket és továbbra is várják észrevételeiket a szerkesztőség címén. Ne fe­ledjék: minden kedden Tamá­si és környéke a Népújság 4. oldalán! Bevásárlóközpont, benzinkút, bungaló... A simontornyai Kiss Ferenc nem tartozik a kezdő vállalkozók közé, hiszen már 1983 júliusától működ­teti a nagyközségben a 61-es és a 63-as út kereszteződése mellett a Tulipán vendéglőt. A területet elő­ször a tanácstól bérelte, majd 1988-ban megvette, s az eltelt idő alatt összegyűlt tapasztalatait most kamatoztatja. Kiss Ferenc miután felmérte a helyzetet, látta, szüksé­ge van az átmenő forgalomnak - kamionforgalomnak - egy új szol­gáltatásra. Döntött: vett a nagyköz­ség szélén, nem messze a vendég­lőtől egy területet, aztán azt tavaly áprilistól októberig feltöltötték, az idén pedig saját kivitelezésben ­alkalmazottaival - hozzákezdett terve megvalósításához. Jelenleg egy hat kútfejes ben­zinkút munkáit végzik - szupert, szuperkeveréket, 95-öst, 98-ast, gázolajat, fűtőolajat árusítanak majd -, de aztán fokozatosan, több ütemben kiépítik a többi egységet is. Négy, egyenként 150-200 négyzetméteres üzlethelyiséget készítenek, ahol élelmiszert, divat­árut, felsőruházatot, horgász-, va­dászfelszereléseket vásárolhatnak a betérők. Lesz étterem is, iroda­házzal, amiben a teljes komplexum irányítását bonyolítják. Eddig csak a tervek felét mond­tuk el, ezért most folytatjuk a felso­Kiss Ferenc rolást. Az információs irodában a kamionosoknak nyújtanak szol­gáltatást telefonnal, telexszel, fax­szal, s ugyancsak nekik készül a 4800 négyzetméteres pakoló, meg a három kamionmosó. Újabb ütemben valósul majd meg a hét bungalósor, egyenként kettő 2 ágyas és egy 3 ágyas szobával ellátva. Kérdezheljük: mennyi idő kell a terve megvalósításához? Kiss Fe­renc azt mondja, ha megfelelő hi­telhez jut, akkor másfél-két év, de a jelenlegi feltételek mellett három év kell a befejezéshez és az új munka­helyteremtéshez. A tulajdonos lesz ugyan az üzemeltető, ám a komp­lexumban 36 személyt alkalmaz... Szivattyúk a munkagödörben Vörösék szekfűi Amikor megállunk Tolnanémediben és Vörös Jánosék háza felé indu­lunk, barátságos fiatalasszony - a gyesen lévő feleség - jön elénk, aztán beinvitál. Miközben sétálunk a fóliasátrak felé, készségesen elmeséli, a férje magángazdálkodó, foglalkoztak állatokkal - bika-illetve sertéshiz­lalással -, no meg növénytermesztéssel, de az előző már nem megy. Az okok ismertek, hiszen nap mint nap értesülhetünk róla a tömegkommu­nikációs eszközökből. De érdeklődésünket ezúttal nem az állattenyésztés, hanem a fóliasát­rak, pontosabban pedig azok tartalma váltotta ki. Vörösék 5 éve fóliáznak- tudjuk meg a ház asszonyától - és minden évben két 33 méter hosszú, 7 méter széles sátorban nevelik a szekfűt, no és saját célra a paprika- a paradicsom-, stb. palántát. Az előző évekhez hasonlóan idén is 5 ezer szekfűtövet vásároltak Óbudáról - igaz, idénemeltáron-,s aztán a „me­nő” színű virágokat - piros, fehér, rózsaszín és cirmos fajták -, no meg a többit is részben Budaörsön, a nagybani piacon részben pedig helyben értékesítik. Az idén az olajáremelés miatt ráfizetéses volt Vörösék tevékenysége- a télen nem árultak annyit, ami ezt nyereségessé tette volna - ám bíznak abban, hogy a ballagás érkeztével szebb napok köszöntenek rájuk. Nehezítette és nehezíti a munkájukat az is, hogy nincs telefonjuk, márpedig az üzletkötéshez ez ma már nélkülözhetetlen kellék. A szekfünevelők a kezdet kezdetétől ugyanazért az árért adják a virá­got: az üzletesek 10 forintért viszik szálát, helyben pedig 15-ért adják el. Kérdés: hogyan lesz a 10 forintos szekfűből 46 forintos? Vörös Jánosné és a virágok Véleményem szerint Pang az ingatlanpiac Hogyan áll az ingatlanpiac, azt kérdezted. Nézd, a képlet egysze­rű: úgy áll, ahogy a gazdaság. Pang. Én mikor ingatlanközvetítést vállaltam, a kisemberek igényeit szerettem volna kielégíteni. Tavaly nagyon sok volt a vevő, kevés az eladó ingatlan. Akkor az újrakez­dési kölcsön nagy részét ingatlan- vásárlásra fordították, most viszont az a helyzet, nagyon sok az eladni- való, érdeklődő van, de komoly ve­vő alig akad. Nézzük az üdülőtelkeket! Tavaly ősszel 160 személynek küldtek ér­tesítést az árverésre és a 80 telket kötszerre sem tudták eladni. Azok közül, akiket az önkormányzat kije­lölt vevőnek, hozzám nem jön senki a dolgok további bonyolítása érde­kében. Ez azért mond ám valamit! Kérlek szépen, akik tavaly szep­temberben megvették az üdülőtel­keket, már hirdetik... Ha már a tel­keknél tartunk elmondom, belső területen szabadforgalmazású la­kótelek gyakorlatilag nincs Tamá­siban, csak bontásra érett ház - azt meg nem éri meg megvenni. Ha a mezőgazdasági ingatlan- forgalmat nézzük, akkor elmond­ható, hogy gyakorlatilag ugyanany- nyi az eladó szőlő, mint régebben, érdeklődő viszont nincs. A Várhe­gyen - közművesített helyen - 2 ezerért adták el négyszögölét de egyébként nemrégiben cserélt gazdát egy 1200 m2-es szőlővel beültetett terület megkezdett prés­házzal, építőanyaggal, 80 ezerért Kritikus pont a lakótelepi laká­sok ügye, hiszen szinte lehetetlen eladni azokat Vevő nem is jön hoz­zám. Az áruk annyi, mint tavaly volt de a beruházási célra történő vá­sárlást nem javaslom. Aztán ha már itt tartunk, beszélek a közelmúltban felépült családi házakról is, amiket válás miatt most el akarnak adni 2,5-3 millióért A vállalatnak nem kell, magánszemélynek pedig nincs ennyi pénze. Egy másik do­log, hogy január 1 -jével megszűnt a szocpol az üresen álló lakások vásárlóinak. Ez szerintem orvtáma­dás a falusi ingatlanok ellen... Kérlek szépen, tudom, hogy egy újság keretei végesek, ezért igyek­szem rövid lenni. Azt még elmon­dom, érződik a külföldiek érdeklő­dése vásárlásban, társaságban való részvételben, mezőgazdasági termelésben, de ha nem liberalizál­ják a külföldiek földszerzését ak­kor nem leszünk versenyképesek. Végül annyit: robbanásig feszült a helyzet a mezőgazdasági ingatla­nok piacán. Egy generáció kima­radt most a nagypapákkal az uno­kák jönnek... (Elmondta dr. Göndöcs Tibor ingatlanközvetítő Tamásiban.) Vállalkozás Széplánnyal Élénk figyelemmel kísért vál­lalkozásba kezdett Tamásiban a Lovászati Kereskedelmi Be­téti Társaság (LOV-KER BT.), hiszen amint azt Csike György üzletvezetőtől megtudtuk, tevé­kenységük elsősorban a lóte­nyésztésre és lovasturizmus kifejlesztésére terjed ki, mellet­te pedig pályázat útján elnyer­ték a havi vásár és a heti állat­piactartás jogát, így ezt az igényt is kielégítik. Természete­sen ahhoz, hogy elindulhasson egy vállalkozás, a magántőke mellé más is kell. Világbanki hi­telt kaptak, no meg kellett a Bu­dapest Bank rugalmas, gyors, vállalkozásbarát üzletpolitikája, mellette pedig a város veze­tőinek és képviselő-testületé­nek jó hozzáállása. A lovaspálya istállójában je­lenleg 13 ló van, köztük az a kisbéri félvér fajta Széplány is, akinek neve ismerősen cseng a városkörnyéken, hiszen az igazi paripa sok verseny győz­tese volt Tamásiban. Négy olyan iskolázott lovuk van, mondja Csike György, akikkel május 1 -jén a siófoki Aranyos­kupa díjugrató versenyen résztvesznek. Nem állítja, de a szeméből látni, jó eredményt remél. A verseny(ek) mellett azon­ban hétköznapok is vannak. A Koppány menti városban a rá­termett fiatalokat ezeken a lo­vakon kívánják zsokénak ne­velni, a lovaséletet kialakítani. Ehhez pedig tervezik a lovas­oktatást - gyermekeknek, fel­nőtteknek - a túralovaglásokat a kocsikázásokat hintóval, sé­takocsival és nosztalgiafogatok esküvőhöz való bérbeadását Tárgyalnak az utazási irodák­kal és április második felében bemutatják képviselőiknek, hogy mit tudnak nyújtani nekik, illetve a turistáknak. Egyelőre ennyi a terv, később azonban - igény szerint - módo­sítják. A társaság tagjai vallják: ez a nyár mindent el­dönt. Meg kell ismer­tetni magukat, Tamásiba kell szoktatni a turis­tákat. Az elképzelé­sek megvannak ehhez, a „dolog elindult”, a bel­földieket már tudják fogad­ni. Egy héten kétszer, szerdán 15-től 16-ig, illetve szombaton 10-től 11 -ig szakképzett lovas­edzők oktatnak, de igény sze­rint több napot is beiktatnak majd. Reméljük, ezt kell tenniük. A nyeregben a magyarkeszi Könczöl Zita, Zsol­dos Attila felügyeletével

Next

/
Thumbnails
Contents