Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-08 / 81. szám

4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Mindig örömmel nyugtáz­zuk, ha messziről küldött leve­let hoz a posta. Már csak azért is, mert ez bizonyára azt jelenti, hogy szűkebb pátriánk, Szek- szárd, illetve Tolna megye ha­tárain kívül is figyelemmel kí­sérik lapunkat, s így a Szek­szárdi Szemlét is.> Legutóbb Budapestről kaptunk szívélyes üdvözletét Valkay Béláné nyugdíjas olvasónktól, aki szerkesztőbizottsági munka­társunk, dr. Töttős Gábor írá­saira reagálva néhány érdekes emléket idézett fel a múltból. S most vissza a jelenbe. Egy héttel ezelőtt olvasóink hiába keresték a Szekszárdi Szemlét, de a Tolna Népújságot is. A magyarázat egyszerű, a meg­jelenés a húsvéthétfő miatt szünetelt. Ilyenkor, azaz egy- egy hosszabb pihenő után il­lendő megígérni, hogy újult erővel állunk olvasóink szolgá­latára, s mindent megteszünk, hogy még színvonalasabbá váljon ezen oldal. Ami a Szek­szárdi Szemlét illeti, továbbra is a kezdetben megfogalma­zott célkitűzést követi, azaz erejéhez és lehetőségéhez mérten próbál beszámolni a megyeszékhelyet érintő ese­ményekről és történésekről. Várjuk olvasóink leveleit, hasz­nos ötleteit és javaslatait. SZERI ÁRPÁD Egy hivatal... Ahol mindenki igent mond! Mai tájékoztatónk a magyar ál­lampolgárság megszerzéséről szól. Ki tekinthető magyar állam­polgárnak? Az, aki magyar állam­polgár szülők gyermekeként szü­letett, illetve az, aki a magyar állam- polgárságot honosítás vagy visz- szahonosítás útján megszerzi. A magyar állampolgárság meg­szerzéséhez a honosítást kérőnek az alábbi okmányokat kell besze­reznie: születési, házassági anya­könyvi kivonat, amennyiben elvált, bontóítélet, amennyiben özvegy, halotti anyakönyvi kivonat a volt házastársról, ezen okmányok hite­les magyar fordításban. A kérelem­re formanyomtatványt az anya­könyvi hivatalban lehet kérni, amelynek kitöltése után-a fenti ok­mányokat valamint a jelenleg ér­vényben lévő illetékszabály szerint 10000 Ft illetékbélyeget szüksé­ges még csatolni. Az anyakönyvi hivatal terjeszti fel a honosítási ké­relmet a Belügyminisztérium Ható­sági Főosztályának. A magyar ál­lampolgárság megszerzését a ké­relmező, az államfő aláírásával, ho­nosítási okirat formájában kapja meg. Az okiratot a lakhely és a ké­relem beadása szerinti illetékes anyakönyvi hivatalnak küldi meg a BM. Az anyakönyvvezető előkészíti az állampolgársági eskü letételét. Az állampolgársági esküt a honosí­tást kérő a polgármester előtt teszi le, magyar állampolgárságát az ál­lampolgársági eskü letételének napjával szerzi meg. Az állampolgárság megszerzé­se, az állampolgári eskü letétele mérföldkövet jelent az emberek életében. Azoknak, akik megsze­rezték, azok számára akik ezután szerzik meg és azok számára is, akik magyar állampolgárnak szü­lettek idézzük most az állampolgári eskü szavait: „Esküszöm, hogy a Magyar Hazához és dolgozó népé­hez hű leszek. A Magyar Köztársa­ság alkotmányát és törvényeit tisz­teletben tartom és megtartom. Erőmhöz és képességeimhez mér­ten erősítem és védelmezem a Ma­gyar Köztársaság állami, gazdasá­gi és társadalmi rendjét.” A fenti szavakat az utóbbi időben több magyar állampolgárrá hono­sított polgártársunk tehette le Ko­csis Imre Antal polgármester előtt. Ezekkel az eseményekkel e lap ha­sábjain is találkozhattak a kedves olvasók. A következő részben a névváltoztatásokról szóló tájékoz­tatást olvashatják. - sas ­Szekszárdi ül Szemle 1991. április 8. Látogatóban Akkor politizálunk jól, ha nem politizálunk! „Munkámat mindig nyugodtan végezhettem” FOTÓ: ÓTÓS RÉKA A Bródy közben egyszerre érünk a 14-es házszám elé. Házigaz­dánk, Dombai Gyula képviselő úr őszinte lelkesedéssel meséli el, hogy mennyire igyekezett a meg­beszélt időpontra hazaérni. Bi­zony, elég kalandos óra volt mö­götte, mert rab volt a városházán. Történt pedig, hogy a képviselő- testület egyik bizottsága, estébe nyúló ülésén, fáradtan igyekezett volna haza, amikoris megdöbben­ve tapasztalták, hogy a városháza kapuja zárva van. A szabadulás az alpolgármester úr személyében érkezett, aki telefonhívásra azon­nal házhoz, akarom mondani vá­rosházhoz jött, kulcsát magával hozva, kiszabadította a képviselő urakat. Jót mulattunk az eseten és a beszélgetés ebben a vidám han­gulatban zajlott, mert Dombai Gyu­la képviselő urat szemüveges, ko­moly arca ellenére, jókedélyű em­bernek ismerhettük meg.- Képviselő úr! Önnek a munka­helye is a lakásán van. Nem zárja el ezzel egy kicsit magát a világ­tól?- A Fogtechnikai Vállalatnál dol­goztam 1984-ig. Akkor vettem át édesapámtól az itthoni műhelyt. Ez a munka nagy precizitást, türelmet és jó ülőképességet igényel. Hiányzott a közösség, a közössé­gért való tevékenykedés.- Akkor bizonyára most válto­zást hozott életébe a képviselő­ség?- A választások előtt izgatott a gondolat, hogy újra tehetek valamit a közösségért: A választás után na­gyon jó érzés volt, hogy az első for­dulóban megválasztottak, ez egy­ben óriási felelősség is. Háromezer ember szolgájának érzem magam, és úgy érzem, azzal lettem több, hogy felvállaltam ezt a feladatot.- Mivel tölti szabadidejét? Mit je­lent az ön számára a pihenés, a ba­rátság, a család, az ünnep, a társ?- Ünnep minden hétvége, amikor a gyerekek hazajönnek. Fiúnk a pé­csi orvostudományi egyetemre jár, lányu n k a Lőwey gimnáziumba.Api- henés a szőlőben való munkálko­dás, mint sok-sok szekszárdinak. Kötelességemnek érzem az örökölt földet megtartani, művelni. A barát­ságot nagyon fontosnak tartom. Ke­vés érdek-nélküli, őszinte kapcsola­tot látunk magunk körül manapság. Mi 1973 óta, minden héten, legalább egyszer összejövünk egy 4-5 há­zaspárból álló baráti társasággal, akikkel mindenről beszélgetünk, csak a munkáról nem. Igazi felüdü­lést jelentenek ezek a találkozások. Feleségem húsz éve a munkatársam is. Soha nem veszekszünk és neki köszönhetem, hogy munkámat min­dig nyugodtan végezhettem és ezt az új feladatot is felvállalhattam, mert türelmével, megértésével csodála­tos hátteret biztosít számomra.- Mit szeretne megvalósítani Szekszárdon.- Sok mindent. Az a véleményem, hogy mi, képviselők, akkor politizá­lunk jól, ha nem politizálunk. Mun­kánkkal kiérdemeljük a polgárok bi­zalmát, hogy aztán segítsünk visz- szaadni az embereknek a hitet, a munka becsületét. SAS ERZSÉBET Munkás­szállóból nyugdíjasok háza A Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat már évek óta keresi a mun­kásszálló hasznosításának lehető­ségét. Többek között ipari iskolát terveztek ide, ám ez a célkitűzés nem valósulhatott meg. Most fel­ajánlották az épületet a városi ön- kormányzatnak hasznosításra, az elképzelések szerint nyugdíjasok háza létesülhetne itt. A tervről kér­deztük Molnár Jánost, a TÁÉV mű­szaki igazgatóhelyettesét.- Szekszárdi munkásszállónk jelenleg nincs teljesen kihasználva - mondta el Molnár János. - Dol­gozóink egyre kevésbé veszik igénybe, illetve a létszámcsökken­tés miatt is vesztettünk el lakókat. Egy éjszakára is kiadjuk, egyesüle­teknek, sportolóknak, most pél­dául a főiskolára felvételiző diákok veszik igénybe, ám ezek a bevéte­lek nem fedezik az épület költsé­geit. Éppen ezért felajánlottuk az önkormányzatnak üzleti alapon hasznosításra. A képviselő-testü­let ezt megvitatta a legutóbbi ülé­sén és úgy döntött, hogy támogatja az ötletet. A várossal közösen üze­meltethetnénk, de amennyiben meg kívánnák venni, mi eladjuk. Abból az indíttatásból kezdtük el a terv megvalósítását, hogy az idő­sek, magányos nyugdíjasok lakás­gondjain segítsünk. A munkásszál­lón hideg-meleg vizes szobák ta­lálhatók, amelyek egy vagy két em­bernek adnának kultúrált lakóteret. Két szobából garzonlakást alakít­hatnánk ki. A folyosón zuhanyzó található, van társalgó, konyha és étterem. Nemcsak a bentlakók, ha­nem a környék nyugdíjasai is kap­hatnának itt meleg ételt. Egyfajta orvosi felügyelet lehetősége is megoldható, hiszen vállalatunknak van üzemorvosa. Most az igények felmérése következik, hogy hány idős ember jelentkezne, s egyálta­lán hányán költöznének ide. SÁRVÁRI JÁNOS Híres szekszárdiak Szlgeth Gábor A kiváló kutatómérnök 1879. szeptember 4-én született Szek- szárdon. Gépészmérnöki tanulmányait a budapesti egyetemen vé­gezte. 1903-tól a Röck István-féle Gépgyár majd a Fővárosi Gázmű­vek szolgálatában állt. Részt vett az óbudai gázgyár építésében, melynek 1914-től főmérnöke lett. 1925-ben műegyetemi magánta­nári címet nyert, s a világitógázgyártás meghívott előadójaként dol­gozott. 1932-től mint a Magyar Ammóniagyár vezérigazgatója a péti gyár építését irányította. Kutatásai elsősorban a magyar szenek gázgyártásban való felhasználására irányultak. Szigeth Gábor 1940. március 27-én hunyt el Budapesten. (Sz.) Újabb könyvvel bővül a sorozat Régi rejtvényfejtőnek gratu­lálhattunk a Szekszárdi Szemle szellemi vetélkedősorozatának újabb nyertese, Schneringer Jánosné személyében.- Ez az én hobbim - jegyezte meg a szekszárdi költségvetési üzem nyugdíjasa, miközben át­vette az ötszáz forintos Skála­utalványt. - Emellett még ker­tészkedem, gyakorta megláto­gatnak az unokák. Nagy öröm számomra, hogy mindketten lelkes rejtvényfej- tők. Schneringer Jánosné termé­szetesen rendszeres olvasója a Szekszárdi Szemlének, s bi­zonyára a továbbiakban is részt vesz havi rejtvénypályá­zatunkon. S azt is elárulta, hogy mire költi nyereményét, az öt­száz forintos utalványt: - Újabb könyvvel bővíteni a különböző országokat bemutató Útika­lauz-sorozatot. Schneringer Jánosné FOTÓ: KISPÁL MÁRIA Nemzetközi Vásár Szekszárdon Már augusztus 20-án megnyílna A vállalkozások korát éljük, amikor is minden értelmes öt­letre szükség van. Kanalovics László vállalkozó, az Atrium üz­lethálózat vezetője éppen ilyennel jelentkezett:- Gemenci Nemzetközi Vá­sárt szeretnénk létrehozni a BNV mintájára - tudtuk meg Kanalovics Lászlótól. - Tíz-ti- zenkét ország részvételére számítunk, természetesen bel­földi kiállítókat is várunk. Meg­találtuk a legmegfelelőbb terü­letet is, a Városgazdálkodási Vállalat virágkertészetét, amely ráfizetéses. Az öthektáros terü­leten található az 1450 négy­zetméteres üvegház, és más meglévő épület, ami már felújí­tás után használható lenne. A polgármester és az alpolgár­mester úrral már folytattunk előzetes tárgyalásokat, kedve­zően fogadták az ötletet. A ké­sőbbi részletesebb megbeszé­lések során fog kiderülni a vál­lalkozás üzemeltetési formája. Ez történhet bérleti jog alapján, vagy közös használatban. Ter­mészetesen a részletekbe me­nő tárgyalások csak egy ked­vező önkormányzati határozat után kezdődhetnek el. Most na­gyon gyors és rugalmas döntés szükséges ahhoz, hogy ez a vállalkozás létrejöjjön. Nekünk már van részletes pályázatunk, reméljük, mi valósíthatjuk meg ezt az ötletet. Az önkormányzat elbírálásától függően már au­gusztus 20-án nyithatnánk, s fogadhatnánk a látogatókat szeptember 5-ig. A felújítás azonnal megkeződhetne, ami­ben sok vállalkozótársam se­gíthetne. Ez a terület jól megkö­zelíthető, az új ipari út mellett fekszik, szinte ideálisak a felté­telek erre a célra. A város vesz­teséges ágazatai fellendülhet­nének a vásár hatására, gon­dolok például a szállodaiparra és az idegenforgalomra. Ez a már funkcionáló vásár vélemé­nyem szerint nagy előnyöket jelentene a világkiállítás szem­pontjából is. SÁRVÁRI Rejtett értékeink A Szekszárdi Polgári Olvasókör háza Vannak évfordulók, amelyek pontos dátumukat tekintve inkább csak a honismerettel, helytörténet­tel foglalkozók figyelmét keltik föl, de a mögöttük rejlő tartalom idő­ponttól függetlenül is példa lehet. Kevesen tartják számon, hogy e héten lesz százhúsz esztendeje a címben idézett egyesület megala­kulásának, pedig egykori tagjai méltán lehetnének büszkék arra a teljesítményre, amelyet példamu­tatóan vittek véghez. A kiegyezés után lassan éledez­ni kezdett kényszerű zsibbadtsá­gából Szekszárd közélete is: föl­éledt a dalárda és a kaszinó, ala­kult egy Szegzárdi Haladókör el­nevezésű társaság, amelynek alapszabály-jóváhagyásán évekig kotlott a bölcs minisztérium. Csu­pán egyetlen réteg nem találta he­lyét egyikében sem, az iparos-szö- lőbirtokos helybeliek serege. Ha­gyományaik, amelyeket még nem­rég saját vérükkel írtak a magyar történelem fényes lapjaira, 1848- hoz kötötték őket, társadalmi sze­replésük lételeme volta politizálás, hírlapok és élclapok olvasása, no meg persze néhanap egy kis sze­rény borozgatás. Őket hívta össze 1871. április tizedikére az óvoda szűkös helyiségébe dr. Gájásy La­jos, a kórház igazgató főorvosa, aki a megalakított olvasókör első elnö­ke lett. Őt követte tisztében Boda Vilmos, a megye első újságjának szerkesztője, majd tulajdonosa, aki négy évtizedig szervezte és vezette a lelkes, ám olykor biztatásra váró szekszárdiakat. Jellemző az egye­sület tekintélyére, hogy már első választmányában öt olyan személy található, akik vagy voltak, vagy let­tek a megyeszékhely bírói. Boda nagyrészt itt elért népszerűségé­nek köszönhette 22 évig megtartott Függetlenségi ’48-as képviselői voksait. Az olvasókörnek kezdetben 100, második évben 250, később 400-500 tagja volt, ami igen tekin­télyes szám az akkor 14000 lakosú helységben. Budapesti és helyi új­ságokat járattak, köztük előlapo­kat, borászati szaklapot, s hogy mennyire megbecsülték ezeket, jól mutatja: év végén rendszeresen elárverezték a beköttetett évfolya­mokat. Emellett jövedelmet hozott a vendéglősi állás, amelyre pályá­zatot hirdettek, de pénzt jelentettek a zenés mulatságok belépti díjai, a felolvasásokon végzett gyűjtések, adományok, könyvkölcsönzési krajcárok, s természetesen az évi négy forint tagdíj. (Ez négyhavi új­ságelőfizetési díj volt akkoriban.) Mindez együtt is szerény összeg A volt Polgári Olvasókör háza, a Rákóczi utca 12. sz. alatt FOTÓ: ÓTÓS RÉKA volt, amit 1886-ig még az egyleti helyiségek bérleti díja is terhelt. Ekkor azonban öt egyleti tag ösz- szesen 8000 forint összegben ke­zességet vállalt a többi érdekében és megvették a mostani épület he­lyén állott Angyal-féle házat. A fenti összegből ezer forintot fordítottak a berendezésre, amelynek minő­ségére jellemző, hogy az elmúlt év­tizedben még megvolt néhány da­rab. Az első negyedszázad történe­tében, amelyet először Sohneider János, majd dr. Kisasszondy Éva Irt meg, méltán állapítják meg, hogy betöltötte az olvasókör vállalt fel­adatát: olvasásra és értelmes poli­tizálásra nevelt, de mindezt nem tartotta elégnek: szervezett jó ügyek érdekében a tűzkárosultak felsegélésétől kezdve a török se­besültekig, nem beszélve számos helyi kezdeményezésről. Önmagá­ról sem feledkezett meg azonban: 1897-ben Hája Béla építőmester készítette (ingyen) azt a tervet, amelyet hamarosan meg is valósí­tottak, s amely ma híven őrzi jobb ügyért tenni tudó százak emléke­zetét. DR. TÖTTŐS GÁBOR * E heti kérdésünk: Az olvasókör leghíresebb vendége 1848-ra em­lékeztethet, hiszen a turini remete idősebb fia. Ki ő? Márciusi rejtvényeink megfejtése 1. Ma melyik iskolához tartozik a volt polgári leányiskola épülete? Az 505-ös Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézethez. 2. Ma a Dózsa György utcában található a biróság épülete. Mi volt a régi neve ennek az utcának? Apát utca. 3. A következő két nyomdász - Újfalusi Lajos, illetve Báter János - közül melyik volt Molnár.Mór, a neves nyomdász apósa? Újfalusi Lajos. 4. Jászay Mari, Hildermann Lau­ra, Polonyi Elemér, Molnár Ferenc, Jacobi Viktor és Medgyaszay Vil­ma. A felsoroltak közül kinek aján­lotta Babits Mihály Gáláns ünnep­ség cimű versét? Medgyaszay Vil­mának. Címünk: Tolnai Népújság, 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. A borítékra kérjük írják rá: Szekszár­di Szemle.

Next

/
Thumbnails
Contents