Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

1991. április 26. Képújság 3 Alapítványi ingatlanok - siralmas állapotban Vállalkozási kedvünk - a külföldiek szemével Az esővizet áteresztő mennyezet­re is ráfért a javítás Új betonaljzat kerül a régi jelszavak alá a dombori táborban FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Nemrégiben arról tájékoztattuk olvasóinkat, hogy spanyol-német tőke érdeklődik a Tolnán nemrég alakult SPARK Kft. iránt, melyet ke­let-európai akkumulátorpiac köz­pontjává kíván tenni. A tárgyalá­sok, ahogyan mondani szokás, „előrehaladottak” és fültanúi lehet­tünk annak, hogy ebben az eset­ben akár kecsegtetőeknek is mondhatók.- Ugyanez az egész Magyaror­szágra már nem vonatkozik! - kö­zölték Gerhard Simmling és Walter Wolf urak, cseppet sem vidáman. Világcégük sok mindennel fog­lalkozik, Így például fa raklapok gyártásával is. Öt évre akár 2-300 személynek is tudnának munkaal­kalmat teremteni, ha a partnerek nemcsak beszélgetnének, hanem cselekednének.- Pontatlanságuk szinte elké­pesztő - mondják. - Egyelőre nem szeretnénk ha a cég nevét megír­ná, de szintén az önök megyéjében van. Csütörtökre hívtak meg ben­nünket Kasselból(l), de csak az ezt követő nyolcadik napon tudnak árajánlattal szolgálni és lesznek aláírásra készek. Ez az üzlet már egyáltalán nem biztos, hogy létre­jön... A magyar munkaerőről egyéb­ként nagyon jó a véleményük és a műszaki szakemberekről úgy­szintén. Egyik kutatóintézetünk mér­nökét már le is szerződtették ugyan­azért az összegért, amit idehaza ka­pott, csak éppen devizában.- Agylopás...? - bánatoskod- tunk.- Nem! Az az úr itthon marad, csak éppen nekünk dolgozik. Képtelenségnek érzik, hogy mi­lyen rosszul fizetjük az átlag mun­kást és menyire valószerűtlenül túlfizetik az első számú vezetőket. Leginkább azonban példátlan las­súságunk a felháborító, mintha nekünk egyáltalán nem fűződne érdekünk a külföldiek beruhá­zásaihoz. Ez még a közvetítő kereskedelemre vonatkozik, amely- lyel kapcsolatban szintén tudtak felhozni néhány nem túl épületes példát.- Igaz, hogy önök földrajzilag kö­zelebb vannak a Szovjetunióhoz, mint mi. Ez a távolság azonban át­hidalható, és tudunk mi közvetlenül tárgyalni, ha a magyarokat nem le­het megmozgatni. Itt ismét konkrét név, sőt korábbi politikusi múltja révén közismert név következik és az a kérés, hogy egyelőre ne írjuk le. A jó kereskedő ugyanis nem azonnal akar nyerni, hanem hosszú távon. Egyelőre még van bennük bizalom, noha csökkenő, a magyar partnerek iránt. Ámbár az üzletszervezésre fordított beruházásaik már márka­milliókra rúgnak. Ezek hosszú tá­von azonban még megtérülhetnek. Főleg, ha nemcsak a FULGOR (TU­DOR) cég tesz érte valamit, hanem netán mi magyarok úgyszin­tén... ORDAS IVÁN A Tolna Megyei Ifjúsági Szerve­zetek Szövetsége (TOMISZSZ) két olyan ingatlannal rendelkezett, amely jelenleg a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány tu­lajdonában van. A megyeszékhely Béla tér 6. szám alatti épületének és a dombori volt KISZ-tábornak a hasznosítására már múlt év de­cemberében pályázatot hirdetett az alapítvány kuratóriuma.- A két ingatlant meglehetősen elhanyagolt állapotban vettük át - mondta Jendrolovits Gábor, az ala­pítvány megbízott titkára. - Ami a Béla tér 6. szám alatti épületet illeti, a Saturnus Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. ajánlata volt a legkedvezőbb, hiszen pluszdolgo­kat tud számunkra nyújtani. Az épület kétharmadrészét fogják bé­relni, a fennmaradó helyiségeket így megőrizhetjük ifjúsági célokra. A kft. számítástechnikai tanfolya­mokat indít, ahova mi kisiskoláso­kat küldhetünk. Ezenkívül a fadd- dombori táborunkban kétszer egy­hetes számítástechnikai tábort le­het majd szervezni. Lesz itt presszó kerthelyiséggel, s emellett egy éj­jel-nappal üzemelő videomozi. A tervek szerint a Béla tér 6-ban ifjú­sági információs iroda fog működ­ni, sokféle tevékenységi körrel. így kedvezményes szállás és üdülteté­si lehetőségek biztosításával, fiatal pályakezdőknek munkahely- és munkaerő-közvetítéssel. Tájékozta­tást ad ezenkívül a beiskolázási le­hetőségekről, tanfolyamok meg­szervezéséről. Lesz még jogi, egész­ségügyi szaktanácsadás, valamint az iroda felvállal minden olyan tevé­kenységet, amely a fiatalok jobb in- formálódását, szabadidejük hasz­nos eltöltését szolgálja. A dombori tábor helyzete ennél elkeserítőbb. Ötmillió forintot kaptunk a felújításra, de a külső renoválásra egyáltalán nincs pénzünk. Az eszközök, a fek­helyek, a technikai berendezések teljesen hiányoznak. A Holsten sörö­zővel folynak tárgyalások, egy há­romszáz adagos konyha fog a tábor­ban üzemelni.- Pár szót magáról az alapítvány­ról is szeretnék szólni - folytatta Bi- czó Ernő, az alapítvány elnöke. - A kuratórium, amely ifjúsági szerveze­tekből delegált személyekből és ma­gánszemélyekből áll, intézi az ügye­ket. Számos önzetlen, segíteni tudó és akaró ember munkája alapján tud működni ez a szervezet. Most kez­dünk lábra állni, kezdőtőkénk két­millió forint volt, most hétmillióból gazdálkodunk. Ez a pénz cégek fel­ajánlásaiból és természetesen hite­lekből áll. Jelen pillanatban az alapít­vány legfontosabb tevékenysége az, hogy pénzügyileg megerősödjön és a két ingatlan működését megindít­sa. Ezek után ifjúsági célzatú tevé­kenységek támogatására is képes lesz. Egyelőre azonban alapítvá­nyunk olyan személyeket cégeket keres, akik e nemes célú tevékeny­séget hajlandók akár pénzzel, akár eszközökkel támogatni. Csekk­számlaszámunk: Magyar Hitelbank Rt. 46688884-10578, előre is kö­szönjük a segítségüket SÁRVÁRI JÁNOS Áldozataink emlékezete Még szép számmal élnek közöt­tünk idős emberek, akiknek a ne­héz élet két világháborút is hozott, melyet végig kellett szenvedniük. Pontosan soha nem fogjuk meg­tudni, hogy a régi, a „kis” világhá­ború hány áldozatot követelt, de ugyanez a helyzet a sokkal köze­lebbi másodikkal is. Ez utóbbira hosszú évtizedeken keresztül, egy torz politikai szemlélet jegyében, csak saját „bűnösségünket” hang­súlyozva volt szabad emlékezni, de inkább sehogy sem. Pedig nem bűnösök voltunk, hanem áldoza­tok. A fronton, a fogságban, a bom­bázások alatt, a hazánkon végig­söprő harcok során, a megsemmi­sítő táborokban, a „malenkij robot­ra” hurcoltak, vagy az asszonyaik, lányaik becsületét védve elpusz­tultak egyaránt. A történelem kereke azóta már biztatóbb irányba fordult, így la­punkban rendszeresen hírt adha­tunk és adunk is arról a megyebeli összefogásról, mellyel egyébként országosan is élvonalba tartozunk, a II. világháború áldozatai emléké­nek megörökítéséről. Van, ahol az emléktáblák az I. világháború ha­lottainak neve mellé kerülnek. Sok­szor ugyanazon családnevek is, apák és fiúk pusztulását tanúsítva. Máshol külön emlékműveket emel­nek. A II. világháború Tolna megyei halottaiért alapítvány kuratóriumá­nak adattárában immár 6000-nél több nevet őriznek. Az év végére valamennyien éppúgy díszes al­bumba kerülnek, mint ahogy a leg­különbözőbb települések emlék- műveinekfényképei is. Ez utóbbiak felállítására idáig községeink, vá­rosaink mintegy harmadában ke­rült sor. A szám egész biztosan gyarapszik még, de az is biztos, hogy bármilyen kicsi a megyénk, hatezernél jóval több áldozatot vesztett. így a fentebb említett kura­tóriumnak az a kérése, hogy a min­den önkormányzathoz kiküldött kérdőíveket onnan is mihamarább juttassák el a 7101 Szekszárd Pf. 98. címre, ahonnan ezt idáig még nem tették meg. Megszívlelendő idézet a kurató­rium felhívásából: „A II. világháborúban és annak következményeként mintegy 1 mil­lió embert siratott újra e hányatott sorsú nemzet. Minden ötödik ma­gyar családnak van halottja, akiket csak titokban lehetett elsiratni, családi körben, suttogva. Hősök és áldozatok ők, a mi nagyapáink és apáink, kik itthon, vagy ismeretlen helyen névtelenül, jeltelen sírok­ban méltatlanul elfeledve alusszák örök álmuk. Eljött az az idő, amikor szembe kell nézni a múlttal és vál­lalni azt. Mert csak az várjon tiszte­letet a jövő nemzedéktől, aki a múlt örökségével együtt kegyelettel őrzi ősei emlékét.” És még egy gondolat: „Az a nemzet, amely elveszti múltját, elveszti létjogosultságát a jövőben.” ORDAS IVÁN Erkel-diákünnepek Gyulán Míg a nagy múltú iskolavárosokban pénzszűke miatt nem rendezik meg idén a tavaszi diákünnepségeket, a gyulaiak példátlan méretű tár­sadalmi összefogással április 27. és 30. között mégis csak megtartják a XV. Erkel-diákünnepeket. A mintegy 1300 Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar megyé­ből, továbbá Aradról, Munkácsról, Zentárói, valamint Gyula német test­vérvárosából, Ditzingenből érkező diák élelmezésére a környék gazda­ságai húst, zsírt, krumplit és tejet ajánlottak fel, amelyből a városi napkö­zis konyha készít majd ételt. Szállást a kollégiumok nyújtanak, s a neves szakemberekből álló zsűrik ingyenes étkeztetését és elszállásolását is sikerült megoldani. így az Erkel-diákünnepeket a lelkes ifjú szervezők a támogatók jóvoltából a lehető legkisebb költséggel tudják megrendezni. A diákünnep megvalósítói javarészt nemrégiben érettségizett gyulai fia­talok, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy anyagi okok miatt elma­radjon az 1963 óta kétévente sorra kerülő diákrendezvény. A négy alföldi megye legjobb diákműkedvelői, s a külhoni vendégek 11 művészeti ágban mérik össze tudásukat. A legjobb teljesítményeket kü­lönleges díjjal jutalmazzák: egy-egy gyulai festő, fafaragó vagy grafikus művét nyeri el a kategóriagyöztes. A gála 29-én, hétfőn lesz a Gyulai Sza­badtéri Színpadon. «m Júliamajorban A majorban élő kis közösség mindennapi gondjai éppen olyanok, mint másutt. A bolt régen bezárt, az előtte beszélgető szomszédasszonyokat nehéz szóra bírni.- Mit mondjunk, aranyoskám, csak a munka, munka, meg néha hall­gatjuk a rádiót és mérgelődünk. Hogy fogunk mi megélni ezek után? Ezt már sem pénzzel, sem idegekkel nem lehet bírni -, mondja Keserű Sán- dorné. A gyesen levő kismama sétáltatja pici lányát. Mercz János szabadon legelteti a három anyakocáját és a kismala­cokat.- Higgye el, nem a pénzért csinálom, szeretem az állatokat, és hiá­nyoznak, pedig semmi haszon rajtuk. Pakson, az atomnál dolgozom, s van időm velük foglalkozni. Időközben a település központjába megérkezik a postás. Mindig ugyanabban az órában: 55 postaláda várja a híreket a külvilágból, s már jönnek is a levelekért, az újságokért az emberek.- Most talán fejlődésnek indulunk, tatarozzák a másik boltunkat is, ami egy héten csak három alkalommal tart nyitva, és feliratkozással tudunk kenyeret, tejet kapni. Errefele lassabban zajlik az élet, mint a városban, de az itt élők nem vágyódnak el. Szeretik, megszokták a falusi élet szépségeit, egyszerű mindennapjait. KISPÁL MÁRIA A falu központjában Rongyosbál Szekszárdon A Szekszárdi Társtalanok Városi Egyesülete április 27-én, szomba­ton este hét órától rongyosbált ren­dez Szekszárdon, a Gemenc szálló éttermében. Fogadóórák Kapitány Ferenc, a Független Kisgazdapárt parlamenti kép­viselője 1991. április 26-án - pénteken - 16 órától 20 óráig Szekszárdon, a megyei önkor­mányzati hivatal épületében lé­vő képviselői szobában foga­dóórákat tart. Tőkeérdekeltségű működtetésre 120-150 m2 alapterületű diszkontraktárat keres a Felföldi Kft a megye területén. 4^ ^ Az üzemeltetéshez átadjuk jól működő, közel 600-féle termékünket - levélpapírok, képeslapok, fotóalbumok, édességek, háztartási cikkek, játékok stb. - forgalmazó m komplex üzleti kapcsolatrendszerünket. Jelenleg a havi forgalom: 600000-1 000000 Ft a megyében. Tőkeerős vállalkozók jelentkezését várjuk személyesen vagy levélben. Felföldi Kft 4030 Debrecen, Diószegi út, Keleti Ipartelep 6. Telefon: 52/12-991,10-360. Telefax: 52/13-841. (257/40) Keserű Sándorné és Geisz Jánosné - a szomszédok Délutáni séta Gabriellával

Next

/
Thumbnails
Contents