Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-26 / 97. szám

4 NÉPÚJSÁG Bonyhád és környéke 1991, április 26. Wernau - Bonyhád partnerkapcsolatok Magyar kiállítók sikere Viszontlátogatás a pápai mise idején Télből indult a bonyhádi kül­döttség a művelődési központ autóbuszával a németországi Wernauba, hiszen amikor Medi­nán felszállt a Szélkerék együt­tes három tagja, a virágba borult fákat hó takarta. Hideg, hófúvás, és teljesen kihalt határ fogadott bennünket Hegyeshalomnál, majd Münchentől kezdődően szakaszosan hol napsütésben, hol pedig havazásban utaztunk. A kiállítás margójára A két kiállító művész -Szat­mári Juhos László és Kovács Ferenc- már előző nap elutaz­tak, hogy a vendéglátók segít­ségével berendezzék a kiállítást a Stadthalléban. Fogadásunkra megérkezett Roger Kehle is, Wernau polgármestere, majd az üdvözléseket követően elhe­lyezkedett a csoport a Maitre ho­telban. A csodás kis szállodában rövid pihenés után díszbe öltö­zött a társaság az esti kiállítás megnyitójára. A névreszólóan kiküldött meghívók boldog tulaj­donosainak egyébként jelezniük kellett,hogy részt kivánnak-e venni az eseményen. Nagysze­rűen megrendezett kiállítás, német precizitás és pontosság jellemzett mindent, amikor a Szélkerék együttes műsorával kezdetét vette a megnyitó ün­nepség. A szépszámú érdek­lődő kalotaszegi, dunántúli da­lokat hallhatott, s bátran el­mondható, újfent sikere volt az együttesnek. A wernaui polgár- mester nyitotta meg a két város kapcsolatában példaértékűen, színvonalasan előkészített két­napos találkozót. Üdvözölte a küldöttséggel utazó újpetrei polgármestert, va­lamint az eseményen résztvevő magyar kulturattasét is. Oroszki István polgármester német nyelven elmondott beszéde ara­tott sikert ezt követően, annak el­lenére is, hogy mondandóját ol­vasta. A két művész pedig azzal aratott sikert alkotásain kívül, hogy egy - egy müvét felajánlotta Wernau városának. Magyaros fogadás A Stadthalléban felállított ma- josi sváb házban időközben el­készült a magyaros fogadáshoz elengedhetetlenül fontos papri­kás szalámis szendvicshegy, no és ott volt a Pannónia téesztől vásárolt jóféle völgységi borok választéka.Az elmúlt évi nyári fesztiválon Bonyhád tanácsel­nöke csapolhatta meg az első söröshordót, míg most Roger Kehle wernaui polgármesternek jutott az a megtisztelő feladat, hogy hébérrel felszívja az első pohárnyi vörösbort a hordóból. Mondanom sem kell, hogy osz­tatlan sikert aratott produkciójá­val, sem a szendvicsre, sem a borra nero volt panasza senki­nek, mindegyikből derekasan fogyasztottak. A kiállítást komoly érdeklő­déssel szemlélték a wernauiak, s akár a kisplasztikákat, akár a festményeket nézzük, mindket­tőről elismeréssel szóltak. Juhos László alkotásai az újszerűség varázsát vitték a Baden-Wür- temberg tartománybeli kisvá­rosba, s láttukon a német polgá­rok bukszái is megnyíltak. Úgy látszik az erdélyi művész előbb szerezhet elismertséget magá­nak külhonban, mint mondjuk Szekszárd városában. A fogadáson egyébként az ófalusi sváb szeretettel ölelgette az egykori sombereki, vagy új­petrei svábot, a németül nem túlságosan jól beszélő magyar is nagyszerűen megértette magát a vendéglátók bármelyikével. Amikor a Szélkerék együttes ját­szani kezdett, már kialakultak a beszélgető csoportok, akik a ga­lérián elhelyezett alkotások kö­zött sokat időztek. Egyszóval szép sikerrel zárult a kiállítás. Szakmai megbeszélések A másnap reggeli közös meg­beszélésnek a wernauiak au­gusztusi magyarországi látoga­tása adta az apropóját. Elsőként az újpetrei polgármester ismer­tette az augusztusi programja­vaslatot, melyben 16-át jelölte meg érkezésként, 17-én szom­baton a pápai szentmisén vesz­nek majd részt a vendégek, míg vasárnap avatják fel közös ün­nepség keretében az újpetrei II. világháborús emlékművet. Templomi koncert és kórustalál­kozó, a vendégek tánccsoport­jának fellépése tarkítja még a programot. Az utolsó napon kerül sor arra a találkozóra, melyen a világ minden tájáról várható egykori Tolna és Baranya megyei svá­bok jönnek össze. Bonyhád két wernaui fotósnak rendez au­gusztusban kiállítást a művelő­dési központban, melyet a nagyszabású programsorozat vendégeinek figyelmébe ajánl. Lesz itt kórus és folklór találkozó, utcabál és kirakodóvásár, mi több az ünnep idején felállítanak egy video-projektort is amely le­hetőséget biztosít arra , hogy a helyszíni programok bármelyi­kéről közvetítést tudjanak sugá­rozni Bonyhád főterén. Tavaszi bál, tavaszi fesztivál Mindig tudnak valamilyen ün­nepet teremteni, ráadásul oly kulturáltan képesek szóra­kozni,hogy az emberben csupa kétség támad, mi vajon miért nem eképp örülünk? Fantaszti­kusan szépen feldíszített el­őcsarnok és terem, hófehér terí­tés asztalsorok, elegáns, mi több kiegyensúlyozott érzetet keltő vendégek hada érkezett a hétórai teremnyitáskor. A színes programban elsőként a táncs- csoportok fellépésére került sor, melyben a gyorspolkától a ma- zurkáig, a marosszéki táncoktól a galgamenti táncokig terjedt a lista. Ki ne hagyjuk a szatmári táncokat, mert azoknak is nagy sikere volt, s ha már a teljes lista felsorolásánál tartunk, álljanak itt a dunántúli és dél-alföldi tán­cok is. Hivatásos akrobaták és csepürágók adták az oldást, a hangulat egyre jobb és jobb lett. Dicséret a partnernak Wernau ismét bizonyította, nagyszerű szervezőkészség­gel, német precizitással s na­gyon komolyan vett odafigye­léssel szolgálja ki a két város kapcsolatrendszerét, miközben messzemenőkig figyelembe tudja venni a magyar sajátossá­gokat is.Kitűnő vendéglátásban, ragyogó elhelyezésben volt ré­szünk. A kiállítás kapcsán létre­jött találkozónak a tanulságait is figyelembe véve elmondható, hogy ugyan tanulnivalónk még számos, ennek ellenére feltétle­nül jobb benyomást gyakorol­tunk vendéglátóinkra. Wernau jó feltételrendszert nyújtott akár a kiállítás megszer­vezését, akár a kulturális prog­ramok sorát nézzük.A két város polgárai között egyre elmélyül­tebb barátság látszik kialakulni, amit mutat az is,hogy mindenki igyekezett azonnal telefonálni ismerőseinek,akik az első adandó alkalommal, amikor a magyar csoportnak szabad programja volt, a szállodához jöttek. Egyetlen olyan esetről sem tudok, amikor ne okozott volna örömet a Magyarországról vitt apró ajándék, figyelmesség. A kétszer tizenhét órás busz út kellemetlenségei könnyen fe- ledhetők, ha arra gondolunk, hogy Bonyhádnak sikerült olyan kapcsolatra szert tennie a né­metországi Wernau városával, amelyre már ma is méltán lehet büszke. A vállalkozók háza A Tünde fagyizóban A múlt év végére készült el a Fáy lakótelepen a vállalkozók háza, melynek egyik üzletét ép­pen karácsony másnapját köve­tően nyitotta meg tulajdonosa: Varga Károly. A szakmán belül elég csupán a nevét megemlí­teni, a megyének, de akár a fő­városnak sincs olyan vendéglá­tósa, aki ne ismerné. Annyi vi­lágbajnokot vallhat barátjának, hogy az már irigylésre méltó, s hogy ez a barátság nem felszí­nes, azt bizonyította az is, hogy a sokszoros világelső magyar szakács- és cukrászcsapat ké­résére Bonyhádon tartott egy hatalmas sikerrel zárult, kósto­lóval egybekötött bemutatót. Ilyet még a város nem látott, de amint hírlik talán már az idén újfent láthat, mert Varga Károly tervei között szerepel barátainak meghívása. Ezúttal talán a cuk­rászok jutnak majd nagyobb szerephez, hiszen a Tünde fa­gyizó tulajdonosa e téren is újat kíván mutatni. A fagylaltozó egy apró kis gyöngyszem üzlete a vendéglátásnak, ahol jó ízléssel megtervezett berendezés várja a vendégeket. Az üzlet rövid idő alatt lett népszerű, különösen a gyerekek körében, akik ráadásul ismerik is a Karcsi bácsit, hiszen évekig vezette az iskolai étter­met. Az olasz jellegű fagylaltköl­teményektől a süteményekig, a televízióban hirdetett szuper­csokiktól a Kinder tojásig terjed a választék. Annyi bizonyos, aki­nek küzdenie kell a kilóival, s mellé valamelyest hiú is ... an­nak a legjobb ajánlat: lassan, el­őre megfontolt szándékkal, csu­kott szemekkel elmasírozni a Tünde fagyizó előtt. Mert a Tünde fagyizóban tündéri. "Kérek egy négygombócos eperfagylaltot" Az oldalt írta és szerkesz­tette Szabó Sándor, a fo­tókat Ótos Réka készí- tette.Továbbra is várjuk leveleiket, javaslataikat, megköszönve olvasóink eddigi figyelmét, az oldal összeállításához adott segítségét. A testvériesség reményében Gladenbachba utaztak a cikóiak Tavaly szeptember 22-én a cikói templom újraszentelésére Németországból közel 300 ven­dég érkezett. Ők a '46-ban kite­lepített cikóiak, illetve azok le­származottai, akik közül különö­sen a fiatal korosztálynak jelen­tett nagy élményt szembetalál­kozni szüleik egykori "múltjával". Köztudott: tetemes anyagi segítséggel járultak hozzá Isten házának újjá varázsolásához. A község lakói hálájuk, barát­ságuk jeléül több napon át ven­dégül látták őket, s most a cikó­iak készülődtek Németor­szágba. Az úttal kapcsolatos szervezési teendőket Stumpf József vállalta, aki ismert labda­rúgójátékvezető. Tőle érdeklőd­tünk, még az utazás előtt.-A szeptemberi ünnepséget követően a vendégek jelezték, az idén szeretnék ők is vendégül látni a cikóiakat. E meghívásnak tesznek most eleget?- Valóban hívtak bennünket, de az utazás időpontjának meg­választása különös jelentőség­gel bír.. . Több rokonom, isme­rősöm kint él, és tőlük tudom: áp­rilis 27-én a kitelepített cikói né- metajkúak összejövetelt tarta­nak Gladenbachban. Az idei immáron a tizedik lesz. Novem­berben kezdtem el a szervezést és decemberre már sikerült a lé­nyeges kérdésekben meg­egyezni.- Mikor és hányán indulnak a cikóiak a találkozóra?- Április 25-én két autóbusz- szal, összesen kilencvenen. A részvételi díj 1900 forint plusz 5 márka fejenként. Külön kérésre velünk tart Wéner Antal katoli­kus lelkipásztor is.- Szállodában vagy házaknál lesz az elhelyezés?- Az elszállásolás magánhá­zaknál történik. Gladenbachban és a tőle pár kilométerre fekvő falvakban, így Wiesenbachban, Wiedhauseban, Entbachban. Valamennyi szállást adó család '46-ban kitelepített cikói, illetve annak leszármazottja. Említek egy érdekességet. Akadt olyan kérés is a házigazdák részéről, hogy szívesen várják azt, aki egykori cikói házukban lakik. A szállást biztosító családok be­szélnek magyarul!- Hallhatnánk valamit a prog­ramokról?- Pénteken köszöntőt mon­danak a polgármesterek, majd ebéd következik, 27-én délután kettőkor szentmise lesz a gla- denbachi templomban. Ennek érdekessége, hogy Stumpf Ja­kab egykori cikói esperes celeb­rálja a misét és a kántori teendő­ket az ugyancsak volt cikói Kisz- ler József látja el. Délután közös étkezés és beszélgetéjS az étte­remben, majd városnéző séta, a nevezetességek megtekintése következik. Este hétkonvillásva- csora és bál, két zenekar közre­működésével. 28-án, vasárnap pihenő, ismerkedés a szállást nyújtó háziakkal, hétfőn bevá­sárlás, a környező falvak meg­tekintése szerepel a progra­munkban. Kedd: csomagolás, készülődés hazafelé, búcsúzás a vendéglátóktól. Szeretnénk, ha jó barátként üdvözölnének, fogadnának bennünket a gla- denbachiak és (néhány nap el­teltével) mint testvérek búcsúz- kodnánk a viszontlátás remé­nyében. Hunyadi I. Takarmányboltot nyitnak Kis forint is jó forint Versenyhelyzetben, áremelés nélkül? A Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat bonyhádi üze­megysége évek óta a kiegyensú­lyozottan, jól gazdálkodó üze­mek egyike, ám a magyar gaz­daságban mutatkozó gondok, az állatállomány számának csökkenése, a keleti piaci erő- egyensúly változása rájuk is hatással van. Mint azt Domokos Sándor üzemvezető elmondta, mindezen gondok ellenére sem mutatkozott visszaesés náluk a takarmánytápféleségek terme­lésében és forgalmazásában. Mi több, egyre nagyobb azoknak a kisvállalkozóknak, magángaz­dálkodásra fejüket adóknak a száma, akik éppen az utóbbi időben kerültek velük üzleti kap­csolatba. Szerződéskötést kö­vetően arra törekszenek, hogy az egyszer bekopogott vásárlót meg is tartsák állandó vevőnek, ami csak a minőséggel érhető el. A Völgységben dolgozó mező- gazdasági üzemek java része az Gépkarbantartás ő vásárlójuk, de sokan vannak, akik más megyéből keresik fel a bonyhádi üzemet.-Mindezt csak úgy tudjuk el­érni, ha minőséget tartunk. Ráa­dásul mi nem az áremelésben A meglévő épület átalakításával készül a bolt látjuk a biztos boldogulás útját. Azt valljuk, ások kis forint is jófo­rint, s munkatársaimmal azt kal- kulálgatjuk, hogyan lehetne az árakat nemhogy megőrizni, de valamennyire még vissza is szo­rítani - érvel Domokos Sándor. Mindez azért is igen nehéz feladat a takarmánykészítés so­rán, mert az utóbbi időben óriásit emelkedtek az alapanyagárak, ráadásul többet valutáért szerez be az ország, így a szóját is, vagy a húslisztet is. Nem ennyire rózsás a helyzet már lisztügy­ben, mert ők ugyan jó minőséget tudnak produkálni, s a megye mint felvevőpiac talán rendelke­zésre is állna, ám ez esetben az árak megállapítása igen össze­tett feladat, ami sok esetben nem is biztos, hogy a körzeti üzemeknél dől el. A lakosság ké­résére takarmányboltokat nyitot­tak sok településen. Úgy látszik, nekik mint gyártóknak, megéri forgalmazással is foglalkozni. Ezzel a megoldással ki tudják használni a keverőüzemi kapa­citást is. Boltjaik a falvakban csa­ládi házaknál vannak, így az ál­lattartók, magángazdák hétvé­gén is hozzá tudnak jutni a ta­karmányhoz. Bonyhádon most takarmány­boltot kívánnak nyitni, ami júli­usra készül el, ezzel is konku­renciát, versenyhelyzetet te­remtve. A nagybani kiszolgálás mellett így az egy-egy zsákkal vásárlók is előnyt élveznek majd. Az üzlet közel egymillió fo­rintba kerül, s lisztet, cukrot, rizst és élelmiszeripari termékeket is árul majd, de tervben van húsfé­leségek forgalmazása is. Ritmo autósiskola Garázsból tanterem Ki meri állítani, hogy az első két-három leckén, amit autóve­zetésből vett, legalább kicsit ne izzadt volna meg... Bizton így vannak a mai tanulók is, akiknek annyi előnyük mindenesetre van, hogy legalább dúskálhat­nak az autósiskolák, oktatók kö­zött. A piacon nagy a konkuren­cia, s bizony ma már az is szá­mít, hogy nem kell más telepü­lésre utazni, ha az ember autó­vezetést kíván tanulni. Magán autósiskolát alapított Bonyhádon Schmidt Nándor és Andebach András, akik egy Fáy lakótelepi garázst alakítottak át oktatóteremmé, ahol három hét alatt videofilm és diagram segít­ségével ismerkedhetnek meg a tanulók a KRESZ rejtelmeivel. A két szakoktató felváltva tanítja a KRESZ, illetve a műszaki isme­reteket, no meg a gyakorlatot is. Mindez úgy indult, hogy az ATI-ból kiváltak, akik úgy gon­dolták, maguktól is boldogulnak, ráadásul nem kell eltartaniuk kü­lön adminisztrációt, s így vala­melyest csökkenthető lesz az oktatás költsége. Az önállóság vágya aztán sorban alapította a magániskolákat. A két fiatalember az elméleti képzéshez a Közlekedési Fel­ügyelettől megkérte a TIR /nem­zetközi fuvarozás/ és ADR /ve­szélyes anyag szállítás/ képzés szakmai anyagát, amit szintén oktathatnak, a nemzetközi fuva­rozásba bekapcsolódni kívánók legnagyobb örömére. A Ritmo múltját megelőző időben 1982-től a gimnáziumban és a szakközépiskolában is oktattak, s sok-sok tanuló szerzett így raj­tuk keresztül jogosítványt. Régi motorosai a pályának, s ha tanulóik a vizsgán helytáll­nak, az jelenti számukra a szakmai elismerést. Szerződtek a Völgységi Takarékszövetke­zettel, mely alapján hathavi rész­letfizetéssel is jogosítványhoz juthat bárki, de a kedvezmények listáján található az is, hogy há­rom részletben is rendezhető a tandíj. A két oktató az elmúlt esz­tendőkben közel háromezer embert segített jogosítványhoz.

Next

/
Thumbnails
Contents