Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-22 / 93. szám

1991. április 22. KÉPÚJSÁG 3 Tízéves a paksi néptáncegyüttes Ami megmérgezi a parlamenti légkört Gyermekiátékok, sárközi, mezőföldi táncok (Folytatás az 1. oldalról.) Az elmúlt évtizedben számos hazai és külföldi sikerben volt részük. Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Németor­szágban, Franciaországban nemzetközi fesztiválokon is megmérettettek. Az együttes munkáját segítették Paks város vállalatai, intézményei. Közülük elsőként az atom­erőmű vállalatot és a városi mű­velődési központot kell említe­ni, no és természetesen azokat a családokat, akik a táncosok hozzátartozóiként kísérték fi­gyelemmel, gyakran anyagi ál­dozatokkal támogatva a célba jutást. Az együttes művészeti veze­tője és koreográfusa: Mádi Magdolna. Az együttes kísérője a Pátria zenekar, vezetője: He- rencsár Viktória, nívódíjas cim­balomművésznő, az Operaház tagja. A múlt hétvégén két estén áll­tak a paksi közönség elé, hogy számot adjanak eddigi tevé­kenységükről, ekkor készültek Gottvald Károly felvételei.-dkj­Járd meg a fertályt! A kígyó panasza „Nem akarjuk a kormányt mindenáron megmenteni” interjú Magyar Bálinttal Válságban van a parlament? A feltett kérdésre Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségé­nek közismert országgyűlési kép­viselője egyértelmű igennel vála­szol. A válságot egyaránt kiváltot­ták a technikai s - ami jóval fonto­sabb - politikai okok.- A kormánynak nincs átfogó törvényalkotási menetrendje - vé­lekedett Magyar Bálint. - Nem vilá­gos az, hogy milyen témában mi­lyen törvények hogyan kapcsolód­nak egymáshoz, hogy miként kí­vánják a jogviszonyokban beállott rendszerváltást megvalósítani.- S vajon ennek az ön által felvá­zolt zavaros helyzetnek mi lehet a kiváltó oka?- Valószínűleg az, hogy a kor­mány megalakulása után jórészt szétesett a minisztériumi appará­tus. A választások előtt Magyaror­szágon a törvényhozásért az igaz­ságügyi minisztérium felelt. A szak­mai színvonal tehát garantálva volt, még akkor is, ha politikailag kifo­gások merülhettek fel. Most viszont- függetlenül a pártok közötti politi­kai vitáktól - a beterjesztett tör­vénytervezetek színvonala rendkí­vül gyenge. Az is lehetetlen állapot- legalábbis a nyugati példákból kiindulva -, hogy a kormányzat ál­tal beterjesztetttörvénytervezethez négy államtitkár javasol több tucat oldalas módosító indítványt. Ezál­tal a komolyság válik kérdésessé. Az nem a plenáris ülésre tartozik, hogy az MDF és a kisgazdapárt előzetesen nem egyezett meg egy­mással.- Mindebből azonban erényt is lehet kovácsolni, mondván, hogy mindenkinek joga van véleményt alkotni a tervezetekről.- Ilyen alapon lehetne akár tíz­millió embernek is módosító indít­vány benyújtási jogot adni. A politi­ka viszont nem más, mint különbö­ző csoportok előzetes véleményé­nek konszenzus alapján való kiala­kítása. Az Egyesült Államokban például száz képviselő támogató aláírása szükséges a módosító in­dítvány előterjesztéséhez. Éppen ezért talán nálunk sem lenne feles­leges a házszabály módosítása, melynek értelmében a parlamenti Telt ház a Liberális klub helyszínén, a paksi művelődési központban „A kormány a hibákból nem haj­landó tanulni” FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY pártok frakciói nyújthatnának be módosítást, illetve ahhoz bizonyos számú képviselői aláírásra lenne szükség. Hasonlatosan a választá­si törvényhez: ott is hétszázötven aláírás kell ahhoz, hogy valaki kép­viselőjelölt legyen.- Ha már megemlítette a képvi­selőválasztást: a főváros egyik ke­rületében éppen a napokban sza­vaztak - elég kevesen - az állam­polgárok, s a megmérettetésből nem kis meglepetésre a Magyar Szocialista Párt jelöltje került ki győztesen. Mit jelez mindez a sza­baddemokraták számára?- Ez valamennyi egykori ellenzé­ki párt számára intő jel. Hiszen va­lóban fennáll az a veszély, hogy az elmúlt egy év kormányzati tehetet­lensége és a parlament ellehetetle­nülése következtében a korábbi időszak egyfajta „aranykorként” jelenik meg az emberek emlékeze­tében. Az alacsony részvétel egy­ben azt is jelenti, hogy ezek szerint az MSZP szavazótábora a legfe- gyelmezettebb valamennyi párt közül.- Beleuntak az emberek az ál­landó szavazásba?- Egyrészt úgy érzik, hogy a sza­vazással nem igazán befolyásolják a politikát. Egyfajta patthelyzet állt be, az MDF népszerűsége jelentő­sen visszaesett, ugyanakkor a kor­mány a hibákból nem hajlandó ta­nulni, ehelyett az eredeti irányvo­nalát - ha van neki ilyen - viszi to­vább. Ez meglehetősen megmér­gezi a parlamenti légkört, gyakor­latilag nincs konszenzusteremtési, megegyezési szándék az MDF- ben.- Viszont az SZDSZ nem hajlan­dó részt venni a kárpótlási törvény vitájában...- A kárpótlási törvényt ebben a formában gazdaságilag és erköl­csileg egyaránt elfogadhatatlan­naktartjuk. Nem akarjuk, hogy sze­repünk legyen egy ilyen tarthatat­lan törvény meghozatalában.- Mit akar tehát ebben a helyzet­ben az SZDSZ? Lecserélni a kor­mányt, avagy annak támogatásá­val megerősíteni a hazai törékeny demokráciát?- A kérdés az, hogy a kormány megerősítése egyúttal a demokrá­cia megerősítése is? A mi vála­szunk erre az, hogy nem. Ezt a kor­mányt hiába erősítgetik, hiába ter­jeszt elő a Fidesz hatpárti tárgya­lásra felhívó javaslatot, amely egyébként bújtatott támogatása a kormánynak: az továbbra sem haj­landó komolyan tárgyalni több fon­tos kérdésről. Éppen ezért úgy ér­zem, hogy a demokrácia megerő­sítését az szolgálja, ha ezt a kor­mányt nem akarják mindenáron megmenteni. S mi nem akarjuk mindenáron megmenteni. SZERI ÁRPÁD Szentes Nándor véleménye szerint: „A kárpótlást mindenkinek meg kell fizetni” (Folytatás az 1. oldalról.) Egyetértek azzal, hogy a múlt sé­relmeit országunk teherbíró ké­pességének figyelembevételével és elsődlegesen arra alapozva or­vosoljuk, rendezzük, hiszen az em­berek megbékélését meg kell te­remteni. Azzal viszont nem tudok egyetérteni, amikor a múlt igazság­talanságait újabb igazságtalansá­gokkal tervezi rendezni a kormány. Ráadásul a rendezés alapelvei nem azonosak és véleményem szerint közgazdaságilag és agrár­szakmai szempontból nem végig­gondoltak. A fiatalok többségének a jövőtlenségét okozhatja ez a tör­vény, azokét, akik nem hibáztatha­tok a múltért. A fiatalok vállára ke­rülne a legtöbb teher, azokéra, akiknek az országunk jövőjét kelle­ne ismételten megalapozni. Sokfé­le oldalról lehet és kell megközelí­teni ezt a kérdést. Ezekből néhá­nyat emelek ki. - Én mindig csak a mezőgazdaságban dolgoztam, ezért tapasztalatból tudom, hogy­ha valami olyasmit teszünk, ami szakmailag nincs megalapozva (nem jogi dolgokra gondolok) an­nak mindig ráfizetés lesz a vége, és ezt valakinek meg kell fizetni. A kár­pótlás végeredménye önmagában is kár, mert van akinek pótol vala­mit, de van akinek meg kárt okoz. Tehát fizetni kell valakinek.- Az eddig kialakult alkotmány- bírósági állásfoglalással deklarált tulajdonformákhoz és azok ará­nyaihoz viszonyítva a kárpótlási törvény változást fog jelenteni. A kárpótlási jeggyel rendelkezőknek a törvényjavaslat biztosítja a föld visszavásárlási lehetőségét, tehát a magántulajdon részaránya egyértelműen növekedni fog. Ez a változás önmagában pozitív is le­het, és fejlődést is jelenthetne, de csak akkor, ha a megkapott va­gyon működtetése hatékonyabb lenne, mint eddig volt. Mi erre a ga­rancia? Semmi! Nincs eszköz! Nincs tőke! Nincs elegendő szak­mai tapasztalat és hozzáértés! A vi­lág elismerését kivívó, az állam kasszájába befizető, bőséges élel­miszer-ellátást biztosító és műkö­dő mezőgazdaságot felváltani egy 30-40 évvel ezelőtti állapotú me­zőgazdasági gazdálkodásra, ez több mint felelőtlenség. Mi lehet ennek a következménye? Részle­ges áruhiány! Köztudott, hogy ilyenkor emelkednek a fogyasztói árak, ezt ki fizeti meg? Mindenki! A földnek eddig nem volt valós érté­ke, forgalma sem. A kárpótlás kö­vetkeztében ez is meg fog változni. Megindul a földek adásvétele, bér­beadása, a piaci értékítélet alap­ján. Aki földet vesz vagy bérel, an­nak ez költséget jelent, és ez a költ­ség beépül az árba, hiszen más­képp értelmetlen lenne az egész. Ezt ki fogja megfizetni? Természe­tesen mindenki!- Tételezzük fel, hogy a mező- gazdaságban a fejlődés iránya a magángazdálkodás, családi farm­A földnek valós értéke lesz gazdálkodás irányába halad és a szövetkezetek megszűnnek. Ekkor a jelenlegi állapotokat alapul véve a szövetkezetek által befizetett adók hiányozni fognak az állam költségvetéséből. Az állam ezt adók kivetésével, illetve az eddigi kistermelői kedvezmények megvo­násával tudja ellensúlyozni. Sőt egyértelmű támogatást kell adnia ezeknek a gazdaságoknak, ahhoz hasonlóan, ahogy ezt szinte az egész világon teszik a versenyké­pesség biztosítása miatt. Tehát az állam terhei növekednek, amit va­lakiknek meg kell fizetni. Termé­szetesen nekünk fogyasztóknak! Sorolhatnám az érveimet tovább, aminek a végeredménye csak az lehet, hogy mindenki fizetni fog, ki többet, ki kevesebbet. Aki kárpót­lást kap az kevesebbet, aki nem kap kárpótlást, az többet.- A tévében hallhattuk: a szövet­kezetből kivett földet nem veszik vissza a téeszek, mert nem éri meg. Valóban vannak, akik úgy gondol­ták, hogy például „felesbe” visz- szaadják a földjüket a téesznek?- A törvényjavaslat szerint aki kárpótlási jeggyel rendelkezik visz- szavásárolhatja például a téesznél lévő földjét, de ugyanakkor köte­lességévé válik a föld megművelé­séről gondoskodni. Hogyan teheti ezt? Saját maga megműveli, érté­kesíti, eladja - ha lesz kinek, bérbe adja - ha valaki bérbe veszi. A ter­melési költségként befektetett tőke hozadéka a jobban gazdálkodó üzemeknél 0-10 százalék közötti. A bankoknál elhelyezett töke hoza­déka 30 százalék körüli. Piaci, érté­kesítési gondokkal küszködik a mezőgazdaság, és ezért átmeneti­leg nem adható el több termék úgy, hogy legalább a költségeket fedez­ze. Ilyen helyzetben meggondolan­dó, hogy az új tulajdonosok elkép­zelése szerint érdemes-e bérbe venni a földet, különösen a gyen­gébb minőségű földet. Ezen az ala­pon olyan választ is kaphat a téeszektől a nagy reményű, kár­pótlás kapcsán földtulajdonossá vált állampolgár, hogy bérleti díj nélkül vállaljuk a földjének művelé­sét, vagy kiviszi és azt tesz vele am it akar.- S vajon mi lesz azokkal, akik­nek egy négyzetméter földjük sincs, csupán a puszta két kezük, a munkaerejük és kárpótlásban sem részesülnek?- Tájanként, falunként, termelő- szövetkezetenként más és más helyzet fog kialakulni. A törvényja­vaslat gondolt ezekre az emberek­re. A kárpótlás végrehajtását meg­előzően földalap képezhető a tée- szekben és az állami gazdaságok­ban. Ebből a földalapból részesül­hetnek azok a téesztagok és alkal­mazottak, akik 1991. január 1-jén és azóta is téesztagok, illetve alkal­mazottak. A téesztagok 30 arany­korona, az alkalmazottak 20 arany­korona értékben juthatnak földhöz. A jogosultak körébe azok tartoz­nak, akiknek nincs egy négyzet- méter földjük sem, vagy kevesebb földjük van, mint 30 illetve 20 aranykorona értékű föld. Az ér­vényben lévő szövetkezeti törvény szellemében a közös vagyon 50 százaléka nevesithető, így a tagok vagyonrész-tulajdonossá is vál­hatnak. A földtulajdon és a vagyon résztulajdon lehetővé teszi, hogy létrejöhessenek a megújuló ma­gántulajdonon alapuló szövetke­zetek. Ez új szemléletet, új gondol­kodást, és új tagsági viszonyt je­lent. Ebbe az új helyzetbe kell meg­találni magát mindenkinek. Annak is, akinek jelenleg nincs földje és annak is, akinek van, illetve lesz földje. Választhat mindenki, hogy szövetkezik-e vagy magángazdál­kodó lesz. dvm Fortuna Bogyiszlói* mosolygott Bizony áldotta azt a napot a bo­gyiszlói Dunagyöngye Vadásztár­saság képviselője, Manga János, mikor a Mavad Részvénytársaság szekszárdi irodája és a Tolna Me­gyei Zöldért Vállalat által kibocsá­tott 691 sorsjegyből vásárolt néhá­nyat. Természetesen „imába fog­lalta” annak az ifjú hölgynek a ne­vét, aki Szekszárdon a Gemenc Szálló dísztermében tartott sorso­láson húzott az urnából, így Fortu­na kegyeinek köszönhetően a bo­gyiszlóiak vihették haza a színes televíziót. A sorsolással egybekötött ter­mékbemutatót a Mavad Rt. szek­szárdi irodája és a Tolna Megyei Zöldért Vállalat rendezte. A Mavad Rt., mint az egyik legte­kintélyesebb vadkereskedelem­mel foglalkozó vállalat a megnyerő gesztussal főként a szállítóinak igyekezett kedvében járni. Dr. Ko­vács Miklós, a Mavad Rt. vezér­igazgató-helyettese és a Mavad Vadkereskedők Szövetségének főtitkára szerint napjainkban mára szállítókért is versengeni kell, hi­szen a vadkereskedelmi profilú cé­gek is szaporodnak. (Például Vadex, Ketner Pilis.) Az egészséges rivalizálás csak erősíti a magyar vadkereskedelem kedvező pozícióját az európai pia­con - mindennél többet mond az évi 50 millió dolláros nyereség. Főként Németországba, Olaszországba és Ausztriába szál­lítanak.-km-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents