Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-22 / 93. szám
4 NÉPÚJSÁG A szerkesztő levele Az olvasó bizonyára nem fogja észreyenní.a formai különbséget, de ennek ellenére nem felesleges elárulni: a Szekszárdi Szemle már a szerkesztőség számítógépei segítségével készül. S ha minden a terveink szerint alakul, a jövőben fokozatosan lecserélhetjük az öreg írógépeket a modern B SYS PC-Systemre, ahol elég csak beütni a jeligét, s szinte minden megy magától. Más. Két, tisztességben megőszült idős férfi kereste fel a napokban szerkesztőségünket, s valósággal a panaszok áradatát zúdították jelen sorok írójára, részletezve egy ismert szekszárdi lakásszövetkezet viselt dolgait. Ki tudja, mi az oka, de erről a lakásszövetkezetről eddigi újságírósko- dásom folyamán sohasem hallottam egyetlenegy pozitívumot sem, csak és kizárólagosan negatívumot. A két idős férfi végső kétségbeesésében fordult hozzánk, s bár az üggyel foglalkozni kívánunk, nem sok jóval biztathatjuk őket. Hiszen - elnézegetve az általuk bemutatott dokumentumok százait - legalábbis egy külön nyomozó iroda szükségeltetne a csomó kibogozásához, s erre jelen idő szerint még nem vagyunk felkészülve. Szeri Árpád Híres szekszárdiak Kramolin Gyula Egyike azon jeles szekszárdiaknak, akik sok évtizedig tartó csendes munkával vívták ki szülőhelyük megbecsülését Kramolin Gyula 1868-ban született. Budapesten, majd az osztrák fővárosban, Bécsben végezte tanulmányait, s ugyancsak az ausztriai Grácban szerzett orvosi diplomát, 1892-ben. Harminc évet töltött ezen a pályán Szekszárdon. 1910-től járási-városi tisztiorvosként dolgozott, majd 1926-ben a vármegye főorvosa lett. Mint a vármegyei törvényhatóság és a város képviselőtestületének tagja, sok közéleti feladatot vállalt. Elnöke volt számos helyi egyesületnek és 1931-ben bekövetkezett haláláig alelnöke az Országos Orvosszövetségnek. Szekszárdi §|| Szemle 1991, április 22. Látogatóban Akkor szólni, ha van mondanivalónk! Mindenkinek erkölcsi kötelessége rendet tartani- Ferenczi József bizonyára tősgyökeres szekszárdi, hisz nem máshol, mint a közkedvelt Benedek völgyben van az a szőlő, amit szerencsére még jó időben sikerült megpermeteznie.- Most már valóban az vagyok - hangzik a válasz. - Attól lettem igazán szekszárdi, hogy szőlővel kezdtem foglalkozni. Dr.Ferenczi József képviselő elmeséli, hogy a Veszprém megyei Sümeg mellett egy csodálatos fekvésű kis faluban született. Keszthelyen végezte az agrár- tudományi egyetemet, és mivel úgy gondolta, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában, így Tolnába jött.- Milyen munkahelyet talált magának, mint frissen végzett agrármérnök?- A simontornyai termelőszövetkezetbe kerültem agronó- musnak. Akkor még, sajnos, nem értékelték a tanult embereket, szükséges rossznak tartották őket. így aztán amikor a tamási földhivatalhoz hívtak, elmentem és ott dolgoztam két évig, majd a Tolna Megyei Földhivatalnál lettem osztályvezető, s öt éve vagyok a hivatal helyettes vezetője.- A földhivatalok jelenlegi leterheltsége, az ott dolgozók megnövekedett feladatai, valamint a képviselőségével járó munka bizonyára sok időt és energiát kíván. Mi az, ami önnek kikapcsolódást, pihenést jelent?- A horgászat - vágja rá a képviselő úr felesége, Ágnes asszony , aki jó házigazda módjára eddig csak a vendéglátással volt elfoglalva, de úgy látszik a horgászat közkedvelt téma a Ferenczi házaspárnál.- A legjobb dolog a világon - folytatja a beszélgetést Agnes asszony - mert a férjem nemcsak megfogja, tisztítja, hanem igencsak finomra meg is főzi a halat.- Képviselő úr! Igazán nem lehet oka panaszra. Ön is elsősorban a fentiek miatt szereti a horgászatot?- Is—is. No meg azért, mert imádok kora hajnalban, a tóparton napfelkeltét nézni, hallgatva közben a madarak énekét. Ha netalán még halat is fogok, az már ráadás a jóra. Egyébként a feleségem kedvéért, cserébe a szőlőben való segítésért és mert jómagam is igénylem, amint csak tehetem, elmegyek vele kiállításokra és színházba.- Ön szerint mi az, amin a képviselő testület tagjainak közös munkájuk elősegítése érdekében a közeli jövőben változtatni kell.- Sajnos nem tudunk még igazán bölcsen hallgatni és csak akkor szólni, ha van mondanivalónk. Egymás jobb megismerése bizonyára könnyebb megértést is hoz majd magával. Bízunk abban, hogy év vége felé már nem lesz éjszakába nyúló ülés.- Mi az, amit szeretne megvalósítva látni Szekszárdon?- Jó lenne, ha az emberek magukénak éreznék a várost, s úgy is élnének. Pillanatnyilag azt látom, hogy benne élnek, de nem érzik otthonuknak. Mindenki mástól várja a tetteket. Azt kéne éreznie minden Szekszárdinak, hogy nem jogi, hanem erkölcsi kötelessége rendet tartani. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Régen volt, igaz volt Szegzárdi Kör Több, mint száz jelentkező írta alá az egylet alapító okiratát 1866-ban. A 125 évvel ezelőtti kezdeményezők - Boda Vilmos. Dicenty Gyula, Eötvös Károly. Kristofek Ferenc és mások - olyan céllal szervezkedtek, hogy „egy közös gyülhelyen a barátságos közlekedésnek, kedvderítő társalgásnak, jobb ízlésű időtöltésnek és átalján mível- tebb múlattatásnak kellemeit hírlapok, folyóiratok és könyvek olvasásával , teke és társasági kárSZEGZÁRDI I. MAGTAR ASZTALTÁRSASÁg; LrirVWfWWWÍIrTYTfin tya játékkal kényelmesen élvezhessék." Hasonló céllal több egyesület működött a múlt században Szekszárdon. Csak párat említve közülük, ilyen volt például a Kaszinó, a Kereskedelmi és Ipari Táraskör, a Polgári Olvasókör, a Könyves Társaság, az Iparos Ifjak Önművelődési Egylete, és az Első Magyar Asztaltársaság. A művészet felkarolásában a nagymúltú Szekszárdi Dalárda mellett kevés számú, de lelkes támogatói voltak a Színpártoló Egyesületnek, és az Irodalmi Társulatnak is. Ám állami alapintézmények hiányában az ilyen egyesületek hatása később sem vált maradandóvá. Mának is szóló tanulság és azóta európai példa a művelődés társadalmi mozgalmainak és állami intézményeinek egymásrautaltsága. KJ. Sétálóutca épül a patakra? A várost kettészelő Séd-patak egy részét már évekkel ezelőtt lefedték. A szabadon maradt részek rettenetes bűzt árasztanak, macskatetemekkel, különféle hulladékokkal egészségtelen környezetet teremtenek a város központjában. A patak ma már inkább hasonlít szennyvízcsatornához, mint természeti környezethez. Kovács Gábor építőmérnök, vállalkozó a patak lefedését tervezi és egy sétálóutcát kíván rajta létrehozni.- Minden nap látom a patakot, amely ma már szégyenfoltunk inkább, városközpontba ez a látvány semmiképpen nem való - mondta el a tettrekész vállalkozó. - Tisztában vagyok vele, hogy nem a hagyományos módon kell lefednünk, hanem úgy, hogy az így nyert terület hasznosítható legyen, például építeni lehessen rá. Mivel Szekszárd- nak nincs sétálóutcája, illetve ilyen jellegű főutcája, egy olyan nívós helyre van szüksége, ahol üzletek vannak, sétálni, játszani, nézelődni, vásárolni lehet. Mindezt olyan színvonalon, amely a kornak, a városnak megfelel. A Széchenyi utcától a Keselyűsi úti sorompóig üzletek, lakóházak, terek lennének, sok fával, zölddel, s ez segítené a belváros környezetének szebbé tételét. Az épületek lazán kapcsolódnának egymáshoz, a volt patak közepén helyezkednének el, két oldalt hét méter széles sétálóutcával. Mintegy 2100 négyzetméternyi üzlethelyiség és ötvenegy tágas lakás épülne itt.A Széchenyi utcától indulva kis pihenőrészen sétálhatnak majd a járókelők. Az ipari iskola melletti szakaszra körbesétálható üzleteket tervezek. A Kölcsey lakótelep melletti részen egyemeletes, tetőtérbeépítéses épületeket, a földszinten üzletekkel, kisebb irodákkal, műhelyekkel, fent lakásokkal. Aki itt házat vesz, nemcsak lakást, hanem munkahelyet is vásárolhat magának. A gyakorló általános iskola any- nyira ráépült a patakra, hogy megszakítva az épületeket, itt kis terecskével kell fogadni a gyerekeket. Lesznek itt padok, akár egy kis fagyizó is. A strand mellett csak lakások készülnének. Ott nyugalmasabb helyet lehetne kialakítani, zöld területekkel. Az autóbusz pályaudvar mellett újra üzleteket, és egy komolyabb parkolót alakíthatnánk ki. Végig az egész területen teljesen elkülönülne az autó- és a gyalogos forgalom. Viacolor burkolattal fedjük le, ami gyakorlatilag olyan burkolatot eredményez, mint ami a pesti Váci utcában található. A várossal aláírtam a szerződést, használatba kaptam a területet. Azt kértem, hogy a gerincvezetékekhez és a burkolat építéséhez a város biztosítsa a pénzt, hiszen Szek- szárdot megilletné ez a kulturált terület, de ebben az önkormányzat nem támogatott. A beruházás menedzselésére alakítunk egy kft-t, egy-két hónapon belül el akarjuk kezdeni és másfél év alatt be akarjuk fejezni a munkálatokat. Az üzletek és a lakások iránt nagy kereslet mutatkozik, de még természetesen várom a jelentkezőket. Minél előbb, hiszen a belső terek a tervezés stádiumában tetszés szerint alakíthatók. Mondandója végeztével Kovács Gábor a tervrajzokat is bemutatta. Szó se róla, valóban rendezett területet sikerült meg- álmodnia.Vajon meddig kell várni a megvalósulásra? Sárvári János Fotó: Ótos Réka síiül Ezen a területen épülne a leendő sétálóutca Egy hivatal... Ahol mindenki igent mond Rejtett értékeink A régi zsinagóga Sorozatunk legszomorúbb részéhez érkeztünk, a haláleset anyakönyvezéséhez. A haláleset anyakönyvezésére abban az anyakönyvi hivatalban kerül sor, amelynek közigazgatási területén történt az elhalálozás. A szekszárdi kórház az elhunytak hozzátartozóit azonnal táviratban értesíti a halálesetről. A proszektúra (kórbonctan) adja ki a halottvizsgálati bizonyítványt, amely az anyakönyvezés alapokmánya. A haláleseteknél a hozzátartozóknak az ügyintézést a temetéseket felvállaló és rendező két intézmény, a temetkezési vállalat és a Panteon Kft. segíti. Ezen intézmények dolgozói az anyakönyvezéstől a temetés lebonyolításáig mindenben a hozzátartozók rendelkezésére állnak. A haláleset anyakönyvezését követően a legközelebbi hozzátartozó illetékmentes kivonatot kap az elhunytról, amellyel segély, özvegyi nyugdíj ügyeit intézheti. A hagyatéki ügyintézés a helyi önkormányzati hivatalok feladata. Tehát ha nem szekszárdi volt az elhunyt, a halottvizsgálati bizonyítvány hagyatéki példányát az elhunyt lakhely szerint illetékes anyakönyvvezetője kapja meg. A hagyatéki leltárfelvételére a legközelebbi hozzátartozót idézi,meg, akitől az elhunyt ingó és ingatlan vagyonát, valamint az örökösök adatait leltárba veszi fel. Az örökösöknek a hagyatéki tárgyalásra a közjegyző küld értesítést. Nagy vonalakban ez a haláleset és a hagyatéki ügyintézés menete, amely a többi hagyatéki ügyintézéssel együtt az utóbbi 2-3 évben többet módosult, mint egy évszázad alatt összesen. Négy év múlva jubilál az állami anyakönyvezés, 1995 október 1 —jén lesz 100 éve, hogy Magyarországon az anyakönyvi ügyeket állami hivatalok végzik. 1891 előtt az egyház végezte az anyakönyvezéseket, irigylésre és követésre méltó precizitással. Kedves olvasó! Az Egy hivatal... című, több héten keresztül közölt sorozatunk végére értünk. Köszönjük figyelmüket, és ha ügyeik intézésében segíteni tudtunk, annak őszintén örülünk. Sas Erzsébet A Bezerédj utca 24. számú épület sem küllemében, sem a helybeliek tudatában nem idézi már föl egykori fontos rendeltetését. Pedig éppen száz esztendeje, 1891. április 29-30-án fontos esemény zajlott itt: ekkor tartotta próbaszónoklatát Ungár Simon e falak között, lévén az épület akkoriban zsinagóga. A zsúfolásig megtelt kicsiny hajlék a múlt század derekától szolgálta a helybeli izraelitákat, akiknek dr. Szilágyi Mihály szerint első rabbijuk Winkler Izsák volt, majd őt követte Izrael Wurm, aki egyben előimádkozó és metsző is volt. Lehet, hogy őket nem tekintették állandó és választott rabbinak, mivel 1891-ben mindhárom szekszárdi hetilap egyöntetűen az első rabbi megválasztásáról ad hírt május első hetében. Érdemes azt is tudnunk, hogy az újságok egyikét dr. Leopold Kornél jegyezte főszerkesztőként, aki Leopold Sándornak, az izraelita hitközség több évtizeden át működő elnökének a testvére, s így nehezen képzelhető el a tévedés. Annyi bizonyos, hogy Ungár Simont egyhangúlag választották fontos tisztére 1892. február 19-ikén, helyi beiktatása pedig 1892. március 22-ikén történt. A vita eldöntése további kutatás feladata, ennek kimenetele azonban aligha von le bárniit is Ungár érdemeiből. Az ő időszaka alatt megújult a hitélet a megyeszékhelyen, ezt szolgálta néhány év múlva az újonnan épített zsinagóga is, amelyet ma a szekszárdiak Művészetek Házaként ismernek és látogatnak. A rabbi jól használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a hitközség tagjainak társadalmi állása jelentett. Akadt olyan család is, amelyből egyedi hírnévre jutott a későbbiekben valaki. Ilyen volt például Zöld Márton, aki a magyar honvédség tábornokai közül 1945-ig egyedül viselte az izraeliták sorából ezt a rangot. Ungár Simon jó kapcsolatokat tartott fenn a keresztény egyházakkal, számos jeles szónoklata olyan népszerű volt, hogy nyomtatott füzet formájában is közkézen forgott. Képességeit jól jelzi, hogy 1901 februárjában budai rabbivá, majd néhány év múlva eszéki főrabbivá választották. A Tolnamegyei Közlöny rövid hírben így emlékezett meg róla Budára távoztakor: „A megválasztott nagytudományú, felvilágosodott és hithű rabbi, aki egy évtizedet töltött el Szegzárdon, mely időszak alatt nem csak híveinek, hanem más felekezet- hez tartozóknak is tiszteletét és becsületét vívta ki magának. Dr. Ungár Simon volt a szegzárdi hitközség első rabbija.” Amikor 90 esztendeje Ungár Simont dr. Rubinstein Mátyás követte a rabbi tisztben, a ház még az izraelita hitközség tulajdona volt. Később lakóházzá lett, jelenleg a mártírhalált halt Illy Gusztáv tábornok rokonai laknak benne, de előttük volt itt lakó Vendel István is. Ő maga írta le könyvében, hogy 1919— ben, a meghiúsult ellenforradalmi kísérlet során a vörösőrök puskalövései elől menedéket keresvén ide igyekezett. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótos Réka E heti kérdésünk: A két világháború között, 1944-ig Szek- szárd városnak mely tisztét viselte Vendel István? A díszes kapu az elfeledett épület múltjára utal
