Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

1991. április 20. 6 Képújság- Professzor úr! Keresve sem találhattunk volna sze­rencsésebb időpontot és hely­zetet erre a beszélgetésre, mint most, a Magyar Történel­mi Társulat ülésének szüneté­ben. Amikor a rendezvény be­vezetéseként meghallgattam az ön értékelését az elmúlt negyven év történettudomá­nyáról, feltűnt egy szó, melyet sűrűn használt Az átértékelés szükségességére hívta fel a fi­gyelmet Ezzel kapcsolatban két dátumot hadd említsek: március 21., a Tanácsköztár­saság kikiáltásának napja, és április 4., az úgynevezett fel- szabadulás ünnepe. Erre a nemrég magunk mögött ha­gyott két ünnepre is vonatko­zik az ön által sürgetett átérté­kelés?- Az, hogy egy társadalom, mely dátumokat nevez ki ünnepnek, mi­lyen évfordulókat tisztel meg, min­den esetben függ az adott társada­lom fejlődésének szintjétől és irá­nyától. A szovjet szisztémában ter­mészetesen az ország úgynevezett felszabadításának napja volt az el­ső számú nemzeti ünnep. Ebben szerepet játszottak a propaganda­szempontok, s mindenekelőtt az, hogy a Szovjetunió milyen jót tett Magyarországgal. I- Ennek ellenére rövidke idő alatt semmivé foszlott ennek az egykori ünnepnek a rang­ja...- Ezt egyrészt érthetőnek tartom. Ám szeretném mindennek ellenére felhívni a figyelmet arra, hogy ha­zánknak a fasizmustól való meg­szabadítása továbbra is fontos tör­ténelmi esemény. Ezt persze nem kell egy naphoz, így április negye­dikéhez kötni, de ennek jelentősé­gét nem szabad lebecsülni.- Ugyancsak neuralgikus pont lett hazai történelmünk­ben a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának dátuma, azaz már­cius 21. is. Bár minden bizony­nyal ezt a kérdést is árnyal­tabban kellene megítélni, s nem a mostanság szokásos egyértelmű negatív jelzőkkel.- A Tanácsköztársaság a szovjet marxizmusnak az egyoldalú forra­dalomkultuszához köthető. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ötvenes években, tehát a Ráko- si-időszakban 1919 hagyományait kiiktatták a történelemből, s ez a sors várt március21-reis. Egyrészt nem akarták - taktikai okokból - túlhangsúlyozni a proletárforrada­lom évifordulóját, másrészt pedig ismeretes, hogy 1919 vezető sze­mélyiségét, Kun Bélát éppen Sztá­lin tetette el láb alól. Én minden­esetre március 21-ét fontos törté­nelmi dátumnak tartom, de koránt­sem a régi értelemben vett nagy nemzeti ünnepnek. I- Mintha Glatz Ferenc nem lelkesedne túlságosan a konk­rét dátumokhoz köthető ünne­pekért..- Valóban nem vagyok a hive a történelmi folyamatok napokhoz való kötésének. Úgy gondolom, hogy manapság túl nagy játék fo­lyik az évfordulókkal, s ha ez így megy tovább, akkor minden húsz­harminc évben, amikor a társada­lom újraértékeli egész múltszemlé­letét, akkor ismét csak más és más dátumok fognak felbukkanni. Kér­dezem én: derék iparos, csempe­rakó nagyapám munkája, vagy a parasztember munkája - ami fenn­tartotta a nemzetet - miként köthe­tő dátumhoz? Pont azokat nem ün­nepeljük meg, akik ezt a magyar társadalmat ezer éven át fenntar­tották?- Ha már megemlítette a mindennapi szorgos munka nemzetfenntartó erejét, nem lehet kitérni annak az ünnep­nek az értékelése elől sem, amelynek május elsején van a napja. A munka ünnepéről van szó. Vagy talán egészen más­ról?- Nézze, szerintem mindenkinek az az ünnepe, amit maga alakít ki. S nemcsak politikai, hanem egyházi ünnepek is vannak, sőt, számos etnikum is megemlékezik a maga fontos évfordulóiról. Jóma­gam az egyén gondolkodási sza­badságának a hive vagyok, ebből következően az az álláspontom, hogy mindenki azt ünnepel, amit akar. Hogy az állam, vagy a pilla­natnyi kormányrendszer mit tart fontosnak, az egy dolog. Megint más, hogy miként vélekedik erről a társadalom. Május elsejéhez a ma­gyar munkásosztálynak kétségkí­vül fűződnek emlékei, s ha ezt kife­jezésre juttatják, azt nem tartom rossznak. Az már megint más kér­dés, hogy mindezt hogyan mani­pulálta a politika a proletár interna­cionalizmusra hivatkozva.- Az eddigi manipuláció egyik következménye lenne az, hogy a negyvenöt előtti időszak egyre inkább megszé­pül? Gondolok itt arra, hogy bizonyos politikai csoportosu­lások lassanként rehabilitál­ják a Horthy-korszakot.- Többféle történelemszemlélet létezik a magyar társadalomban, s ezt csak üdvözölni lehet. Engem nem zavar az, ha valakinek más nézetei vannak példának okáért Horthy Miklósról, mint nekem. A hi­vatalos történelemszemlélet egyébként is a kelet-európai rend­szerek sajátossága. Tehát az, hogy egyesek Horthy Miklóst a huszadik század mértékadó magyar törté­nelmi személyiségének tartják, az számomra nem okoz különösebb gondot. Hiszen nekem is van egy­fajta álláspontom Horthyról, ami teljességgel szemben áll a negy­ven éven át nálunk uralkodó kép­pel, a pocskondiázó, gyalázkodó megítéléssel. Í- Professzor úr talán jelen­tős személyiségnek tartja?- Nem erről van szó. Egyes kor­szakaiban, így a húszas éveket te­kintve nagyon fontos figurának tar­tom, amikor is tudott centrális, ösz- szetartó erő lenni. Egy bizonyos idő után megítélésem szerint elbi­zonytalanodott, s a nagy nemzeti megpróbáltatásoknál már képte­len volt bizonyítani kiemelkedő ál­lamférfiúi nagyságát. Emellett az is tény, hogy Horthy jó szándékú, se­gítőkész ember volt s még lehetne sorolni. Még egyszer hangsúlyo­zom, hogy nem ítélem el azokat, akik Horthyt ennél jóval nagyobb embernek tartják, sőt, az ellenke­zője sem zavar. Sokan negatívan ítélik meg a magyar történelemben vállalt szerepét, csak azok most éppen hallgatnak. Még valamit hadd mondjak el ezzel kapcsolat­ban: nem szabad türelmetlennek lenni. Az akció-reakció elv alapján minden, ami eddig tiltott volt, most természetesen jónak tűnik.- S mennyiben erősíti fel ezt a jelenséget a napi politika? Az a megváltozott politikai rend­szer, amelyik nyilvánvalóan kapaszkodókat keres, s eze­ket a kapaszkodókat termé­szetéből adódóan csak az el­múlt negyven év elteltével ta­lálhatja meg.- A napi politikában és a válasz­tási beszédekben valóban jelen van a történelem, hiszen híveket kell megnyerni. Éppen ezért nem tartom teljességgel elítélendőnek, ha egy-egy ilyen beszéd alkalmá­val elhangzanak esetleg szélsősé­ges álláspontok is - amennyiben azok a humanizmus határán belül maradnak. A baj az lenne, ha a törté­nelemtudomány feladná azon igé­nyét, hogy ezeket a kérdéseket sok­rétűen közelítse meg.- Ebben a helyzetben nem áll fenn annak a veszélye, hogy végképp elbizonytalanodnak az emberek? Ugyanis korábbi ér­tékekről hirtelen kiderül, hogy azok nem is voltak értékek. S akit korábban háborús bűnös­nek neveztek, az most tragikus hőssé magasztosul.- Az értékek rendre váltakoznak az idők múlásával. A XIX. század ál­lamközpontú történelemszemlélete a neves személyiségek, az uralko­dók, az országnagyok viselt dolgait tárgyalta elsősorban, s ezeket tartot­ta értékeknek. A proletárforradal­mak természetesen a forradalmi ha­gyományokat emelték ki. Én a törté­nelem mozgatójának a mindenna­pos munkavégzést tartom, tehát erre hívnám fel a figyelmet. Hogy ki, mikor, milyen értékrendet tart fontosnak, az egyúttal mutatja a gondolkodás fej­lődési szakaszát is. 50 évvel ezelőtt senki sem tartotta értéknek, hogy a XVIII. században milyen eljárásokkal törték fel az ugart. Ma, amikor a szo­ciális és a globális kérdések sokkal fontosabbak, mint a nevetséges par­lamenti csetepaték, ezek az értékek kiemelt helyet kapnak munkáimban.- Ön minden szélsőséges megnyilvánulást elvisel a huma­nizmus határain belül. De mi­ként vélekedik arról a megálla­pításról, melyet éppen ezen a napon olvastam egy szélső- jobboldali hetilapban? Idézem: „Az itt élő törpe zsidóság szabta meg nekünk a 10 milliós ma­gyar nemzetnek, hogy mit sza­bad volt tennünk a saját orszá­gunkban. Mi magyarok - a hazai egyetlen zsidóság miatt - csak titokban gyújthattuk meg a ha­lottak napján a megemlékezés gyertyáit.. Ha bárki is úgy dön­tene, hogy ez az ország nem fe­lel meg elképzelésének, hozzá­segítjük őketa kivándorláshoz.”- Ez így megjelent? Hogy lehet ilyet leírni? Persze, a demokráciához hozzá tartozik az is, hogy olyan néze­tek is a felszínre törnek, amelyeket esetleg a társadalom nagy része nem fogad el. I- Az a demokrácia, ha valaki nyíltan hirdetheti a fajgyűlöle­tet?- Éppen erre akartam utalni, hogy ez a mai demokrácia sok anarchisz­tikus elemet is tartalmaz. Kelet-Euró- pában egyébként is szokás összeté­veszteni a liberalizmust a rendetlen­séggel a demokráciát pedig az anarchizmussal. Meggyőződésem szerint a közösségi szerveződések olyan rendszerét kell a jövőben ki­alakítani, mely az egyén feltétlen tisz­teletben tartását jelenti. Ami pedig a társadalom egyéneit egyéniségük­ben is sértő megnyilvánulásokat ille­ti, azok ellen jogi eszközökkel is fel kell lépni.- A baj csak az, hogy manap­ság ennek az óhajnak nincs semmilyen visszatartó erejű fo­ganatja. De, hogy ne ilyen elked­vetlenítő témával fejezzük be beszélgetésünket, hadd kér­dezzem meg professzor urat, nemcsak mintakadémikust, ha­nem mint a História című törté­nelmi folyóirat főszerkesztőjét is: milyen utakon halad az újság a rendszerváltás óta?- Nos, a kedvezőtlen jelenségek bennünket sem kíméltek. Nem emel­jük meg idén a tizenhat forintos pél­dányonkénti árat, ezt az évet még va­lahogy ki kell húznunk. Úgy vélem, a História tovább fogja folytatni azokat a hagyományokat, amelyeknek egyebek mellett közkedveltségét is köszönheti. Van néhány újdonság a tarsolyunkban, remélhetőleg szá­mos érdekes témakörrel állunk majd elő, de ezekről hadd ne beszéljek. I- Ezek után nincs más hátra, mint folyóiratának további ma­gas színvonalat kívánva megkö­szönjem a beszélgetést SZERI ÁRPÁD FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlenPál I. levele a korinthusbeliekhez, 14,10. Húsvét 4. vasárnapja A papi és szerzetesi hivatások vasárnapja Az Úr Jézus megdicsőülésének álla­potában építi bele a pásztorelvet egyháza életébe. Akkor, amikor Péter ahelyett, hogy a történteken megrendült lélekkel imádkozva várta volna az eljövendőket, halászni vezette az apostolokat. Nem győzzük csodálni a mi Urunk bátorságát, hogy merte Péterre bízni a legfőbb veze­tést. De egyáltalán, hogy maga és egyhá­zának leendő tagjai közé beiktatta az esé- keny emberekre ruházott pásztori hatal­mat. Csodálkozunk rajta, de Jézus megtet­te. Már az első találkozáskor a feltámadás után rálehelte az apostolokra a bűnbo­csátás Szentlelkét. És megadta nekik a bünfenntartás hatalmát is! Kinek? Azok­nak, akik a feltámadás titkát is alig akarták elhinni magának Jézusnak is. Jézus tudatában volt annak, hogy a pásztorságnak a képviselői nem fognak mindig és mindenütt hivatásuk magasla­tán állani. Mégis létrehozta a pásztori hi­vatalt. Külön az apostoloknak mondott egy példabeszédet a hű és okos kulcsár­ról, kit ura háza népe fölé rendelt, hogy kiadja részüket a kellő időben. (Lk 12,44) Dicséri a buzgó kulcsárt. De ha az a szol­ga ezzel a gondolattal: „Késlekedik az én uram, verni kezdi a szolgát, eszik-iszik és részegeskedik” - mondja az Úr, ezzel megjelöli épp azt a három hibát és bűnt, amibe az Egyház pásztorai sokszor bele­estek: a hitben való tévedés („késik az én uram”), a hatalmaskodás és önkényes­kedés („verni kezdi...”), és végül az evilági örömök hajhászása („eszik-iszik”). Az ilyen szolgának Isten szigorú büntetését helyezi kilátásba („kegyetlenül megbün­teti”) - de mégsem vonja vissza rendelke­zését, hogy egyházába „háza népe” fölé rendelt szolgát, másként pásztort ne állít­son. Imádkozzunk lelkipásztorainkért, hogy hivatásuk magasíatán álljanak. De tud­nunk kell, hogy a méltatlan szolgákon át is érvényesül Jézus világot megszentelő akarata. Pápay József Szerzetesrendek Magyarországon (6.) A szerviták és a szaléziak Hét előkelő firenzei nemes 1234-ben elhatározta, hogy új éle­tet, önsanyargató remeteéletet kezd élni olyan szerzet keretében, amelynek első és legfőbb célja Szűz Mária dicsérete. E célból a Fi­renze melletti Monte Senarión ko­lostort alapítottak. Firenze püspö­ke a Szent Szűz fájdalmának emlé­kére fekete szerzetesi ruhába öl­töztette, és Szent Ágoston Regulá­jának megtartására kötelezte őket. Regulájukat később Benitius Szent Fülöp rendfőnök öntötte végső for­mába. A szerviták rendjét XI. Bene­dek pápa 1304-ben ünnepélyes megerősítéssel hagyta jóvá (Ordo Servorum Mariae, röviden O. S. M., azaz Szűz Mária szolgái). 1310- ben a rendtagok száma csaknem elérte a tízezer főt. Lelkipásztorko­dással, igehirdetéssel, prédikálás- sal foglalkoztak s foglalkoznak ma is. Magyar földre 1649-ben érkez­tek, mégpedig a Sopron vármegyei - ma Ausztriához, Burgenlandhoz tartozó - Lorettomba, ahol az itáliai Loreto Szűz Mária kegyszobrának másolata állt egy kápolnában. 1651-ben Nádasdy Ferenc gróf a Szeplőtelen fogantatásnak szen­telt templomot és kolostort kezdett itt építettni a szerviták részére, amelynek belső udvarára helyez­ték át az eredeti kápolnát. Lorettom csakhamar keresett búcsújáróhely- lyé vált. A rend fokozatosan gyarapodva, 1689-ben Pesten és Egerben ala­pított új kolostort. II. József, mint haszontalant, megszüntette a lo- rettomi rendházat, a másik kettőt azonban nem bántotta. A szerviták újabb házakat is léte­sítettek. 1928-tól ők gondozták a máriaremetei kegyhelyet, 1938-tól Makkosmáriát, 1940-től fiúinterná- tust vezettek Makón, lelkipásztor­kodtak a csatkai Szentkúton, 1947-től pedig Törökszentmikló- son. 1950-ben a magyar állam őket is feloszlatta. A szerviták női szerzetét a Cong- regatio Sororum Servarum Ma- riae-t (Szűz Mária Szolgálólányait) 1332-ben Falconieri Szent Julian­na alapította. A pápai jóváhagyást 1424-ben nyerték el. Magyaror­szágon 1922-től 1950-ig tevé­kenykedtek. Rákosszentmihályon elemi iskolát és internátust, Fel- debrőn óvodát és elemi iskolát, Bu­dapesten és Kőszegen óvodát és napköziotthont, Kondoroson és Győrött elemi iskolát és óvodát tar­tottak fönn - mint a többi szerzet, 1950-ig. * Giovanni Don Bosco torinói há­zába fogadott egy kőművesinast, akit egyre több ágrólszakadt fiú kö­vetett. Don Boscónak hamarosan segítőtársai is akadtak, s így jött létre 1859-ben Szalézi Szent Fe­renc Társasága (szaléziánusok, Societas S. Francisci Salesii, rövi­den S. S.). Tagjai a világi papok re­A szerviták címere verendáját viselő papok és laikus­testvérek. Alapszabályukat IX. Pius pápa 1847-ben hagyta jóvá. A rend fő célja a modern kor társadalmi bajainak orvoslása az ifjúság he­lyes nevelésével és a krisztusi sze­retet sokoldalú gyakorlásával. Don Bosco nevelési módszere a meg­előzés. Hazánkban 1900 óta működnek. Ekkor hívta be őket Eredics Fe- rencné Szombathelyre, ahol csak­hamar fiúnevelő intézetet létesítet­tek. 1902-ben gróf Károlyi István Rákospalotára hívott szaléziakat, ahol megalapították a híressé vált Szalézi Nyomdát és a Clarisseum fiúnevelő-intézetet. Ez a nyomda olcsó és színvonalas kiadványok ezreivel szolgálta a fiatalok lelki életét. A szalézi diákokat és öregdiáko­kat az itt nyomott Szalézi Értesítő tartotta egyben. Csernoch János hercegprímás 1913-ban Péliföldszentkeresztre telepített szaléziakat. A korszerű, a legszegényebbekkel és legelha- gyatottabbakkal foglalkozó szer­zetre égetően nagy szükség volt hazánkban. Ezért terjedt gyorsan (1919: Nyergesújfalu, gimnázium; 1920: Óbuda, árvaház; 1925: Esz- tergomtábor, rendi tanulmányi ház, fiúnevelő, ipariskola; 1927: Újpest és Visegrád, fiúnevelő-otthonok; 1932; Gyula, középiskolai interná- tus.) A magyar rendtartomány 1929- ben önállósult. 1950. évi feloszlatá­sakor 250 tagot számlált. A szaléziak női rendjét Segítő Szűz Mária Leányai Kongregáció­jának hívták. 1872-ben alapította Mazzarello Mária. Napjainkban egyike a legnagyobb lélekszámú szerzetes közösségnek: 1500 he­lyen több mint tizenhétezer szalézi nővér dolgozik a lelkek megmenté­sén. Magyarországon 1937-től 1950-ig munkálkodtak (ólad, Mándok, Tény és Budapest). 1990-ben megkezdték hazai új­jászervezésüket. DR. CSONKARÉTI KÁROLY Rendhagyó istentisztelet Szekszárdon Baja és Bátaszék után Szék- szárára látogatott a dunakeszi re­formátus ifjúság „Egykortizenhá- rom" elnevezésű kórusa. A névvá­lasztásból kitűnik, hogy a több mint 30 tagú énekkar működésének ve­zérfonalául a szeretet himnuszát választotta. A vasárnap délelőtti ze­nés istentiszteleten megszólaltatott műveket is a páli tanítás jegyében állították össze. Szálkái Lajos dunakeszi lelki- pásztor köszöntötte a gyülekezetei, igét olvasott és imádkozott, majd a fehér ruhába öltözött és a padso­rokban helyet foglaló kórus énekelt, Szálkái Barnabás lendületes ve- zényletével, aki a zongorakíséretet is ellátta. „O irgalom Urunk”zengett a dal a Dániel 9:9, 17-19 alapján, majd az „ Oly nagyszerű hinni Ót”, az „Élő vizek folyamai” c. kompozíciók hangjai töltötték be a templomot. Csodálatos volt az a három ma­gasztaló ének, melynek bibliai alap­ját a Zsoltárok könyvéből választot­ták: „Jézus ma Úr. Tudom: ha vesz­ne is a reményem, engem akkor is szeret. ” - szólt a hangok szárnyán a gyülekezethez jutó üzenet. Ezután Szálkái Lajos hirdette az igét az I. Ján. 3:20 alapján. A bizonyságtevő feltette a kérdést: hogyan és mivel vádol minket a szivünk? Azzal, hogy nem szeretünk, nem mindig szere­tünk, nem Krisztus parancsa szerint szeretünk, nem cselekedetekkel, csak szavakkal, vagy ma már azzal sem szeretünk. Úgy változtathatunk ezen, ha több időt, figyelmet, tapin­tatot szánunk, tanúsítunk a másik ember iránt és teszünk is érte. Másodszor az a kérdés, mivel nyugtatjuk magunkat, ha vádol min­ket a szív? Azzal - hangzott a válasz -, hogy a másik sem szereLSőt, ő már régebb óta nem szeret. Ő kezd­te a ridegséget. Harmadszor az a kérdés, ki nyug­tat meg minket? - Az Isten aki min­dent tud, aki előbb és jobban szere­tettminket. Ő nagyobb a vádoló szí­vünknél, Ő gyógyít. Az igehirdetést a kórus tempera­mentumos, amerikai stílusú ritmi­kus éneke követte. „Én vagyok az út”, „Fiad vagyok Jézus”, „Jöjj Szentlélek”, „Belső békesség”, „Megérint a Mester keze”, „Soha nem engedem el a kezed”, „Úgy szeressétek Ti egymást”, „Es jő a Nap", „Zenged ma nevét”, „Béke neked” hangzottak az evangelizáló hatású kórusművek. Végül a belső tűzzel, lelkesedés­sel, helyenként ütemes mozgással éneklő fiatalok kézenfogva a pad­sorok közé mentek és felcsendült a megzenésített ároni áldás: „Az Úr áldjon meg téged, világosítsa rajtad arcát: könyörüljön terajtad. Fordítsa az Úr az Ő arcát reád. Adjon Ő békét neked." (Idézet: az ének szövege szerint. A szerk.) A friss, zenés, új hangvételű is­tentisztelet végén Szilvássy Géza helybeli lelkipásztor köszönte meg a dunakeszi fiatalok, Szálkái Lajos és Szálkái Barnabás szolgálatát. Figyelmeztetés hangzott el szá­munkra - mondta -, hogy a szeretet erő, melyre ma nagy szükség van, mert a világban a gyűlölet pusztít. Krisztus példáját kövessük. LEMLE ZOLTÁN Egyházzenei koncert A tallinni Runo kórus és a buda­pesti Tahán férfikar egyházzenei koncertjére kerül sor április 28-án este 6 órakor a szekszárdi újvárosi római katolikus templomban. A két énekkar saját műsora után előadja Liszt Ferenc Szekszárdi miséjét. Szólót énekelnek: Gurszky János, Naszvagyi Vilmos, Kálmánfi Ferenc és ifj. Domahidy László. Orgonán közreműködik: Bódis Tamás. Ve­zényel: Marko Pruul és Tóth And­rás. Demokrácia anarchiával Nemcsak az ünnepi dátumok, az értékek is változnak Hét végi beszélgetés Glatz Ferenc történésszel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents