Tolnai Népújság, 1991. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-13 / 86. szám
1991. április 13. 8 NÉPÚJSÁG m «■■■ ■■ mm mm ■ Éjjeli orjarat Utálatos, hideg idő. Korán sötétedett és szakadatlanul esik az apró, permetszerü eső. A bonyhádi kapitányság épületének emeletén égnek a villanyok. A folyosón kedélyesen beszélgető, heccelődő társaság várja a kései eligazítást. A háromnapos éjszakai tisztogató őrjárat utolsó késői túrája előtt vagyunk. Ki civilben, ki egyenkékben, ki jó kedvvel az utolsó nekiveselke- déstől, ki kelletlen megértéssel vonul a nagyterembe. A falon, a tapétán hatalmas világos folt mutatja, ott nemrég még kép állott Vajon kit ábrázolhatott? László Antal őrnagy tartja a részletes eligazítást.- Egyes csoport: vigyetek hasábrádiót! A terület Grábóc, Mő- csény, Mórágy... itt a jól ismert helyek és delikvensek, üzletek, gázcseretelepek, közúti igazoltatások... Mindegyik csoporttal egyezteti az őrnagy az akciótervet. Felhívja a figyelmet az udvarias, határozott intézkedésre, a találkozók betartására. Megbeszélik, ki, mikor, és hol legyen.- A rádiójelszó: ügyész 81. A csalogány elfogást jelent, a sas annyit: feltételezhetően fegyver van az elkövetőnél. A diszkókból jövőkre is külön figyelmet kérek! Rengeteg adat, információ, kötözés, utasítás és fél szavak. Ezek a rendőrök egészen jól értik egymást, az látszott azonnal. Ide a nyomozók, oda a főútvonalat biztosítók, pulcsi alá a „karperec”, hónaljba a stukker, helyére a gázspray. A rendőr meg biztos legszívesebben már hazafelé venné az irányt, hiszen harmadik napja tart az egész megyét átfogó akció. Megtudom, hogyan lehet a legkönnyebben és persze minden feltűnés nélkül belenézni a csomagtartókba, mi a módja a jelzésre meg sem álló autós elfogásának. A rendőrök maguk mondják, az a csoport, amelyik az UAZ kocsival száguldozik, nem kell attól tartson, hogy bárkit utolér majd. Ráadásul a profi bűnözőknél ma már fegyver van, jók a kocsijaik, „vóki-tókijuk” korszerű és ráállitják a rendőrségi adásra. Azért is a kód többek között. Itt most összemosódnak rangok és beosztások, itt most egyetlen cél van: s az a biztonságos és sikeres akcióvégrehajtás. Itt sofőrködik az őrnagy, rádiózik a százados, igazoltat az őrmester, javaslatot tesz a tizedes, és lám-lám hallgatnak is rá. Késői baltás balhé Kirajzik a gárda a szemerkélő esőbe. László őrnagy, Bogos zászlós és Müller százados mellé kerülök a Ladába. Egy szolgálattevő rendőr négylábú társával indul a Fáy lakótelepre. Megnézünk vagy ötven gázcseretelepet, boltot, kocsmát és üzletet. Mit ne mondjak, ilyen nevetséges zárakat, szegényes lakatokat, rozzant védelmet.. A mindenit, itt felelőtlen a boltos, a kocsmáros, van hogy a lakat csak dísznek van ráakasztva a zárra, a védőrácsot egy harmadikos kisgyerek is meghajlítaná. És a gázcseretelepek?! Azok a pléhszömyek?! Egy alapos ütés, egy jó tőrkés, és a lemez sehol. Alul a szellőzők aluminium nit- szeggel keretre rögzítve, miközben lassan már több gázpalack lesz illegálisan forgalomban, mint hivatalosan. Ma óriási sláger a gázautózás. Mit ne mondjak. Az autós helyzetét még megértem (csomagtartóba tett palack)... de akiknek az engedélyeztetés a lelkét nyomja... Igaz, palackot akkor is jobb venni, mint lopni. Még ha drága is. Kevés a rendőrségnek az embere, lassan szegényesnek mondható a kocsiparkja, felszerelése. És a kereset? Hát jobb ha nem is dicsekszik el vele. * Halászlé előkészületeinek maradványán marakodnak a macskák, miközben megtudom: az éjjeliőrök éjjel aludni szoktak. Idősek, fáradtak. Meg félnek is. Színestévé és heverő van a kisszobában, s ha a téeszelnök elveszi, maga ülhet ki éjszakára. Máshol mezőőrt ültettek a szobába puskával. Az IFA betolatott az udvarra, ráakasztotta a pótkocsit (A másét!) Az őr kiszólt. Mire a válasz? - Gyere ki öcsém...! Ha mersz... Kidugta a puskacsövet... Durr! A pótkocsi maradt. Udvarias, de határozott zörge- tés, mert a csengő nem szól. Belülről motozás zaja hallik.- Már megint mi van?!- Szóljon a vőjének legyen szíves...- Mindig éjjel zavarnak, az Isten a... nyom... Ebből elég lesz ám! A fenyegetés határozott. Az após hangja. Az anyós riadt, csendes, majdhogynem kedves. Csitítja az urát. Az após csak nem nyugszik meg. Előkerül a vő. Az após újra kezdi.- Éjjel világítani... az ember szívbajt kap... Előveszem a nagyfejszét az biztos! Nyugtatják. A vő elmegy teát inni. Szomjas. A nyomozó udvariasan megkéri, ha másnap megtenné, hogy a kapitányságon felkeresi... A kocsiban rádió hangja 1. - Személygépkocsi nem áll meg a jelzésre... 2. - Nézdd már meg, körözik-e?! 3. - Dunaföldvárnál ittas vezető majdnem elüti a rendőrt. A zseblámpa, amivel jelzett, a szélvédőben landolt * Az aránylag takarosnak mondható cigányház körül micsoda csoda, nincs kutya. De a háziasz- szony harapós.- Pali bácsi! A cigányt szabad háborgatni? Föl lehet verni? Erről tenni fogok Pali bácsi! A rendőröknek mindent szabad? És mondja- mondja egyfolytában a magáét. Előző héten itt talált a rendőrség egy régóta körözött személyt. Lesben, vizesen A bűnöző visszatér a tett színhelyére... ugye valahogy így tartja a mondás? Esik. Mi a fenének nem maradtam otthon! Egy átkozott figyelőálláshoz mennyiféle körülményt kell figyelembe venni... Várjuk a csibészt. Csendben párolódunk dunszt- kötésszerű anorákjainkban, úgy érzem, rajtam a Libero sem segítene most. Csak egy jó meleg zuhany, meg egy ágy. Még csak négy órája várunk. Határozott hallgatással múlatjuk az időt. A csibész ezúttal nem jött. Lazán rajtam nevetnek a rendőrök, mondván az illető(k) fél(nek) a fene nagy sajtónyilvánosságtól. Atyavilág, a visszaúton még egyszer megnézünk ezerötszáz lakatot, kilencezernek tűnő kirakatot és egymillió gázcseretelepet. Hallgatjuk az érkező adásokat, Müller százados rádión utasításokat közöl, én meg nagyon fázom. Nyűgös vagyok, még jó, hogy nem rendőr a foglalkozásom. Ne legyek pikirt... de ennél amit én itt átéltem, talán még bűnözőnek lenni sem rosz- szabb. Bár azt mondják, oda ma már válogatás nélkül be lehet jutni. A nyomozókkal teli Ladában megsajnáltak. A kapuig vittek, mert ők még visszamentek a kapitányságra, megírták a jelentéseket, az összesítőket. A kocsik, fegyverek... Addigra én már egy bojlernyi meleg vizet elhasználva, gyanúm szerint horkoltam. SZABÓ SÁNDOR Alsóhetényi ásatások Kőbalta, finom tapintású galambszürke kőből. Agyagból kiégetett pecsétnyomó, amivel egykor a testet díszítették. Tokos balta, nagy fülű pohár a középső bronzkorból. Négy és fél ezer éves rézkori fülbevalók, de formájukat nézve akár ma is viselhetnénk. Mellette háromszög alakú kő, gazdája szövőszéknehezéknek használta. Mellette orsógombok.- Ebbe tettek egy bronztűt vagy fát, úgy tekerték rá a fonalat - mutatja Szabó Kálmán tanár dombóvári családi házának egyik szobájában, a tárló- szerüen elhelyezett leleteket. A tanár úr ugyanis amatőr régész. Mihelyt egy kis ideje van, máris megy ki a határba és ás.- A régi szenvedélyem ez, ismerek itt a környéken minden dombot, völgyhajlatot, ha valahová kimegyek, már tudom mit várhatok. Éppen tíz évvel ezelőtt, március 15-én találtam ezt a római fogadalmi táblát, a Duna menti lovas istenséget ábrázolja - mutatja a tenyérnyi ólomtáblácskát, melyen 8-10 Muzeum a kisszobában Köveket gyűjt a tanár úr alak látható és amit már a megyei múzeum is kiállított. Dombóvár környéke gazdag régészeti lelőhely, az őskortól kezdődően, van mit kutatni.- 1975 tavaszán leltem néhány különös követ a város határában, melyekről később kiderült, hogy pattintott kőszerszámok - mondja Szabó Kálmán. - Mint a szakemberek megállapították, az egyhektárnyi területen a neandervölgyi ősember egyik elterjedt kultúrájának szerszámait találtam meg. Került elő innen háromszög alakú lándzsahegy, ívelt élű bőrkaparó, marokkő, véső, fúró, lyukasztó. A szekrény felső polcát római kori leletek foglalják el, jobbára ékszerek, fibulák, övveretek, medálok, liliomos díszítésű gyűrű, gyermekkarperec. A város kedvező földrajzi helyzetéből adódóan később is különböző népek lakhelyéül szolgált. Alsóhetényben például egy római erőd és temető maradványát találták meg, így Szabó Kálmán magánmúzeumában IV. századból származó emlékek is vannak. A sírkápolnák festéktöredékein még most is fölizzik a bíborvörös szín, és sejtelmesen csillog a palackzöld. Van itt lófog, egy római harci méné volt, tégla, kutya mancsának nyomatával, az állat talán éppen azt nézte, miként készítenek római kori házakhoz építőanyagot a rabszolgák. Különleges a mázas, őzbarna színű tetőfedő cserép Tárló az amatör régésznél FOTÓ: GOTTVALD KAROLY Szabó Kálmán a római fogadalmi táblával darabja is. Az egyik legérdekesebbet, egy gabona őrlésére szolgáló nagy ovális követ több őrlőkővel együtt az egyik szekrény alól veszi elő a tanár úr. Milyen szép, mutatja, fogjam meg, mondja, tapintani is jó, a több ezer éves kövek nemcsak eszköznek voltak kiválóak, esztétikailag is szépek. Igazi ritkaság a bronzból készült méregtartó is.- Amikor megtaláltam, kis vattaszerű anyag volt benne kígyóméreggel átitatva - mutatja a biztos halált hordozó kagyló formájú, nyakba akasztható tárgyat a Gárdonyi Géza Általános Iskolában tanító 56 éves férfi. Tavasszal eső után Szabó Kálmán nem a szőlőjébe, hanem az ásatási területre siet.- Most kell kimennem, amikor az eső kimosta a köveket a földből - mondja, majd még hozzáfűzi, szeretné, ha az általa feltárt leletek a leendő dombóvári múzeum alapkövei lehetnének. Mindezt a városnak adományozná. F. KOVÁTS ÉVA Dédapáink víg kedélye Ha április szeszélyes kedvében meg-meg- csipkedi is néha még fülünket, azért ilyenkor már tudni lehet, hogy véglegesen itt a tavasz. Ennek egyik legbiztosabb jele a költöző madarak visszatérte, amely lehet jelképes is, mint például a Tolnavármegye 1909. évi április ne- gyediki számában. „Megjelent az első gólya, de nem mint a tavasz hírnöke, hanem egészen más értelemben. A vicinális vonat III. osztályú kupéját látogatta meg ez a néhol kedves, néhol nem kedves madár s a látogatás eredménye egy kis füstös honpolgár lett. Anyját, egy cigányasszonyt a vonaton lévők részesítették segélynyújtásban s anya és fiú - amint ilyenkor mondani szokták - a körülményekhez képest a legjobb egészségben érkeztek Kaposvárra. " Gondolom, sem nagy meglepetést, sem különösebb riadalmat nem okozott a családban e gyermek megjelenése, legföljebb az anya- könyvvezető vakarhatta a fejét, amikora szülés helye rovatot töltötte ki. A cigányok már akkoriban is arról voltak híresek, hogy - mai szóval élve - leleményesen vállalkoztak, igaz, nem mindenre, ahogy ezt az Üstökös 1860. április 7-ikén megírta A nyúlfogó című életképben: „- Tessék valamit csinyáltatni velem - szólt a czigány egy urasághoz beköszönve ha valami ist van fulduzsni valú, valami sirpenyü csinyálni valú. Az uraság mosolyogva nézett végig a czigányon s ingerkedve szólott hozzá: - Hát mást nem tudnál csinálni? - Hogy ne tud- ník, amikor tudok, egérfogót is, patkányfogót is, mindenféle vadállatfogót. - Hát nyúlfogót tudsz-e? - Azsta tens uram se tud... - Honnan gondolod, more? - Hisen tudom, hogy agarat gondolt a tens úr”. Néha azonban nemcsak a cigány születése és élete, hanem temetése is különös, mint például azé a megyénkben hírességé, akit kétszer is eltemettek. Az éppen száz esztendeje megesett históriát a Tolnavármegye 1891. április 19-én mesélte el. „Tolnán a múlt héten meghalt a Czimpli czigány, természetesen nem sok vagyont hagyva maga után, miért is hozzátartozói bejelentették a bíró úrnak, s kérték, hogy temettetné el a város költségén, mert ámbár faddi születésű, mégis egész életét kis korától fogva Tolnán töltötte, ott költötte el egész vagyonát, fizetett adót s muzsikált a község minden lakójának a halála napjáig. De most, hogy a mostoha sors őt a rideg haláltól meg nem mentette, élete derekán besorozta, felejthetetlen apjához, a boldogult Imre prímáshoz emelte, azt az alázatos kérelmet terjesztik a város érdemes, Jeruzsálemben, Krisztus sírjánál járt és Rómában, a pápa szentszéke előtt meghajolt, jó katolikus bíró úr elé, temettetné el szegény boldogult, vagyontalan Czimplit. A bíró úr sokáig gondolkodott, mint lehet e bajon segíteni, végre is kiírt Faddra, a község elöljáróságának, tudósítván a nagy veszteségről, mi őket érte Czimpli, városuk szülöttének halála által, kérvén őket, temettessék el ők saját költségükön, saját temetőjükben, mert nem akarja megfosztani drága halottjuktól. Fadd községe meghatottan mondott köszönetét az előzékenységért s viszonzásul az egyetértésnek, kéri Tolna város tisztelt bíráját a szíves figyelem elismeréséül Czimpli drága holttestét emlékül az ottani temetőbe helyezni. Ámde Tolna község bírája ily nagy ajándékot Faddtól elfogadni nem hajlandó, értesíti ennélfogva a város t. elöljáróságát, hogy csak szállítsa haza halottját. Nem, mondja Fadd, nem fosztom meg Önöket, temessék el ott, saját költségemen. Kérünk koporsót 169 cm hosszút, papot, tanítót s két községi megbízottat s akkor majd eltemettetjük. Fadd városa megsajnálta szegény Czimplit, megküldte a kívánt dolgokat s eljött temetni halottját. Kimentek a czigányok tanyájához és elrendelték a halott előállítását.- Kérem alássan, tekéntetes béró uram, jaz Czimpli már három napig feküdt itt, nagyon puha lett már, hát beraktuk az öreg brúgóba és kivittük a temetűbe, ott nyugszik az Imre apja mellett. Az elöljáróság azonnal kiásta Czimpli holttestét és kivétette a nagybőgőből, majd koporsóba zárva eltemettette illő czigány pompával. ” A Tolna és Fadd között lezajlott nevezetes alku eszünkbe juttathat egy másikat is, amely szintén cigányokkal kapcsolatos és az Üstökös imént idézett évfolyamában pihent - eddig: „N. földesúrnak a vetéseiben igen nagy kárt tettek az ürgék; hogy a bajon valamiképp segítsen, meghagyta ispánjának, miszerint a faluban lakó néhány czigányt rendelje mielőbb hozzá, mert maga akar velők beszélni s egyezkedni. A czigányok még aznap megjelentek N. úrnál, ki elmondva, hogy az ürgék mily nagy kárt tesznek búzájában, ha tehát bíznak magokban, s azalatt míg ő oda lesz, az ürgecompániát ki- fogdossák vagy bármi módon kipusztítják, akkor ő minden darabért két váltógarast fog nekik kifizetni. A czigányok nagy megelégedéssel fogadták az ajánlatot s haza indultak, hogy az ürgeháborúra szükséges munitióval ellásák magukat, midőn egyik közölök a kaputól visz- szafordui. N. úr látván közelíteni a czigányt, kérdi:- Mi baj, more, tán már megbántátok az alkut?- Nem bizs mi, nagyságos uram, igen megvagyunk vele elégedve, de mégiscsak jobb, ha egisen tistába lesünk; azsirt, instálom alássan, ast tudom, hogy egy darabért kit garast kapunk, de hát a húsa kié les?”. DR. TÖTTŐS GÁBOR Alku az ürgékre (Jankó János rajza)
