Tolnai Népújság, 1991. március (2. évfolyam, 54-75. szám)

1991-03-28 / 73. szám

4 NÉPÚJSÁG PaI/q óé knrnifpkp 1991. március 28. I llltd Cd ImUI liyGIXG Portré Mit csinál Ön? Dr. Rónaky József nukleáris főmérnök, paksi képviselő- Itt ülök a polgármesteri hivatal­ban és várom a paksi polgárokat, hogy válaszolhassak feltett kérdé­seikre.- Mi ennek a célja?- Az erőmű vezetése felismerte, hogy igen fontos a lakosság minél szélesebb körű tájékoztatása, ezen belül különösen fontos a pak­siaké.- És eddig milyen volt az érdek­lődés?- A tájékoztatási kampányunk­nak csak egy apró eleme az, hogy megszerveztük ezt a fogadóórát. Sajnos úgy tűnik, hogy ez nem jó módszer, nincs iránta érdeklődés. Megpróbálunk helyette mást kita­lálni.- Ön az erőműben nukleáris fő­mérnök. Elmondaná, hogy ez mit jelent?- Ebben az erőműben van pél­dául üzemeltetési, és karbantartási igazgatóság, amelyek más erőmü­vekben is megtalálhatóak. A nuk­leáris igazgatóság viszont azokat a feladatokat végzi, amelyek az atomerőmüvek sajátosságai. Itt történnek a reaktorral kapcsolatos számítások, az erőmű sugárvédel­mi, tűzvédelmi, biztonságtechnikai ellenőrzését is mi látjuk el.- Mit foglal magába a sugárvé­delem szó?- Tulajdonképpen kétfajta tevé­kenységet. Az egyik az erőmű dol­gozóinak sugárzás elleni védelme, a másik, ami legalább ilyen fontos, az erőműnek a környezetre gyako­rolt hatásainak mérése. Ezek ered­ményeit hamarosan, egy április elején tartandó sajtótájékoztatón az ország közvéleménye elé tárjuk. Röviden azért annyit elmondhatok, hogy az erőmű környezeti hatásai olyan elenyészőek, hogy a termé­szetes sugárzás mellett kimutatá­suk is nehéz.- Ön most a paksi képviselő- testület tagja. Vállalt-e korábban közéleti szereplést?- Nem. A történet úgy kezdődött, hogy megkerestek a paksi Fidesz képviselői, hogy vállaljam a hely- hatósági választásokon a jelölést. Gondolom, a hiúság is közreját­szott abban, hogy elvállaltam. 45 éves vagyok, és azt hiszem, hogy még tudok tenni a városért, külö­nösen azért örülök, hogy a fiatalok bíztak bennem.- Fél év eltelte után hogyan érté­keli a képviselő-testület tevékeny­ségét?- Ez alatt a fél év alatt a testület rádöbbent arra, hogy tulajdonkép­pen milyen nehéz feladatot vállalt. Nekem a költségvetés vitája volt igen tanulságos. Meg kell tanul­nunk gazdálkodni, ami nem köny- nyű dolog. A testület heterogén, lelkészek, szakmunkások, orvo­sok, mérnökök a tagjai. A problé­mákat mindenki másképp közelíti meg. Annak viszont nagyon örülök, hogy pártviták nem nehezítik a tes­tület munkáját, mindenki a város érdekét igyekszik szem előtt tarta­ni. Pakson azonban speciális probléma a város és az erőmű vi­szonya.- Erről mi a véleménye?- A város életét az erőmű építése és üzemeltetése alapvetően meg­változtatta. A „régi paksiak” ezt nem mindig pozitív változásként él­ték át, de a régiek és a pavosok kö­zötti konfliktus szerintem oldódik. Az erőmű törzsgárdája 10-15 éve itt lakik a városban, gyerekeink itt születtek, itt járnak iskolába, itt akarnak ők is élni. Az erőmű to­vábbra is jó kapcsolatokra törek­szik. A legutóbbi képviselő-testüle­ti ülésen javasoltam, hogy a testület az év második felében tűzze napi­rendre ezt a kérdést. Addigra talán megszületnek a hiányzó törvények és többet lehet tudni a magyar vil- lamosenergia-ipar átszervezésé­ről is.- Mit vár a jövőtől?- Sok kínlódást, munkát várok és nem gyors sikereket. De én opti­mista vagyok, a sok munka és főleg az értelmes munka mindig meg­hozza az eredményét. Foglalkozá­somból adódóan racionálisan sze­retek gondolkodni, az ország is ak­kor lábal ki a kátyúból, a város is akkor fejlődik, ha az érzelmek mel­lett a józan ész is helyet kap, és ez határozza meg a cselekedetein­ket. E. G. Közgyűlés A Schilling Roger Német Nemzetiségi Egyesület április 8-án, hét­főn 19 órakor tartja éves közgyűlését Pakson, az Óvárosi Közösségi Flázban, a volt Erzsébet Szálló épületében. A szervezők nemcsak a tagságot, de az egyesület munkája iránt érdeklődő kívülállókat is szívesen látják az eseményen. Elnézést... * A Madocsán látha­tó II. világháborús emlékpark köz­ponti szoboralak­ját múlt csütörtöki számunkban saj­nálatos módon Kiss Istvánnak tu­lajdonítottuk, ho­lott neki semmi kö­ze az emlékpark­hoz. Ez úton ké­rünk elnézést a va­lódi alkotótól: Ba­kos Anikó művész­nőtől. * A türelmetlen adakozó Dupla emlékmű Pakson A városházán hallottuk Testületi ülés, májusban fesztiválok Egy a Szent István téren, egy a katolikus temetőben Nyilván nem ismeretlen a paksi lakosság előtt a városban felállí­tandó II. világháborús hősi emlék­mű ügye és érthető az ezzel kap­csolatos türelmetlenség is, hiszen jó két éve húzódik már a dolog. Most arról értesültünk, hogy hama­rosan nem is egy, de kettő emlék­műve lesz Paksnak. Történt ugyanis, hogy a mintegy 160, kisebb összeget adományozó paksi polgár mellett akadt egy em­ber - Farkas Ferenc -, aki igen te­kintélyes summát, félmillió forintot ajánlott fel a nemes célra. Az idő múlásával azonban egyre fogyott a türelme, s nemrégiben úgy döntött, hogy ebből a pénzből maga emel­tet külön emlékművet a város har­cokban elesett hőseinek emlékére. Emellett természetesen a „hivata­los” városi emlékmű is meglesz, hi­szen dolgoznak már a terveken a felkért művészek.- Számomra érthetetlen ez az egész - mondja a polgármester a magánemlékművel kapcsolatban. - Farkas úrral többször tárgyaltam és ismertettem vele a késlekedés okait. Szerintem néhány hónapon nem múlhat, hogy végre egy igazán színvonalas emlékmű készülhes­sen Pakson. Nem beszélve arról, hogy végül is mi csak örököltük ezta problémát, a város jelenlegi vezetése a korábbi másfél éves késlekedés­ben nem vétkes. Amennyire rajtunk múlik, igyekszünk a folyamatot meg­gyorsítani, azt azonban látni kell, hogy a jogszabályok szerinti lebo­nyolításhoz elég sok idő szükséges. „Ezt még az első világháborúban elesettek emlékére állították” „Ide kerül majd az emlékoszlop...” A Képző- és Iparművészeti Lek­torátussal közösen zárt pályázatot irtunk ki, vagyis három művészt kértünk fel pályamunkák elkészíté­sére. Ezeket el kell bírálni, döntést kell hozni és ezután kezdődhet a kivitelezés. A döntés előtt szeret­ném az adományozók véleményét is kikérni, hogy ők melyik változat­hoz adnák legszívesebben a pén­züket. Mindehhez tehát idő kell, de úgy vélem, a legfontosabb az, hogy egy művészek által készített, szak­értők által elbírált, zsűrizett alko­tás kerüljön a város közterületére, a Szent István téri parkba. * Farkas Ferenc nyugdíjas a Vil­lany utcában lakik. Kérésünkre szí­vesen megmutatja az általa készí­tett tervrajzot, amely egy egyszerű, szögletes, de tekintélyes méretű emlékoszlopot ábrázol. A kőfaragó már dolgozik rajta, valószínűleg májusra elkészül.- Tudja, nem is az zavart első­sorban - mondja Farkas Ferenc -, hogy húzzák az időt és csak őszre ígérik a városi emlékművet, hanem az, hogy a nyugdíjasház elé akar­ják tenni, ahol szerintem nem lesz jó helyen. Ezért is határoztam úgy, hogy ebből a pénzből inkább emeltetek egy külön emlékoszlo­pot. A tanácsülésen azt mondták, hogy ezt nem tehetem, mert közte­rületre csak zsűrizett alkotás kerül­het. Csakhogy a római katolikus te­mető, ahová szánom ezt az emlék­művet, az nem közterület, és az egyház engedélyezte a felállítását. „Ma csak egy-két apró kereszt jel­zi, hogy itt nyugszanak a hősök” Van ott egy elkülönített rész, a hő­sök temetője, ahol az I. és II. világ­háború halottai nyugszanak. Hát oda szánom ezt az emlékoszlopot. Megjártam én a Don-kanyart an­nak idején és élve hazakerültem. Akkor megfogadtam, hogyha nem veszik el a házamat, csinálok egy emlékművet. Hát most jött el ennek az ideje. Szeretném, ha május el­sejére elkészülne, bár lehet, hogy nem lesz meg addigra. Sajnos arra már nem futja a pénzemből, hogy az eddig felderített 164 hősi halott neve felkerüljön erre az oszlopra, mert igen drága a vésés. Szeret­ném, ha az önkormányzat hozzájá­rulna ehhez anyagilag és így teljes lehetne az általam elképzelt emlék­mű. - áa ­A hétfőn tartott testületi ülésen a képviselők foglalkoz­tak a lakásépítési, -vásárlási helyi támogatásban része- sítendők valamint a bér-garzon lakások kiutalási név­jegyzék tervezetével. A lakásügyi társadalmi bizottság előterjesztését változtatás nélkül elfogadta a testület hi­szen régóta ezzel foglalkozó, az ilyen ügyekben már igen jártas emberek javaslatáról volt szó. A bizottság mandá­tuma egyébként már közel egy éve lejárt, tagjai szíves­ségből vállalták a további pluszmunkát amely ezzel a testületi üléssel befejeződött. Napirendi pontként szerepelt a közterülethasználati díjak meghatározásának elvi tárgyalása is. A gazdasági bizottság által kidolgozott elvek lényege, hogy a jövőben a különböző tevékenységi körök szerint differenciálják a dijakat. Erre négy kategóriát állítottak fel: díjmentes, ked­vezményes, alap- és emelt díjazású. Fontos feladat a to­vábbiakban elkészíteni a tevékenységi körök listáját és elvégezni a besorolást a fenti négy kategória szerint Szóba került a volt MSZMP-székház is, ennek ügye azonban egyelőre a hasznosításra vonatkozó pályázat kiírásánál tart. „Egyebek” címszó alatta képviselő-testü- leta polgármestert ruházta fel azzal ajoggal, hogy ajövő- ben az étkezési normákat megállapítsa, tekintve, hogy igen gyakoriak az árváltozások. Az ő feladata ezzel kap­csolatban az is, hogy a közintézményeket a lehető leg­ésszerűbb, legolcsóbb étkeztetési formák alkalmazásá­ra ösztönözze. Végül a polgármester és a jegyző közös javaslata került napirendre, amely szerint mondja ki a testületacsaládi iroda megszűnését. A képviselők több­sége azonban ehhez nem járult hozzá. * Kedden a paksi atomerőmű meghívására küldöttség érkezett a franciaországi Leblaye kisvárosból kétnapos látogatásra. Az ottani polgármester vezette csoport az el­ső napon Pakssal, szerdán pedig az atomerőművel is­merkedett meg. Leblaye-ban is van atomerőmű, amely­nek igen kiegyensúlyozott a kapcsolata a várossal. Fran­ciaországban, ahol a nukleáris energia nagyon magas részarányt képvisel az energiatermelésben, igen nagy tapasztalatokat szereztek már a hatékony lakossági tá­jékoztatás, kapcsolattartás területén, tehát kétségkívül van mit tanulni tőlük. * Flórián napján, vagyis május 4-én nemzetközi tűzoltó­fesztivált rendeznek Pakson. Ez a nap a világon minde­nütt a tűzoltók ünnepe, Szent Flórián ugyanis a védő­szentjük. Hasonlóan nagyszabású rendezvény még nem volt Pakson, többek között a testvérváros, Rei- chertshofen csapata is részt vesz a versenyben, Tolna megye más településeinek és azok testvérvárosainak csapatai mellett A versenyt megelőző napon, május 3- án felavalják a paksi tűzoltólaktanya előtt Szent Flórián szobrát * A múlt hét második felében delegáció érkezett Rei- chersthofenből, Anton Westner polgármester vezetésé­vel, hogy a megrendezésre kerülő bajor sörfesztivál részleteit megbeszéljék. Ennek eredményeképpen kö­zölhetjük a fesztivál pontos időpontját: a kétnaposra ter­vezett esemény május 24-én és 25-én lesz. Helyszín az ESZI-sportcsamok, itt fellép többek között a reichert- shofeni fúvószenekar, valamint német hentes és pék gondoskodik a sör mellett az eredeti bajor ételekről, ízekről. Fröhlichen Osterfest! - Kellemes Húsvéti Ünnepeket! A félelem a múlté Beszélgetés Forster Józseffel, a német nemzetiségi egyesület elnökével Magyarországon több évszázad óta élnek más nemzetiségiek, Tolna és Ba­ranya megyében jelentős számú a né­met ajkú lakosság. Az elmúlt 45 év alatt hogyan élték meg német nemzetiségü­ket? - kérdeztük Forster Józsefet, a paksi Schilling Roger Német Nemzeti­ségi Egyesület Elnökét.- Félelemmel. Tiltott volt a beszéd egymás között az utcán, sváboknak csúfoltak bennünket, nem voltak olyan lehetőségeink, mint a magyaroknak. Az elmúlt 10-15 évben kezdték elismerni a német nemzetiséget, a teherbíróképes­ségünket, a kultúránkat. De az évtize­dek alatt kiterjedt az asszimiláció, min­denki magyar akart lenni. Nézzük csak meg a statisztikai adatokat, amelyek önkéntes bevalláson alapultak. Például 1941 -bői, vagy 1949-böl, a kitelepítések után. De még később is féltek az embe­rek, hogy következményei lesznek a nemzetiség bevallásának. Jellemző volt, hogy a szülök csak akkor beszél­tek németül, ha azt akarták, hogy a gye­rek ne értse. Nyilván saját, jól felfogott érdekükben azt akarták elérni, hogy a gyermekük olyan legyen, mint a többi és ne kerüljön hátrányos helyzetbe. Nem volt anyanyelvi oktatás, nem volt lehetőség a kultúra ápolására, szervezet alakítása pedig teljesen tiltott volt.- És az utóbbi évek? Mit hozott a rendszerváltás?- Ma már felszabadultabbnak érez­zük magunkat és végre, tavaly február­ban megalakítottuk a Schilling Roger Német Nemzetiségi Egyesületet. Főcé­lunk az anyanyelv ápolása, tanítása, különösen a gyermekeknek. Német nemzetiségiek vagyunk és nem beszél­jük az anyanyelvűnket. Úgy gondolom, hogy ez a törekvésünk egybeesik az or­szág érdekeivel, hiszen az Európához való közeledés elengedhetetlen felté­tele, hogy mind többen beszéljenek idegen nyelveket, köztük az egyik leg­fontosabbat, a németet. Az elmúlt év­ben dr. Johann Böhm német történet­kutató és a felesége a város több isko­lájában német szakkört vezetett. Ba- den-Würtenberg tartomány egymillió márkás pályázatot hirdetett meg, ame­lyet mi is megpályáztunk. Ha sikerül el­nyernünk, akkor nyelvstúdiót szeret­nénk létrehozni. Emellett a nemzetiségi kultúra ápolására klubokat szándéko­zunk alapítani, hogy legyen fúvószene­karunk, tánccsoportunk, amelyek a kü­lönböző megmozdulásainkon részt ve­hetnek.- Az elszármazottakkal, kitelepitet- tekkel milyen kapcsolata van az egye­sületnek?- Lauda Tauberbisophent kell emlí­tenem elsősorban, amely erős hajlan­dóságot mutat arra, hogy együttműkö­dési megállapodást kössön velünk. Egyesületünk német elnökhelyettese, Paul Grimm úr is ott él. Ezektől a kap­csolatoktól várjuk, hogy jobban előse­gítsék kulturális örökségünk teljesebb megismerését erősítsék politikai kötő­désünket és feltárják gazdasági lehető­ségeinket. Az itteni nemzetiségi lakos­ságnak élnie kell a felkínált lehetőség­gel, találják meg önmagukban a gyöke­reket, amelyek kibontakoztatásával hi­dakat lehet építeni. EÖRDÖGH GABRIELLA

Next

/
Thumbnails
Contents