Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-09 / 34. szám

2 KÉPÚJSÁG 1991. február 9. Vladimír Meciár és Frantisek Miklosko Budapesten Öböl-háború A Pravda neokolonialista törekvésekkel vádolja Washingtont Környezetvédelem, holding, bérszabályozás (Folytatás az 1. oldalról.) Iáita. Göncz Árpád válaszában ki­fejtette: ő úgy értékeli, hogy a Ma­gyarországon élő szlovákok hely­zetének javításához nagymérték­ben hozzájárulhatnának az anyaország lakói. Ebben az össze­függésben a legsürgősebb fel­adatnak nevezte az oktatásban va­ló részvételt és óvónők küldését szorgalmazta. Egyetértett Meciár kormányelnök azon kijelentésével, hogy abba kell hagyni „egymás bosszantását". Rövid távon kell meghatározni a tennivalókat. Nem szabad elfelejteni, hogy amit a két ország vezetői tesznek, az nagy­mértékben befolyásolja az embe­rek életét. Olyan gyakorlati politika kell, hogy „a magyarok és a szlová­kok jól érezzék magukat”. Franti­sek Miklosko történelmi jelentősé­gűnek nevezte a mostani látoga­tást és kiemelte Göncz Árpád érde­meit a szlovák-magyar kapcsola­tok erősítésében és jobbításában. Kora délután a Külügyminiszté­riumban tárgyalt Frantisek Miklos­ko és Vladimír Meciár. A tárgyalá­sokról Herman János külügyi szó­vivő tájékoztatta az MTI-t. Elmond­ta: a szlovák vendégek Jeszenszky Géza külügyminiszterrel folytatott megbeszélésén elsősorban a két­(Folytatás az 1. oldalról.) A Kommunista Párt helyi szerve­zete a minap tartott konferenciát. Nyilatkozatukban a megújuló szö­vetség mellett foglaltak állást, és elítélték azon politikai erők erőfe­szítéseit, amelyek a Szovjetunió keretein kívül képzelik el Ukrajna jövőjét és vele együtt Kárpátaljáét is. Ezek a politikai erők különböző akciókat szerveznek a szövetségi szerződés aláírása ellen. „Meg­győződésünk, hogy az új szövetsé­gi szerződés tervezetének alapel­vei - az egyesülés önkéntessége, az emberi jogok prioritása, vala­mennyi nép önrendelkezési és ön- igazgatási joga, a területi integritás - megteremtik a szükséges feltéte­leket ahhoz, hogy maradéktalanul és következetesen érvényre jussa­nak az Ukrajna állami szuverenitá­sáról szóló nyilatkozat és a köztár­saság gazdasági önállóságáról szóló törvény rendelkezései. Kár­pátalja dolgozóinak és az elkövet­kező nemzedékek sorát a szuve­oldalú kapcsolatok humanitárius dimenziójának kérdéseiről, azaz a kulturális, oktatási, tájékoztatási, s különösképpen a nemzeti kisebb­ségekkel kapcsolatos kölcsönös együttműködés fejlesztéséről esett szó. A két fél egyetértett ab­ban, hogy az összeurópai normák maradéktalan érvényesítésére, a kölcsönösségre épülő párbeszéd­re van szükség. Ezért megfelelő szintű szakértőkből álló vegyes bi­zottságokat hoznak létre egyebek között a nemzeti kisebbségek saj­tó- és kulturtermékekkel történő ellátásának, oktatási lehetőségei­nek javítása, a közös történelem egységes szemléletének alakítása, valamint a kulturális terület egyéb nyitott kérdéseinfek rendezése ér­dekében. Antall József miniszterelnök péntek késő délután a Parlament­ben fogadta Frantisek Mikloskot, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökét és Vladimír Meciart, a Szlovák Köz­társaság kormányának elnökét, valamint az általuk vezetett magas rangú szlovák delegációt. A meg­beszélésen magyar részről jelen volt többek között Entz Géza, a Mi­niszterelnöki Hivatal politikai ál­lamtitkára és Szokai Imre külügy- minisztériumi helyettes államtitkár. rén szovjet köztársaságok meg­újuló szövetségében látjuk” - szö­gezi le a többi között a nyilatkozat. Mintegy válaszul erre az állás- foglalásra, az Ukrán Népi Mozga­lom (RUH), valamint az Ukrán Köz- társasági és az Ukrán Demokrati­kus Párt regionális szervezete nagygyűlést szervezett. Ott arra szólították fel a lakosságot, hogy a föderáció ellen szavazzanak már­cius 17-én, mert e pártok csakis a szuverén államok konföderációja­ként képzelik el az új államszövet­séget. A kárpátaljaiakat, természete­sen a vidék autonómiájának kér­dése legalább ennyire érdekli. A Kárpátaljai Ruszinok Társasága; a Magyar, a Román, a Német és a Szlovák Kulturális Szövetség, vala­mint a Cigányszövetség az autonó­mia mellett tette le a voksot. Ugyan­csak folyamatban van Kárpátalja szabad gazdasági övezetté való nyilvánítása is. SZABÓ BÉLA (Ungvár) (Folytatás az 1. oldalról.) Egyszerűbben fogalmazva: fenntartja magának a jogot az ál­landó katonai jelenlétre a világ leg­nagyobb kőolajtermelő régiójában- állítja a szovjet kommunista párt lapja. A Pravda érvelése szerint a Per­zsa-öböl olajlelőhelyeinek ameri­kai katonai ellenőrzés alá vonása olyan hathatós eszközhöz juttatja az Egyesült Államokat, amellyel „nyomást gyakorolhat a vele kon­kuráló gazdasági erőközpontokra, így például Japánra és Nyugat- Európára”. A világ legnagyobb olajcsapjá­nak védelméhez pedig éppen fel­szabadult a fegyveres őrség. Alig tűnt el a katonai fenyegetés Euró­pában, a Pentagon ott állomásozó csapásmérő erőinek rögtön talál­tak új feladatot - írja a Pravda. * Douglas Hurd brit külügyminisz­ter pénteken Egyiptomba utazott. Utána Szaúd-Arábiát keresi föl, majd Olaszországon át tér haza a jövő héten. Utazása a brit kormány diplomá­ciai erőfeszítéseinek része, ame­lyek egy új közel-keleti biztonsági rendszer kiépítésére irányulnak. A külügyminiszter elutazásakor azt mondta, hogy a Közel-Kelet nem maradhat olyan bizonytalan hely, mint eddig volt. - Ismét foglalkozni kell az arab-izraeli konfliktussal is- tette hozzá. A brit elképzelések szerint a tér­ség új biztonsági rendszerét az araboknak kell megteremteniük az ENSZ segédletével. Ehhez nyugati katonai támogatást ajánlanak Lon­donban, főként tengerészeti és lé­gierőkkel, ám szárazföldi erők ál­landó ott-tartózkodását kizárják. A brit tervezet része, hogy a térség­ben fel kell számolni az atom-, a ve­gyi és a biológiai fegyvereket, és korlátozni kell a fegyverkezési ver­senyt a hagyományos fegyverek terén is. Douglas Hurd az utóbbi napokban erről a témáról London­ban tárgyalt a szíriai, a görög és a francia külügyminiszterrel is. * Három Jordániából Izraelbe be­szivárgott fegyveres izraeli katonai buszt támadott meg pénteken. Az incidensben négy izraeli katona könnyebben megsérült, a támadók életüket vesztették - közölték jeru- zsálemi katonai források és az iz­raeli rádió. Az összecsapás péntek hajnal­ban, az ország déli csücskétől 100 kilométerre északra, a jordán ha­tárral párhuzamosan futó főútvo­nalon történt. A fegyveresek elő­ször gránátot dobtak a katonai jár­műre, a szerkezet azonban nem robbant, ezután kézifegyvereikből nyitottak tüzet. Az Öböl-háború ki­törése óta ez volt a második ilyen behatolás izraeli területre Jordánia felől. Samir izraeli kormányfő éppen csütörtökön figyelmeztette a szomszédos arab országot, hogy a zsidó állam Amman minden lépé­sét szoros figyelemmel követi, s utalt a várható súlyos katonai kö­vetkezményekre abban az eset­ben, ha Jordánia aktívan támogat­ná Irakot a háborúban. Husszein jordán király előző nap nagy feltű­nést keltő beszédben állt ki Bag­dad mellett, s igazságtalannak ne­vezte a szövetségesek Irak elleni háborúját. * A szövetséges légierők gépei péntekre virradóra is folyamatos támadásokat intéztek Bagdad és környéke ellen. Többször bombáz­ták Bászrát és más dél-iraki váro­sokat. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint a határtól mintegy ötven kilométerre fekvő iráni váro­sokban húsznál több nagy erejű robbanást hallottak. A bagdadi rádió jelentése szerint a szövetségesek az éjszaka folya­mán 138 berepülést hajtottak vég­re, és az iraki légvédelem állítólag egy szövetséges gépet lelőtt. Ezzel iraki állítás szerint 302-re emelke­dett a lelőtt szövetséges gépek száma. A szövetségesek ezzel szemben 31 gép elvesztéséről ad­tak hírt. A hajnali órákban, röviddel a Ri- jád elleni iraki rakétatámadás után az amerikai légierő gépei megsem­misítették azt a dél-iraki rakétaál­lást, ahonnan a felderítési adatok szerint a szaúdi fővárosra kilőtték a Scud-rakétát. Egy későbbi beve­tés során az amerikai gépek három nyugat-iraki kilövőállást támadtak, a hírt közlő amerikai katonai forrás szerint azonban nem biztos, hogy a támadás eredményes volt. Az Iz­rael elleni eddigi rakétatámadáso­kat Irak nyugati részéből hajtották végre. A BBC jelentése szerint a koalí­ciós erők repülőgépei az utóbbi napokban 25 millió röplapot szór­tak le Bagdadra és más iraki váro­sokra. A röplapok a szövetséges államoknak az Öböl-háborúval kapcsolatos álláspontját ismerte­tik. (Folytatás az 1. oldalról.) A jelentést idézve a szóvivő el­mondta, hogy annak kedvezőtlen megállapításai egyaránt vonatkoz­nak a talaj-, a víz- és a légszennye­zésre. A jelentést egyébként meg­küldik az országgyűlési képvise­lőknek és a köztársasági megbí­zottaknak is. A kormány egyben megbízta a környezetvédelmi tárca vezetőjét, hogy még az idén terjesz- szen elő javaslatokat a legsürge­tőbb teendőkről. Ilyen sürgető fel­adatként említi a jelentés egy or­szágos környezetvédelmi informá­ciós és monitoring rendszer kiépí­tését. A következő napirendi pont­ra áttérve a szóvivő emlékeztetett arra, hogy az előző kormányülés áttekintette azoknak a tárgyalá­soknak az eredményeit, amelyek a Világbankkal folynak hazai iparvál­lalatok szerkezetátalakításának és privatizációjának finanszírozásá­ról. Ehhez kapcsolódóan vitatta meg most a kormány az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium előter­jesztését az ipari vállalatok átstruk­turálását és privatizációját előmoz­dító holding létrehozásáról. A hol­ding lényegében kísérlet lenne az állami vállalatok újfajta kezelésére. Az új modell egyelőre átmeneti szervezeti forma lenne. Működése azt a célt szolgálná, hogy még idő­ben „összefogjon” néhány olyan állami céget, amely gyenge teljesít­ményével, magára hagyatva a biz­tos csőd felé menetel. A holding tő­keinjekciókkal, szervezeti átrende­zéssel feljavítja a cégeket, ily mó­don téve kívánatossá azokat a pri­vát szféra számára. A holding egyik tulajdonosa az állam, annak képviselője pedig az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­rium lenne. Társtulajdonosként re­mélhetőleg hazai és külföldi befek­tetők, vagyonértékelő és szervező ügynökségek ajánlkoznak majd. (Kérdések nyomán ismeretessé vált, hogy a vagyonkezelő szerve­zet most elhatározott felállítása nem az első ilyen jellegű kezdemé­nyezés. 1989 áprilisában Buda­pest Holding Rt. néven kezdte meg működését az első hazai vagyon­kezelő részvénytársaság. Az akkor 60 millió forintos alaptőkével útjára indított szervezetet az Állami Bizto­sító, a Budapest Bank, az Ipari Fej­lesztési Bank, az Ipari Miniszté­rium, a Magyar Hitelbank, és a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank hozta létre. A kormány elfogadta a külföl­diek magyarországi befektetései­ről szóló törvény módosítására vo­natkozó javaslatot. A „technikai jel­legű” módosítást az tette szüksé­gessé, hogy a vállalkozási nyere­ségadó törvény módosítását nem vezették át a befektetési törvény­kódexbe. A befektetési törvény ér­telmében ugyanis a nyereségadó­alap 3 millió forint alatti részére 35 százalék az adókulcs, az e fölötti rész után pedig 40 százalék lenne a mérték. A módosított vállalkozási nyereségadó törvény szerint vi­szont egységesen 40 százalék az adó. Ha az Országgyűlés elfogad­ja, ez utóbbi vonatkozik majd a kül­földi befektetésekre is, már az 1991-es adóévtől. A kormány határozott a bérsza­bályozás kérdésében is. A döntés értelmében a vállalatok béremelé­seinél 18 százalékig adómentes a bérköltségnövekmény. 18 és 28 százalék fölötti bérköltségnövelés esetén adó terheli a 18 százalék fe­letti részt. 28 százalékot meghala­dó növekmény esetén pedig a tel­jes bérköltségnövekmény után adót kell fizetni. A kormány meg kí­vánja előzni azt is, hogy a cégek létszámleépítésből felszabaduló bérekből próbáljanak nagyobb arányú jövedelememeléseket vég­rehajtani. Ezért úgy határozott, hogy a létszámleépítésekből szár­mazó bérmegtakarítást csak 5 szá­zalékig lehet adómentesen fel­használni a vállalatoknál. Kedvez­ményesebb elbánásban részesül­nek viszont a közszolgáltatást vég­ző vállalatok, köztük a MÁV és a posta. Ezek esetében 10 százalék­kal magasabb az adómentes bér- növekmény sávja. A kedvezmé­nyes adózású sáv határa pedig 6 százalékkal magasabb. Döntés született arról is, hogy a bérnövek­ményből befolyó idei adótöbbletet ' 1992-ben bérpolitikai célokra használják fel. Az újságírók érdeklődtek Antall József kormányfő és Ante Marko- vics jugoszláv kormányfő telefon- beszélgetésének részleteiről is. A szóvivő a Miniszterelnöki Hivatal ezzel kapcsolatos, csütörtökön nyilvánosságra hozott közlemé­nyéhez mindössze annyit fűzött hozzá: a kormánynak kezdettől fogva meggyőződése, hogy - ha már megtörtént ez a szerencsétlen és sajnálatos incidens - a legfon­tosabb feladat a két kormány kö­zötti megingott bizalom mielőbbi és minél teljesebb helyreállítása. A magyar kormány reményei szerint hamarosan elcsitulnak e sajnála­tos incidens hullámverései. Kárpátalja: önállóságra várva Sörgyári capriccio (Folytatás a 1. oldalról.) A jelenlévő újságírók végighall­gatták az üzletember kálváriájának másfél éves történetét. A beszámo­ló meglehetősen egyoldalú volt, mivel csak a sértett fél, a sörgyárat megvásárolni kívánó Vanbrew Li­mited Brewing and Distribution cég képviselője sorolta, hogy mi min­den akadályozta meg a sikeres üz­letet, hogyan tették lehetetlenné Magyarországon a befektetést. A meghívott partnerek az Állami Va­gyonügynökség, a Nagykanizsai Sörgyár, illetőleg a minisztérium képviselői nem jelentek meg a saj­tótájékoztatón. Csupán a Nagyka­nizsai Sörgyár ügyvezető igazga­tója juttatott el a meghívásra rea­gálva egy igen sértő, gúnyos vá­laszlevelet, melyben kifejti: nem látja értelmét egy asztalhoz ülni a tájékoztatót tartóval. A magyar származású ausztrál üzletember, így a többi érintett je­lenlétét nélkülözve sorolta a már széles körben ismert történetet. Mondanivalóját összesen 22 do­kumentummal, pontosabban leve­lezésének másolataival, illetőleg az időközben készült jegyzőkönyvek másolatával támasztotta alá. A történet röviden: a Nagykani­zsai Sörgyárat Mechtler László meg akarta, meg akarja venni. A tárgyalások megkezdődtek, a sör­gyárat a privatizálás technikája szerint 1990 elején az AVÜ fel­ügyelete alá vonta, hogy később kft-vé alakítva átadhassa a vevő­nek. A 33 millió német márkára ér­tékelt gyárért 41,8 millió márkát ajánlott fel az ausztrál üzletember, aki a vásárlásra hat hónapos op­ciót kapott, ez 1990. május 18-án kezdődött meg. A hat hónapból csaknem négy, a kft. létrehozásával telt el, kettő pe­dig azzal, hogy megalkossák azt a szerződést, amelyben rögzítik a pontos feltételeket. A nemzetközi üzleti életben ismeretlen az ilyen gyakorlat. Az opció nem arra szól, hogy az eladónak legyen ideje el­készíteni a szükséges dokumentu­mokat, hanem arra, hogy a vevő­nek lehetősége nyíljék a megfelelő források előteremtésére, átcso­portosítására. Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy ekkora összeget bárki kihasználat­lanul tart a bankban - mondotta Mechtler úr. Az üzletembernek összesen 25 napja maradt arra, hogy beszerez­ze a szükséges forrásokat. A nem­zetközi üzleti gyakorlatban szoká­sos módszerhez folyamodott, bankkölcsönt kívánt felvenni a vá­sárlásra. A 13,5 millió német már­kányi kölcsönt egy holland bank adta volna, ám a magyar jogszabá­lyok szerint magyar ingatlanra jel­zálogot külföldi bank-nem jegyez­het be. Ezért először a Magyar Hitel Bankot, majd a Magyar Külkeres­kedelmi Bankot is bekapcsolták a tranzakcióba. Mindezek ellenére nem jött létre az üzlet. Ellenérdekű egyének gyakoroltak nyomást - ál­lítja az üzletember. Mivel a pénzt nem kapta meg időben, hazauta­zott Ausztráliába, hogy a fedezetet előteremtse. Időközben értesítet­ték, hogy mivel nem tett eleget idő­ben kötelezettségének és nem he­lyezte el a bankban a 20,8 millió német márka induló összeget, az Állami Vagyonügynökség meghiú­sultnak tekinti az ügyletet. Ezt az ausztrál üzletember nem hajlandó elfogadni. Időközben olyan hírek is lábra kaptak, miszerint a vállalatot hitelből akarta megvenni, nem ren­delkezik elegendő anyagi forrás­sal, esetleg szélhámos. Mechtler László a sajtótájékoz­tatón kifejtette: 20 milliós személyi vagyona van, több szállodának és vállalatnak a tulajdonosa. Magyar- országon azért kívánt befektetni, mert úgy véli, mint magyarnak kö­telessége segítséget nyújtani az országnak, amennyiben erre van módja. Márpedig mint sikeres üzletem­ber ezt megteheti. Igaz, és ezt ma sem tagadja, a sörgyár megvétele jó üzleti befek­tetés. Mivel továbbra is úgy véli, a Nagykanizsai Sörgyár megvételé­re tett nyilatkozata érvényes, és re­méli, hogy az igazság mégiscsak kiderül, nem áll el vásárlási szán­dékától. Amennyiben azonban újabb pályázatot írnak ki, azon már nem indul. Mivel úgy gondolja, hogy az ügyben túl sok az ellenér­dekelt, eddig nyílt levélben fordult Antall József miniszterelnökhöz az ügy részleteinek tisztázását kérve. (MTI) Elősertés exportpályázat Az Agrárpiaci Rendtartási Koordináló Bizottság a sertéstermelésben kialakult feszültségek levezetésé­re megvizsgálta a többlet árualapok csökkentésének lehetőségeit, és ezzel kapcsolatban döntést hozott. A külpiaci helyzet ismeretében a bizottság arról határozott -, amint arról az MTI-t tájékoztatták hogy 100 ezer élősertés exportjára pályázatot ír ki. Ennek lényege, hogy az exportálni szándékozók maximum 15 százalékos exporttámogatásban részesülhetnek, amennyiben az általukexportálni kívánt élősertés leg­később április 30-ig elhagyja az országot. A pályázat részletes feltételeit február 13-án hirdetik meg. A pá­lyázat február 27-ig nyújtható be, az elbírálásra, ered­ményhirdetésre február 28-án kerül sor. Az árualapok csökkentése érdekében a húsipari vállalatok jelentős kedvezményekkel élénkítik a ke­resletet: így például a Budapesti Húsnagykereskedel­mi Vállalat telephelyén lévő, Soroksári úti boltjában péntekenként 10 órától, szombatonként 8 órától a la­kosság részére nagykereskedelmi áron értékesíti a félsertést. A vevő kérésére díjmentesen bontást és darabolást is végeznek a helyszínen. A Budapesti Húsipari Vállalat boltjaiban a sertéscombot 250 forint helyett 220 forintért, a hosszúkarajt 200 forint helyett kilónként 174 forintért, a rövidkarajt 250 helyett 224- ért, az étkezési zsírt a teljes kereskedelmi hálózat ré­szére 41 forint helyett 28 forintért kínálják. Hasonló kedvezményeket biztosítanak vidéki hús­ipari vállalatok is. A Balmazújvárosi Húsüzem például a kolbásznak való apróhúst 20 kilós tételben kilón­ként 150-160 forint közötti áron adja a kereskedel­men kívüli vásárlóknak. Francia-magyar tárgyalások „Célom az volt, hogy szorosabb kapcsolatot alakít­sak ki a magyar politikusokkal” - summázta Elisabeth Guigou, a francia kormány európai ügyekért felelős minisztere kétnapos budapesti látogatásán pénteki sajtóértekezletén. A miniszter asszony, aki a francia kormány tagja­ként első kelet-európai utazását Magyarországra tet­te, fontosnak mondta, hogy az országaink közötti gaz­dasági kapcsolatok intenzitásának a politikai kapcso­latokéhoz hasonlóvá tegyék. Ez a gondolat fogalma­zódott meg azokban a beszélgetésekben is, amiket Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel Európa jövőjéről, Magyarország in­tegrációjáról és a kétoldalú kapcsolatokról folytatott. Elisabeth Guigou tárgyalt a magyar kormány több tagjával is. Ezeken szóba került, hogy francia cégek részt vállalnának a budapesti metró és a paksi atom­erőmű építésében, továbbá a Malév gépparkjának modernizálásában. A bankszférában már létező együttműködést is tovább kívánják fejleszteni, s fog­lalkoztak egy távközlési kooperáció tervével is. * A francia miniszterrel folytatott beszélgetésen Göncz Árpád szóba hozta Mitterrand elnök európai konföderációs tervét is - tudta meg az MTI munkatár­sa Faragó Andrástól, a magyar köztársasági elnök sajtófőnökétől. Göncz elnök ismeri a francia elképze­lést, egyetért azzal. Lényegesnek tartja, hogy a kon­cepció más tervekkel együtt, azok kiegészítéseként is megállja a helyét. Göncz Árpád ugyanakkor utalt a re­gionális együttműködés fontosságára is.

Next

/
Thumbnails
Contents