Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-05 / 30. szám
1991. február 5. NÉPÚJSÁG 5 Elektrofotogramok Máté Gyula neve nem ismeretlen a bonyhádi képzőművészetet kedvelő közönség előtt, hiszen ez a város lett a lakóhelye is. Ma már nyugdíjasként menedzseli önmagát, az 1933- ban, Szombathelyen született alkotó. Nehéz lenne pontos időt meghatározni, hogy mikortól uralkodott el egyéniségén az erős kifejezési, közlési, megnyilatkozási kényszer és vágy. A vele való beszélgetés, egy- egy találkozás hangulata mindig határozott optimizmust sugároz. Kevés dolog tudja ebből az alaphelyzetből tántorítani. A precizitásra törekvést minden bizonnyal a női szabó anyjától és szabómester apjától örökölte. Bár vegyészmérnöki diplomát szerzett, a rajzolást a negyvenes évek végén kezdte, a szombathelyi Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolában. A jelenlegi kiállításának Máté Gyula a bonyhádi kiállításának rendezése közben anyaga egy letisztult, érett, gra- málódott sajátos arculata, mű- A bonyhádi művelődési közfikában fogalmazott, komponált vészi karaktere. Tapasztalatait pontban rendezett kiállítását gondolatsor. egymásra építve halad a maga március 8-ig tekinthetik meg az Az új technikák, fotó és grafi- választotta, kevesek által járt érdeklődők, kai eljárások vonzásában for- úton. dkj-gk Nagy emberek - kis történetek Már azok sem fiatalok, akik kamasz- vagy gyermekfejjel izgulták végig A félelem bérét a moziban, azok meg pláne nem, akik a sanzonjait dúdolták annak idején... Ivó, monta! - kiabálta az anyja Mar- seilles-ben olaszul, ha kész volt az ebéd, hiszen kétéves volt, amikor Franciaországba menekültek a fasizmus elöl. Dolgozott téglagyárban, volt fodrászsegéd, kazánkovács egy földközi-tengeri hajógyárban, rakodó- munkás, csak aztán kezdett énekelni, mondják, nem is jól, míg végre föllépett a Moulin Rouge-ban Edith Piaffal. És meghódította Párizst 44- ben mint sanzonénekes, 54-ben mint színész a Salemi boszorkányokban, Proctor szerepében. Aztán a filmvászon terült lába alá. Nem leltározzuk föl filmszerepeit, hiszen ismerjük a végeérhetetlen listát. Mindent megkapott az elmúlt hetven év alatt, amit ezen a pályán a sors nyújtani tud: világhírt, pénzt, nagy szerelmeket, köztársasági elnöki jelölést. Karrierjét furán jellemzik a párizsi közönségtől nyert becenevei : „Montand fenomén”, „Montand polgártárs", „Montand bomba”. De nevezték „Montand, az elkötelezettnek” is, hiszen szenvedélyesen foglalt állást az atombomba, az algériai vagy a vietnami háború, az abortusztörvény, az 56-os magyarországi vérengzés ellen, a chilei, lengyel, csehszlovák események kapcsán. Magyarországon feleségével, Simone Signoret-val először 1957-ben járt, Moszkvából hazatérőben, az itt tapasztaltak, a sztálinizmus lelepleződése hatására „átállt”, sorozatban forgatta A pálya kezdetén a kommunistaellenes filmeket. A franciák 14 százaléka köztársasági elnökként szerette volna látni 1985-ben. Az Yves Montand a Vörös Hadsereg ellen című tévéshow után nevezték el a párizsiak „Yves Montank”-nak. Ám úgy látszik, a katona „leszerelt”, már nem a vörösökkel küzd, elérkezett a megbékélés ideje - no nem az eszmékkel, hanem a világgal. Negyven évvel fiatalabb felesége, Carole fiúgyermekkel ajándékozta meg „Montand papát”, Va- lentinnel, és azóta Yves Montand számára az egész világ a bébi körül forog. Valentin papájának gondolkodásmódjában különös bájjal keveredik a hetven éves tapasztalatából leszűrődő bölcsesség az örök kamasz töretlen lendületével, amikor azt vallja: „A dolgok reménytelenek, ezt az embernek meg kell értenie. Aztán arra kell áldoznia az életét, hogy a reménytelen dolgokat megváltoztassa.” d.e. Edison, a híres amerikai feltaláló agg korában már majdnem egészen megsiketült. Egyik barátja megkérdezte tőle, miért nem próbálkozik meg egy elektromos hallókészülék feltalálásával.- Túl sok a dolgom - felelte Edison. - Általában az emberek sok .időt pazarolnak arra, hogy mások beszédét hallgassák. Ha volna egy ilyen hallókészülékem, a feleségem egész nap csak velem akarna beszélni! * Balzac, az ismert író egy alkalommal 20 ezer frankot akart kölcsönvenni egy bankban.- Ekkora összeghez kezesre van szükség - mondja a tisztviselő.- Kezesre? Honnan vegyek én ilyet?- Hát nincs egyetlen jó barátja sem?- Egy van - válaszol Balzac -, de most ő nem tud eljönni, mert éppen javítják a cipőjét! * Demokritosz görög bölcstől megkérdezték, miért választott magának olyan kicsi feleséget. A filozófus igy válaszolt:- Mindig azt hallottam, hogy két rossz közül a kisebbet kell választani... Francoise Sagan francia írónő egy igen életvidám ismerősétől idézte a kővetkező, tréfának szánt megjegyzést:- Ha este tízkor nem fekszem az ágyban, akkor hazamegyek. * Eleanor Roosevelt, az Egyesült Államok egykori elnökének felesége maga bonyolította le vásárlásait. Egy alkalommal az egyik washingtoni áruház kiszolgálónője megszólította:- Bocsánat, asszonyom, nem mondták még önnek, hogy nagyon hasonlít az elnök feleségére?- Dehogynem. Gyakran még az elnök is összetéveszt vele! * Tristan Bemard francia humoristának egy titkos drámairó a készülő művéről kezdett beszélni:- Mester - mondta -, most nagy fába vágom a fejszémet.- Az nem baj - szakította félbe a humorista -, csak rajta ne csípjék falopáson! * Bemard Shaw-tól, a világhírű angol írótól az egyik direktorhoz ajánlást kért egy eléggé közepes képességű színész. Shaw a következő levélkével bocsátotta el protezsáltját: „Figyelmébe ajánlom H. W. urat. Kitűnően játssza Hamletet, Rómeót, a fuvolát és a biliárdot. A biliárdot a legjobban...” * Csarada János, a nemzetközi jog egykori professzora kérdést tett fel a szigorlónak:- Hogyan kell háborút üzenni? Könyvében fel volt sorolva ennek több válfaja. A jelölt elmondott belőle hármat, utána már csak makogott. A professzor a fejét csóválta:- Hogyan engedjem én önt ki az életbe, ha még háborút sem tud üzenni?!? Könyvesbolt Decsen „A könyvterjesztés válságban van!” - halljuk unos-unta- lan és mert annyi minden más is válságban van, nem is kapjuk föl a fejünket. Tény, hogy az Eu- rópa-szerte valószerűtlen könyvolcsóság már a múlté. De talán az is tény, hogy kissé túl könnyen belenyugszunk a válsághelyzetekbe. Ellenpéldával Bergerné Ifjú Erzsébet szolgált Decsen, aki a faluházzal majdnem átellenben tavaly decemberben könyvesboltot nyitott. Egy valarrfível több mint 4000 lelkes faluban. Bár igaz, hogy az ízléses kis üzlet nem „tiszta profilú”, hiszen bizsut és dohányárut is lehet kapni, a fő árucikk mégis a könyv. Kiderült, hogy érdeklődök, vásárlók, sőt, adott esetben könyvelörendelök minden rétegből vannak, ide értve a cigányságot is. A könyvtár szakos tanár, tehát mindenhogyan szakképzett tulajdonos, nem adta fel hivatását. Anyósával és férjével felváltva áll a vásárlók rendelkezésére. Akik, éppúgy, mint az országban egyebütt, elsősorban a „szerelmes” könyveket keresik. Bizonyságául annak, hogy ez az érzelem, vagy amit annak tartanak nem megy ki a divatból. Népszerűek még a mesekönyvek, a Tanga-sorozat, az Isten patikája, a szakácskönyvek és meglepő módon az orvoskrimik. Meg természetesen a „Gyere, kicsim gyere...” A havi forgalom idáig 40 ezer forint körül van és mert nem egyszer 230, sőt 390 forintos könyvekből tevődik össze, azt látszik bizonyítani, hogy a könyvek iránti érdeklődés nem szűnt meg. Legalábbis Decsen, ha van aki ébren tartsa... q. I. Tv-napló Málenkij robot 1945 elején, a romos országban általános gyakorlat volt, hogy az oroszok közmunkára kirendelték a férfilakosságot, ami hólapátolást éppúgy jelenthetett, mint romeltakarítást, főleg Pesten. Olyanok is voltak, akiket 3 napi élelemmel rendeltek be, ez volt a málenkij robot, s rebesgették, hogy sokan 3 nap után sem tértek haza, egyszerűen eltűntek. A hozzátartozók egy ideig keresték őket, de sem a hatóság, sem a katonai parancsnokság nem tudott felvilágosítást adni. Néhány sor írást, amit a vagonokból dobtak ki az elhurcoltak, megtaláltak, ezek kézről kézre jártak, de csak halvány fényjelek voltak, az igazságot senki nem tudta. Hosszú évek múltán egyszer csak elkezdtek visszaszivárogni a foglyok, már aki megérte, de ők, félelmükben, nem mertek beszélni. Ma már tudjuk, hogy mi történt velük. Szovjet területre vitték - miután rend a lelke mindennek -, szabályosan elítélték őket és lágerekbe kerültek. Hiába voltak ártatlanok, a büntetés ténye megmaradt s itthon továbbra is gyanú kísérte őket. Arra pedig senki nem kereste a választ, hogy miért kellett elhurcolni őket? Ma sem tudjuk. A győztes jogán, mondhatjuk, de ez nem magyarázat, hisz jobbára fiatalok voltak, innen a katonakoron, bűnük nem volt, nem is lehetett. A Veszprém melletti Dudarról is vittek el fiatalokat, s az ő sorsuknak eredt nyomába a Gulyás testvérpár. Korunk sok rémséghez szokhatott hozzá, ez a film mégis tartogatott új iszonyatokat. Az egyik túlélő az éhenhalás technikájáról beszélt, szakszerűen, hátborzongatóan. A másik levelet mutatott, amin az írást könnyei mosták el. A levél feleségének szólt, aki akkor már elhagyta, új férj oldalán kereste a boldogságot. Tanúi lehettünk a legenda keletkezésének is: valaki elmondta, miről tárgyalt Sztálin a tábornokaival, amikor a németek Moszkva alatt álltak, hogyan ígértek földet és szabadságot a parasztoknak, s amikor befejeződött a háború, koncentrációs táborba vitték őket. Időnként a tolmácsok is kegyetlenkedtek, de amikor nem volt rájuk szükség, őket is elítélték, hogy a törvénytelenségnek ne legyen tanúja. De olyan is volt, aki Isten intését látta elhurcolásában, mert ott igazult meg, azóta lett hívő ember, aki szeretetben él és gyülölség helyett megbocsátás van szívében. Legyen így. Gyerekek hazai tükre Az általában bágyadt Hazai tükör most krimibe illő tényekkel szolgált: minden negyedik házasság válással végződik, száz gyerek közül 16-17 csonka családban látja meg a napvilágot, s legföljebb felének van esélye arra, hogy kiegyensúlyozott körülmények között serdüljön föl. A családok egyharmada él a létminimum alatt s hetenként egy gyerek esik áldozatául saját szülei kegyetlenségének. Még ezzel sincs vége. Növekszik a gyerekbünözök száma, erkölcsi szintjük alacsony, amit súlyosbit az a tény, hogy minden harmadik magyar állampolgár 18 éven aluli. Ám ha elérte 18-dik évét nem sok jó vár rá, ugyanis minden ötödik munkanélküli egyenesen az iskolapadból kerül ki. Ezek a tények, s itt hiába sopánkodik a nemzeti és keresztény érzület, végtére tenni kellene valamit, mert a gazdasági előrejelzések szerint a helyzet csak romlani fog. Mindig mosolyogtak rajtam, amikor arról beszéltem, el tudok képzelni olyan fiatalokat, akik munkaidő után Hegelről vitatkoznak, vagy Arany verseit elemzik. Ma is el tudom képzelni, de a lehetősége egyre kisebb. Az eszmények fakulnak, a remény egyre halványabban pislákol, a végzős diák nemcsak az érettségire készül, hanem a munkanélküliségre is. Itt állunk ma. És holnap? CSÁNYI LÁSZLÓ Ejnye, ejnye, Kolumbusz! Miközben a világ két éven át Amerika felfedezésének 500. évfordulóját ünnepli és Kolumbusz Kristófnak, az Újvilág felfedezőjének tiszteleg, egy újonnan megjelent életrajzban az derül ki, hogy Kolumbusz nem volt hős, de még csak szeretetreméltó ember sem. Míg a világ ünnepségsorozatokon tiszteleg az utazónak, amiért bebizonyította hogy a világ nem lapos - még ha akkor nem akadt tengerész, aki hitt volna neki -, a könyv szerzője a hősies utazás félezredik évfordulóján azt hangsúlyozta, hogy Kolumbusz azt sem tudta merre járt vagy mit talált. Amerika felfedezésének évfordulóján Kolumbusza hős, habár fél évezreddel ezelőtt is őt köszöntötték az Újvilág partján egybegyült bennszülöttek, akiket azonban később legyilkoltatott vagy megkí- noztatott - hangoztatja Kirkpatrick Sale történész, aki hét évet töltött Kolumbusz életének kutatásával elmélyülve tengeri útjainak fejegy- zéseiben, elemezve utazásait és számba véve az ellentmondásokat, így született meg ötven év után újra egy átfogó életrajz a felfedezőről. Sale szerint Kolumbusz - aki kapzsi, ártalmas és valószínűleg paranoiás ember volt - nem egy új világ felfedezéséért, hanem sokkal inkább tönkretételéért felelős, rabszolgasorsra juttatva és javaikból kifosztva népét. Az író ezért adta könyvének „A paradicsom hóditója” címet. Kolumbusz életrajzírója szerint az utazással „hosszú folyamat kezdődött: egy egyszerű kultúra a világban addig egyedülállóan oly meghatározóvá vált, hogy nyelvét, ruháit, és értékeit más kultúrákra kényszerítette és oly nagy hatalmat halmozott fel, hogy már nem képes a világ sorsának alakítására”. Kemény beszéd, Kolumbusznak azonban jócskán akad védelmezője, akik sietnek hamut szórni Sale fejére, amiért az író megkísérli elgáncsolni kedvenc hősüket. Az önkéntes ügyvédek azzal vádolják Sálét, hogy olyannyira gyűlöli Amerikát és annak európai gyökereit, hogy épp a lényeget nem veszi figyelembe: Kolumbusz egy új világot és egy új korszakot hozott az emberiség számára. Az író azonban nem tagadja, hogy részrehajló. „A legrosszabb dolog Kolumbusz életrajzának írása közben a harcias hazafiaskodással szembeni harc volt" - fejtegeti Sale. „Én egy olyan korból származom, amelyben lelohasztották a nemzeti mítoszokat. Kolumbusz legutóbbi teljes életrajza 1943-ból, a patriotizmus időszakából való. Igaz, hogy tehát a saját szempontomból vágtam bele az írásba, őszintén igyekeztem azonban a tényeket megrajzolni.” Sálét kifejezetten bosszantotta, hogy Kolumbusz kapzsi módon spanyol gyarmatot hozott létre az új világban. Amint kitette a lábát a szárazföldre, a területet Spanyol- országénak kiáltotta ki tudomást sem véve arról, hogy kié is az a föld valójában. Először Kolumbusz a bennszülöttek isteneihez fohászkodott, majd egy évvel később rabigába hajtotta őket. „Nem a felfedezés érdekelte, hanem a kaland” - ez derül ki írásaiból. Az arany után áhítozott, a nagy fákat szemlélte, mert az volt a benyomása, hogy jó árbocokat lehet belőlük készíteni - írja könyvében Sale. „Naplóiban sokat hazudott, írásaival elbűvölni igyekezett Spanyolország királyát és királynőjét, hogy a spanyol korona továbbra is finanszírozza utazásait. Ezért azt állította az uralkodói párnak, hogy Éden kertjét fedezte fel” - olvasható Sale Kolumbuszról szóló életrajzában. Montand papa hetvenéves
