Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
1991. február 23. NÉPÚJSÁG 9 „Hétköznapi vagyok a pedagógiában” Óvó bácsi Néhány éve kezdődött. Akkor még szenzációként tálalták az újságok, ha a teremtés koronáinak egyike-má- sika a diétásnővéri vagy az óvodapedagógusi pályát választotta. Ma már jó páran vannak az országban, akik „férfi létükre”, ilyen-olyan indíttatás vagy kényszer hatására olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol korábban kizárólag lányok, asszonyok tevékenykedtek. A folyamat, amit bizonyos pályák elnőiesedéseAz elszegényedés Dombóváron tak, s ezzel megszűnt annak a lehetősége, hogy az evolúció rendjének megfelelően értelmes lényekké váljanak. Más bolygókon viszont ez megtörtént. Persze, mindez nem jelenti azt, hogy másutt esetleg ne alakultak volna ki más formák.- Barátságosak, avagy barátságtalanok velünk szemben ezek a „dinók”?- Valószinűleg olyan magas tudati és intelligenciaszint jellemzi őket, hogy esetükben nincs értelme érzelmi vonatkozásokról beszélni. Az biztos, hogy nem mészárolják le az embereket, nem ölik le az állatokat, s nem irtják ki a növényvilágot. Ez a tevékenység egy másik értelmes lényre jellemző...- Vajon miért érdekes számukra a Föld, mit adhatunk nekik mi, emberek?- Ezt nagyon sokan szeretnék tudni. Ha meg akartak volna bennünket semmisíteni, azt már régen megtehették volna. Én azt hiszem, hogy egyrészt tanulmányoznak bennünket, méghozzá természet- tudományos precizitással, másrészt figyelik, hogy mi történik a bolygónkkal. Mivel növényevők, nem mellékes számukra a földi növényvilág. Az sem kizárt, hogy szaporítóanyagokat visznek nőktől és férfiaktól egyaránt, saját fajuk fel- frissítése céljából.- Véleménye szerint szándékukban áll megállítani azt az önpusztítást, amit az ember visz végbe a Földön?- Lehetséges, de ugyanígy az ellenkezője is elképzelhető. Hiszen ha elpusztítjuk önmagunkat, legfeljebb távoznak tőlünk, egy lakott bolygóval odébb.- Hargitai Károly számos könyvet írt az ufórejtélyről. Adatgyűjtései, kutatásai alapján miként vélekedik: közel jutott a titok megoldásához?- Egyelőre még csak része vagyok ennek a jelenségnek, azaz az ufóglasznoszty folyamatának. Az csak a bevezetőben említett véletlennek köszönhető, hogy engem az emberek jobban megismertek, mint más ufókutatókat. Eddig ebben a témakörben négy könyvem jelent meg, most jön az ötödik, de a tárgya hadd legyen meglepetés. Sz-Á. Fotó: ÓTÓS RÉKA ként szoktak emlegetni, kissé visz- szájára fordult. * Egy csak egy legény van a szekszárdi pedagógiai főiskola óvószakos végzősei között. Varga Zoltánnak hívják. Pécsi. Most tölti négyhetes szakmai gyakorlatát az Arany János utcai óvodában.- Miért pont ezt a pályát, miért pont Szekszárdot, miért pont ezt az óvodát választottad?- Több minden fűz Szekszárd- hoz, mint Pécshez. A szüleim ott vannak, de a barátaim és más kapcsolataim itt. Az iskolaválasztásban az vezérelt, hogy a pedagógiához valahogy indíttást éreztem. S mert Pécsen nem volt elképzeléseimnek megfelelő suli, a szekszárdi tanító szakot jelöltem meg elsőként, másodikként pedig az óvodapedagógusit. Ez utóbbi jött be. Az ötödik félév végi szakmai gyakorlatra pedig az Arany János utcai óvodát ajánlották...- Hányán vagytok fiúk a szakmában?- Hát nem hemzsegünk! De Hajdúböszörményben, a mienkhez hasonló főiskolán, állítólag minden évfolyamban van egy-egy fiú.- Nyugdíjig eljegyezted magad az óvodával?- Nem érzem ezt a képzést semmivel alábbvalónak, gyöngébbnek, ezt a munkát hitványabbnak másiknál. Persze ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi helyzetemmel elégedett vagyok... Ha sikerül, szeretnék továbbtanulni.- Adottságaid vagy tanulmányaid dominálnak inkább, ha gyerekekkel foglalkozol? Van türelmed hozzájuk?- Hétköznapi vagyok a pedagógiában. Nem igazán alkalmazom a tanult elveket. Beülök a picik közé, és újra gyereknek érzem magam... Mintha a testvéremmel játszanék. WESSELY Húsz dombóvári családot vontak be abba a vizsgálatba, melynek célja, nyomon követni az elszegényedés mikéntjét A szociológusok szerint ugyanis az elszegényedés folyamat miközben az ember él, küszködik, próbálja visszaverni életéből a sze- gényítő hatásokat... veszít nyer, áldozatokat vállal és kockáztat, tervez, improvizál, taktikázik, szövetkezik, feltöltődik, kifosztódik. * Dr. Balipap Ferenc összegezte a kutatás eredményét. Ebből adunk közre. Először tekintsük a vizsgált családokat: Ketten élnek két családban, négyen hatban, hárman háromban, öten hatban, hatan kettőben és volt egy nyolctagú család a vizsgáltak között Tizenhét családban van legalább egy illetve maximum hat gyerek. Nyugdíjas a húsz család közül tizenegyben van. (Rokkantnyugdíjas három.) Főállású munkaviszony alapján szerzett jövedelme nincs a megkérdezettek felének, tehát tíz családnak. Ezeknél a megélhetés alapját a nyugdíj, a munkanélküli-segély, valamilyen járadék, vagy gyes, gyed biztosítja. Jelenleg ugyancsak tíz családban van munkanélküli. A húsz családból 1987 előtt még csak háromban fordult elő munkanélküliség. * Tizenegy családnál történt jelentősebb változás a jövedelmi helyzetben az elmúlt két év során, amitők maguk pozitívnak értékeltek. Ez hat esetben jelentett jövedelemnövekedést, mert például sikeresen vállalkoztak, szerencsejátékokon nagy összeget nyertek, vagy magasabb tartásdíjat kaptak. Az öt rosszabbodott helyzetű családnál a jövedelem- csökkenés okát a munkanélküliség, betegség, válás idézte elő. Három családnál az a jelenség tapasztalható, hogy „alibiből” tartanak fenn kiskereskedői állást - fizetik a minimális társadalombiztosítási járulékot és egyéb kötelezettséget is teljesítenek - s teszik mindezt azért, hogy a hamarosan születendő gyermek számára a gyest gyedet biztosítsák. * Milyenek a fogyasztási szokások? Tíz család említi, hogy mostanában kevesebb húst vásárolnak, mint korábban. A régebben megszokott mennyiségnél zöldségből öt család, tej és tejtermékből négy család, édességből tizenegy család kevesebbet, egy család húsból többet fogyaszt. A ruházatból kevesebbet három család, olcsóbbat és használtat kilenc család vesz. Rokonoktól, ismerősöktől nyolc család, segélyből, vagy segítő szervezettől három család kap ruhát. Többet varr és készít magának ruhát négy család. A gyermekruházkodásban csak három család nem érzékel gondot A gyógyszerek megvásárlása három családban jelent nehézséget Az egészségügyi ellátásért két család szokott hálapénzt adni, de ezt ma már nem tudják megtenni. * Lakás, kocsi, nyaralás? A megkérdezett családoknál a lakbér, vagy OTP-törlesztés legkisebb összege 150, legnagyobb havi összeg 6000 forint. Vízdíjra - a megkeresés idején - valamint fűtésre, világításra havonta legkevesebb 200 és maximum 3000 forintot fizettek. A befizetésekkel két családnak volt problémája, két esetben kikapcsolták a villanyt Két család adta el eddig a gépkocsiját azzal az indoklással, hogy már nem tudják fenntartani. Egy családnál javult a nyaralási helyzet nyolcnál ez rosszabb lett Ajándékokat csak a gyerekek kapnak, a legtöbb esetben ők is a szükséges, praktikus dolgokat Tizennégy családban nyilatkoztak úgy, hogy ők már nem tudnak takarékoskodni. Tizenegy család értékeli úgy a helyzetét, hogy még egy valamiről le tudna mondani, a legtöbben az élelemről, két család a ruházkodásról. * No és a gyerekek? A húsz családban harminchárom gyerek van. Hat év alatti nyolc családban, szakmunkás- tanuló egy családban, középiskolás három családban. Főiskolás és egyetemista egy családban sincs. Olyan gyerek nincs, aki nem tanul és nem is dolgozik. Tíz család kap a gyerekek iskolai étkeztetéséhez kedvezményt. Nagyon megterhelőnek tartja az étkezési térítést három család, négy még elviselhetőnek, míg kilenc elfogadhatónak ítéli. Három család kapott beiskolázási segélyt Ketten voltak akik megjegyezték, hogy azért nem szerveznek a gyermeküknek iskolán kívüli elfoglaltságot mert nincs rá pénzük. Tíz családnak nincs konkrét elképzelése, hogy mi lesz a gyerekből. Értelmiségi szellemi foglalkozást két család keres a gyereknek és csak három család gondolkodik úgy, hogy jó szakmát tanuljon. * Mit tehetnek? A helyzetükön javítani csak vállalkozással tudnak. Ezt tartja a húsz dombóvári család közül tizenöt Tizenhármán a több munkát választják, hat családban a takarékoskodást, a csalást és korrupciót hat család, míg a protekciót öt család tartja előbbre vivőnek. A számok elgondolkodtatóak. A helyzet változik. Milyen erősségű lesz az elszegényedés Dombóváron - és ott ahol ezt nem vizsgálják - aligha lehet megjósolni. Nyomon követni viszont érdemes, hogy miként lesz szegény az ember, vagy hogyan igyekszik nem az lenni. D.K. J. dübörög le a völgybe. A szélső háznál - ami Baumannéké lehet, megáll. Fekete házőrző acsarog keservesen a hatalmas kerekekre, míg egy idősebbforma néni keze kinyúlva a kendőből, csendre nem inti. Megérkezett a Népújság. A postás télen bizony traktottal jár, hozza a nyugdijat, az újságot, a levelet, meg a híreket. Jókedvű, vidám és beszédes. Már várja, hogy kismotorral verje szerteszét az út porát. Jó ember, kedvet és színt hoz a hétköznapok egyhangúságába. A gazda is kutyája is közelebb enged bennünket. A porta takaros, de ez sem furcsa egy sváb háznál. Minden a helyén, amit festeni-má- zolni kell, azfestve-mázolva. Hatalmas, régimódi kocsiszín áll az udvar közepén, valaha a lovak itt várták ki gazdáik jókedvének lanyhulását. A gazdasági épület még ma is ragyogó állapotban, de a néni nem kíván szerepelni. Ő már csak ilyen, tán azt vallja, ebben a korban már nem jó változtatni, nemhogy még változni is. Jobb a békesség... Visszafelé betérünk Miklós Vilmos portájára. Itt is két hatalmas házőrző igyekszik távoltartani a hívatlan látogatókat. Együtt a család. A két nagyobb leány is itthon van a villányi iskolából, ahol egyikük virágkötészetet, másikuk a borászat tudományát tanulja. A kicsi harmadik, mint a mesében: otthon a családdal.- Engem itt amolyan idetelepült módosabb embernek tartanak - mondja a házigazda - mivel csak azt tudják, havonta több százezres alkatrészforgalommal ügyködöm. Ám mire kopasz marad egy számla, kiderült alig csurran-cseppen egy-egy ezres a kijavított kisgépen. Kivezet bennünket a gazdaságba. A házat 15 ezerért vették, s dolgoztak is rajta éjt nappalé téve mire műhely, istálló, konyha és lakószoba, kerítés és tető... meg mi minden össze nem állt. Dicséretes ez azért is, mert a városhoz szokott mesterember az összkomfortot cserélte a hétköznapi törődésre. Az ólban a hízónakvaló tízesével. A feleség reszortja a tartásuk. A volt műhelyben két gyönyörű fiatal bika - a feleség cuclival nevelte őket, most dehogy engedi holmi ócska forintokért vágóra... a férj érvel ellene, s utóbb sajnos csak neki lesz igaza.- Naponta 300 liter vizet kell ide fölcipelnem - mutat körbe a feleség. A víz nagyon kellene. Meg az út. Boltot majd nyitunk mi hamarosan. Palackozott italok boltjára gondolunk, ahol a lisztet, cukrot, legfontosabbat is meg lehet kapni.- Csendes világ ez itt, be kellene csábítani a műholdas adásokat. Nézné ám azt öreg-fiatal. Magam nem akarok parabolaantennát venni, nehogy azt mondják... Inkább közösen... már tizen vagyunk hozzá. Meglesz. A járdát is közösen hoztuk össze. De jó lenne utat csinálni. A téesz ígért segítséget, én megpróbálom összefogni a népet - sorolja egyszuszra Miklós Vilmos. Februárvég 1991... s nekik csak egészséges ivóvíz, járható út kellene... Frank úrnak, a tabódi kerületvezetőnek sokat köszönhetünk - meséli az őszülő gépszerelő. Van képviselőnk is, az evangélikus lelkész úr. Benne is bízunk, meg talán a Barcza úr is ránk figyel. Miklós Vilmost itt a tehetősek közé sorolják. Lassan megkedvelik. Segít tápot, olajat hordani, s ha kell őt segítik. Nagyobb jövőt lát itt. Meséli, ki akar házat venni, mondja mára százezrekről beszélnek. Üdülőfalura gondolnak itt az élelmesebbek. Egy biztos, a kis falu él, lakóinak vágyai vannak, ha azok nem is nagyok. Tabódszerdahelyi anziksz... egy téli, szombati képeslap. SZABÓ SÁNDOR FOTÓ: RITZEL Z. Özcsapat a szalmakazal tövében Szerdahelyi utcarészlet Varga Zoltán óvodapedagógus
