Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-16 / 40. szám
1991 február 16 NÉPÚJSÁG 5 Kivizsgálás, kézcsókolom? - kiabal utánunk a férfi, miközben a nyálkás, csUszamlós sárban a drótkerítésbe kapaszkodva éppenhogy egyensúlyban tudjuk tartani magunkat: fölmennénk a töltésoldalra, ahonnan tökéletes a panoráma a gerjeni gazdaság cselédsorára. Szürke libák, piros pettyes csőrű némakacsák, és egy mérhetetlenül kövér, öreg, púpos, kendermagos tyúk vizslatja reménytelen próbálkozásunkat. Olyan ez a kis emberlakta település, mintha a környék valamennyi levetett ócskaságát itt rakták volna le, némelyik udvarban egymás hegyén-hátán a használhatatlan lom, fejére állított asztal, oldalára fordult babakocsi, mérhetetlenül sok elpusztíthatatlan, darabjaira hullott műanyag játék, másutt a tiszta, takaros udvar mögött a színesre mázolt ablakkeretekben meglebben a függöny. Kiváncsiak, de idegennel találkozni nem akarnak, mert itt lakni: szégyen. A tehenész...- Oda menjenek be! - bök az álfával a szomszédos házak egyike felé Vidék Attila, aki fenyőfák és a puszpángbokrok mögött, a kastélytól csupán pár méternyire, párafelhőbe burkolózva, bokáig a sárba süppedve a tegnap levágott hízók zsírját süti ki.- Szóval ott aztán van mit felmérni! Tegnap vittem kóstolót, de hátrafelé jöttem ki a lakásból, mert akkora ott a kosz, a rendetlenség. Itten a higiéniát meg lehetne vizsgálni. Nem nézem én másnak a bukszáját, de hát az a helyzet, hogy némelyik embernek hiába van négy családja, nem törekszik, megelégszik az ötezer forintos fizetéssel, aztán meg követelni úgy tud, hogy ember már szégyellj. Vidák Attila a gazdaság tehenészeti telepén dolgozik, eladta a házát benn a faluban, s építkezik az új soron. A ház tető alatt van, de a fűtést még nem szerelték be, éppen ezért átmenetileg laknak csak itt a cselédsoron. Most vasárnap három disznót vágtak, s ha az egykori uradalmi közös füstölőben elkészül a sonka, a kolbász, a szalonna, már az új ház kamrájában akasztják fel a rudakra. Vékonyka, sovány felesége, Eszter is előkerül a házból, szájában cigaretta, mögötte üvölt a hűtő tetején a sztereorádió Napközben című műsora. A téma: hogyan jön be a külföldi tőke Magyarországra.- Beesik az eső a lakásba, penészesek a falak az ágy mellett, ezért van most a négy gyerek közül a legkisebb, a Józsika Szekszárdon a gyerekosztályon. Asztmahurutot kapott. A gazdaság nem csináltatja meg a tetőt, mi csaktoldozgatjuk, költeni erre a lakásra már nem érdemes. Két szoba, előszoba, konyha - ágy heverő, re- kamié sezlon mellett, a sánta kopott fotel támláján csipketerltő; a nyomor csak átmeneti, s addig is míg itt kell élniük, a gondos asszonykéz igyekszik otthonossá tenni az otthontalanságot.- Kire számíthatnak, ha bajba kerülnek?- Csak mi egymásra, én és a férjem. Hála Istennek jól keres az uram, annyi van, hogy elég legyen - mondja Eszter. Gyönyörű szép lesz a házunk, háromszobás, fürdőszobás, étkezős, külön van a konyha, a kamra, szuterént is építettünk, s még ott a padlástér is.- Miből építkeztek, s kikre számíthattak, amikor épült a házuk?- Eladtuk a gerjeni házat, kölcsönt vettünk fel, és igényeltük a szociálpolitikai kedvezményt. A rokonság segített, az apósom, a férjem öccse és a többiek. Pénzt nem kértünk senkitől, de a segítség jól jött. Mi igyekszünk a saját erőnkből boldogulni.- Összetart a a család?- Elmegyünk egymáshoz, megkérdezzük van-e valami bájuk, ha összevesztek megkérdezzük miért vesztek össze. Sajnos én igen messziről, Ka- rancskesziről, Salgótarján mellöl kerültem ide, s most hogy ilyen drága a benzin egyszerűen nem jutunk el a rokonokhoz. Pedig két kocsink is van.- Akik itt laknak a telepen, kérnek-e önöktől segítséget?- Jönnek, jövögetnek; vigye el őket az uram Paksra, Tolnára bevásárolni, hozza haza a gyógyult beteget a kórházból. Szívesen elmegy, csak a benzinköltséget kell kifizetni. Eszter ura, Attila panaszkodik:- Már lassan megtanulok evezni, annyi itt a zsír.- Sípos komának hív itt engem a legkisebb gyerektől a legöregebb emberig mindenki, ugyanis van vagy száz keresztgyerekem, ha nem több. Némelyiknek már unokája is született. Most disznóölésre nyolcán jöttek segíteni, csak úgy barátságból.- Kihez fordul, ha anyagilag megszorul?- Olyan nálam nincs. Ötezer a nyugdijam, azt kell beosztani, de a són és a keleti fűszereken kívül én nemigen veszek a boltból semmit.- Mindent tud a faluról. Ki itt a leggazdagabb és ki a legszegényebb?- Na látja, ezt éppen nem tudom. Pedig nekem már az üknagyapám is itt született 1836-ban, abban a házban, ahol most én is lakom. Mi minden családi dolgot feljegyeztünk a Bibliába, s ha megakad az emlékezet, csak fel kell lapozni. ... és a révész A gyufásskatulyánál is apróbbnak látszik a komp, amely éppen a vizen vesztegel. A révésznek viszont rengeteg a dolga: mire itt a jó idő, minden rendben legyen. A házban oldalára fektetve az ártábla, fejemet félrehajtva olvasom rajta a feliratot: „Molnár és fia bt”. Ifjú Molnár Sándor a családi betéti társaság egyik tagja.- Január 12-e óta béreljük a kompot az önkormányzattól. Versenytárgyalást írtak ki, amire hárman jelentkeztünk: egy pesti révész, a túlparti kocsmáros, meg mi. Megnyertük: havi harmincezer a bérleti díj, az üzemanyag és az összes többi kiadás a mienk. Sajnos a jég miatt állnunk kell: zajlik a Duna. Amilyen hamar csak lehet, elindulunk, a komp rendben van már, egy hónapig javítottuk.- Emelik az árakat, akárcsak a mohácsiak?- Emelni inkább a színvonalat szeretnénk, a régi árra csak pár forintot teszünk. Mielőbb meg kell javítani a komplejárót, hisz naponta 100-150 kocsi fordul meg rajta, ha jó az idő. A kompnak négy családot kell eltartania, tehát nem sokat vesztegelhetünk. Bevételünk eddig még nem volt, csak kiadásunk: húszezer forint kauciót és 90 ezer forint biztosítékot tettünk le.- Kölcsönt kellett kérniük?- Nem, azt nem, volt elég alaptőkénk.- Kihez fordulnak, ha bajba kerülnek?- Az állami gazdasághoz, most is vasárnap a kompon dolgozott a hegesztő. Mi viszont kedvezményesen visszük át a gazdaság járműveit a túlsó partra. Egyébként most, hogy hazaköltöztem Szekszárdról Gerjenbe, látom, hogy mennyire összefog itt mindenki, baráti, haveri alapon megy minden. Sőt, hogy úgy mondjam: most mikor kevesebb a pénz, szegényebb a nép, még inkább összetartóbbak, segítőkészebbek az emberek. Mert hát ki tudja? Ma nekem, holnap neked. Berci jön, a szomszéd, a büféskocsi tulajdonosa, és kérdi: mikor indulnak már, mert vinni kell az akkumulátorokat. Maul Albert egyelőre csak büféskocsival, de szintén vállalkozó. „Nagy itt az élet, főleg nyáron, vasárnap délután. Jönnek a falubeliek is, megisznak egy üveg sört a melegben. A túlsó parton a révnél négy kocsmáros is meg tud élni, úgy gondoltam, hogy én is próbálkozom. Először egy kis kocsmát építenék, aztán majd meglátnám.” A révész felüti a fejét, és folytatja ott, ahol abbahagyta:-... mert például ha Sípos kersztapám lő egy vadat, felállítjuk a bográcsot, megfőzzük és közösen megesszük. Aztán meg ha én fogok halat, szólunk Sípos keresztapámnak: jöjjön, mert fő a hal. Hát így van ez itt minálunk... Megakad a szó. Sípos koma erre réges-régi történeteket mesél, például az öreg cigányról, aki fát lopott, és a jágernek Babai Géza főjegyző nevét mondta be, de az nem árulta el a kalocsai bíróságon, mert igen szerette Boros Lajost, a vicces cigányembert, akit kukoricafosztáskor mindehova hívtak, s egyéb dolga nem volt, csak leült és mesélt...- Mi most a legnagyobb gondjuk?- A Duna. Nekünk itt a Duna mellett a Dunából kell megélnünk, a folyó meg csak zajlik. Egymásra torlódnak a jégtáblák, veszélyes ilyenkor átmenni a vízen. Kegyetlen a világ ilyenkor a Dunán, de hát reménykedünk: olvad hamar, s biztonságosan átjutunk a túlsó partra. D VARGA MÁRTA Aranyból is, zsírból is csöppen FOTÓ: BAKÓ JENŐ Gerjeni kapcsolatok Nézze meg, elég sárga-e mára tepertő - invitál a bogrács mellé.- Szép. Lehet beleönteni a nyers tejet. Eszter ugrik, s egyszerre beleönti a két deci tejet a forró zsírba. Sisteregve, habosán ömlik a zsír a sárba, mire a semmiből előterem Maris néni, csapkodja a kezét és kiabál: nem egyszerre, kortyonként kell önteni a tejet! Gyurka szomszéd már másodszor jön: „adjatok még egy doboz gyufát, nem tudok begyújtani". No, hisz - gúnyoljuk kórusban: igencsak megtanulhatott az asszony mellett tüzet rakni! „Semmi sem sikerül, soha semmi sem sikerül” - kesereg Gyurka szomszéd, de Attila megnyugtatja: kifutott a zsír, de hát hiába, az aranyból is csöppenik. Felevickélünk a töltésoldalra, panorámát nézni. Végig az egykori cselédsoron minden lakás tetején antenna, pipál a füstölő, a szénkupacok mellett hatalmas akácfarakások. Ennivaló van, tévé van, fa van - akik itt laknak, nem éheznek, nem fáznak, és ez is valami. A vadász... Téli hétköznap délelőttiét éli a falu, amely itt sok más településtől eltérően rendkívül mozgalmas. A házak kapujában seprűnyélre támaszkodó szomszédasszonyok beszélgetnek, púpozott szatyrokat akasztanak a bicikli kormányára, s kerekeznek haza a férfiak, az iskolakapun színes ruhákba öltöztetett gyerekek szaladgálnak kifelé. Körbejárjuk a falut, szépek, csinosak, gondozottak a régi házak is. „Komplejáró” - olvassuk az egyik táblán, irány tehát a komp. Szürke és törtfehér a Duna, csupasz nyárfaágak meredeznek a partján az ég felé, s mérhetetlenül bánatosak a szomorúfűzek is. A révészházban a fehérre mázolt szekreternek támaszkodva zöld alkalmi öltözetben álldogál a nyugdíjas vadász, Sípos Sándor. Öreg a faragott puska, fiatal a nyugdíjas; dús fekete hajában tán ha két-három ősz hajszál virít. Nem csoda: legényember.- Pedig megértem egyet-mást. Katonakoromban megfáztam, úgy hogy 44 kilósán jöttem haza a miskolci honvédkórházból. Egy évig gyógyulgat- tam, majd mivel édesapám meghalt, rám maradt a 6 hold föld, meg a szőlő. Aztán téeszesítettek, én fuvaroztam, majd 22 évig voltam kalauz az Akövnél. Szívgyulladásom lett, úgy hogy 1987-ben mentem nyugdíjba, rokkantba méghozSípos koma, a legényember zá. Négy éve meghalt az édesanyám, azóta egyedül élek.- Miért nem nősült meg soha?- Kérték a kezemet, de ilyen kezet nem lehet csak úgy odaadni! Udvarolni udvaroltam én mindenhol - tolja pajkosan a homlokára a kucsmát a vadász -, van olyan utca a faluban, ahol három helyre is. De mit csináljak, ha nem termett nekem való asszony a nagyvilágban? Nem vagyok azért olyan elhanyagolt, disznót vágok minden évben, csirkét költetek, tyúkot tartok, zöldséget termelek, vadászvizsgát tartok, meg van énnékem házicicám is!- Mindig eljön ide a révészházba?- Most éppen a vadlibákat várom. Igaz, hogy inkább hajnalban, meg este mozognak, de azért napközben is ezerével szállnak a vetésre. A liba vadászatát meghosszabbították február 15-ig, úgyhogy nemcsak zavarhatjuk, hanem lőhetjük is.- Mint egyedülálló ember, kire számíthat?- A jó istenre, magamra, a rokonaimra és a jó barátaimra.- Ki a legjobb barátja?
