Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-16 / 40. szám

6 NÉPÚJSÁG 1991. február 16. Százhúsz éves siralomvölgyön keresztül Az emeletes Európához, avagy parasztházak krónikája Hét végi beszélgetés dr. Hoffmann Tamással a Néprajzi Múzeum főigazgatójával- A Sárközben, de gondolom más tájakon is, az emeletes la­kóházakat palotának nevezi a népnyelv. Ebben a Tolna me­gyei néprajzi egységben ma is megtalálhatók ezek az építmé­nyek, amelyek a módosabb pa­rasztgazdák tulajdonai voltak, és a századfordulón épültek. Mindez magával hozta a kultú­ra változását is.- Ezt korántsem kell tipikusnak tekinteni Európában. Vannak je­lentős területek kontinensünk tele­pülésövezeteinek nagyobb ré­szén, ahol a parasztok is emeletes házakban élnek. Arra vonatko­zóan, hogy miért és mióta alakult ki, megoszlanak a vélemények. Ab­ban legtöbb szakíró megegyezik, hogy földrészünk legrégibb eme­letes házai a bizánci kultúrkörben épültek fel és talán a Kaukázuson túlról, meglehet egyenesen Per­zsiából terjedtek el. Toronyházakat már a rómaiak is építettek a koló­niákon, de ezek elsősorban erődít­mények voltak: I- Ezek hozzájárultak a lakás- viszonyok átalakításához?- Ezt nem állítom, mindenesetre a mediterráneum ókori városaiban és az Alpokon túli tartományok közigazgatási központjában már voltak emeletes lakóházak is, nem­csak többszintes középületek ma­gasodtak fel hozzávetőleg kétezer évvel ezelőtt. Sietek hozzátenni, hogy ebben az időben a vidékiek, elsősorban a földművesek még csaknem mindenütt megőrizték a barbár lakás- és épületkultúra ha­gyományait kontinensünkön. I- Ez az épületek szerkezeté­ben, alaprajzi elrendezésében is jelezhető.- A Földközi-tenger mellékén rendszerint földszintes, gyakorta kövekből falazott nyeregtetejű, többnyire egysejtű vagy kétosztatú épületekben laktak. Voltak olyan vidékek is, ahol kör alaprajzú kuny­hókat kedveltek. Északnyugat-Eu- rópában, a német síkságon egyet­len közös tető alatt élt ember és az állat. Az épület belső terét ritkán ta­golták és a padlásteret sem tartot­ták szükségesnek elválasztani a ház belső terének tömegétől. I- A lakáskultúra változásait a társadalomban, az emberek szociális helyzetében bekövet­kezettváltozásokkal is nyomon lehet követni.- Amikor a veremházak lakói sík falú házakba költöztek, ezt a szo­ciális helyzetük javulása idézte elő. Többnyire telektulajdonosok lettek ezek a jobbágyok, átörökíthető bir­toklásuk emelte életszínvonalukat és ezzel egy időben meg is tették az első lépéseket a városok pia­caira vezető úton. I- Helyezze ezt el az időben, hogy az olvasók érezzék, nem napjaink politikájáról van szó, de aktualizálható.- Meglehetősen nagy a valószí­nűsége annak, hogy a középkor derekáig, jószerével talán a 13. században lehet határt vonni, ek­kor egyes vidékeken a városi mes­teremberek megjelentek a falvak­ban. Szokás lett a tehetősebb pa­rasztok igényei szerint nagyobb és kényelmesebb lakóházakat, szak- 'iparosokkal építtetni. Észak­Olaszországból kiindulva, az Alpok hágóin átjutva Közép-Európában ekkor kezdtek olyan parasztháza­kat építeni, amelyekben kályha és kémény állt, tehát belső térelvá­lasztó falakkal és padlásfödémmel elrekesztett szoba volt, amit eleinte a mindennapi használattól, igye­keztek megkímélni, de ezzel csak a polgárokat és a nemeseket utá­nozták.- Ha csak a Sárköznél mara­dunk, akkor mindez a közel­múltig vezethető, hiszen alig pár évtizede, hogy például bá- taszéki kőművesek jártak lakó­házakat építeni a környező te­lepülésekre és bár a módjuk megvolt a gazdáknak, de való­ban kímélték az'új szerzemé­nyüket a mindennapi haszná­lattól és inkább e mögé az épü­let mögé építettek egy kiseb­bet, ahova bezsúfolódott az egész család. A tiszta szobá­nak, vagy ahogy erre felé mondják az első háznak - ésö- ház - a mai napig felfedezhető a szimbolikus tartalma. Min­dent egybevetve a „paraszthá­zak emeletei a kultúra maga­sabb régióiban épültek... A földszintes falu méltán vethető össze az urbanizált Európa fa­lusi szegénységének építkezé­si szokásaival...” idézem az ön dolgozatát, ami két évvel eze­lőtt született: Az emeletes pa­rasztház címmel. Hogy került ön a néprajzzal kapcsolatba?- Budapesten születtem és élek. Olyan körökben mozogtam diák­koromban, ahol az érdeklődésem a népi kultúra iránt nőtt és az egye­temen módom volt ilyen irányba szakosodni. Talán a lényege ennyi és két évtizede vagyok a Néprajzi Múzeum vezetője.- Honfitársaink közül sokan át- meg átjárták Európa váro­sait, de élményeik között ritkán hallhattunk arról, hogy egy-egy ország Néprajzi Múzeumában szerezték azokat. Ez nem vád és inkább az érdekel, hogy a mi Néprajzi Múzeumunk milyen kapcsolatban áll más népek hasonló gyűjteményeivel. A be­szélgetésünk elején, a paraszt­házak ürügyén többször hivat­kozott európai vonatkozásra, széles körű ismeretének jelét adva.- A Néprajzi Múzeumot 1872- ben létesítették a Nemzeti Múzeum néprajzi táraként, Xantus János volt az első igazgatója. AII. világhá­borút követően önállósult a mú­zeum. A mi gyűjtőkörünk két fő te­rületet fed le. Egyik az egyetemes néprajzi munkaterület, tehát az Eu­rópán kívüli kollekciókat jelenti. Itt több mint negyvenezer műtár­gyunk van. Ez abban az összefüg­gésben érdekes, hogy tőlünk dé­lebbre, a balkáni államokban nin­csenek ilyen jellegű gyűjtemények. Prágában lényegesen kisebbet ta­lálni. Lengyelországban sincs. Le- ningrádban van. A Baltikumban szintén nincs, a finneknél sem. Svédországban, Dániában a né­met nyelvterületen és mindjárt a szomszédban Bécsben van egy, a miénket sokszorosan meghaladó gyűjtemény. Következésképpen mi beletartozunk azon országok sorába, amelyeknek megadatott a lehetőség, hogy az Európán kívüli területeket valamilyen mélységben megismerjék. ■ - Melyik a másik gyűjtőkör?- A Kárpát-medence kultúrájá­nak, tárgyi emlékeinek kutatása, gyűjtése. Közel százötvenezer mű­tárggyal rendelkezünk. Kiemelkedő a kerámiagyűjtemény húszezret meghaladó műtárgyszámmal. Textil­gyűjteményünkben negyvenezer tárgy található. Az archívumunkban kétmillió lapnyi följegyzésben van, és zenei tár is. Kodály és Bartók gyűjté­seivel. Utóbbi a múzeum munkatársa is volt. Több mint háromszázezer fényképet tömörítő fotótékánk van. Dokumentumfilmeket mi magunk is forgatunk. Jelentős - és európai vi­szonylatban egyik leggazdagabb - a szakkönyvtárunk. Több mint ötszáz intézménnyel vagyunk cserekap­csolatban. I- Ezeket hallgatva nyomban arra kell gondolni, hogy milyen anyagi vonzata van mindennek?- Mint a legtöbb kulturális intéz­ménynek, nekünk is komoly anyagi gondjaink vannak. Az igazság az, hogy a múzeum története egy száz­húsz éves siralomvölgyön keresztül vezet. A régi iratokat lapozva a pana­szok özönével találkozni. Különösen a két világháború között volt nagyon rossz helyzetben a múzeum, vala­mint a Rákosi-korszakban. Most meg kell húzódni a takarónk alatt, bár ebben van némi gyakorlatunk. I- Nemzetközi összehasonlí­tásban is nyilván kevés a rendel­kezésre álló pénzösszeg.- Valamennyi múzeumnál az a ' legnagyobb gond, hogy a működés­re elmegy a pénzünk 90 százaléka és a műtárgy beszerzésre, könyvtár gyarapítására, kiállítások rendezé­sére a megmaradt 10 százalék na­gyon kevés. A legutóbbi évtizedek­ben kialakult az a gyakorlat, hogy mi­nél több kiállítás legyen. Különösen a megyei múzeumi szervezetekre vo­natkozott ez.- A kortárs képzőművészeti kiállításokkal kapcsolatban ma­gam is tanúsíthatom, így volt ez megyénkben is egészen addig, amíg ki nem épült egy intéz­ményhálózat, ami átvette ezt a szerepet Gondolok a művelődé­si házakra. A múzeumokban, úgy érzem, megfelelő történelmi táv­latnak kell lenni. A kortárs művé­szet esetében inkább kereske­delmi értékről beszélhetünk.- Igen, a múzeum szavatol. Histori­kus értékeket mutat be, őriz... Ez olyan pénzeszközöket emészt fel, amit nehezen lehet összeszedni. Egy ördögi körbejutunk, ha ezt feszeget­jük, mert ha azt mondjuk, hogy keve­sebb múzeumot tartok fenn, és a meglevőknek így több pénz marad, pontosabban maradt volna a tevé­kenységükhöz. Viszonta polgároso­dás fokmérője volt, az urbanizáció fejlődését jelezte, ha egy város mú­zeumot avatott. Presztízsérték volt.- Itt zárul kör. Olyan kérdések is fölvetődnek, hogy a múzeu­mok számának növekedésével, a szakalkalmazottak száma is nőtt Érdekképviseleteik műkö­dése külön fejezetet követel...- ...bár megmondom őszintén, a működésük eredményességét nem látom. Sok főhatóság pillanatnyilag az önszervezéssel foglalatoskodik, így nem lehet partner egy dialógus­ban. Személy szerint nekem a kor­mányhatóságokkal egészen cse­kély az érintkezésem, a korábbi évekhez viszonyítva, mint például, amikor a szabadtéri múzeumot épí­tettük Szentendrén. Akkor nagyon sokan nem, vagy nehezen értették meg annak anyagi vonzatát. Egé­szen primitív magyarázatokkal akar­tak védekezni az állagmegóvás te­kintetében. Arra hivatkoztak, hogy a parasztok évente egyszer, kétszer kimeszelték a házat és kész. Nem er­ről van szó. Azok ott nem paraszthá­zak, hanem múzeum. Következés­képpen mások a működési költsé­gei. Akár Angliában, Svájcban, vagy épppen Magyarországon vizsgáljuk a múzeumi helyzetet, mindenütt látni kell, hogy antagonisztikus ellentét van a múzeumok felelős vezetői és az őket fenntartani akaró, vagy kény­szerülő gazdaságvezetők, tisztség- viselők szemléletmódja között. Ez aligha változik a jövőben. I - Köszönöm a beszélgetést. DECSI KISS JÁNOS A HIT VILAGA „Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korinthusbeiiekhez, 14,10. Nagyböjt 1. vasárnapja „ Tartsatok bűnbánatot!” (Mk 1, 12-15) Jézus nyilvános működése kez­detén ezekkel a szavakkal fordul a világhoz: „Tartsatok bűnbánatot!” A még régebbi szentírásforditások és a legújabbak a görög eredeti szöveget így értelmezik: Térjetek meg! Vagyis: alakítsátok át gondol­kodásmódotokat: ti. az emberi gondolkodásról az isteni gondol­kodásra. A két kifejezés fedi egy­mást: a bűnbánat igazából a gon­dolkodás, az ítélkezés átalakítása. A bűnbánatban úgy nézünk tet­teinkre, ahogy Isten néz rájuk. Isten pedig a földi dolgokról való gon­dolkodásmódját parancsaiban fe­jezte ki. Azok a tetteim, amelyek nélkülözik az Isten parancsaival való egyezést, azok a bűnök. Es ha Istenhez akarom tetteimet igazíta­ni, akkor bűnbánatot kell tartanom. Jézus tehát azért jött, hogy meg­tanítson bennünket Isten szemével nézni a világ és az élet dolgaira. Egyszer elárulta, hogy mi a véle­ménye az emberi gondolkodásról: „Ami az emberek előtt kiváló, Iste előtt utálatos” - mondja a farizeu­soknak. (Lk 16,15) De hát nem Isten alkotta az em­bert és benne a gondolkodás ké­pességét? És a világot magát is nem az Isten teremtette? Honnan van tehát az ellentét az isteni és az emberi gondolkodás között? És azt kell felelnünk, hogy itt lép be a Sá­tán az emberi történelembe. A Sá­tán vette rá az embert, hogy tanul­jon meg Istent kikapcsolva gondol­kozni, és cselekedni. Jézus nem­egyszer a világ fejedelmének ne­vezi, mert az ördög azt akarja, hogy az ő, vagyis - és ez a kísértő benne - a teremtmények látóhatáráról ítéljük meg a dolgokat. Ha nem Is­ten szemével nézzük az életet, ak­kor a véges lét elégtelensége mu­tatkozik, reménytelennek, földhöz­ragadtnak érezzük életünket. Ezért kell most a nagyböjt elején bűnbá­natot tartanunk, megtérnünk: Is­tenre kell hangolni gondolkodá­sunkat, cselekedeteinket. PÁPAY JÓZSEF Kinek az emléktáblája...? Szekszárdon naponta ezrek men­nek el a megyeszékhely talán leg­szebben restaurált épülete, az evan­gélikus templom és eklézsia mellett. A templomkaputól balra eléggé ne­hezen olvasható tábla hirdeti Sztá- ray Mihály emlékét. A nehéz olvas­hatóság rövidesen megszűnik, mert egy evangélikus kőfaragó vállalta a tábla restaurálását Mi csak a jelen­legi formájában tudtuk fényképün­kön megörökíteni. Azzal a szándék­kal, hogy legalább néhány sorban ismertessük olvasóinkkal, hogy ki volt Sztáray Mihály? Kezdetben ferences szerzetes, aki nem akárhol, hanem Páduában szerzett magiszteri fokozatot. Ké­sőbb egy sárospataki főúr udvari papja lett és részt vett a mohácsi csatában. Ezt követően, nem tudjuk melyik évben, vagy években történ­hetett megismerkedése a reformá­cióval, Luther tanaival, melyeknek buzgó híve, terjesztője, agitátora lett Ezt nem kell a manapság nem szo­katlan tagkönyvcserékhez hasonló­nak elképzelni, hanem súlyos lelki tusák eredménye volt Ö maga Bara­nya alsó részében, Laskón kezdett el gyülekezeteket alapítani, majd ké­sőbb az akkor (is) nagyon fontos Tolnára került A 600 lakosú mező­városnak a XVI. században iskolája, könyvtára volt és templomában, a tü­relmes törökök hozzájárulásával, felváltva hirdették az igét a katoliku­sok és evangélikusok. Sztáray azon­ban nemcsak tanított, prédikált, ha­nem színdarabokat is írt, nem akár­milyen szókimondással, elsősorban a „fapapok” ellen. Ma sem akármi­lyen értékű magyar stílusban 1511- ben így vallott saját tevékenységéről: „Már teljes hét éve, hogy a török uralom alatt álló alsóbaranyai Laskó városban Isten akaratából elsőként és teljesen egyedül elkezdtem a ke­reszt igéjének hirdetését Azóta a Duna és Dráva mindkét oldalán 120 gyülekezetei alapítottam a Szentlé­lek és a testvérek segítségével, akik az Úr gazdag és már túlérett gyümölcsé­nek learatására ide siettek... Krisztus, akit nemcsak a ma­gyarok, hanem az összes többi nemzet is megvetett, feje lett a török zsarnokság által elnyomott és a többi nemzettől sor­sára hagyott Ma­gyarországnak. Le­gyen hála tehát Is­tennek, aki a szolgaságban szabad­ságot, a sok megalázásban a belső nemességet, Krisztus ellenségeinek diadalával szemben nekünk a halál és a pokol feletti győzelmet ajándé­kozta...” Az idézett sorokban, a mély vallá­sosság mellett, ma sem nehéz ész­revenni az időszerűségét mit sem vesztett nemzetféltést és a magyar­ság szeretetét Sztáray Mihály 1575-ben halt meg. Működése színhelyén, Tolnán, ma nincs evangélikus templom. Em­léktáblája ezért került a reformáció 450 éves emlékünnepén néhai Né­meth Gyula lelkész életműve, a szek­szárdi templom falára. ORDAS IVÁN Megkezdődött a böjt Az egyházi naptár soron következő üdvtörténeti ese­ménye a húsvét, melynek ünnepköréhez hozzátartozik a felkészülési időszak, a böjt, mely negyven napig tart. A farsangi mulatság végén, hamvazószerdán véget ért a felhőtlen vigadozás, és kezdetét vette az önmegtartóz­tató életmód. Ilyenkora buzgó hívők távoltartják magukat a finom ételektől - elsősorban a hústól nem fogyaszta­nak részegítő italokat és tartózkodnak a nemi élettől is. Az egyház a történelem során amilyen elnéző volt a po­gány farsangolással és a hozzá kapcsolódó kicsapon­gásokkal szemben, olyan keményen bánt el a böjt meg­szegőivel. Akinek gyermeke - számítások szerint - a böj­ti időszakban fogant azt komoly pénzbírsággal sújtották, s ha nem tudta kifizetni, akkor bizony mehetett a börtön­be! Az Ószövetség korában mózesi törvény írta elő az en- gesztelés napi böjtöt mely a legkiemelkedőbb az őszi ünnepek sorában. Később böjttel emlékeztek meg a je- ruzsálemi templom szentélyének pusztulásáról is, mely a mai napig a legnagyobb gyász és szomorúság minden zsidó ember számára. Ugyancsak böjti nap előzte meg a purim ünnepet, mely az Eszter könyvében leírt csodás megmenekülés története, s melyet zsidó farsangként emlegetnek. A keresztény böjt eredete Jézus Krisztus szolgálatá­nak kezdeténél keresendő. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, s mi­után az Ördög kísértésének is ellenállt, megkezdte földi működését. Tanítványai a mai napig azért böjtölnek, mert úgy gondolják, hogy a test nélkülözése a lélek művelését eredményezi, s ezáltal nemesebbé lesz az egész ember. A Biblia megemlíti a farizeusokat akiket Jézus is kár­hoztatott képmutató viselkedésükért Ezek az emberek mindent a vallásosságnak rendeltek alá, s a törvény betű szerinti értelmezésével sokszor kegyetlenül viselkedtek embertársaikkal. Vakbuzgalmukra jellemző, hogy ér­demszerző cselekedetként hetente kétszer: hétfőn és csütörtökön böjtöltek. Más vallásokban is létezik a nagyböjt szokása. Legis­mertebb a mohamedánok ramadán ünnepe, amikor napkeltétől nagynyugtáig nem vehetnek magukhoz táp­lálékot. Ám az esti ágyúdörgéstől reggelig annyit ehet­nek, amennyi beléjük fér. A keresztyén böjt nem önmagáért való. Célja, hogy elősegítse az ember Isten felé fordulását vagy hogy el­nyerje az Úr kegyelmét és áldását küldetésének teljesí­téséhez. A böjt megtanít az alázatosságra, az Istenre való ráhagyatkozásra. A protestánsok között néhány felekezet elutasítja a böjtöt mivel Jézus nem parancsolta meg követőinek. Mások ragaszkodnak hozzá, mivel Jézus Krisztus - szol­gálatának megkezdése előtt - maga is böjtölt. Van olyan vidék, ahol a reformátusok - a böjt elleni tiltakozásuk je­leként (még nagypénteken is) ínycsiklandozó falatokat fogyasztanak, jelezvén ezzel, hogy ők Krisztusban nem rabságot hanem szabadságot nyertek. Vajon kinek van igaza? Az a hívő, aki úgy érzi, hogy Is­tennel csak úgy lehet teljesebb kapcsolata, ha böjtöl, ak­kor tegye meg. De ne feledkezzen meg arról, hogy nem szabad ezzel dicsekednie, hanem szép titokban kell azt cselekednie, különben a gőg és tetszelgés bűnébe es­het Aki viszont úgy gondolja, hogy számára nem szük­séges a testi nélkülözés, mert enélkül is zavartalan kap­csolatot tart az Úrral, az ne kényszerítse magát a böjtre. De ne feledkezzen meg a lelki elcsendesedésről, a Biblia tanulmányozásáról és a napi imádságról, különben az Istennel meglévő jó kapcsolatát nem erősíti, hanem gyengítl! KOMPÁN ZSOLT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents