Tolnai Népújság, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-13 / 37. szám

2 NÉPÚJSÁG 1991. február 13 Mikor „írta le” a Szovjetunió Kelet-Európát? (Folytatás az 1. oldalról.) Dasicsev professzor jelenleg Ber­linben ad elő és egyre több részletet árul el - legutóbb például a Der Spie­gelnek - a szovjet külpolitikai gon­dolkodás genéziséről. Rebellis téte­leit már a hetvenes évek közepén el­kezdte hangoztatni, egyelőre még az intézet falain belül. Kiindulópontja az volt, hogy a kitűzött céloknak arány­ban kell állniuk a megvalósítás lehe­tőségeivel. A Szovjetunió egyre zihá- lóbb tüdővel próbálta megvalósítani ambiciózus céljait. Dasicsev olyan külpolitikai koncepció mellett állt ki, amely kerüli a konfrontációt és meg­szabadítja az országot a fegyverke­zés fullasztó terhétől. A fejletlenebb Szovjetunió társadalmi termékének sokkal nagyobb hányadát ölte a fegyverkezésbe, hogy tartsa az ira­mot: negyven éven át nemegyszer a 25 százalékát, miközben az Egyesült Államokban ez az arány hat száza­lék, a többi NATO-ország esetében 3-4 százalék. „Halálra fegyverkez- tük magunkat, de mi vagyunk a hibá­sak, mert belementünk ebbe az ut­cába - érvel a professzor. - Gép­gyártó iparunk hetven százaléka szolgálta a hadiipari komplexumot. Negyven évig éltünk e nyomás alatt - ez ellentmond az ép emberi észnek, s mindenekelőtt saját érdekeink­nek”. Melyek voltak szovjet részről a második világháború utáni fegyver­kezés primátusának okai? Dasicsev szerint ideologikus, messianisztikus elképzelések, nagyhatalmi megszál­lottság és az uralmon lévők korlátolt­sága. Az a véleménye, hogy a fenye­getettség a Nyugat részéről csupán ürügy volt, üldözési mánia. S nem­csak a Nyugat sorakozott fel a Szov­jetunió ellen. „Csaknem az egész vi­lág ellenünk fordult, a Nyugat, Japán, Kína, még Jugoszlávia is. Ha egy nagyhatalom elkezdi uralmi szféráját más országokra is kiterjeszteni, a külvilág ellenáll, összefog az agresz- szor ellen. Az, ami 1939-ben Német­ország ellenében megtörtént, 1945 után megtörtént a Szovjetunió eseté­ben is.” Dasicsev a nagy nyilvánosság előtt 1988 májusában jelent meg gondolataival, a Lityeraturnaja Ga- zetában leközölt cikkével. Ennek alapját a szovjet vezetés számára ké­szült jelentés alkotta, amely a hideg­háború és a szembenállás okaival foglalkozott, elemezte Sztálin és utó­dainak külpolitikáját. Fél évvel koráb­ban volt a vezető diplomaták és tudo­mányos munkatársaktanácskozása a külügyminisztériumban. (Itt hang­zott el Sevardnadzénak ma már gya­korta bírálttézise arról, hogy nemzet­közi téren le kell mondani az osztály­harcról, s az általános emberi érté­keket kell az első helyre állítani.) A moszkvai professzor, úgyis mint a külügyminisztérium tudományos tanácsának elnöke javasolta, hogy amennyiben Moszkva megváltoztat­ja hozzáállását a háború utáni status quóhoz, mertabból számára több te­her, mint előny származik, meg kell változtatnia a megosztott Európáról, a megosztott Németországról vallott felfogását, felül kell vizsgálnia a ke­let-európai szovjet dominanciát. „Németország-politikánk nem felelt meg már a realitásoknak. Az NDK- ban növekvőben voltak a társadalmi és országos feszültségek. Megol­dásként több variánst ajánlottam, köztük a két német állam konföderá­cióját, de az egyesülést is”. Dasicsev bevallja, hogy elképze­lései nem arattak sikert. „Mindenki nekem ugrott, és heves vitákra került sor a (külügyminisztériumi) konfe­rencián”. Az 1988 végén tartott köz­ponti bizottsági tanácskozáson ugyanez volt a helyzet. Ennek ellené­re Gorbacsov és Sevardnadze ha­marosan a hivatalos politika rangjára emelte a Dasicsev-téziseket. „Gor­bacsov legnagyobb érdeme abban áll, hogy 1989 elején proklamálta: minden ország szabadon választ­hatja meg útját, kiállt az önrendelke­zési jog mellett, s mindez lemondást jelentett a Brezsnyev-doktrináról, a beavatkozásról Lengyelország, Ma­gyarország és Csehszlovákia bel- ügyeibe. Kelet-Európa országainak függetlenségével az NDK elvesztette politikai-stratégiai értékét. Ezt az ál­lamot már nem lehetett megtartani. A katonai beavatkozás pedig minden tekintetben a peresztrojka végét je­lentette volna”. A többit, legalábbis úgy véljük, már ismerjük. SARKADI KOVÁCS FERENC (Bonn) Erőteljesebb érdekvédelmi munkát ígér az Okisz új elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) Szeretnék elérni - fejtette ki Sü- meghy Csaba -, hogy a kormány vegye figyelembe javaslataikat, és az őket érintő kérdésekben nélkü­lük ne szülessen döntés. Éppen ezért az Okisz az eddigieknél is szorosabb kapcsolatot kíván kié­píteni a Pénzügyminisztériummal, a Nemzetközi Kapcsolatok Minisz­tériumával, az Ipari és Kereskedel­mi Minisztériummal, valaminta Mu- kaügyi Minisztériummal. Csak így válik lehetővé, hogy az Okisz idő­ben „hallassa hangját”. Az Okisz új elnöke kifejtette azt is, hogy az ország több ezer ipari szövetkezetének sajátos érdekei vannak, ezek érvényesítése mellett azonban számos olyan általános probléma érinti a szektort, amely­nek mihamarabbi megoldása a többi érdekképviseleti szervezet számára is fontos. így például a kormány négyéves gazdasági programja, a piaci versenyt segítő etikai kódex, illetőleg a létrehozan­dó érdekképviseleti törvény egy­aránt fontos a kisiparosoknak, a vállalkozóknak és a kiskereske­dőknek. Ezért a jövőben az Okisz szoro­sabb együttműködést kíván kiala­kítani a társ-érdekképviseleti szer­vezetekkel: az Iposz-szal, a VOSZ- szal, a Kisosz-szal. Magyar „turisták” - német vám Kétezer pulóvert kobozott el a német vám a napokban magyaroktól. Mint a müncheni Süddeutsche Zeitung keddi számában beszámolt róla, 31 magyar állampolgár összeállt, autóbuszt bérelt, majd a határhoz közel az egyik magyar kötöttárugyárban minden egyes „turista” 50-100 női 'pulóvert vásárolt. Az árut - írta a Süddeutsche Zeitung - Szászországban, az utcán akarták értékesíteni. A német vámosoknak feltűnt, hogy a buszban ural­kodó elviselhetetlen hőség ellenére mindenki vastag takarót terített a tér­dére. £z ellenőrzésnél kiderült, hogy minden ülés alatt pulóverekkel megtömött táskák lapulnak. Miután az áru lefoglalása miatt az egész vál­lalkozás értelmét vesztette, a magyarok hazaindultak - írta a Süddeutsc­he Zeitung. A Varsói Szerződés megszüntetése - Foglalkoztatáspolitika - Fegyverüzlet Az Országgyűlés keddi munkanapja (Folytatás az 1. oldalról.) A képviselő tájékoztatásul el­mondta, hogy a tavaly júniusban Londonban alakult Interparlamen­táris Tanácsé testületének munká­jában egyaránt részt vesznek zsidó származású és nem zsidó képvise­lők. Feladatuk az esetleges anti­szemita megnyilvánulások figye­lemmel kisérése, illetőleg az azok­ra való együttes, nemzetközi rea­gálás. Kérte, jelentkezzenek azok a törvényhozók, akik részt vennének a magyar tagozatban, amelynek munkájában megítélése szerint az ország és a parlament tisztuló lég­körét is igazolnák. A kisgazda Zsíros Géza ezt kö­vető felszólalásában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallga­tóitól kapott levél tartalmát ismer­tette képviselőtársaival. Az egyete­misták felhívták figyelmét arra: a falvak lakói kiábrándultak, várako­zók. Sürgetik a földkérdés rende­zését, amely - mint hangsúlyozzák a levélben - nem pártpolitikai ügy, hanem a jövő, a magyar élet múlik azon. Megvilágították: drámai és kilátástalan az agrárhallgatók helyzete, akik egy „netán sosem­lesz” termelési rendszer játéksza­bályait sajátítják el az universita- son. Napirend előtt kért szót Antall József miniszterelnök is, bejelent­ve, hogy hétfőn - hasonlóan a Var­sói Szerződés többi kormány és ál­lamfőjéhez - levelet kapott Mihail Gorbacsovtól. Felolvasta a levelet, amelyben a szovjet elnök egyebek között megfogalmazta: „A Varsói Szerződés minden résztvevője egyetért abban, hogy a politikai ta­nácskozó testület 1990. júniusi ülé­sén elért megállapodásokat, az eu­rópai biztonsági és együttműködé­si értekezlet párizsi csúcstalálko­zója eredményeinek összfüggésé- ben kell megvalósítani. A kormány­meghatalmazotti bizottság által el­végzett munka lehetővé teszi, hogy már a közeli időben lépéseket te­gyünk a VSZ katonai struktúráinak lebontására, és ezt a folyamatot 1991. április 1-jéig befejezzük.” Ami a varsói paktum tagállamai közötti kapcsolatok további fejlő­dését illeti, a miniszterelnök közöl­te: álláspontunk szerint azokat fo­kozott ütemben kétoldalú alapokra kell helyezni, minden esetben fi­gyelembe véve az új belső és nem­zetközi körülményeket. Egyúttal bejelentette azt is, hogy a szovjet fél kifejezésre juttatta: vál­tozatlanul Magyarországon ren­deznék meg, a Varsói Szerződés honvédelmi és külügyminiszterei­nek részvételével, azt a tanácsko­zást, amelyen megfogalmazhatnák a VSZ katonai struktúrájára vonat­kozó döntést. Ezt az értekezletet várhatóan még február végén, 25- e körül megtartják Budapesten - mondotta Antall József. A miniszterelnök szavai, s az azt követő számos ügyrendi indítvány után az Országgyűlés hozzákez­dett a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvénytervezet határozatho­zatalához. A hosszú, részletes sza­vazási procedúra során a plénum mintegy 90 módosító indítvány sorsáról döntött, s azoknak végül csaknem felét elfogadta. Az immár végleges formába öntött, nyolc fe­jezetre tagolódó törvényjavaslat el­sősorban a szűkebb értelemben vett foglalkoztatáspolitika alakítói­nak - az állam, a munkaadók, vala­mint a munkavállalók és azok ér­dekképviseleti szerveinek - jogait és kötelezettségeit rögzíti. Ugyan­akkor szabályozza az említettek­hez szorosan kapcsolódó területe­ket is: így hozzájárul a vállalkozá­sélénkítéshez, elősegíti a szakkép­zésnek a munkaerőpiac szükség­leteihez való alkalmazkodását, s rendelkezik az érdekegyeztetési rendszer szabályozásáról. A törvény egyebek mellett ki­mondja: a foglalkoztatás elősegíté­se és a munkanélküliek ellátása során nem szabad hátrányos meg- különböztetést tenni a munkaválla­lók között nemük, koruk, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük és munkavállalói érdekképviseleti szervekhez való tartozásuk miatt. Rögzíti azt is, hogy a foglalkoztatási feszültségek megoldására állami munkaerőpia­ci szervezetet kell országosan ki­építeni, amelynek szolgáltatásait minden munkavállaló és munka­adó ingyen igénybe veheti majd. A törvény határoz továbbá arról, hogy az Érdekegyeztető Tanácson belül a foglalkoztatási érdekegyez­tetés ellátására Munkaerőpiaci Bi­zottság alakuljon; a megyékben pedig működjenek Megyei Mun­kaügyi Tanácsok. A lakosságot leginkább érdeklő­érintő rendelkezések sorában a törvény megszabja, hogy kik és mely esetekben kaphatnak támo­gatást képzésükhöz, s több intéz­kedéssel segíti a munkanélküliek vállalkozóvá válását is. Rögzíti emellett a létszámleépítések sza­bályait: kimondja például, hogy az a legalább 30 dolgozót foglalkozta­tó munkaadó, amely fél éven belül dolgozói létszámát legalább 25 százalékkal, vagy legalább 50 fővel tervezi csökkenteni, e döntéséről köteles tájékoztatni a munkavi­szony felmondását megelőző há­rom hónappal a megyei munka­ügyi központot, valaminta munka­helyen működő érdekképviseleti szervezetet. Emellett pedig minden olyan lét­számleépítésnél, amely 30 nap alatt legalább tíz embert érint, a munkaadónak a felmondást meg­előzően 1 hónappal informálnia kell az érintett dolgozókat és az ille­tékes munkaügyi központot. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat vitáját meg­szakítva a törvényhozás a jugo­szláviai fegyvereladási ügy megvi­tatására tért át. A törvényhozást Antall József kormányfő tájékoztatta Katona Ta­más külügyi államtitkár belgrádi út­járól és arról a kormányjegyzékről, amelyet a jugoszláv kormány kép­viselőinek nyújtott át. A miniszterelnöki nyilatkozat után Balogh György (FKgP) ismer­tette a Honvédelmi és a Külügyi Bi­zottság együttes - többségi - ál­láspontját. (A Honvédelmi Bizott­ság elnöke előrebocsátotta: a ru­tinüzlet lehetőséget adott arra, hogy egyes jugoszláv körök ma­gyarellenes agitációt fejtsenek ki; az ellenzéknek pedig alkalmat nyújtott a kormány bírálatára.) Az együttes jelentés a többi között megállapítja: a bizottságok tudo­másul veszik a kormánynak azt az álláspontját, miszerint a szokásos­nak tekintett fegyverüzlet engedé­lyezése során eljárási mulasztás történt; az ügy nyilvánosságra ke­rülése után pedig hibák fordultat elő annak kezelésében. A két bi­zottság a maga részéről lezártnál1 tekinti az ügyet. Ezután a frakcióvezetők kaptat szót; az ellenzéki pártok képviselő hevesen bírálták az ügyben érin­tetteket. Jelentéselfogadás - incidenssel Az Országgyűlés végül is több­órás, indulatoktól sem mentes vita után elfogadta a Külügyi és a Hon­védelmi Bizottságnak a jugoszlá­viai fegyvereladással kapcsolatos együttes jelentését. Ugyanakkor a plénum elvetette azt a két képvise­lői indítványt - Kövér Lászlóét (Fi­desz) és Szent-lványi Istvánéi (SZDSZ) -, amely egy parlamenti ad hoc vizsgálóbizottság létreho­zását javasolta a fegyvereladás kö­rüli személyi felelősség tisztázása érdekében. Szintén elutasította a képviselők többsége Kőszeg Fe­renc arra vonatkozó indítványát, hogy a fegyverkereskedelem a jö­vőben kerüljön parlamenti ellenőr­zés és felügyelet alá. Antall József miniszterelnök a szavazás eredményének ismere­tében köszönetét fejezte ki a Ház­nak, és hangsúlyozta: bízik abban, hogy megnyugtatóan rendeződ­nek a magyar-jugoszláv kapcsola­tok. A vitában elhangzottakra ref­lektálva kijelentette: nem kíván rea­gálni a kormánytagok felelősségét firtató ellenzéki támadásokra. Csu­pán Tamás Gáspár Miklósnak vá­laszolt, mégpedig idézve a Los An­geles Times egyik januári számá­ban vele közölt interjút, hozzátéve: reméli, hogy az abban foglaltak - azaz a magyar kormány irredenta színekben való feltüntetése - fél­reértésen alapulnak, és a szabad- demokrata képviselő helyreigazí­tást kezdeményez az amerikai lap ellen. Tamás Gáspár Miklós erre vála­szolva kijelentette: egyáltalán nem adott nyilatkozatot a Los Angeles Times-nak. Hozzátette viszont, hogy a miniszterelnök már koráb­ban üzenetet küldött számára, mi­szerint: amennyiben kemény han­got üt meg felszólalásában, úgy is­merteti a plénum előtt az amerikai lap cikkét. Ekkor váratlan incidens zavarta meg a vitát: a szabaddemokraták padsoraiból egy képviselő - mint később kiderült, Gulyás József - közbekiáltásában zsarolónak ne­vezte a kormányfőt. A „Zsarol a mi­niszterelnök!” közbekiáltást vissza­utasította maga Tamás Gáspár Mik­lós is, majd Gulyás József is szót kért, és megkövette Antall Józsefet. A Missouri 1986-ban készült felvétel a Missouri nevű amerikai csatahajóról, amely iraki megerősített állásokat lőtt Kuvait déli részén. A Missouri az ameri­kai hadiflotta négy lowa osztályú csatahajójának egyike, amelynek pa­rancsnoki hídján fogadták az amerikai katonai vezetők 1945. szeptem­ber 2-án Japán kapitulációját. Az 1986-ban történt felújításakor kapott 36 cm vastag páncélborítása szinte sebezhetetlenné teszi. Különleges­sége a 16 hüvelykes óriáslöveg, amelyből percenként két lövést lehet leadni. Az 1227 kg-os lövedékek 38 km-re repülnek. (TELEFOTÓ-MTI KÜLFÖLDI KÉPSZERKESZTÖSÉG) Gyémánttolvajok után nyomoznak Ajkán Csökken a motorbenzin és emelkedik a gázolaj ára Gyémánttolvajok után nyomoz az Aj­kai Városi Rendőrkapitányság. A bűnö­zők nem ékszereket, kincseket vittek el, hanem nagy értékű gyémántbetétes szerszámokat az ajkai Kristály Kft-től. A gyár vezetőinek tájékoztatása szerint az éj leple alatt feltehetően a háztetőn átju­tottak be a csiszolóba, ahol a dolgozók saját munkaszekrényükben őrzika spe­ciális szerszámokat. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kedden közleményben je­lentette be, hogy szombattól lite­renként 2 forinttal csökkenti a ben­zinárakat, tovább nő viszont a gáz­olaj és a tüzelőolaj ára. A közle­mény szövege a következő: Amint azt az üzemanyagok fo­gyasztói árának 1991. január 17-én végrehajtott emelésekor jeleztük, termékeink termelői árának rende­zése - figyelembe véve a forint 15 százalékos leértékelését is - to­vábbi fogyasztói áremelést tesz szükségessé. Az elmúlt egy hónap piaci árai­nak elemzése alapján a motorben­zinek esetében némi áremelés vál­tozatlanul indokolt lenne, de - fel­tételezve a benzinek tőzsdei árai­nak további csökkenését - az OKGT saját kockázatára, eredmé­nye terhére - csökkenti az árakat. A motorbenzinek fogyasztói árai az Áfor-hálózatnál február 16-án, szombaton nulla órától az alábbiak lesznek: AB 86 51,00 forint/liter, AB 92 54,00 forint/liter, Eurosuper 55,00 forint/liter, AB 98 57 forint/liter. Az Érdekegyeztető Tanács hatá­rozatának megfelelően 1990. októ­ber 30-án a gáz- és tüzelőolajok termelői árait lényegesen a világ­piaci árak által indokolt szint alá csökkentették. A január 17-i ár­emelés ellenére - ami csak az adó növelésének fedezetét biztosította - ez a probléma megmaradt, idő­közben a forintot is leértékelték. A jelenlegi árak veszteséget okoz­nak, a kőolajfeldolgozó iparban nem alakulhatott ki gazdasági egyensúly. A termelői és fogyasztói árak emelése elengedhetetlen. A szük­séges és indokolt árat azonban csak több lépcsőben kívánjuk elérni. Február 16-án, szombaton nulla órától a motorikus gázolajok és tüzelőolajok fogyasztói árai az Áfor-hálózatnál a következők lesz­nek: közepes kéntartalmú A-B gáz­olaj 37,00 forint/liter, közepes kéntartalmú C gázolaj 38.00 forint/liter, kis kéntartalmú C gázolaj 39,00 forint/liter, könnyű kénmentes F20/40 fű­tőolaj 37,00 forint/liter. Korábbi jelzésünknek megfele­lően február 16-án, szombaton nulla órától a HTO (háztartási tüze­lőolaj) fogyasztói ára is nő, az új ár 17.00 forint/liter.

Next

/
Thumbnails
Contents