Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-02 / 1. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. január 2 Tv-napló Nárcisz és Psyché Ez már a második Psyché, három folytatásban, csaknem öt órán át, Csapiár Vilmos és a rendező Bódy Gábor írta Weöres Sándor Psyché című könyve alapján, ami rendhagyó alkotás, s bármit gondoljunk is róla, azt el kell ismerni, hogy remekmű. A könyv alcíme: Egy hajdani költőnő írásai. A költőnőt Lónyay Erzsébetnek hívják, grófkisasszony, akit cigányok neveltek, atyafiság- ban van Bihari János cigányprímással s életét Zedlitz bárónéként végezte. 1795. január 27-én született s 36 éves korában, 1831. március 25-én halt meg: férje kocsijának kerekei alá zuhant s a lovak halálra gázolták. Mindez Weöres Sándor leleménye, aki a Psychének is nevezett hölgy helyett verseket írt, összeállította életrajzát. Psychét tehát képzelt alak, költői lelemény, akit Weöres képzelete pontosan meghatározottkorba, történeti személyek közé helyezett. A könyv lapjain találkozunk Széchenyivel, Wesselényivel, Kisfaludy Sándorral, Kazinczy- val, még Beethovennel is, s mindenekelőtt egy elfelejtett, érdekes költővel, Ungvárnémeti Tóth Lászlóval, akit Weöres Sándor nagyon szeretett és sokra becsült. Tóth László 1788 és 1820 között élt, magyar és görög verseket írt, s Bécsben halt meg, kolerában, bár annak idején sokan gondoltak öngyilkosságra. Versei fenn kőitek, magasan szárnyalok, bár néhány kortársa támadta is „érzékisége" miatt, Tóth azonban, aki ekkor már Bécsben orvosnövendék volt, nem is válaszolt ezekre. Őbelé szerelmes Lónyay Erzsébet, azaz Psyché, aki helyett Weöres írt verseket, az elsőt 1808 tavaszán, Gabónak, édes öccsének, az utolsót 1830-ban, Nápolyban. Psyché inkább érdekes, mint jó költő, mindvégig megmarad a korabeli verselgető úrilányok színvonalán, de Weöres nem is egy elfelejtett lángészt akart felfedezni, - kivéve Ungvárnémeti Tóthot - egy hajdani költőnő alakját öltötte magára, vele élte át derűsen romlott kalandjait és a kort, melyben nagyon sok szereplőt felvonultat és kitűnően jellemez. Nincs terem a Psyché méltatására, egyébként is elvégezték már mások, mert 1972 óta, amikor először megjelent, nagy irodalma van. Csak annyit: a Psyché hiteles történelmi környezetbe helyezett költői játék, s Toldy Ferenc úrhoz címzett verses levél éppúgy található benne, mint tréfás erotikus disztichonok „a vas pálya sorompó kitalálásáról”. Csapiár Vilmos és Bódy Gábor forgatókönyve, igaz, Weöres könyve „nyomán ” készült, erről alig vesz tudomást. Ez a három estére való tévéfilm teljesen átfogalmazza az eredetit, meghagy egyes motívumokat, újakat komponál bele, s az egészet a valóság fölé emeli, ingatagul misztikus magaslatokba, mintha kevésnek tartaná Weöres Sándor költői leleményét. Az alapszöveg, vers és próza így végül csak ürügy lesz valami egészen másra, de ezzel elveszik az eredeti kedvessége, költői bája. „A meg-lepett szeretők" című vers - a pajzán történet Kazinczy levelezésében is olvasható - itt nem illik szervesen a történetbe, pedig Weöres-Psyché hosszú prózai kommentárral is kíséri, sőt vers is szól az ifjú Wesselényivel. A példákat folytathatnánk, s a hiányokért alig kárpótolnak a nagyon szép képek, mert mit szépítsük, ez a Psyché helyenként terjengős, sőt unalmas is. Aki olvasta Weöres zseniális könyvét, bizony, bizony csalódik. A szereplők időnként mintha nem tudnák, hová tévedtek. Patricia Adriani cigányos szépség, de nem Weöres-hősnő, a szegény Udo Kiér időnként oly ijedten néz, mint akinek a vizsgán Ungvárnémeti Tóth Lászlóból kell felelnie, s ezt a nevet most hallja először. A film sokáig hevert, ki tudja, miért? Azóta Bódy Gábor is eltávozott, Weöres is, s kérdés, mit szólnának ehhez a tíz év előtti alkotáshoz. Mi három estén át kerestük a költőt és Psychét, de valahol a háttérben álltak, félhomályban, gomolygó felhők között. Közben átóvakodtunk az új esztendőbe, petárdák ugyan durrogtak, de más nem történt. A szilveszteri műsort bízvást nevezhetjük akár a kommersz filmek fesztiváljának is, no de ha ennyire futotta. Szerencsére a városi tévé derűs műsorral kedveskedett a szekszárdiaknak, sok ötlettel, játékkal. Szerkesztői túljutottak a tanulóidőn, komolyan kell őket venni. Finomítanivaló még akad, az ötletekkel gazdaságosabban kell bánni, ennyi vendéget sem kell meghívni, a kérdések legyenek tömörebbek, a telefont pedig mielőbb meg kell javíttatni. Az osztályzat így Is jeles, jól szórakoztunk s ez is volt a cél. CSÁNYI LÁSZLÓ Megértő házasság Beszélgetés Udvaros Dorottyával A zongorára támaszkodik, s közben lüktet benne a ritmus. Mozog a körömcipöje, a csípője; ütemesen billenti előre-hátra a fejét. Aztán odaszalad a mikrofonhoz és énekel. A közönség önfeledten tapsol. Alig akarja elengedni kedvencét. Igen, mormolom magamban, igazi nő. S mi több: színésznő. Öltözőjében erről kezdjük a beszélgetést.- Előny ezen a pályán, ha valaki nő?- Nem tudom. Szerintem mindegy. Bizonyos helyzetekben egy nőnek is lehet könnyű, máskor pedig nehéz, akár a férfiaknak.- Nem fél attól, hogy beskatulyázzák egy szerepkörbe?- Tudom mire gondol... De amíg fiatal az ember és csinos, nyilvánvaló, hogy könnyűvérű hölgyeket osztanak rá. Nem vagyok naivaal- kat; mit osszanak rám? Majd később beleöregszem az anyaszerepekbe...- Szépnek tartja magát?- Egy színésznő attól szép, hogy tehetséges. Ebben hiszek.- Hogyan óvja testi-lelki kondícióját?- Nagy keservesen megpróbálok reggel nyolckor vagy kilenckor tornászni; meghalok közben. Iszonyatos. És megszervezni, hogy jöjjön valaki, aki a gyerekre vigyáz... Nehéz. Egy külföldi színész például meg tudja csináni azt, hogy egy bizonyos feladat elvégzése után, amelyért jól megfizetik, egy-két hónapig nem dolgozik. Olvas, sétál, úszik, tornászik. Nálunk nagyobb a hajtás.- Melyik tulajdonságáról szeretne leszokni?- Pontatlan vagyok. Folyamatosan elkések mindenhonnan, és ez borzasztó. Állandóan ideges vagyok, mert tudom, hogy már késésben vagyok. Akik várnak rám, azok a pokolba kívánnak, hogy miért nem vagyok már megint ott, már megint miért nem tudtam pontos lenni. Pedig újra és újra elhatározom, hogy most aztán...- Beszéljünk a szerelemről; arról a szerelemről, amely a színházhoz fűzi.- Fantasztikus társulatnál kezdtem Szolnokon, s nagyon jó rendezőkkel, Paál Istvánnal, Csiszár Imrével, Horváth Jenővel dolgozhattam együtt. Pestre, a Nemzetibe az a két rendező hívott - Zsámbéki Gábor és Székely Gábor - akiket abban a pillanatban az ország legjobbjainak tartottam. Aztán a Katonában, mi mind a harmincketten választottuk egymást. Olyan volt, mint egy szerelmi házasság.- Tart még a szerelem? A jó házasság végül is akkor jön létre, amikor a házastársak elnézik ugyan egymás hibáit, de azért meg is nevezik azokat, és segítik a másikat. Jó, hogy egy ilyenfajta perióduson is átesnek.- Az ön helyzete stabil ebben a házasságban. Sőt!- Na, látja, én azzal sem foglalkoztam soha, hogy az én helyzetem milyen.- Mert azért nem is nagyon kellett...- Ebben igaza van. De amikor elmentem szülni, akkor mindenki azt mondta, hogy te nem félsz, hogy jön helyetted a Básti Juli, és nem fogsz szerepet kapni? Azt válaszoltam: nem félek. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, és verhetetlen vagyok, hanem mert bízom azokban az emberekben, akikkel együtt dolgozom. Akik, úgy gondolom, nem csupán három évig használnak, s utána eldobnak, és nem azért hívtak, hogy rám osszanak négy szerepet, aztán már nem is kellek. Nyilván láttak bennem fantáziát távlatilag is. És amennyiben én, ha kisebb szerepet kapok, s azt is becsületesen megcsinálom, mint nemrégiben például a Játékosban, akkor ezeknek az embereknek a bizalma továbbra is tart. S azt mondják, hogy legközelebb főszerepet kapsz. És ez így megy a többieknél is.- Jelentős filmszerepek állnak ön mögött. A Ripacsok, a Te rongyos élet.. Mit profitált ezekből?- A népszerűségem egyértelműen a filmeknek köszönhető. S magabiztosabb lettem abban, hogy esetleg filmezni is tudok valamennyire. Van például olyan kollégám, aki fantasztikusan jó színész, és még nem forgatott. Most pedig együtt fogok vele filmezni, és érzem a szorongást benne, hogy meg fog-e felelni. És én nem értem: mit izgul, hisz olyan jó színész, hogy nem igaz. Néhány technikai dolgot ugyan másképp kell csinálni, de arra hamar rájön az ember, pláne, ha jó a rendező. Szóval nálam nem így volt, mert viszonylag hamar elkezdtem forgatni. Szerencsére.- Ön színészgyerek. Mit hozott otthonról?- Azt, hogy számomra ez a pálya nem illúzió volt, nem egy elképzelt világ; én jobban ismertem a fonákját, mint az elejét. Ezt hoztam otthonról, s ezt nagyon köszönöm. Nem kellett csalódnom, mert tudtam, nem arról van szó, hogy kimegyek a színpadra, szép vagyok, és a közönség tapsol. Hanem, hogy hetek, hónapok telnek el, amikor úgy nézek ki, mint a mosogatórongy, a rendező üvölt rám, és azt mondja, pocsék vagyok, még mindig nem jó, amit csinálok. A partnerem szemén látom, hogy nincs velem kontaktusa, nem tetszik neki, amit csinálok. Kínlódom, gyötrődöm... És aztán egyszer csak, nem is értem, hogyan van ez, hogy ég a lámpa, és festék van rajtam, és tapsolnak. Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon nehéz munka. SZENKOVITS PÉTER Czika László felvételei A csurgói gimnázium pályázata A csurgói Csokonai Vitéz Miháh Gimnázium 1992 tavaszán ünnepi fennállásának 200. évfordulóját. E nagy ünnepségre készülve, az ala pító Festetich György hagyatéké nak szellemében pályázatot hirde olyan, tudományos igénnyel meg írt, 20-60 oldal terjedelmű, eddic nem publikált müvekre, amelyek a; iskola múltját, oktató-nevelő tevékenységét, belső szervezeténeí fejlődését, kiváló tanárainak éí mecénásainak munkásságát dolgozzák fel. A pályázó személy vagi kollektíva szabadon választhatja meg a dolgozat tárgyát. A jeligés pályázatok benyújtásának határ ideje: 1992. január 31. Pályadíjak: tízezer, nyolcezer, és hatezer forint. A bírálóbizottság í pályadíjak számát növelheti, illetve külön jutalmakat is odaítélhet Részletes felvilágosítást a gimnáziumtól kérhetnek az érdeklődők 8840 Csurgó, Széchenyi tér 9. Rekviem a cigány- zenekarokért Nem vagyok muzikális, de szeretem a zenét. Az igazi cigányzené is, amit társadalmi fejlődésünk égi bizonyos álszemérmes korábar (fütyülve Kodályra) szerettünk nép zenének nevezni. Kellő zeneművészeti ismeretek híján igazán nincs semmi jogom a bel- és külhoni füleket ilyen vonatkozásban vájtab- bakká tenni. Sokakkal együtt mégis vallom, hogy néhai Csorba Géza bácsit éppúgy élmény volt hallgatni itt Szekszárdon, mint az időközben sajnos ugyancsak néhaivá vál Kiss Jenő barátomat. Utóbbit és együttesét (nem „bandáján) a Magyar Televízió is felkérte egy szereplése a simontornyai vár történelmi környezetében. Tolna megyében nincs többé magas színvonalú cigányzenekar A gazdasági körülmények - közismerten balszerencsés - összejátszása folytán megyénk egyetlen I osztályú éttermében, a Gemenc- ben Burai Ferenc prímás és Boros Ferenc bőgős december 31-ér befejezte pályafutását. így az utolsó cigányzenekar is. Ami természetesen nem gyászjelentés, bál idegenforgalmi szempontból furcsa „befektetésnek” tűnik. Még akkor is, ha napjainkban nem az érzelmek beszélnek, hanem a pénz O.l Megalakult a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság A TIT országos székházában a múlt év végén megalakult a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság. Az alakuló közgyűlésen nyílt szavazással egyszerű szótöbbséggel elnökké választották Rostás Farkas György költő—újságírót, ügyvezető igazgatóvá Karsai Ervin pedagógus-újságírót. A jelen lévő tagság és az alapító tagok egyhangúlag kinyilvánították csatlakozási szándékukat a TIT országos szervezetéhez. A társaság célja: a cigány nyelv és kultúra ápolása, háromnyelvű lap indítása (magyar- cigány-beás román), cigány ismeretterjesztő könyvsorozat indítása. Elsődleges céljaink közé tartozik még a cigányok identitástudatának megőrzése. Kérnek minden szervezetet és intézményt, támogassák alapítványukat, melynek címe: Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Tímea Alapítvány, 1078 Budapest, Murányi u. 17. II. emelet 17. Telefon: 122-5923. MNB: 218-98316, csekkszámlaszám: 512-027008-1. Az orra akár a Chevrolet alkatrésze Dustin Hoffman-sorozat a televízióban Naná,, majd a Magyar Televízió műsorszerkesztőségének ne volna ennyi sütnivalója, hogy a világszerte - nálunk is - oly népszerű filmszínésznek, Dustin Hoffman- nak a filmjeiből sorozatot indítson! Gondolom, a legtöbb olvasó megérti a „naná!” kezdést. Ezt a nem éppen elegáns kiszólást ő, illetve az Esőember című remek filmjének telibe találó magyar fordítója hozta újra divatba széles e hazában. A sorozat a múlt év november 3-án kezdődött, az Éjféli cowboy vetítésével. A válogatás markánsan bizonyítani fogja, milyen sokoldalú művész Hoffman, mennyire otthonosan mozog a legkülönbözőbb figurák bőrében. Hogy valójában milyen? Egy amerikai lap írta róla: „Kicsi, mindössze 168 centiméter. A haja mint egy kambodzsai házikó szalmateteje. Az álla és az orra: egy 1948-as Chevrolet alkatrészei. A szeme kitömött sólyomra emlékeztet. Mindez bizony zavaró - az első pillanatban. Aztán játszani kezd, és elemi erővel keríti bűvkörébe a közönséget.” Hogyan lehet valakiről ilyeneket írni? Vagy olyanról szabad, akiért nem kár, ha ki is nevetik, vagy olyanról, akit annyira szeretünk, hogy semmi sem árthat neki. A gátlásos, a nőket imádó, de társaságukban félszeg fiatalembernek, mire elvégezte Lee Stras- berg híres színészképző iskoláját, a pszichológusok megnövelték önbizalmát. Olyannyira, hogy sikerrel játszotta meg a nőfalót. 1958-ban kapta meg a diplomáját, és a Broadway-n játszott szerepeivel hamarosan felhívta magára a figyelmet. Jöttek a filmajánlatok, először kisebb szerepekre, majd Jack Nicholson neki adta a Diploma előtt főszerepét. Két évre rá elnyerte az Oscar-dijat a Kramer kontra Kramer főszerepéért. Azóta évente átlag egy filmet forgatott, a mostani sorozatban szereplőkön kívül a többi között ide tartozik A kis nagy ember, Az elnök emberei, az Agatha, a Pillangó, az Esőember. Karrierje tehát, mondhatni, zökkenőmentesen iveit felfelé. Magánélete kevésbé volt zavartalan. 1969-ben feleségül vette Anne Byrne balett-táncosnőt, akitől Jennifer Celia nevű leánya született. Tíz évig tartott ez a házasság. Hoff- mant egy ideig gyakran lehetett együtt látni Charlie egyik angyalával, Kate Jacksonnal. Aztán megismerkedett a 25 éves Lisa Gottse- gennel. A világsztár nyomban beleszeretett a nála 18 évvel fiatalabb, frissen diplomázott jogásznőbe. A következő nyáron összeházasodtak, egy évvel később született Rebecca leányuk. A művész ki-kirándul a színpadra. Nagy sikerrel játszotta például Az ügynök halála Willy Lomanjét. „Kezdő színész koromban folyton azt hallottam, hogy .született kamasz’ vagyok. Meg azt, hogy ha majd beérek, betöltőm a negyvenet, akkor kapok igazi karakterszerepeket. Most pedig szeretném megőrizni a fiatalságomat, ameddig csak lehetséges” - nyilatkozta. Nos: a karakterszerepek sorát eljátszotta már az idén 54 esztendős művész. De kamaszos báját is jórészt sikerült megőriznie. Ma már az élvonalban van, a legjelentősebb filmszínészek között. Hogy méltán, arról meggyőződhetünk a filmjeiből készült sorozatból is. ERDŐS MÁRTA Dustin Hoffman a Krämerben (1979)
