Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

1991. január 2. Kisvállalkozók oldala NÉPÚJSÁG 5 Vállalkozás, piac, tőzsde, privatizáció, érdekvédelem, adózás A félelem éve? Talán még soha nem féltünk ennyire a ránk kö­szöntő új évtől, mint most, 1991 kezdetén. Miben is bizakodhatnánk? Hiszen drasztikus áremelkedé­sek lesznek szinte minden területen és nincs rá esély, hogy a jövedelmünk kövesse az árakat. Ami eddig történt a politikában, az nagyon fontos, hi­szen a rendszerváltás első lépéseként szabaddá tette az utat a további változások előtt. Ez azonban csak a kezdet, a neheze ezután következik. Nem­zetközi szinten is versenyképes, a magántulajdon túlsúlyán alapuló, hatékony gazdaságot kell létre­hozni a jelenlegi romokból. A cél tehát világos, csak a hozzá vezető utat takarja homály. Hogyan, mek­kora áldozatok árán és mikor érjük el ezt a célt? Ma még senki sem tudja. * Rendhagyó kisvállalkozói oldalunkon néhány véleményt adunk közre. Vállalkozókat és az érdek- védelmi szervezetek vezetőit kérdeztük arról, hogy milyen eredménnyel zárták 1990-et és mit várnak 1991-től. Nem várhatunk semmi jót Landauer Géza 1984 óta ma­gánkereskedő a feleségével együtt, mindketten kereskedő­családból származnak, ruhá­zattal, divatáruval foglalkoznak. Az aranykapu vásárban ezüst- vasárnapon meglehetősen gyér forgalom mellett beszél­gettünk, igaz, az időjárás sem kedvezett a sétának, vásárlás­nak.- Tavaly még egészen más volt az ezüstvasárnap. Ilyen nem fordult elő, hogy fél óráig rám sem köszön senki. Becslé­sem szerint hatvan százalékkal kisebb most a forgalom, mint egy évvel korábban. Mi, ruhá­sok vesszük észre a leghama­rabb a szegénységet, márpe­dig biztos, hogy jövőre még szegényebbek lesznek az em­berek. Megmondom őszintén, nagyon tartok 1991-től, annyi­ra rosszak a kilátások. Még azt is meggondolom, hogy marad­jak-e vállalkozó, mert lehet, hogy jobban járnék, ha bérbe adnám az üzletet. Óriási a kon­kurencia, a forgalom csökken, egyre többet kell menni az áru után is, a vevő után is és a ter­hek egyre nagyobbak. Mi régi vállalkozók vagyunk, vannak tartalékaink, igaz, na­gyon keményen meg kellett dolozni ezért. A gyerekeink úgy nőttek fel, hogy alig láttak ben­nünket, a nagyszülők nevelték őket. Nagyon sok viszont az olyan új vállalkozó, akinek nincs tartaléka, aki most indult például az újrakezdési köl­csönből. Attól tartok, hogy kö­zülük sokan bele fognak bukni az üzletbe. A kormány azt mondja, hogy ránk vállalkozók­ra alapozza a jövőt. Hát ennek nem sok jelét tapasztaljuk azon kívül, hogy igyekszik kizsebelni bennünket. Hol itt a vállalko­zásbarátság, amit ígértek? Azt hiszen, nagyon sok emberben fogytán a bizalom, a türelem. Én nem várok semmi jót az új évtől. Európai módon kereskedni zók sem ülhetnek nyugodtan a pult mögött, azok az idők el­múltak. Minden lehetőséget ki kell használni, bővíteni a kí­nálatot, a lehető legjobb árut beszerezni, a legolcsóbban és meg kell keresni a vevőt, elé kell menni, hogy észrevegye, megkívánja és megvegye amit kínálunk. Az igazi kereskedő persze nemcsak a pénzért csi­nálja, hanem azért, mert ki akarja szolgálni a vevőket. Hi­vatás ez, amit szeretni kell, csak így lehet tovább csinálni a romló körülmények között is. Jó lenne, ha 1991-ben már igazi európai módon tudnánk kereskedni, nem bénítana ben­nünket rengeteg akadály, bü­rokrácia, hátrányos megkülön­böztetés. Még távolról sincs esélyegyenlőség az állami és magánkereskedelem között, elég, ha csak az árubeszerzés nehézségeire, vagy a nyugta­adási kötelezettségre utalok. Nyilvánvaló, hogy minden tisz­tességes kereskedő azt sze­retné, ha kiváló minőségű áru­val, a lehető legjobb körülmé­nyek között szolgálhatná ki a vevőit. Van még tennivaló ezen a téren és nem rajtunk múlik, ha ez nem mindig sikerül. Ab­ban azonban biztos vagyok, hogy a kereskedelem az a te­rület, ahol egyértelműen az egyéni vállalkozóé a jövő. Sok jót sajnos nem várha­tunk az 1991-es évtől. Félek, hogy drasztikusan csökken az életszínvonal, és ezt mi keres­kedők érezzük meg leggyor­sabban a forgalom csökkené­sén. Mert hiába lesz a leg­szebb árunk, hiába a legudva­riasabb kiszolgálás, ha az em­bereknek nem lesz pénzük vá­sárolni. Falun sem könnyebb Várfy Tibor kezdő vállalkozó­nak tekinthető, hiszen még nincs egy éve, hogy a falusi tu­rizmusra tette fel életét Szál­kán. Egészségügyi problémák miatt költözött családjával Szekszárdról a tiszta levegőjű völgységi faluba, amely ideális adottságokkal rendelkezik a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégek számára. Legna­gyobb gondja egyelőre az is­meretlenség, nehéz és igen sok pénzbe kerül az idegenfor­galmi szempontból eddig nem jegyzett kisközséget bevezetni kül- és belföldön a köztudatba és más tájakról idecsalogat­ni a vendégeket. Sokat költ rek­lámra, minden elképzelhető eszközt megragad, amit sze­rény anyagi lehetőségei meg­engednek. Az első évben a kiadások és bevételek egyen­lege még negatív számot ered­ményezett, de bízik abban, hogy 1991 -ben többen jönnek, lesznek visszatérő vendégek, lassan elterjed a hírük a szálkai lehetőségeknek. Azon kívül, hogy szobákat adnak ki a turis­táknak, kutyák és prémesálla­tok tenyésztésével is foglalkoz­nak, szükségük van erre a ki­egészítő jövedelemre is.- Szerintem a legfontosabb eredmény az lehetne ebben az évben - mondja Várfy Tibor -, ha alapvető szemléletváltás következne be az emberekben a vállalkozások iránt. Sajnos, nekem nagyon rossz tapaszta­lataim vannak, rettenetes a hi­vatali bürokrácia, az illetékes urak többnyire rögtön azt né­zik, hogyan és miért nem lehet megvalósítani azt, amit az em­ber kér. Mennyivel másképp festene a dolog, ha mindenki segítőkészen állna hozzá má­sok problémájához. Mennyivel könnyebb és gyorsabb lenne az ügyintézés, a hitelfelvétel, ha irigység helyett a segítő szándék vezérelné az embere­ket. Sokan irigységgel figyelik a vállalkozókat, pedig legtöbb­jük nincs irigylésre méltó hely­zetben. Sajnos én sem. Nem is tudom, mi lesz, ha nőnek a ter­hek, ha esetleg helyi adókat vetnek ki. Nem tudjuk majd kifizetni. Szép dolog a falusi tu­rizmus, de megélni nem köny- nyű belőle. Sokszor úgy érzem, hogy munkanélküliként jobban élhetnék, de ez nem az én stílu­som. Inkább még keményeb­Nyakasné Mohai Ágnes sem kezdő vállalkozó már, hiszen 1983 óta foglalkozik virágke­reskedéssel. Azóta divatcik­kekkel is kibővítette tevékeny­ségét, így többféle áruval jelent meg a karácsony előtti arany­kapu vásárban.- Jó ötlet volt, hogy kijöttünk ide a téré a vevők elé, biztosan nagyobb így a forgalmunk, mintha az üzletben maradunk - mondta a magánkereskedő. - Egyre erősebb a verseny, nagy a konkurencia, a régi vállalko­Landauer Géza Dr. Fischer Sándor Módos István Nyakasné Mohai Agnes Várfy Tibor ben kell dolgozni és bízni a jö­vőben. Jelentős forgalomcsökkenés várható Dr. Fischer Sándor, a Kisosz Tolna Megyei Szervezetének titkára.- Meglehetősen ellentmon­dásos évet zártunk. Voltak idő­szakok, amikor kedvező felté­telekkel lehetett vállalkozói hi­telhez jutni, elsősorban az újra­kezdési kölcsönt vették sokan igénybe. Ez nagyon fellendítet­te a vállalkozói kedvet, illetve lehetőséget, emiatt a Kisosz taglétszáma 25 százalékkal nőtt, annak ellenére, hogy már nem kötelező a tagság. Sajnos jelenleg nincsenek olyan hitel- konstrukciók, amelyek kifeje­zetten a kisvállalkozókat céloz­nák meg és túl magasak a hitel­kamatok. Ezen mi úgy próbá­lunk segíteni, hogy létrehoz­tunk egy úgynevezett kölcsö­nös támogatási alapot, amely­be tagjaink ötezer forintos részjeggyel szállhatnak be. Egy-egy kiskereskedő vásá­rolhat több ilyet is és ez részje­gyenként 50 ezer forintos hi­telre jogosít, amelyet a MHB-on keresztül folyósítunk 6,5 szá­zalékos kamattal. A kiskereskedői réteg gyor­san és drasztikusan érzékeli a lakosság anyagi helyzetének romlását. Ez persze differen­ciáltan jelentkezik az egyes szakmák szerint. Forgalom- csökkenés várható a vendég­látásban, a ruházati kereske­delemben, a műszaki cikkek terén, de nő az igény az olcsó áruk, használt cikkek iránt és várhatóan több zálogház is nyí­lik. Ugyanakkor létezik egy igen magas jövedelmű réteg is, amely igényli a drága luxuscik­keket, nemesfémeket, minősé­gi ruházatot. A Kisosz igyekszik megfelel­ni a változó követelményeknek és felnőni a feladathoz, amit a gazdasági rendszerváltás je­lent. Nálunk is lesz szervezeti átalakulás, egyesületként fo­gunk működni, országos szin­ten pedig szövetséget alko­tunk. A megszokott szolgáltatá­sainkat természetesen fenn­tartjuk és persze újakon is gon­dolkodunk. Hatékony együtt­működést szeretnénk kialakí­tani a helyi önkormányzatok­kal, elsősorban új üzletek, üz­letházak építése ügyében. Sajnos, a jogszabályi, köz- gazdasági környezet területén semmilyen kedvező változásra nem számíthatunk 1991-ben. Marad a nagyon magas, 85 százalékos jövedelemadózás, jön a kötelező nyugtaadás, az adminisztrációs kötelezettsé­gek, amelyek addig is nagy terhet jelentettek, jövőre növe­kednek, az adózás új rendjéről szóló jogszabály pedig számos szigorítást tartalmaz az idei év­hez képest. Új adónemek, helyi adók is bevezetésre kerülnek, amelyek tovább rontják a vál­lalkozók esélyeit - főleg a kez­dőkét - a talpon maradásra. Márpedig igen sok a kezdő, tő­keszegény, tapasztalatlan vál­lalkozó, legutóbbi felmérésünk szerint a megyében jelenleg működő magánkereskedők 39 százaléka az elmúlt egy évben kezdett. Sajnos egyre többen kényszerülnek az anyagi ne- he'zségek miatt vállalkozásuk feladására. Egyik legfontosabb célunk tehát, hogy a kezdők nagyobb stabilitását elérjük, kedvezmé­nyek kiharcolásával. Összességében tehát igen nehéz év vár a vállalkozókra. Úgy gondolom, hogy a Kisosz- nak ott kell állnia mögöttük, hogy a terheknek legalább egy részét átvállalva tanácsadás­sal, az adminisztráció elvégzé­sével és minden egyéb esz­közzel egyengesse a vállalko­zások útját 1991-ben. Az új rend ára Módos István véleménye többszörösen is érdekes, hi­szen egyrészt maga is vállalko­zó, autószerelő kisiparos, más­részt a Szekszárd és Környéke Általános Ipartestület elnöke, valamint az országos szövet­ség, az IPOSZ alelnöke, tehát érdekvédelemmel is behatóan foglalkozik. Emellett Szekszárd képviselő-testületének is tagja, így komoly szerepe lehet a jö­vőben az önkormányzat és a vállalkozók kapcsolatának ala­kításában.- Amit én a vállalkozóknak üzenni szeretnék, az az, hogy türelemre, kitartásra biztatom őket. Számomra világos, hogy ez az ország nem kerülhet ki ebből a mély válságból más­képp, csak a vállalkozók segít­ségével. Bízzunk abban, hogy ezt fent is tisztán látják és csak idő kérdése, hogy a gyakorlat­ban is megjelenjen a vállalko­zásbarát politika a szavak után. Egyelőre nagy a bizonytalan­ság, sok a tisztázatlan kérdés akár a privatizációval, akár a hitelfelvételi lehetőségekkel, akár például a helyi adókkal kapcsolatban. Éppen ezért egy vállalkozónak ma nagyon óva­tosnak kell lennie. Nem szabad bizonytalan kimenetelű üzle­tekbe belevágni, magas kama­tokkal óriási adósságokat vál­lalni, mert nagy a kockázat, egyre több a bukás. Olyan sok minden sújtja ma a vállalkozó­kat, hogy nem is érdemes itt most részleteket kiemelni. Az biztos, hogy az 1991 -es év ne­hezebb lesz, mint az előző, ép­pen ezért egyre fontosabb va­lamilyen egység kialakítása. A vállalkozói réteg nagy gazda­sági és szellemi potenciált kép­visel, de csak összefogással tudja az érdekeit érvényesíteni. Helyi szinten is sokat lehet tenni - az önkormányzattal kö­zösen - azért, hogy könnyebb legyen vállalkozni. Erre szám­talan példát lehetne felhozni, kezdve azzal, hogy az önkor­mányzat eladja vagy bérbe ad­ja a vállalkozók által igényelt ingatlanokat, meggyorsítja az ügyintézést, a városgazdálko­dási és kommunális szolgálta­tásokat vállalkozásba adja, a városban jelentkező építési, fenntartási munkáknál előny­höz juttatja a helyi vállalkozó­kat, és még számtalan lehető­séget említhetnék. Természe­tesen mindez csak piaci viszo­nyok, versenykörülmények kö­zött képzelhető el a jövőben. Mindezeknek a lehetőségek­nek a kidolgozása az 1991-es év egyik legfontosabb feladata. Én biztos vagyok abban, és ter­mészetesnek veszem, hogy az önkormányzatok - saját érde­kükben is - minden lehető esz­közzel támogatják majd a vál­lalkozásokat. * Kemény lesz mindannyiunk számára az új év, valószínűleg az azután következő esztendők is. Csodát hiába várunk, nem lesz egyik napról a másikra ha­tékony piacgazdaság és jólét Magyarországon. Keserves küzdelem lesz, magas infláció­val, munkanélküliséggel, a sze­génység terjedésével és talán egyszer majd, ha keményen dolgozunk, tényleg kialakul az új rend. Az árát azonban meg kell fizetnünk. ÁRKI ATTILA Fotó: GOTTVALD KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents