Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

1991. január 29 4 népújság A névjegyén ez állt: okleveles gazda Emlékezés Fekete Istvánra... Gölle községben, Somogy me­gyében született 1900. január 25- én. Szülőfalujához szeretettel kö­tődött. írásaiban gyakran találkoz­tunk a kedves szülőfölddel, a so­mogyi tájjal, a csenddel, melyben esténként elmerült. „Elsüllyedtem a homályban és a csendben, és azt hiszem, valami álmos, nyugalmas boldogság dobogott halkuló szí­vemben. De ez a boldogság nem a nappalok öröme volt, inkább az ál­mokhoz tartozott, mert időtlen volt, megfoghatatlan, mégis valóság” - írta. A szülőfalu Fekete István termé­szet- és emberszeretetének simo­gató bölcsője volt. Bármilyen mesz- szire is vitte a sorsa, s temetkezett rá a múló idő, Gölle maradt számá­ra az egyetlen hely a világban, amelynek feledhetetlen emléke, békét, megnyugvást, új erőt adott. „Kerestem az utat, a patakot, a ná­dast, a cserszagú erdőt... és köz­ben - megtaláltam a Hazámat”. Ezek a sorok a Ballagó idő című életrajzi regényéből valók. Műveiben megelevenednek az emberek, azok örömei, bánatai, utak, nádasok, tavak, erdők, rétek és mezők. Lírikus alkata, tapaszta­latai és élményei teremtik meg sa­játos, egyéni stílusát. Nincs olyan írása, melyben ne tűnne ki ember­es természetszeretete. Legvégső és legfontosabb titka talán nem is más, mint a szeretet. Magyar Ferenc az Új Ember fő- szerkesztője írta róla: „Együtt lé- legzel most is a nagy nádasok haj­longó lélegzetével, együtt repülsz a dankasirályokkal, a fecskék villon­gásával és a sirályok csárogó kiál­tásával, mert minden ragyogás és minden hang, kívül és belül, márTe magad lettél. Ha felragyog előttünk a magyar táj egy-egy rejtett szép­sége, meglegyint egy mezei virág ritkán érzett illata, felszáll a rőzse füstje egy csőszkunyhó előtt: Ve­led találkozunk...” A Somogyi Néplap (Hírlap) meg­különböztetett figyelemmel kiséri és ápolja Fekete István emlékeze­tét. Leskó László írta a következő sorokat: „Csakugyan ilyen érde­kes, ennyire izgalmas, s ennyire szeretni való település Gölle? A könyv olvasója, aki már járt ott, fel­teszi magának ezt a kérdést. Mert valljuk be: mi idegenek, nem láttuk ennyire szépnek, ennyire szeretni­valónak. Egynek láttuk a sok közül. Igen ám: de saját szülőhelye min­denkinek szép az emlékeiben, bár­mekkora városban is él később.” Nemzedékek fogadták el Fekete István sajátos jelrendszerét. Mé­lyen humánus szemléletével, az emberek tiszteletével és szereteté- vel, a tiszta magyar nyelvével vált az ifjú olvasók tanítómesterévé, s így lett a göllei „Mestörpistából” - István mester!” Fekete István sokoldalúsága a szépirodalmi munkásságon belül is szembetűnő. írt regényeket, el­beszéléseket, regényes életrajzot, önéletrajzot, prózát és verseket, történelmi regényt, emlékiratokat, ami témájú műveket is. Kötetei - bármelyiket is olvassuk - élmény az olvasónak. Zsellérek, Hajnál Ba- dányban, Emberek között, Gyeplő nélkül, Tíz szál gyertya, Ballagó idő, Barangolások. Ifjúsági regényei: a Tüskevár, Téli berek, t Vük, Bo­gáncs, Kele, Lutra, Hu, Huszonegy nap. De elbeszélései is tükrözik a természet iránti rajongását: a Köd, Öreg utakon, Egy szem kukorica, Ködös utak, Őszi vásár, Rózsa­kunyhó, Tarka rét, Harangszó és a Búcsú mind-mind erről tanúskod­nak. írt tankönyvet is Halászat cím­mel. A Pepi-kert című könyve pedig tudományos mű, mely a szarvasi arborétumot mutatja be. Fekete Istvánhoz a természet, az erdő, mező fái, bokrai, szelei és vi­harai, madarai és a többi állat mind-mind anyanyelvükön szól­nak. „Mindent ismert a természet­ről, amit csak emberileg, azaz az ő szavával élve - tudósilag - lehetett. Okosan szerette, mert tudott min­dent fáiról, bokrairól, füveiről, virá­gairól, gombáiról, illatairól, élet­rendjéről, természetéről, erdő és mező minden lakójának örök tör­vényéről.” - írja róla Majtényi Zol­tán. A környezetvédelem és a termé­szetes élet szelíd prófétája volt, ak­kor, amikor az ember azt hitte, hogy a tudomány és technika majd min­dent megold. Most döbbenünk rá, hogy az ő írásai őrzik erdeinknek, vizeinknek tisztaságát, a természet örök rendjét. Tehát mondhatjuk azt, hogy ő volt az első magyar kör­nyezetvédő, aki írásaival figyel­mezteti a mai kor emberét és ezen keresztül szól a felnövekvő jövő nemzedékéhez is. Eddig összesen kilenc nyelven jelentek meg könyvei. írásainak számos idegen nyelvű kritikai mél­tatása is született, életműve hatá­rainkon túl is elismerést aratott. Fe­kete István úgy irt, hogy mindenki megértse: egyszerűen, mindenki­hez. Aki olvassa, azt érzi, hogy csak neki szól. Fia ifj. Fekete István így vall édes­apjáról: „Lénye olyan tiszta, természetes és egyszerű volt, mint írásai. Sike­rei nem ragadták el, az elismerő ünneplések nem változtatták meg magatartását. írótársait sosem kri­tizálta és azt soha az életben nem hallottam tőle... én ennél jobb (ró vagyok. Szerénységére és eredeti hitvallásához való hűségére jel­lemző névjegye, amelyen sikerei nyomán sem állt más a neve alatt, mint ez: okleveles gazda...” Életének utolsó heteit lányával töltötte, Voralbergben. „A Bodeni- tavon etette a hattyúkat, fényké­pezte a havasokat és - hazavá­gyott. A délutáni sétákon az Ache gyors sodrású havasi folyó partján kérdeztem: Ugye szép? - Szép - mondta, - de Te nem láttad a Ka­póst...” Legutóbb Fenyves Mária írt róla: „Életében szolgálta a jót, és lobo- gásra és világosságra gyújtotta azokat, akik keresték és várták a szépet, hogy örömre, szeretetre gyúljanak és gyújtsanak másokat is.” „... az idő múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, hanem örökös mint a testetlen valóság...” (Fekete István) BODÓ IMRE A privatizációról Ili. Legutóbb a privati­zálás alá eső üzletek körét ismertettük, indo­kolt tehát tájékoztatást adnunk arról is, hogy milyen üzletekre nem kötelező a privatizálás, s itt mindjárt megjegyezzük, hogy ezeknél az üzleteknél az ott folytatott tevé­kenység sajátos jellege, vagy a gazdálkodás rendjének szigorú kötöttségére vonatkozó jogszabá­lyi rendelkezések indokolják a tör­vény alóli kivétel biztosítását. Nos ide tartoznak:- azok az üzletek, amelyekben olyan tevékenységet gyakorolnak, amelyre kizárólag az állam jogo­sult,- a konvertibilis valutáért árusító üzletek,- az utazási irodák,- a gyógyszertárak,- a zálogfiókok,- a szállodát fenntartó vállalat által a szállodában működtetett üz­letek,- az üzletlánchoz tartozó üzle­tek, valamint- azok az üzletek, amelyekben a vállalat túlnyomó részben saját előállítású termékeit értékesíti, vagy azokhoz kapcsolódó szolgál­tatást nyújt. Sajátos szabályozást tartalmaz a privatizációs törvény a gyermek- és munkahelyi étkeztetést végző vendéglátóipari, jellemzően élelmi­szert árusító üzletek, továbbá a könyvesboltok értékesítésére, il­letve hasznosítására. A privatizá­cióból ezek az üzletek nincsenek ugyan kizárva, de - ellátási és kul­túrpolitikai érdekekből - csak olyan vállalkozó részére értékesít­hetők, aki vállalja, hogy az üzlet üz­letkörét meghatározott ideig, de legalább öt évig csak a települési önkormányzat hozzájárulásával változtatja meg. Ami az üzletlánchoz tartozást il­leti, megjegyzendő, hogy ide tarto­zónak azt az üzletet kell tekinteni, amely az üzletkörén belül sajátos árukínálatot, szolgáltatást nyújt, azonos értékesítési módszerrel, egységes áron folytatja az üzleti te­vékenységét, és ennek meghatá­rozójellemzői (berendezés, felsze­relés, formaruha, portál stb.) egy­ségesek. Az azonos vállalathoz tartozó, többnyire azonos profilú üzletek általában privatizálhatók, tehát nem tekintendők üzlethálózathoz tartozóknak. Amennyiben e kérdésben vita támadna, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium állásfoglalását kell beszerezni. Indokoltnak tartjuk még a figyel­met felhívni arra, hogy a törvény a privatizálásra kerülő egységekben dolgozókat - minthogy munkájuk­kal maguk is hozzájárultak az üzle­tek valós értékének megteremté­séhez - érdekeltté kívánja tenni, ezért kimondja, hogy egyező aján­latesetén előnyben kell részesíteni az üzlet vezetőjét, az üzlet dolgozó­ját, az üzlet dolgozóiból alakított gazdasági társaságot, az üzlet va­gyonával korábban gazdálkodó vállalat dolgozóját, továbbá a válla­lat dolgozóiból alakított gazdasági társaságot, végül azt, aki az ellen­értéket készpénzben megfizeti. Az üzlet, illetőleg a vállalat dolgozói­nak elegendő a versenytárgyalás megnyerése után gazdasági társa­ságot alakítaniuk, erről a dolgo­zóknak előzetesen nyilatkozniuk kell. Végül utalunk arra, hogy a ke­reskedelmi, vendéglátóipari és fo­gyasztási szolgáltatótevékenysé­get végző állami vállalatok privati­zálásáról szóló törvény az állami­lag kezdeményezett privatizáció első szakaszát jelenti, a hamaro­san következő második szakasz jogi szabályozásáról annak idején ugyancsak tájékoztatást adunk. DR. DEÁK KONRÁD STOP Tovább romlott a közlekedés biztonsága Az új illetékrendelkezések a bírósági eljárásokban 1990-ben Tolna megye útjain 767 személysérüléses közúti köz­lekedési baleset történt, az előző évhez viszonyított emelkedés soha nem tapasztalt mértékű, 26,2%-os. A balesetek során 81 emberéle­tét vesztette, 404 súlyos, 623 köny- nyebb sérülést szenvedett, össze­sen tehát 1108-an jártak szeren­csétlenül. Megyénkben egy esz­tendő közlekedési baleseteinek ál­dozatai, sérültjei összességét em­beremlékezet óta először kénysze­rülünk négyjegyű számmal jelölni. A balesetek helyszínén becslés szerint jármüvekben, rakomány­ban stb. 42 millió 655 ezer Ft anya­gi kár keletkezett, ami 85%-kal több az előző évinél. A balesetek 90%-a, szám szerint 688 járművezetők hibájából fordult elő. Legtöbbet, 628-at (mit mindig) személyszállító járművek vezetői okoztak, közülük 441 -et a sze­mélygépkocsi-vezetők. Az egy nyomon haladó járművek vezetői számláját összesen 177 baleset terhelte, legtöbb, 81 a segédmoto­rosokét, akiknek zöme 20 éven aluli fiatal, vagy idős ember. Az előbbiek közül sokan nem akar­nak, az utóbbiak jelentős hányada pedig már nem tud napjaink egyre bonyolultabb közlekedési viszo­nyaihoz megfelelően alkalmaz­kodni. Ami az évtizedek óta leküzdhe­tetlen, bűnös emberi magatartást, az ittas állapotban történő jármű- vezetést, s az így előidézett balese­tek mennyiségét illeti, a helyzet to­vábbra is aggasztó. A múlt évben 127-en karamboloztak ittasan, ami az összes baleset 16,5%-át jelen­tette. Következménye 16 halott, 64 súlyos és 95 könnyebb sérülés. Az alkoholos befolyásoltság elleni küzdelem eszköze csak a még ha­tékonyabb felvilágosító, nevelő­munka és a felelősségre vonás to­vábbi szigorítása lehet. Legtöbb, 229 baleset tavaly is relatív gyorshajtás miatt történt. Legtöbben az útviszonyokhoz nem tudtak (vagy nem akartak) kellően alkalmazkodni, de sokan voltak, akik a látási, forgalmi, vagy más kö­rülményeket értékelték hibásan. 146 esetben az irányváltoztatás, kanyarodás, haladás szabályainak megszegése, 142-szer pedig az el­sőbbség meg nem adása okozott olykor tragikus kimenetelű szeren­csétlenséget. A szabálytalan elő­zés 53 esetben torkollott általában frontális összeütközésekbe, ame­lyeknek többsége emberek életét követelte. Novemberben pl. hat előzéses baleset közül négy halá­los kimenetelű volt. Gyalogosok elütése 126 fordult elő, amelyeknek fele figyelmetlen, felelőtlen járművezetők lelkén szá­rad, másikfelét maguka szabályta­lan gyalogosok idézték elő. Az el­gázolt gyalogosok közül 12 hat éven aluli, 15 tizennégy éven aluli gyermek, s 43 hatvan éven felüli időskorú volt. Jó lenne, ha ezek a szomorú adatok járművezetőket, gyalogosokat egyaránt jobb belá­tásra bírnák, s a jövőben valósággá válna a jelmondat: „Járművel vagy gyalog, az úton társak vagyunk.” Az elmondottakból következtet­hető, hogy megyénkben 1990. év folyamán a közlekedés biztonsága tovább romlott. Az elburjánzott fi­gyelmetlenség, gondatlanság, fe­lelőtlen kockázatvállalás mellett gyakoribbá vált a durva, agresszív magatartás, a szabálykövetés hiá­nya, azok megszegése. Ezekre fi­gyelemmel legfontosabb cél a köz­lekedésbiztonság romlása okai­nak feltárása, a megelőző, ellenőr­ző munkában pedig a hatéko­nyabb módszerek, eszközök kere­sése és alkalmazása. De mindezek csak az egész társadalom odaadó, önzetlen segíteni akarása révén vezethetnek elfogadható ered­ményre. Piácsek György MKBT 1. Illetékmentesség Nem kötelezhető illeték fizetésé­re az, aki külön jogszabály szerint (6/1986. (VI. 26.) IM. sz. rendelet) költségmentességet, vagy e tör­vény szerint illetékmentességet él­vez. A személyes illetékmentesség a fél jogutódjára nem terjed ki. Az il­letékmentesség szabályai érte­lemszerűen irányadók a beavatko­zóra is. Illetékmentes a holtnak nyilvánítási, a halál tényének me­gállapításával kapcsolatos eljárás, ha az háborús események folytán következett be; a költségmentesség, vagy az il­letékfeljegyzési jog tárgyában ho­zott határozat elleni fellebbezési el­járás; a gazdálkodó szervezetek szer­ződési ügyeiben az eljárás ha a szerződést a bíróság a megrende­lő akarata ellenére nemzetgazda­sági érdekből hozza létre, módosít­ja, tartja fenn, bontja fel, vágy szün­teti meg; az eljárás, ha a bíróság az eljá­rást megindító beadványt érdemi tárgyalás kitűzése nélkül, hivatal­ból utasítja el; a bontóperben a házasság vo­natkozásában indított viszontkere­set; a megszűnt cég törlése iránti ké­relem; a választói névjegyzékkel kap­csolatos eljárás; a feltaláló, az újító, az ipari minta szerzője és közreműködője által stb. az e munkával összefüggően, illetőleg a közreműködési díjjal kapcsolatban indított polgári peres és nem peres eljárás; a gazdálkodó szervezet felszá­molásával kapcsolatos eljárás; a magánvádas eljárás keretén belül a terhelt és védő fellebbezé­se, valamint perújítási kérelme; a kegyelmi, valamint a bírósági mentesítés iránti eljárás, ha azt az elítélt, vagy a védő kezdeményezte. Illetékmentes a hagyatéki eljárás, ha a hagyaték tárgya csak az örök­hagyót megillető társadalombizto­sítási ellátás. Ingó hagyaték, vagy hagyatéki vagyonnak ingókból álló része után nem kell eljárási illetéket fizet­ni, ha- a hagyatékban gyámság - in­tézeti gyámság - alatt álló kiskorú cselekvőképességet kizáró gond­nokság alá helyezett, vagy ismeret­len helyen távol levő személy, ille­tőleg méhmagzat;- nincs ismert örökös;- az eljárás megindítását a gyámhatóság kérte;- továbbá az öröklési és ajándé­kozási illetékmentesség és ked­vezmény törvény által felsorolt eseteiben. 2. Mérsékelt illeték A törvény által meghatározott (I/ 1-1/3. pontokban ismertetett) ille­ték felét kell megfizetni, ha- a felperes keresetétől az alpe­res érdemi ellenkérelmének elő­terjesztése előtt eláll;- az alperes a követelést az első tárgyaláson azonnal elismeri, vagy a tárgyalást megelőzően a kere­setlevél átvétele után kiegyenlíti, il­letve a védekezését tartalmazó elő­készítő iratban elismerte;- a felek egyezséget kötöttek;- a fellebbező fél visszavonta a fellebbezést. Ha a per szünetelés folytán szűnt meg, az előző rendelkezések azzal irányadóak, hogy az eljárást kez­deményező, mint az illeték fizeté­sére egyébként kötelezett kérel­mére - indokolt esetben - a bíró­ság az egész illeték megfizetése alól is mentesítést adhat. 3. Illetékfeljegyzési jog Akit illetékfeljegyzési jog illet meg, mentesül az illeték előzetes megfizetése alól. Ilyen esetben az fizeti az illetéket, akit a bíróság erre kötelez. A kötelezés mértéke a per­nyertesség, illetőleg pervesztes­ség mértékétől és arányától függ. (Pp. 78. § és Pp. 81. §.) Ha az illeték előzetes megfizeté­se a félnek jövedelmi-vagyoni vi­szonyaival arányban nem álló megterhelést jelentene, mentesíte­ni lehet az illeték előzetes megfize­tése alól. Mindezen rendelkezés irányadó a beavatkozóra is. Illetékfeljegyzési jog illeti meg az ügygondnokot, a gyámhatóság ál­tal kirendelt eseti gondnokot, vala­mint azt a felet, akinek érdekében az őt megillető igény érvényesítése céljából az ügyész, vagy az erre jo­gosult szervezet indított pert. Illetékfeljegyzési jog kedvezmé­nyében az 1. pont alatt megjelölt külön jogszabály szerinti rendelke­zések alapján részesíthető az a fél, akinek eltartásáról szülője köteles gondoskodni, vagy aki házastár­sával együtt él, és csak akkor, ha a feltételek mind őrá, mind pedig szülőjére, illetőleg házastársára nézve fennállanak. Nem részesíthető e kedvez- ménybeó a fél, ha perlekedése rosszhiszeműnek, vagy már előre teljesen eredménytelennek látszik, úgyszintén az engedményesen ha valószínű, hogy az engedménye­zés a kedvezményes perlés lehe­tővé tétele céljából történt. Nem le­het illetékfeljegyzési jogot engedé­lyezni:- a házassági bontóper előtti meghallgatás iránti kérelem és a házasság felbontására irányuló kereset esetén;- a cégeljárásban;- a hagyatéki és közjegyzői eljá­rásban;- a büntetőeljárással összefüg­gő egyes kérelmek előterjesztésé­nél. A feleket jövedelmi, és vagyoni viszonyaikra tekintet nélkül illeték­feljegyzési jog illeti meg:- az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljá­rásban;- a személy életében, testi épsé­gében, vagy egészségében okozott illetőleg olyan kár megtérítése iránti igény esetén, amikor mindezek ve­szélyeztetettsége állott fenn;- a bűncselekményből, szabály- sértésből származó kár megtéríté­se iránti igénynél;- a lakásépítéssel kapcsolatos szavatossági perben;- a kisajátítási kártalanítás iránti perben;- a házassági perben, kivéve a házassági bontópert, valamint a házassági bontóperben és a há­zassági perben érvényesített va­gyonjogi igényt;- a névviselési jog megszünteté­se iránti perben;- a személyek polgári jogi védel­mével kapcsolatos perben;- az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per­ben;- a sajtóhelyreigazítási perben. A kisajátítási kártalanítási per­ben a kártalanításra jogosult fél az államigazgatási eljárásban megál­lapított kártalanítás és a bíróság ál­tal meg nem ítélt összeg közötti kü­lönbözet alapulvételével a kerese­tet részben, vagy egészben eluta­sították. A fenti felsorolás egyes eseteiben ha a kereset nem volt nyilvánvalóan eltúlzott, és az ösz- szegszerűség megállapítása a bí­róság mérlegelésétől függ, akkor részleges pervesztesség esetén is a bíróság mellőzheti a fél kötelezé­sét az illeték megfizetésénél. Összegezésként az illetékekre vonatkozó rendelkezések ismerte­tése során, valamint a költségmen­tességre irányadó jogszabály megjelölése mellett hangsúlyoz­zuk, hogy e kedvezmények csak azt a peres felet illetik meg, akinek a részére a jogszabály mindezt biz­tosította, vagy a bíróság őt kedvez­ményben részesítette. Tehát az el­lenérdekű fél pervesztességéhez mérten köteles a költségeket és il­letékeket megfizetni az államnak. Az illetékfeljegyzési jog kedvez­mény pedig csak azt foglalja ma­gában, hogy az eljárás kezdemé­nyezésekor akár az általános, akár a tételes illetéket nem kell megfi­zetni, de pervesztesség esetén a felperest kötelezi a bíróság, per­nyerés esetén pedig az alperest annak megfizetésére. Dr. Nyíró Géza megyei bírósági elnökhelyettes, bírósági főtanácsos

Next

/
Thumbnails
Contents