Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
1991. január 26. Képújság 5 Szakcsi jelentés Se mélyebb, se feketébb nem lehetne az éjszaka, pedig alig múlt este hat. Mozgás az utcákon szinte semmi. Falun korán fekvők és kelők az emberek, hétközben a televízió se nagyon tartja ébren azt, aki rendre hajnali négy, fél ötkor kel, mint az én házigazdám, Peitel Károly és a felesége. Zsuzsa asszony még megmosolyogja félelmemet, azt, hogy az alig világított Mező utcába diszkíséret- tel érkeztem éjszakázni, elibém teszi a nagy csupor tejet, karéj kenyérrel és elköszön. Megnézi még a híradót, aztán Karcsira vár a készülék kikapcsolása. Naponta ez a menetrend akkor is, ha a két kisfiú nem a néhány házzal odébb lakó nagymamánál alszik. Ott esténként valamivel szabadabb a vásár, meg lehet nézni egy-egy filmet is, ha a nagyi, aki takarítónő a dombóvári kórházban, nem délelőttös. Ha ő is korán kel, akkor takarodó. A családfő pedig ilyenkor oszt, szoroz, olvas. Most beszélgetünk. Előtte egy laza fröccs áll. Ki győzött itt?- Úgy látom, maga sincs földobva - mondja egy kortyintás után, de nem számit se igenlésre, se tagadásra. Házigazdám kivételesen fáradtnak látszik és meg se próbálja titkolni lehangoltságát. Már délelőtt tudomásomra hozta, hogy elege van a köz- ügyekből, az a rendszerváltás, ami miatt a nyár derekán olyan sokszor találkozhattunk, még mindig várat magára. Az emberek idegesek a rendezetlen földtörvény miatt, az se megnyugtató mindenki számára, ahogyan az önkormányzati választás sikerült, mert mondjam csak meg, mit szólok én ahhoz, hogy a nem valami jó emlékű Bödő Lajos tanácselnök ott volt azon a pezsgőbontáson, amelyiken „győztünk, győztünk!” csatakiáltással ünnepelték a megválasztott polgármestert?! Ugyan mit szólhatnék? Nagy János, a tanács adóügyese pártonkivüli, független jelöltként indult, a többség mellette voksolt, nyilván az ő kampánya volt szakavatottabb, összefogottabb, míg az itt létező pártoké gyanakvást ébresztőén ricsajos. Nem a cél érdekében összefogó, inkább hangza- toskodva egymás ellen feszülő. Ez mára már világos, no de tényleg nem alkalmas a vigaszra, hogy négy év múltán már a most nyert tanulságok levonásával rugaszkodhatnak neki a második önkormányzati választásnak. Még egy nyelet a fröccsböl, két korty a tejből.- Akikkel összeakadtam jövés-menés közben, azt mondják nem változott semmi.- Na látja. Mondtam én ezt már másfél hónappal ezelőtt, csak nekem nem hitte el, pedig ez a kiábrándulás egyik oka. A másik meg az, hogy ha nem csinál valamit a kormány nagyon gyorsan, bedöglik a háztáji gazdálkodás. Már én is azon gondolkodom, hogy odaállok a fialásra soros koca farához egy lapáttal és ahogyan bújnak kifelé a malacok, úgy verem őket agyon. Nincs szaporulat, kisebb a gond... Peitelék tartanak tíz anyakocát, hat lovat és nemrég egy csikót cseréltek, tehénre. A „jövevény” napi nyolc liter tejet ad a gyerekek, a szomszédság - meg a tejivó vendég - örömére. Nemrég kereken egy havi késéssel vették csak át a sertéseiket, most „csak” harminchárom sertés nevelődik az ólakban. De már most megfizethetetlen ennek az állatállománynak a takarmányozása, s még csak a reménye sem dereng annak, hogy a késésben lévő politika megállítja a háztáji gazdálkodás végromlását. A kaposvári húskombinát 6,5 millióval, a budapesti 4,5 millióval tartozik a szakcsi téesznek és gazdáknak a tavaly átvett sertésekért. Ha mit nem nézne Károly, alighahem cifrán káromkodna. Szakoson mostanában sokan kénytelenek így levezetni a mérgüket, aggodalmaikat. Maradnak, lemondanak?- Itt van aztán a nyakunkon a másik rém. Tudom mire gondol. Volt alkalmam napközben ezzel is találkozni. Az önkormányzat által kivethető helyi adók miatt fáj a szakcsiak feje is és tartanak attól, hogy az adóügyesből lett polgármester fölöttébb nagy szakértelemmel fogja levezényelni az adókivetés munkáját. Szóval, most se sokkal nyu- godtabbak az emberek, mint voltak az elmúlt év nyarán. Keringenek olyan hírek is, hogy a héttagú szenátusból két-három képviselőnek „máris ódzódik a bocskora”. Jelöltként sokkal egyszerűbbnek, könnyebbnek látták a rájuk váró feladatokat.- Olyanok azok hallja - mondotta volt egy idős asszony még délelőtt a rossz áruellátásról a nevezetes kisbolt környékén (ahol reggel kilencre már nincs se tej, se kenyér) - mint az üres kamrának a szakácsnője. Főzni kellene ugye, de miből?- Miből Bözse néni? A zsírunkból - vetette oda a kerékpárra pattanó fiatal férfi, futó eszmecserénk eddig néma fültanúja. Elmúlik tizenegy, amikor nyugovóra térünk. Károly fáradtan, én rossz lelkiismerettel, hiszen korán kel ő is, hogy besegítsen az állatok ellátásába mielőtt kimegy a téesz keverőüzemébe dolgozni. Elő a napközben alig használt jegyzetfüzettel. Vidulásra nincs okom. Ma nem sikerült találkoznom Szakoson egyetlen optimista emberrel sem. Dr. Fehér János nyugalmazott állatorvos, aki negyven évvel ezelőtt a Bácskából települt Szakosra, nemcsak a lassan gyógyuló influenzától levert. Először azt meséli el, hogy körülbelül 3-4 évre van szükség ahhoz, hogy befejeződjék a temetőnek az a rendezése, ami a nyár elején alkalmas volt arra, hogy előkészitetlenségével megossza a falu döntően más okokból ingerült lakosságát. Különben ő, a maga részéről köszöni szépen, jó célok vezették, amikor a Kereszténydemokrata Néppárt élére állt, de torkig van az értetlenséggel, akadékoskodásokkal. Hát... bizony neki is szöget ütött a fejébe ama bizonyos pezsgöbontás és nem tehet róla, az jutott az eszébe, amit az állampárt helytartói akkor kezdtek el hangoztatni, amikor az alakuló pártok nyomására a faluközpontban álló szovjet emlékműről levették a csillagot. Lépten-nyomon hallani lehetett ezután, hogy „Letűnt a csillag, de a fegyver a mi kezünkben van”.- Gondolja, hogy még most is ilyesmitől félnek az emberek?- Nem, az már nem félelem, ami most van. Rosz- szabb annál. Szoronganak, mert félni ugye valami konkrét dologtól szokott az ember, a bizonytalanság viszont szorongást ébreszt. Most pedig sok a bizonytalanság.- Mit vár az önkormányzattól?- Azt, hogy végre érzékelni lehessen a létezését, mert nem véletlen, hogy alig van aki polgármesteri hivatalnak, vagy községházának nevezi a tanácsházát. Az most is tanácsháza. Nem nagyon van vele beszélő viszonyban még a lakosság. Ezt látszik igazolni az eszmecsere is, ami Szíjártó Béla kmb-s rendőr lakásán zajlik. Ö volt az, aki még 1989 őszén tanácstagi lemondásával elindította Szakoson a rendszerváltás lavináját, pedig a mundér becsületét védelmezők mindent elkövettek, hogy a szovjet eredetű tanácsrendszert tisztára mossák és megtépázzák Szíjártó Béla emberi hitelét. Sikertelenül, mert egy évre a vesszőfuttatás után beválasztották a képviselő-testületbe. Az ő keblét se dagasztják azonban vérmes remények, egy valamiben viszont nagyon szilárd, nagyon eltökélt ez a fiatal férfi. Abban, hogy itt szolgálni kell és nem uralkodni, kegyeket osztogatni sógor, koma és elvtársi alapon...- Nagyon nehéz a kibontakozás és biztos, hogy jó darabig így lesz még, mert az önkormányzati választással, felállással csak megkezdődött a köz- igazgatás eddigi intézményrendszerének jogállamba illő kiváltása.- Akikkel eddig beszélgettem, fölöttébb pesszimisták.- Ez nem lep meg, mert az önkormányzat gondján kívül van más is bőven, ami szorongatja az embereket, lévén az állampolgári jogosítványok között elsőrendű az élet. Aztán... úgy tűnik itt is mérgezést kaptak sokan a politikától, hagynák magukat sodortatni, mert az látszik könnyebbnek, kényelmesebbnek, ha mások, ha föntebb döntenek el dolgokat.- Ezek szerint nem lesz majd könnyű az itt élőket a közügyek iránti felelősségre hangolni?- Könnyű biztosan nem lesz, de hát mindennek az elején vagyunk csak... Ne írjon! írjon jót! Utóbbit erősíti meg valamivel később Tóth István alpolgármester, aki a termelőszövetkezet építés- vezetője, majd jóval később Gábor István szenátor is. Tóth István halk szavú, tűnődésre hajlamos fiatalember. A vízművek szerelője, Gábor István csupa ideg, indulat. Előbbi azt gondolja, hogy nem kellene még most írnom a szakcsiak önkormányzatáról, Gábor István, aki szántott egész délután míg a szürkület be nem parancsolta a határból, azt mondja, hogy nem ilyennek képzelte a képviselőséget. Még néhány orrba vágás és ő lemond... Orrba vágás pedig lesz. A mostantól kötelező nyílt beszédet és község politikát nehezen fogadják el az érintettek. Nem volt szokásban például pénzfecsérlő fejlesztési mellényúlásokat számon kérni a tanácstól, vagy a faluban évek óta keringő észrevételeket tolmácsolni az egészségügyi, a kereskedelmi ellátásról, vagy például a szolgáltatásokról, amiről beszélni se lehet. Van ugye hat fodrász - egy éppen gyesen -, de ha hetenként egyszer nem jönne ki Dombóvárról egy cipész, s nem szedné össze a javításra váró lábbeliket, hát főhetne a fejük azoknak, akik talpaltatni, sarkaltatni, varratni akarják a cipőjüket. De az se állapot, hogy a nagyobbik bolt nem tart apró iparcikkeket, így előfordul, hogy Dombóvárra kell buszozni, ha nem is filléres, de apró árukért, vagy szívességet kérni a bejáróktól, hogy az útiköltségtől és az idő elvesztegetésétől megkímélje magát az ember. Az se akármi, hogy a község belement egy olyan iskolabővítésbe, amire a most még nem létező ga- tyája is rámehet, mire 2-3 év múlva befejeződik, miközben fogy a gyereklétszám. Aztán... Négy óvónő, két dada lát el harmincnégy gyereket. Nem fényűzés ez? Bizony az, méghozzá a javából. Szíjártó Béla kivételével azt tanácsolják, hogy ne írjak most Szakosról. Másnap Nagy János polgármester nem ezt kéri, hanem azt, hogy írjak, de jót írjak. Tanácsi ember volt és valószínű lélekben sokáig az marad még. Meddig? Véleményem szerint ez a héttagú képviselő-testületen, magukon a szakcsiakon múlik. A létszámában, összetételében nem változó apparátus szelleme is meg kell változzon, hiszen Szakcs az önkormányzati választásokkal a szakcsiaké lett, az ő szolgálatukat vállalták föl a képviselő-testület tagjai Apáti János gépkocsivezető, Gábor István vízvezeték-szerelő, Gulyás Ferenc, a takarék- szövetkezet elnöke, dr. Magyarfalvi Géza állatorvos, Szabó József egyéni gazdálkodó, Szíjártó Béla rendőr őrmester és Tóth István építész. Az ezerkétszáz lelkes község lakóinak fizetett alkalmazottja a polgármester és mindazok, akik a polgár- mesteri hivatalban keresik a kenyerüket. Lesz beszélőviszony? Valamikor a tanácsházán sokszor hangzott el az a mondat, hogy „Ez nem a maguk dolga!”, a jövőben ilyen leintésre nem kerülhet sor a polgármesteri hivatal magasságában. De én méltánylásra ér- deítiesnek tartom a falubelieknek azt a kívánságát is, hogy a közigazgatásért, közügyek intézéséért felelősek lakjanak helyben.- Nem érzi az át igazán a mi gondjainkat, aki csak napi vendég - vallják, nem kevesen. Mások meg úgy gondolják, hogy nem ez a fő probléma. Van és lesz is mit megvitatni. A falugyűlés helyett a jövőben a kissé faramuci elnevezésű közmeghallgatás lesz az önkormányzat és a lakosság fóruma. Elég az évi egyszeri alkalom a beszélőviszony megteremtéséhez? Kérdés. Szakoson még januárban sor kerül a köz első megszólaltatására. De eljönnek-e, készek lesznek-e az önkormányzatot segítő nyílt beszélgetésre? Valamikor novemberben ötszáz kérdőívet küldött ki a polgármesteri hivatal, megtudakolandó, mit hiányol, mit kér a lakosság. Csak hatvankét kérdőív jött vissza, ebből tíz név nélkül. Magam kettőt láttam kitöltve, aláírva, de el nem küldve. Szerepel a kérdőíveken az első és második világ- háborús emlékmű, az iskola és az óvoda ziláltnak tűnő ügye, kapcsolódva a kultúrház dolgához. Se küllemével, se belvilágával nem kultúrát sugall ez az épület a falu szívében és döntően lakodalmasházként és tornateremként funkcionál. Van akinek ez nem tetszik. Kéri aztán a lakosság a rendezni- valók mellett a szolgáltatások bővítését, továbbá azt, hogy menjen föl a busz a felső kocsmáig, ami megoldható napi 4 kilométer pluszköltségeinek átvállalásával. Valamikor a falunak ezen a részén volt eredetileg a gázcseretelep, levitték a kocsolai út mellé. Ide most egy kisebb kellene. A polgár- mester már megkezdte a tárgyalást mind a gázosokkal, mind pedig a DÉDÁSZ-szal. Sokat ártana, ha nem sikerülne a megegyezés. Azt mondja Nagy János: - Az önkormányzatnak nem lehet olyan dolga, ami ne lenne egyúttal a falu minden lakójának dolga. Ez akár biztató jelige is lehetne. Csak ne halogassák sokáig a tabula rasát. Teremtsen tiszta lapot az önkormányzat, készítse el a vagyonleltárát, mert ha ezt megelőzi az adók kivetése, abból nagyobb baj is származhat, mint az, amit most szorongásnak, elzárkózásnak, befelefordulásnak neveznek. Segély helyett fizetés Részt vehettem egyébként az önkormányzat e ideig egyetlen bizottságának az ülésén. A szociális ügyekkel foglalkozó testület kérelem és személyes meghallgatás alapján döntött a segélyezésekről. S ami másutt is alkalmazható: közmunkát ajánl meg az alkoholista életmódot folytató alkalmi munkásoknak, nem segélyt. Fizetést az elvégzett munkáért. A Szakcsi patak mély medrét bodza- és akácdzsungel takarja. Jó sokáig ad majd munkát, ha rendbe akarják tetetni, s örülhetnek a találékonyság környezetvédelmi hasznának is, mert láthatóvá válik mindaz, amit szemétlerakónak gondolva, a falut metsző patakot beledobálnak a csak saját házuk tájára vigyázók. Úgy döntött egyébként a szociális bizottság, hogy a segélyezésre szorulók köréből bevonnak egy-egy személyt a munkájukba. így nem csak nyitottá válik a szociális gondoskodás gyakorlata, akik részt vesznek benne, egyúttal megismerkedhetnek a lehetőségek mellett a felelősségével is ennek a közérdekű munkának. Szakoson sok az idős, beteg, alacsony nyugdíjból, járadékból élő ember. S legalább ennyien az alkohol szegényei. Egyféle örökség ez is, de meg lehet vele küzdeni, akár a többivel... LÁSZLÓ IBOLYA Házak a templomtoronyból
