Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-26 / 22. szám
6 NÉPÚJSÁG 1991. január 26. Akkor csak férfiak voltak Miért nem nevet az óvónő? Hét végi beszélgetés dr. Lukács József tanszékvezető docenssel- Minden túlzás nélkül mondhatjuk, van jelentősége annak, hogy a magyarországi felsőfokú óvóképzés innét indult, Tolnából. Enneka százötvenedik évfordulóját pár évvel ezelőtt ünnepelte Szekszár- don a mai Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, ahol ön tanszék- vezető docens, főigazgató-helyettes.- A megemlékezésekről ez a lap is beszámolt, tudósítottak a tudományos kutatások eredményeiről, pályázati munkákról. Azokból is kiderült, hogy a korabeli óvodaügy milyen szerepet játszott az uralkodó osztályok gondolkodásában. I- Úgy is fogalmazhatjuk, hogy haladó gondolkodásában.- Igen. Számunkra olyan szakmai üzenete van, ami láttatja az óvóképzés szekszárdi gyökereit. E történet nagy ismerője dr. Kurucz Rózsa. Tolnán Varga István irányításával indult az óvóképzés, amelyben az elmélet és a gyakorlat kitűnő kapcsolata valósult meg. Akkor csak férfiak voltak óvók. Erről részletesen szól az Örökségünk című tanulmány, amelyben egy térkép segítségével az is kiderül, hogy ez a képzés milyen kihatással volt az akkori Magyarországra. I- Kissé nyomatékkai mondta, hogy akkor férfiak voltak az óvók.- Az óvói pálya elnőiesedése, az értelmiségi pályák szinte valameny- nyiével, társadalmi indíttatású, csak a pedagógusok között látványosabb a végeredmény. Általában a magyar ember úgy gondolkodik, hogy a férfi tudja eltartani a családját. Az értelmiségi pályák anyagi egzisztenciája az elmúlt évtizedekben nyomott volt. Mi történt? Az, hogy az a kvalitású férfi- népesség, akire szükség lenne az értelmiségi pályán is, elindult az anyagilag jobban dotált szakmunka irányába. I- A nevelés szempontjából így hiánynak tűnik a férfimo- dell.- Ezt különösen érdemes megfigyelni. Ritkán adódik egy óvodai csoport életében, de a gyermekek természetesen fordulnak a férfiak felé. Különösen azoknál a gyermekeknél érződik, ahol az anya egyedül neveli a kicsit. A személyiség alakulásában is komoly szerepe van a férfiminta jelenlétének. I- Itt az óvónőképzőben csak nagyon ritkán hallani manapság férfi-, fiúhallgatókról.- Most van egy, és volt is már egy fiúnk. Bóka Koppány Andrásnak hívják, aki nálunk végzett, de nem helyezkedett el a pályán, mert óvónőt vett feleségül és nem tudja ebből a fizetésből eltartani a családját. Foglalkozott lótenyésztéssel, bányászkodással. Igazából nincs meg a vonzása a pedagóguspályának, ami az idevaló férfiakat vonzaná.- Azt is be kell vallanunk, hogy bizony a pedagógusok az értelmiségiek sorában a legvégén állnak az elismerés szempontjából.- A közoktatáson keresztül a világból rengeteg példát kaphatunk, hogy a tudástermelés hosszú távon miként térül meg. Említhetem a jól ismert mintákat, Japánt, vagy a skandináv országokat, a finneket, vagy a világ másik részén az ázsiai „kistigriseket".'Ők megemelték a közoktatás színvonalát és arra építették föl azt a gyors fejlődést, ami a kialakult versenyben biztos helytállást jelent.- Nem akarom, hogy a beszélgetésünk egy keserű ízű kanyart vegyen, de elengedhetetlen, ha a napi eseményeket veszem figyelembe, hiszen még mindig emlegetik a pedagógusok demonstrációját, utcára vitt követeléseiket. A társadalmunkban lezajlott változások ezen a téren, úgy tűnik, nem láttatják még magukat, így aztán késnek azok a változások is, amelyeket a szakma igényel, a pedagógiai módszerekben. Vagy maradhat még á régi?- Olyan pedagógiai kultúrát kellenefelépíteni, ami agyerekfelé fordul, ahol a gyereket partnerként kezeljük, kölcsönös bizalom alapján, egymást megértve vezetjük a pedagógiai helyzetet. Egy csomó módszert félre kell tenni. Ne arra gondoljunk, hogy mindez vadonatúj, hiszen a századforduló pedagógiai törekvéseiben már jelen volt a gyermek középpontba állításának gondolata.- Pedagógusok között jár- va-kelve néha úgy érzem, mintha ma is felsőbb utasításra várnának és elmarad az egyéni kezdeményezés.- Nem kell különösebb magyarázatot fűzni ahhoz, hogy milyen hierarchizáltan szervezett központosítás működött. Ennek akart megfelelni mindenki, nem csupán a pedagógus. Veszélyes általánosítani, mert voltak azért kivételek és létezett az úgynevezett latens tanterv is, de ebbe ne merüljünk el, mert nagyon messze vezet. I- Egyéb szaktárgyak mellett, ön játékpedagógiát is oktat. Miért tartja ezt fontosnak?- Azért, mert az óvópályának a lényegege. A kisgyermek játszik. Ő így ismeri meg a világot, így tudja magát kifejezni. Ezt kell az óvónőnek érteni, hogy az éntudat kialakulásától, a tanulásra való érettségig - ami egy másik fő tevékenység - addig a játék azamiben agyermeketfejleszteni lehet. Az óvóda egyik nagy gondja volt, hogy túlzottan eliskolásodott. Ennek több oka volt. Az óvoda úgy minősült, hogy milyen mértékben készít fel az iskolára. Nem a személyiségfejlettségét nézték, hanem azokat a szokásokat, amire az iskola építhet. Az óvodai tevékenységet iskolásították, igy létrejött az oktatáscentrikus óvoda. Ebből ki kell lépni. Az óvoda a gyermekért legyen, ahol elsősorban játszhat. A gyermeket sok-sok ismeretre meg lehet tanítani, csak a személyisége nem érett hozzá, nem tudja megtartani az ismeretet miközben olyan terhet ró rá, amitől pszichésen sérül.- Nem akarom megszakítani, csupán az olvasók miatt jegyzem meg, kár, hogy az írás során nem érzékeltetjük a beszélő hangsúlyait, mert akkor most jelezni kellene miként hevülnek a gondolatai. A kimondott szavakban akár hitvallását is sejteni lehet.- A hit kifejezéstől nem félek, mert így élem meg. Ha mi bármilyen változást akarunk elérni a magyar közoktatásban, az a pedagógus nélkül nem megy. Innen kell közelíteni az egész problémát. A megtanult és a szakma gyakorlásában szerzett ismeretek nagymértékben meghatározzák tevékenységünket. A mi szakmánk eleven, élő anyaggal dolgozik. Tehát semmilyen változást pedagógus nélkül nem lehet elérni. A szakmát, vagy annak jelentős részét újra meg kell tanulni. A pedagógus ezt támogató környezet nélkül nem tudja véghez vinni. Nem csupán a társadalmi támogatásra kell gondolni. Arról már beszéltünk, hogy az mennyire hiányzik, hanem a belső támogatásra is szükség van. Annak kell rangot szerezni, hogy milyen eredményesen dolgozik a pedagógus a gyermekkel. A szakmai munkaközösségek műhellyé szervezése nagyon lényeges. A pedagógusok információs anyaggal való ellátása szintén, hogy ne neki kelljen utána járni.- Igen, mert az nyomban azzal jár, hogy ehhez a szakmai megújuláshoz időre van szükség, olyan energiákra, amelyeket nem tudom honnan pótol, miközben a létviszonyainak a megszervezésével is foglalkoznia kell.- Tényleg ne menjünk a sirámok felé, de ezeket elemi feltételként fogalmaztam. Nyomorúságos tárgyi feltételekkel, rossz közérzettel nem lehet megújulni. Gimnazisták körében vizsgálták, hogy milyen elvárásaik vannak a pedagógussal szemben, ott előtérbe került a jókedély és a humor. Kérdem én, hogy lehet ilyen helyzetben derűs hangulat. A gyermek teljes egészében a felnőttől függ. Rajta csüng az óvónőn, akinek rossz közérzete van, sápadt, fáradt, lerongyolódott... na ez a jelző kicsit túlzott, de a fáradtság az igaz. Ha nem tudjuk a pedagógus felől megközelíteni a változást, a megújulási igényt, ha az állandó kritikai helyzetéből, nem lesz módja kilépni, felülemelkedni, akkor ne kérdezzük: miért nem nevet az óvónő? ■ - Köszönöm a beszélgetést. DECSI KISS JÁNOS Régi megyeközpontok hajdani megyeházai A nemesi vármegyei önkormányzat kialakulásának kezdetén a nemesség a vármegye élén álló alispán hajlékában gyűlésezett, hiszen ez volt az alispán hivatali idejében az igazgatás központja. A XIV-XV. század körül azonban már időszerűnek mutatkozott a megyegyűlések számára állandó, központi helyet találni. Évszázadok alatt megsokasodott az adminisztráció, a gyarapodó okmányokat, okleveleket állandó helyen illett tárolni, az elítéltek számára börtön kellett, az egymást váltó alispánok kúriái, még ha kastély méretűek voltak is, idővel alkalmatlanná váltak a hivatalos ügyeiket az alispánnal megtárgyaló szolgabírák, a tisztújító és más megyegyűlésekre összese- reglett nemesség kvártélyozására. így szülte a szükség kifejezetten a megyegyűlések megtartása, az igazgatás és bíráskodás számára a vármegye székhelyén felépítendő, s a megye tulajdonában álló megyeházakat. A vármegyék tehát, a jobbágyoktól befolyt házadóból, másjöve- delmekből, anyagi erejüktől függően, előbb-utóbb felhúzták székházukat. A szügyi vármegyeház kiszoígáló épületei láthatóak magas kerítésével és egyik díszes kapujával A szegvári manzárdtetős megyeházán 1815-től forgolódott Csong- rád nemessége, s még 1851-ben megjelent könyvében is így írt Fényes Elek Szegvárról: „Itt van a megyének díszes vármegyeháza...” 1651-től 1786-ig Nemeskér volt nemes Sopron vármegye igazgatási központja, ahol 1669-ben emeltek maguknak a korabeli háborús, törökvészes időknak megfelelő székhazat a tekintetes karok és rendek. Várfallal körülvett udvarára várkapun át lehetett bejutni. Melléképületeit 1900-ban bontották le. A Nógrád megyei Szügyön éppen ellenkezőleg történt a bontás: itt az 1750-ben emelt központi épület állt útjába valakinek, holott „a vármegye ezelőtt itt tartotta közgyűléseit és törvényszékeit, 1790 után pedig csak a törvényszékeket” - írja Fényes Elek. A nagy körfalak a szép barokk melléképületekkel ma Szügy látványosságai közé tartoznak. Szügyről költöztek át a megyegyűlések a szomszédos Balassagyarmatra, a Kasselik Ferenc által 1834-35-ben épített új vármegyeházba. CSONKARÉTI KÁROLY A Balassagyarmaton álló hajdani vármegyeház oromzatos középrizalitja Amikor azután a török elfoglalta az ország nagy részét, a megyei nemesség családostól elmenekült a megszállt vidékről, s valahol másutt folytatta a megyei önkormányzati életét a régi szervezeti keretek között. A török kiűzése utáni idő sem kedvezett az új építkezéseknek. S csak a XVIII. század derekától, a viszonylagosjólét beköszöntésétől épültek fel sorban a megyeszékhelyeken azok a monumentális vármegyeházak, amelyek napjainkig meghatározzák e városok arculatát, jellegét. Ennek következtében ismerünk jó néhány megyeházat, amelyik nem megyeszékhelyeken áll. Van olyan, mint a Somogy megyei Tapsony falucskában, amelyet a közelmúltban, sajnos, már le is bontottak. Csupán példálózva emlékezünk meg némelyik, azóta célját veszített épületről, így a Kemence községiről, amelyet 1710-ben építtetett Koháry András honfi főispán közösen Esterházy Imre egri érsekkel. A kemencei megyeházán 1751-ig gyűlésezett Hont vármegye, holott a megye székhelye Ság volt. Ezrek idézhetnék nevét Gebhardt Xavér Ferenc Vannak életutak, alkotói pályák, amelyek a múlt homályába merülve várják, hogy felfedezzük mögötte az embert, s eltöprengjünk tevékenysége mélyebb értelmén. Ilyen Gebhardt Xavér Ferenc munkássága is, amely a maga korában a legkiválóbbak közé tartozott. Gebhardt József kereskedő és Stiglitz Terézia fia éppen kétszáz esztendeje, 1791. január 23-án látta meg a napvilágot Paks mezővárosában. Iskoláit Magyaróvárott, Budán, Szegeden kezdte, majd a pesti orvosi tanulmányokkal folytatta, hogy végül Bécsben Hildebrand, Kern és Boer professzorok előadásain pallérozódva váljék 1814-ben orvosdoktorrá. Tehetségét mutatja, hogy a kor híres professzora, Bene Ferenc veszi maga mellé asszisztensnek. Itt egyaránt elmélyülhetett a napi orvosi gyakorlatban, lévén felettese Pest város főorvosa és kórházigazgatója, de éppígy megismerkedhetett a himlőoltás jelentőségével is. Gyakorlati továbbképzése mellett tudományos munkásságára is nagy gondot fordított. Előbb a pesti orvosi kar jegyzője lett 1818-ban, majd 1820-tól tanárként is működött az orvosi egyetemen. Itt 1824. január 10-én ő volt az első, aki magyar nyelven tartotta tanári székfoglaló beszédét. Az orvosi tapasztalás méltóságáról címmel. Ebben az évben állította föl védőhimlőoltási intézetét, „mely 1850-től magas rendeletnél fogva központi oltóintézet név alatt virágzik személyes igazgatása alatt, s Magyarhon orvosait télen-nyáron fris védőhimlö anyaggal látja el” - olvashatjuk Nagy Iván Magyarország családai című könyvében, amely 1858-ban látott napvilágot. Köztudomású, hogy ez a mű a nemesi családokat veszi számba, s így legalábbis különös, hogy ilyen szakjellegű tevékenységről is említést tesz. Mégsem igaz ez, hiszen Nagy Iván jól tudta, hogy Gebhardt - éppen 150 éve - „a magyar nemességet orvosi, írói és tanári érdemeiért... nyerte V. Ferdinánd királytól”. Ekkor már valóban jelentős munkásságra tekinthet vissza: 1827-ben tanítványai használatára tette közzé kézikönyvét, magáért beszélő címmel (Útmutatás az orvosi gyakorlásra, vagy bevezetés a beteg ágya mellett való orvosi tanításra). Két év sem telik bele és megjelenik A különös orvosi nyavalya és gyógytudomány alapvonalai című vaskos kötete, amelyet tíz év múlva egy második is követ a patológia és terápia tárgykörében. Időközben a Magyar Tudós Társaság, azaz az Akadémia 1830-ban - utolsó nem választott tagként - kinevezte rendes tagjává s évi 500 forint fizetést szavazott meg neki. A bécsi orvosi egyesület levelező tagjának választotta 1838-ban, ami - tekintve a két orvosi iskola rivalizálását -jelentős elismerés volt számára. Ugyancsak ezt jelzi az az életrajzi adat is, hogy két ízben volt a pesti orvoskar dékánja, 1857-ben a császári-kirápyi tanácsosi címet, majd a Ferenc József-rendet kapta meg. Tolna megye szerény elismerését azzal fejezte ki, hogy tiszteletbeli táblabírájául választotta... Szinnyei József Magyar írók című munkájában kiemeli, hogy az általa létrehozott védőhimlő intézet „nagy mérvben járult hozzá az országszerte uralkodott himlőjárványok megszüntetéséhez”, vagyis ezrek, tízezrek életének megmentéséhez. (S hogy ez mennyire nem leheA tudós arcképe tett egyszerű, arra jó példa egy korabeli felhívás, 1862-ből. Ezen a segédlelkész segíti az orvoslást, amikor kéri a „Keresztény Szülőket”, oltassák be gyermekeiket, így óvják őket „a legirtózatosabb betegségtől, az emberi himlőtől”). Az 1869. október 27-én elhunyt Gebhardt Xavér Ferenc nemesi címere hűen őrzi munkásságnak legfontosabb jellemzőit: a bagoly és könyv, a tudomány jelképe, a fiait vérével tápláló pelikán az ön- feláldozás szimbóluma, az aescu- lapiusi botra tekeredő kígyó pedig az orvoslást idéző motívum, s mellettük a hercegprímási nemesi javaslatra utal a korona és pátriárkái kereszt. Kopácsy József, aki javasolta, maga is tudósember volt, s külön értékelhette, hogy a magyar szakmai nyelv megteremtésében is jelentős érdemeket tulajdonított Gebhardtnak, akinek munkásságát mi, Tolna megyeiek is megbecsülhetnénk, számon tarthatnánk, legalább Pakson vagy legalább orvosi körökben. Dr. Töttös Gábor A1 Matricula száma Á \ /&&■ Keresztény Szülők! Apostoli Fölaéges Királyunk, Hálánk’ legkegyelmcscbb Atyja' „evében, 2//*W,^zükmetekSzent Keresltségo’ alkalmatosságával,.ez uránt,al Isteni gondviselés által rátok bízott kisded elállt vald, tm szülői kötelességlek’ teljesítésére intettek , tudni illik, hogy őtet á legelső alkalmatossággal beoltatváu, a tehénhimlő által á legirtmttatóbb betegségtől „yttóyuberi himlőtől, oltalniazzátok-Meg.^yftLawv«^ ( . Felhívás himlőoltásra 1862-ből 1 ■Cl i
