Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-24 / 20. szám

1991. január 24. 2 NÉPÚJSÁG Vállalkozni jó - Szekszárdon is Judi Cotton és a business school Exkluzív interjúnk Tel-Avivból Sűrűn lakott városrészbe csapódott az iraki rakéta (Folytatás az 1. oldalról.)- Ha személyesen nem is, lélek­ben ott vagyunk mellettetek, és nem csak az interjú időtartama alatt - biztosítottuk Tabák Lászlót.- Jelen pillanatban jobb lélek­ben itt lennetek, mint személyesen - válaszolta. - Kedden este az ira­kiak tudomásunk szerint egy Scud rakétát lőttek Tel-Avivra, amelyet a két Patriotnak nem sikerült elhárí­tania. Ezek repülőgép elleni véde­lemre készültek, nem rakétaelhárí- tásra. Egyetlen darab belőlük 850 ezer dollárba kerül. Az amerikaiak­nak érdekük, hogy ne válaszoljunk fegyveresen az iraki rakétatáma­dásokra, mivel attól tartanak, hogy ebben az esetben az arab szövet­ségesek kilépnének a koalícióból. Ezzel arra kárhoztatnak bennün­ket, hogy csak tűrjük, csak hagy­juk, csak viseljük el a támadásokat, ami nálunk ritka, hiszen Izrael visz- sza szokott vágni, mielőtt bátor­ságra kapna az ellenség. A Patriot rakétákhoz, amelyekkel a mi had­seregünk még nem tud bánni, küldtek egy igen kis csapatot. A kedd este kilőtt rakéta sűrűn lakott városrészbe csapódott be, égy la­kóházat teljesen lerombolt, négy másik ház annyira megsérült, hogy le kell bontani őket. Összesen húsz épület sérült meg. Ezen azt értem, hogy betörte az ablakokat a lég­nyomás, vagy más kárt szenved­tek. Három halottunk van már. Este 96 sebesültet jelentettek, ma reg­gel már csak huszonhatan voltak kórházban, a könnyebben sérülte­ket hazaengedték.- Mit tudtok a koponyasérüléssel műtött hároméves kislányról?- Egyelőre nem sokat. Gyérek a hírek. Itt csak akkor hozzák a nyil­vánosság tudomására az ezzel kapcsolatos információkat, ha előbb beszéltek a szülőkkel.- Milyen körülmények között dol­goztok?- A lapok, dacára annak, hogy az emberek zöme az utóbbi négy napban nem dolgozott, megjelen­tek. Gázálarccal az oldalunkon jöt­tünk és jövünk be a szerkesztőség­be. Ha megszólalnak a szirénák, akár otthon vagyunk, akár idebent, a hermetikusan lezárt helyiségbe megyünk. Ha útközben ér bennün­ket a légiriadó, pechünk van. Van­nak ugyan óvóhelyek, ahová leme­hetnénk, de ezek gáztámadás ese­tén veszélyesebbek lennének, mint fönt maradni. Igaz, hogy így a rendes, klasszikus bombák okozta veszélynekjobban ki vagyunktéve, mint az óvóhelyeken. De vállalnunk kellett ezt a kockázatot, hiszen a fő veszély a gáztámadás. Ezen a tak­tikán az elmúlt éjszaka történtek után sem változtattak.- Milyen a hangulat Tel-Avivban?- A hangulatunk, érthetően, nem valami fényes. Két napig nagyon keveset alhattunk, azután két csendesebb nap következett, ami­kor kipihenhettük magunkat, ami igencsak ránk fért. De mindezt ab­ban a tudatban tesszük, hogy a szoba, ahol álomra hajtjuk a fejün­ket, nincs védve a robbanástól, csak a gáztól. Az első két becsapó­dás közvetlenül a lakásunk közelé­ben történt. De eddig legalább nem voltak halálesetek. Most már van­nak. Ennek ellenére nem bénulhat meg hetekre az ország gazdasága, helyreállt a közlekedés, az ellátás, az üzletek tele vannak, van bőven minden. Az izraeli gazdaság fogas­kerékrendszere újra működésbe jött. Természetes, hogy az embe­rek arra várnak, hogy a kormány intézkedjen, de az amerikaiak ra­gaszkodnak álláspontjukhoz. Hogy mindezt meddig lehet tartani, senki se tudja. Csak azt tudjuk, hogy nekünk ehhez az ügyhöz semmi közünk. Az irakiak ezer kilo­méterre vannak tőlünk, nem igaz, hogy izraeli pilóták részt vettek a bevetésekben, ezt Szaddam Hú­széin találta ki, jól jönne Iraknak, ha bele tudnának keverni bennünket a háborúba, és azt mondhatnák az arab szövetségeseknek, hogy akik a cionisták mellett harcolnak, azok árulók.- A helyzet nyilván nem csak nehéz, hanem rendkívüli. Mi a vé­leményük erről az izraeli emberek­nek?- Eddig már volt öt háború. A helyzet tehát nem rendkívüli. Csak szomorú.- Békét, nyugalmat az ott élők­nek! Shalom. , Domokos Eszter (Folytatás az 1. oldalról.) Az utazás szervezője, az FKgP megyei szervezetének alelnöke, dr. Hatházy Árpád mindezt így for­dította le közérthető nyelvre: - Mi kell ahhoz, hogy beindítsak egy farmot, egy üzletet? Miként kell megismernem magam, hogy egyáltalán képes vagyok-e erre? Ezekre a kérdésekre adnak választ a két alapítvány által küldött szak­emberek, köztük Judi Cotton. A pártérdekeken felül álló kez­deményezés angliai „előélete” már komoly múltra tekinthet vissza. Ju­di Cotton elmondta, hogy hazájá­ban az üzleti ismeretek oktatása már az általános iskolában magá­tól értetődő gyakorlat.- Olyan módszert dolgoztunk ki, amelyen a hangsúly az oktatáson, s nem a technikai szemléleten van - tudtuk meg az Angliából érkezett vendégtől, aki úgy vélekedett, hogy Magyarországon is alkalmazható a „business school” számos tapasz­talata. - Az általunk tervezett tanári továbbképzés lényege szerint a pedagógusok maguk is átélnék azt a folyamatot, amelyik egy üzlet beindításával és működtetésével jár. Ez a felkészítés rendkívül hasz­nos lehet a módszerek átvételekor. Egyébként ha a magyarországi gazdasági szempontokat tekintjük, azok közül egyre több hasonlít az angliai szempontokra. Akárcsak nálunk, önöknél is szükség van például olyan munkaerőre, ame­lyik rugalmasan alkalmazkodik a változó körülményekhez. Ami Judi Cotton szerint nehéz­séget okozhat, az az, hogy egy mindeddig teljesen ismeretlen tan­tárgyat kellene beiktatni a hazai tanrendbe. Bár, ahogyan mindehhez Zentai András, a gimnázium igazgatója hozzáfűzte, talán még ez sem leküzdhetetlen akadály. Hiszen a tervek szerint az intézményben már februártól működne néhány olyan csoport, amelyik a köz- gazdasági szemlélet erősítésén fá­radozna, „Vállalkozni jó!” Studium néven... Judi Cotton addig is egy kis ízelí­tőt nyújtott a várható tananyagból az érdeklődő diákoknak, akik - s ezt külön öröm leírni - angol nyel­ven, tolmács nélkül értekeztek a durhami vendéggel. - Az üzleti életben nem nehéz hibákat elkö­vetni - hallottuk Judi Cottontól, aki egy szemléletes, derültséget oko­zó példával illusztrálta, mit is tart igazi melléfogásnak. - Vonattal ér­keztünk Szekszárdra, azaz csak érkeztünk volna. Ám nem figyel­tünk eléggé, s így Bátaszéken szálltunk le a vagonból. Ezért újból vonatra ültünk, s ezzel a kitérővel értük el eredeti állomáshelyün­ket... Reméljük, a jövendő magyar üz­letembereivel ilyen tévedések már nem fordulnak elő. Hiszen - a köz­mondást kissé átalakítva - az (üz­letember más kárán tanul.- szeri - Fotó: Kispál Göncz Árpád az Egyesült Államokban Göncz Árpád köztársasági elnök kedden magánlátogatás­ra az Egyesült Államokba érke­zett. Az elnök, írói minőségé­ben, Georgia állam egyetemé­nek vendége: jelenlétében mu­tatták be kedden este Magyar Médeia című drámáját, majd a következő napokban Göncz Árpád Persephoné című drá­máját közvetíti közönség előtt az országos közművelődési rá­dióhálózat helyi állomása. Mindkét művet Göncz Árpád alkotásainak amerikai fordítói, Katharina Wilson, a Georgia Egyetem tanára és férje, Chris­topher Wilson fordították. A szerző válogatott műveinek kö­tete egyébként tavaly jelent meg az Egyesült Államokban. Göncz Árpád egyébként a héten Washingtonban részt vesz az amerikai törvényhozás évenként rendezett „imaregge­lijén” - vezető amerikai és külföldi személyiségek nem hi­vatalos találkozóján ame­lyen jelen lesz George Bush el­nök is. Szovjet pénzreform Csapás az árnyékgazdaságra, extrabevétel a költségvetésnek Feltámasztják poraiból a bejrúti kikötőt Segítőtárs a nyomozásban A számítástechnika a rendőrség szolgálatában Dr. Opál Sándor, a Belügyminisztérium munkatársa tartott előadást (Folytatás az 1. oldalról.) Az országban megszokottá vált hatalmas sorok az éjszaka folyamán újabbakkal gyarapodtak, hiszen so­kan mára hajnali órákban a helyi vá­rosi vagy kerületi-járási tanácsok épülete előtt „ügyeltek" hogy lead­hassák a „kvótán felüli” nagy címletű bankjegyeiket az illetékes bizottság­nak, amely a jövedelemigazolások és nyilatkozatok alapján tíz napon belül dönt a vagyonkák ügyében. A meghirdetett célok szerint az 1991 -es szovjet pénzreform az ár­nyékgazdaságra hivatott csapást mérni, illetve a külföldi bankokban tárolt - Pavlov kormányfő által 7 mil­liárd értékűre becsült - nagy címletű rubelbankók jogszerűtlen felhasz­nálását kívánja megakadályozni. Ér­tékelések szerint a szovjet költség- vetés a héten 30-50 milliárd rubel extrabevételhez jut az intézkedés ré­(Folytatás az 1. oldalról.)- A szlovákiai atomerőmű két-két különböző műszaki és biztonsági színvonalú blokkal üzemel. Ismere­teink szerint az osztrák aggodalma­kat elsősorban a két régebbi WER- típusú (szovjet) blokk váltotta ki. Ezek kétségtelenül elavultak, s a mai biz­tonsági előírások ilyenek üzembe helyezését már nem engedélyeznék- mondja Ördögh József, ám hozzá­teszi: arról azért nincs szó, hogy ezek ne lennének megfelelő mértékben biztonságosak, hiszen megépítésük idején is gondosan kidolgozott és el­lenőrzött szabványokat kellett betar­tani. Napjainkra azonban alaposan megszigorították az atomerőművek részére előirt biztonsági követelmé­nyeket. Ebben a környezetvédelmi mozgalmak is szerepet játszottak. De e régebbi blokkokkal azonos típusokat még több országban hasz­nálnak, nemcsak a Szovjetunióban, hanem például Bulgáriában is. A fél­reértések eloszlatására szeretném hangsúlyozni: ezek egyike sem „csernobili” típusú! A csernobili blokkoktól eltérő rendszerűek, azok­nál korszerűbbek. Bár az is igaz, hogy a mi paksi erőművünk bizton­sági színvonalát nem érik el.- És ha üzemzavar következik be egy ilyen - Magyarországhoz közeli- erőműben? Érintheti egy ilyen bal­eset hazánk lakosságát? vén. A Szovjetunióban ez a negyedik - ezúttal „pavlovi” - pénzreform. Az első, 1922-24-es Szokolnyikov-Ju- rovszkij reform keretében a „tanácsi váltók” mellett bevezették a „cservo- nyecet”, a szovjet belföldi kemény­valutát. Az 1947-es sztálini reformot rekordidő, két hét alatt vitték véghez: a pénzcsere alapján egy új rubel tíz régit ért, de a betéteket változó szor­zókkal váltották át, megkárosítva a lakosságot és az üzemeket. A kolho­zok bankszámlái például ötödére apadtak. Afelgyülemlő pénzmennyi­ség 1961-ben újabb reformot tett szükségessé, ismét egy a tízhez vál­tották a rubelt, igaz, adott esetben a lakosságot nem érte veszteség. A hruscsovi, lényegében felesleges reformot sok közgazdász egysze­rűen hiúsággal magyarázta, ugyanis azzal egy rubel „aranytartalma” meghaladta a dollárét.- A Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség égisze alatt érvényben van két egyezmény a nukleáris balese­tekkel kapcsolatos gyors értesítés­ről, illetve a szükséges segítségnyúj­tásról. Hazánk mindkettőhöz csatla­kozott. A gyors értesítés kötelezett­ségét vállalók minden nukleáris ba­lesetről, amely más országokat ve­szélyeztethet, haladéktalan és a vé­delmi intézkedések meghozatalá­hoz elegendő részletességű tájé- koztást adnak egy nemzetközi ügye­leti rendszer révén. Ennek működé­sét hazánk vonatkozásában is rend­szeresen ellenőrzik. A Cseh és Szlo­vák Szövetségi Köztársasággal pe­dig éppen a múlt év szeptemberé­ben született egyezmény arról, hogy a két fél közvetlenül is értesíti egy­mást a környezetet esetleg veszé­lyeztető atomerőművi üzemzavarok­ról, továbbá azokról, amelyek a má­sik ország lakosságában aggodal­mat kelthetnek.- így működött ez a rendszer a ja­nuár közepén bekövetkezett bohu- nicei tűzeset során is?- így, és azonnal megtudhattuk, hogy nukleáris veszély szerencsére nem volt. A nem létfontosságú rend­szerek villamosenergia-ellátását szolgáló elosztósínek helyiségében keletkezett a tűz, amit az erőmű tűzol­tói eloltottak, és a reaktort a tűz észle­lésekor nyomban le is állították. A libanoni kormány a főváros Bejrút és környékének egyesítésé­re a kikötő újra megnyitásával sze­retne feltenni a koronát. Egyelőre azonban számos nehézség aka­dályozza, hogy a libanoni gazda­ság tüdeje ismét lélegezni kezdjen. 1990. februárjában a Libanoni Erők keresztény milíciája a kikötő környékén szállásolta el Michel Aun tábornok egységeit. A kikötő, amely 15 éve a Bajrútot megosztó polgárháború demarkációs vonala mentén terül el, addigra már igen romos állapotban volt. Mindazonáltal a Libanoni Erők „írták meg” a kikötő bombázások­ból, nyugalmas napokból, ideigle­nes helyreállításokból és végső le­rombolásokból egymásra rakódó, szűnni nem akaró tragédiájának utolsó véres felvonását. Előzőleg a milícia éveken át hiva­talosan ellenőrizte, használta a ki­kötő egyetlen még működő dokk­ját. Ám kevesebb mint egy hónap­pal Aun tábornok bukása, és a Nagy-Bejrút ellenőrzését kézbe vevő libanoni hadsereg december 5-i kikötőbe való bevonulása után, a szakemberek katasztrofális álla­potokat találtak a kikötőben. „Nézze,, mi lett a Földközi-tenger keleti medencéjének legfontosabb kikötőjéből" - panaszkodik Michel Sarkis, a bejrúti vámhatóságok igazgatója, a sorsára hagyott ha­talmas parti gátakra, a bomba tépte nagy közraktárakra és a hajóron­csokkal eltorlaszolt üres úszódok­kokra mutatva. „Minden karbantartási anyagot és szállítóeszközt elloptak vagy tönkretettek” - teszi hozzá Issam Haidar, a Legfelsőbb Vámtanács elnöke. „A vámszolgálat gyorsna­szádjai eltűntek. Irodáit és irattárát kirabolták. A kár 50 millió dollárra tehető” - sorolja. „Megkezdtük a tárgyalásokat a hiányzó eszközök pótlásáról” - mondja Ali al-Khalil pénzügyminiszter. „A kikötői igaz­gatóságnak a közeljövőben kell a kormány asztalára tennie jelenté­sét, az újraindításához minimálisan szükséges eszközökről.” A Libanoni Erők persze tagad­ják, hogy bármilyen felelősségük lenne a kikötői berendezések megrongálásában. „A kikötő most pontosan olyan állapotban van, mint amikor átvettük ellenőrzését”- hangoztatja a milícia egyik veze­tője. „Semmit sem loptunk el, és visszautasítjuk az irattár feldúlásá- nak vádját” - mondja. A kikötő egyébként tele van gyil­kos csapdákkal. Mindenképpen aprólékos aknaszedésre várnak a dokkok - magyarázza a bejrúti ki­kötői társaság elnökhelyettese. Égy sor jogi akadályt is le kell még küzdeni az újraindítást jelző első szirénaszó előtt. A kikötő ke­zeléséről 1960-ban kötött kon­cessziós megállapodás lejárt de­cember 31-én. A kikötőt kezelő cég azonban a háborús évek kény­szerű zárva tartásáért kárpótlásul 1988 óta kéri a kormánytól a szer­ződés meghosszabbítását - ered­ménytelenül. „Most azt reméljük, hogy az új kormány tárgyalóasztal­hoz ül velünk” - mondja a kikötőt kezelő cég jogásza. Kikötői körökben hírlik, hogy több külföldi cég is érdeklődik a koncesszió iránt, köztük a Marseil- le-i Kikötői Társaság. De az újrain­dításig a kormánynak még rendez­nie kell a háború 15 éve alatt kelet­kezett számos Bejrút közeli illegális dokk megszüntetésének kényes kérdését is. Ezek éveken át a kü­lönböző milíciák védelme alatt foly­tatott csempészáru-forgalmat fo­gadták. „Ma már nincs olyan kikötő a partszakaszon, amely kizárólag tiltott forgalomból élne” - bizony­gatta a pénzügyminiszter. „A vá­mosok minden dokkban ott van­nak, bár be kell ismerni, hogy nem képesek ellenőrizni a teljes forgal­mat. A vámszolgálat háta mögött számos csoport a zavaros vámsza­bályok kijátszásából él.” Nem lehet a törvénytelen kikötői konkurencia felszámolása nélkül gazdaságosan beindítani a bejrúti kikötőt, amely 1974-ben Libanon vámbevételeinek 70 százalékát adta - vélik kikötői körökben. Ha Libanon élete visszatér a régi kerékvágásba, az egykor kedvelt, nagy forgalmú kikötő ismét meg­nyithatja a kapuját a közel-keleti országokba irányuló áruforgalom előtt. 1975. április 10-én, három nappal a libanoni háború kitörése előtt a bejrúti kikötő épp rekord szintű forgalmat bonyolított: 58 te­herhajó a dokkokban, további 25 pedig a parti gátaknál várt - mit sem sejtve - a kirakodásra. A közbiztonsági járőr lát egy gyanús rendszámú gépkocsit, majd a zsebszámitógépével hívja a központot, és pillanatokon belül tudja az autótulajdonos adatait. Szekszárdon tegnap a BM-klub- ban számítástechnikai kiállítást és szakmai fórumot rendeztek. Úgy tűnik, hogy a számítástechnikát belátható időn belül minden városi kapitányságon a rendőri munka szolgálatába lehet állítani. A szak­mai fórumon közel hatvan, számí­tástechnikai informatikával foglal­kozó szakember vett részt az or­szág minden részéből. Szükség is van a technikára, hi­szen rohamosan növekszik a bű­nözés, és országos szinten mint­egy 60 százalékos a felderítési arányszám. Ebben kétségtelenül az is szere­pet játszik, hogy a túlterhelt nyomozók gyakran idegőrlő nyil­vántartásokkal, adatkeresóssel bajlódnak. Dr. Katona Tamástól, a BM Adatfeldolgozó Szolgálatának helyettes vezetőjétől megtudtuk, hogy a számítástechnikai kísér­letekben a Tolna Megyei Rendőr­főkapitányság élen jár. A megyé­ben a városi kapitányságok telefo­nos rádiós rendszerek segítségé­vel kapcsolódnak a központi me­gyei adatfeldolgozóhoz, és a kötet­len szövegfeldolgozó rendszer ki­alakításában is biztatóak az ered­mények. Ez annyit jelent, hogy a nyilván­tartásokat, jegyzőkönyveket szá­mítógépre viszik, és csak le kell hívni a kért adatokat. Szinte felmérhetetlen a „csoda­masinák" gyakorlati haszna: pél­dául a gépjármű-nyilvántartás, a körözött személyek adatai egy­aránt gépre vihetők. Viszonylag könnyen megtanulható a kezelé­sük és a megyei központban az adatfeldolgozáshoz szükséges képzett szakembergárda dolgozik. Az sem kizárt, hogy a fent említett zsebszámítógépekkel még az idén ellátják a megye minden városi ka­pitányságát. A technikával szem­ben ugyan várható némi ellenér­zés, de ha az új berendezések majd szemmel láthatóan meg­könnyítik a munkát, a nyomozók biztosan beleszeretnek a gépek­be.- km ­Veszélyt jelenthet-e számunkra a Szlovákia' - tomerőmű?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents