Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
1991. január 19. NÉPÚJSÁG 9 Kihaló mesterség Pirospozsgás és szókimondó a dalmandi Juhász Géza bácsi. Húsz éve él itt a községben. Kisgyerek kora óta - úgy ötven éve - fon vesszőből kosarat. A demizsono- kat is szívesen vesszőruhába öltözteti. A kosárkészítéshez az alapanyagot - a vesszőt - a kocsolai határban szedi. A nagyobb, erősebb szálakat a kosárhoz, a kisebbeket a demizsonkötéshez használja. A vesszőkosár készítése idényjellegű, leginkább téli munka, ilyenkor nincs mit tenni a határba. Nyár elején csak esős időben kerül elő a vessző - ha marad belőle. A kosár egy jellegzetes, ferde széken készül, úgy két és fél, három óra alatt. De ha a vesszőt válogatni kell, rászámolhatunk még egy órácskát. Géza bácsi nemcsak saját részére, de eladásra is szívesen fon kosarat.- pusztai téri - Fotó: - KISPÁL MÁRIA A kellékek Csendélet a konyhában Vesszőszálak befűzése- Már nem. Volt HTO, de megszűnt, mert most az adalékolás miatt külön tartály kellene. Majd tavasszal teszünk le egy új tartályt és lesz HTO.- Jól jövedelmez a vállalkozás?- Hát nem akarok panaszkodni. Egy család szerényen megélhet egy ilyen kis kútból. Ma. De, hogy mit hoz a holnap...? Legalább biztos a munkahely Tovább haladva Észak felé, Paksot elhagyva feltűnik Palotás János vállalkozása, a Palotás Üzemanyagtöltő Gmk. Családi alapon szerveződött ez is, immár egy éve üzemel.- Az a pénz, amit az újrakezdési kölcsönből és saját tőkéből beinvesztáltunk, csak nagyon soká fog megtérülni, de azért meg lehet élni belőle. Palackos italok árusítására is megszereztem az engedélyt ha nem is sokat de ez is hoz valamit a konyhára. Ennek a kútnak az érdekessége, hogy én a 98-as helyett inkább az ólommentest választottam, számítva arra, hogy ennek a forgalma nőni fog a jövőben, ahogy a katalizátoros autók nálunk is terjednek. Most éppen nem tudok adni, üres a tartály miatt. Számomra a lényeg, hogy független vagyok. Dolgozni mindenütt kell, itt legalább biztos a munkahelyem, nem veszélyezteti semmi. Hallom, hogy az Áfor vegyesvállalatokat hoz létre, átadja a kutakat külföldi cégeknek, lehet, hogy sok kutast elbocsátanak. Én legalább biztos lehetek abban, hogy nem kapom kézbe a munkakönyvemet A képviselő benzinkutas Dunaföldvárra érve, rögtön a város szélét jelző tábla után a jobb oldalon megtaláljuk a Lukács Kft. benzinkútját Lukács Lajos és felesége a cég tulajdonosai, de a család több tagja is itt dolgozik.- Önöknek nincsenek ellátási problémáik? - kérdeztük Lukács úrtól.- Nincsenek. Én már régi versenyző vagyok, hiszen korábban kilenc évig maszek fűtőolajos voltam ugyanitt, megtanultam, hogyan lehet ezt elkerülni.- Láthatóan fejleszteni akarják a benzinkutat, hiszen több hatalmas tartályt hozattak, itt sorakoznak az út mellett...- Igen, a tartályok már itt vannak, de egyelőre várakozó álláspontra helyezkedtünk. Én vállalkozó szellemű vagyok és a lehetőségek szerint szeretném bővíteni ezt a vállalkozást. De most nagyon kedvezőtlenek a feltételek. A kormány nem folytat vállalkozásbarát politikát, elég rosz- szak a kilátásaink. Ha a gazdaságban elindul valami mozgás, fellendülés, akkor mi is lépünk. Megvannak a terveink, de ezeket a konkurencia miatt most még nem árulom el. Egy-két ötletemet már így is ellopták.- Konkrétan milyen problémák foglalkoztatják?- Sok minden. Kevés az embereknek a pénzük, hiába emelik a benzin árát, a bevételünk nem nő. Ugyanannyi pénz jön be most mint másfél évvel ezelőtt, annyival csökkent a forgalom. Irreálisan alacsony az 1 -1,5 százalékos árrés. Az emberek azt hiszik, hogy milyen gazdagok a benzinkutasok, pedig csak a pénzforgalom nagy, a haszon kicsi. Aztán itt van a társadalom- biztosítás. Nem az adó a sok, természetes, hogy azt fizetni kell, de a TB-járulék magas százalékos aránya dühít.- Önt a dunaföldvári polgárok képviselővé választották. Mit tehet ilyen minőségben a vállalkozókért?- Pontosan azért vállaltam, mert úgy érzem, hogy sokat tehetek. Sokszor komoly vitáink vannak a testületben, mert a kívülállók nem látják, érzik a vállalkozók gondjait. Dunaföldváron szerencsére kivételesen jó a helyzet, a testület és a polgár- mester egyaránt segíteni akarják a városunkban a vállalkozások fejlődését. Bár országos méretekben is ilyen kedvező lenne a kép. Szeretnénk például elérni, hogy egyáltalán ne legyenek itt helyi adók. Azért vagyunk vállalkozók, hogy kigazdálkod- juk valahogyan a szükséges pénzeket Kilencven évről öt képpel Szöveg: Decsi Kiss János. Kép: Gottvald Károly Hányszor állhatott így az ajtóban a Decsen élő Békás Jánosné, született Medgyesi Mária? Vendégváró tekintete naponta fürkészi az utcaajtó környékét. Neve nem csupán a faluban ismert, hiszen népének művészetét - dalait és szőtteseit - a mai napig aktív cselekedetekkel élteti. Egyidős a századunkkal. Kilencvenedik esztendejét megérte. Arcvonásai, alkata mögött a sárközi ember, a szép magyar asszony jelei értek meg, öszidőt köszöntve. * A csendélet szemüveggel, vetélővei és tüzépes számlával bizonyítéka a múlandóságnak, romolhatóságnak, de ugyanakkor az alkotó emberi akaratnak is. Vegyük sorba. A számlán építőanyagok és áraik olvashatók. A lakóház állaga követel megújítást és a kilencvenéves Békás néni megtalálta még a módot, lehetőséget, hogy Széli István kőműves- mester helyrehozza amit az idő megrontott az épületen. A szemüveg élesebbre rajzolja a legszűkebb világ képeit, amit mások is csak homályosan látnak. A vetélő a művészi munka kelléke, nélkülözhetetlen eszköz a szövésben. * Ezeket a párnákat mindenkinek látni kell, aki Decsre érkezik a népművészettel való találkozásra és bekopog Békás Jánosné, Mariska néni házába. Látták már a néprajzkutatók: Kodály Zoltán, Olsvai Imre, And- rásfalvy Bertalan, Martin György, Borbély Jolán és lehetne folytatni a végeláthatatlan sort azokkal az ismeretlen nevekkel, akik Japánból, Kínából, Francia- és Németországból érkeztek. Közöttük főiskolai hallgatók százai Magyarországról. Vendégkönyv tanúskodik minderről. A párnák vízfolyásos, tölgyfaleveles, csillagrózsás, csibeszömös mintái sorában akad olyan is, amit maga szerkesztett, szedett, saját elképzelése szerint. Ilyen a páva, ami a képen a balról számított negyedik párnán látható. * Aki váratlanul toppan Békás nénihez, csak az igazolhatja, hogy nem a fényképezés miatt ült a szövőszékbe. Mindig akad valaki a rokonságban, barátok, ismerősök között, akinek kell még szőni valamit, amiről Rá emlékezhetnek. Mit jelenthet a szövés egy idős embernek napjainkban, aki életét falun, a parasztok áldott, vagy vert sorsában töltötte? Naponkénti lelki megújulást, imádságos újjászületést, hajnalváró reményt. * Hányszor ül le így az ajtóban Medgyesi Mariska néni? Tekintetével az utcaajtóig kíséri a hívatlan, de szeretettel fogadott ismerőst és idegent, akik mozaikokat kaptak a sárközi asszony életének szépséget szomjazó, teremtő pillanataiból. Az egyre gyakrabban elfáradó ember arcára a csalfa évszak, tél derekán ülteti a kilencvenegye- dik tavaszelő sugarát.
