Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-19 / 16. szám

4 NÉPÚJSÁG 1991. január 19 Imádkozunk az egyház egységéért Ökumenikus imahét Szekszárdon - 1991 Szeretettel hívunk minden hívöt és minden érdeklődőt a hagyomá­nyossá vált ökumenikus imahét alkalmaira. Szekszárdon évek óta igazi testvéri közösség alakult ki a különböző felekezetek között. Eb­ben az évben is szeretnénk nem­csak beszélni az egymásra találás lehetőségéről, hanem bemutatni az összetartozást: egy Atya gyer­mekeinek tudjuk magunkat akkor is, ha más-más tradíció van mögöt­tünk. Ugyanazt a Jézus Kirsztust szeretnénk követni és szolgálni, mint a békesség, a szeretet és bol­dog élet hírnökei. Ez évi közös imahetünk prog­ramja: ökumenikus istentisztele­tek: Január 21-én, hétfőn 17 órakor az evangélikus templomban (Bajcsy-Zs. u. 2.) igét hirdet: Szil- vássy Géza református lelkipász­tor; 22- én, kedden 17 órakor az evangélikus templomban Hidasi János prépost, újvárosi plébános; 23- án, szerdán 17 órakor a re­formátus templomban (Kálvin tér) Petkó Tamás káplán; 24- én, csütörtökön 17 órakor a református templomban Farkas Béla plébános; 25- én, pénteken 17 órakor a belvárosi római katolikus temp­lomban (Béla tér) Szilvássy Géza református lelkipásztor; 26- án, szombaton 17 órakor az újvárosi római katolikus templom­ban (Pázmány tér) Hafenscher Ká­roly evangélikus lelkész. Templomaink kapui mindenki számára nyitva vannak! Rovatunk képzőművésze: Salvador Dali * Nemrég láthatta a hazai kö­zönség Salvador Dali mintegy 650 grafikáját és öt szobrát a Nemzeti Galériában Budapes­ten, köztük az egyik legszeb­bet, a Titokzatos Rózsa madon­nát. Századunk egyik legki­emelkedőbb képzőművésze Dali; ez a grafikája mintegy hi­dat képez napjaink és a rene­szánsz között, egyaránt érintve meg érzelmeinket és gondol­kodásunkat. A gyermek Jézus kezében a kereszt madzaggal kötözött játékszerként jelenik meg a képen, mégis magában hordozva a beteljesedést; Má­ria lényét a titokzatos rózsa szimbolizálja, és ez a rózsa vé­geérhetetlen belső lelki pers­pektívát nyújt nekünk, valódi perspektívába skicceit embe­reknek, melynek talán meg­számlált napjaink miatt mégis a valóság a horizontja, nem az elvonatkoztatás. Áhítat, böl­csesség és tisztánlátás jellemzi Dali művét és a bensőséges- ség igazi csöndjét. d. e. A HIT VILAGA „Példa mutatta, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.” Pál I. levele a korkithusbeliekhez, 14,10. 2. évközi vasárnap „Megtaláltuk a Messiást!" (Jn 1, 35-42) A fenti örömteli felkiáltásban érezzük az apos­toloknak azt az áramütésként ható élményét, amely sóvárogva várakozó lelkűkben fakadt Jé­zussal való találkozásukkor. Ez a lelkesedés to­vábbterjedt, mint a száraz nádasban végigfutó tűz, s lángokat lobbantott a szivekben és lelkek­ben, és Jézushoz tömöritette őket Vele vannak a további eseményeken: a jeruzsálemi templom megtisztításakor, a kánai menyegzőn. És ezután valami különös történik. Ismét halászni látjuk őket - és nincsenek Jézussal. Ahelyett, hogy a Jézust követő tömegben vagy mellette lennének egész éjszakai sikertelen halászat után hálóikat „moso­gatták” (Lk 5,2). Valaminek történnie kellett, mert a kezdeti lelkesedés hangulata helyett egy munká­ba feledkező légkör érződik Lukács soraiból. Nem tudjuk az evangéliumokból, de olyasmi tör­ténhetett, ami a kezdeti lelkesedést lelohasz- totta. Talán messiásvárásuknak nem felelt meg Jézus? Lehet hogy csalódtak. Ezen nem szabad csodálkoznunk hiszen később is sokan kiábrán­dultak Jézusból, például a kafarnaumi beszéd hallatára (Jn 6). Sőt még mennybemenetele előtt is „Izrael országának helyreállításáról” kérdezik (ApCsel 1,6). Amin más tanítványok később átes­tek, azon áteshettek apostolai is. Csodálnunk kell Jézus magatartásában azt hogy nem hagyja el választottait. Mintha csak be­mutatása lenne ez annak, amit Szent Pál mond: „Ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önma­gát meg nem tagadhatja” (2Tim 2,13). Utánuk megy és ismét hívja őket Kezdeti lelkesedések jellemzik vallási életünket is. Időközönkénti nekibuzdulásainkat és megté­réseinket is. De azután a lelkesedés csalódott­sággá, a bizalom hidegséggé változik. Sokszor nem ismerünk magunkra, úgy megváltozunk. Ilyenkor jó tudni, hogy Jézus utánunk jön hangu­latlanságainkba, elhidegülésünkbe, szürkesé­günkbe. Mert számit az emberi érzések változé­konyságára. Érzelmeink forgandóságában ott vár ránk, és ismét hív magához. Élményeink és érzéseink váltakozó hullámzá­sában Jézus szilárdan, állhatatosan övéinek akar tudni bennünket utánunk jön, ha csalódásaink vagy kiábrándulásaink visszavisznek elhagyott hálóinkhoz, mint ahogy az apostolok után ment hogy érzelmi életünk kacskaringói után is az első lelkesedés füzével mondhassuk neki: Megtalálta­lak! PÁPAY JÓZSEF Egyházi „divat­történet” A Krisztus utáni első öt évszázadban még nem volt különbség az egyházi és világi öltözködés között. A ravennai és konstantiná­polyi mozaikok tanúsága szerint nyerhetünk infor­mációkat a szentek, a püs­pökök és a papok szakrális ruházatáról, a bizánci ud­var pompájáról. A szentek és papok öltözete a görög­római hagyományokat folytatta, míg a világi öltöz­ködés Kelet hatása alá ke­rült. A népvándorlás korában a mediterráneumi kikötők­ben őrződtek meg a hosz- szú, egyenes szabású tuni­kák; a germán törzsek rö­vid katonakabátot és nad­rágot viseltek, akár előző­leg a légionáriusok. A Me- roving királyoktól kezdve vált általánossá a rövid vi­selet. A pápa és az egyházi elöljárók ragaszkodtak az archaikus öltözethez. így vált az egyszerű római úti­ruha, a rabszolgák viselete gyönyörűen hímzett, szí­nekben pompázó miseru­hává... Paks hit gyülekezete „Kövessetek engem” A református egyház választási eredményeiről A csengetésre ajtó nyílik, s egy kedves, örömtől sugárzó arcú fia­talember hiv be. Simon István ő, a paksi hit gyülekezeténelcországos képviselője. A lakásban már több fiatal várakozik azért, hogy beszél­gessünk az egyre több lelket számláló gyülekezetről, Jézus Krisztusról és a hozzá való megté­résről.- Sejtelmek lengik körül a gyüle­kezetét városunkban, távolítsuk most el a „leplet” - kérem Istvánt.- Én is azzal kezdem, amivel a többi testvérem, hogy a hit gyüle­kezete az egyházi megújhodás neoprotestáns szárnyához tartozó, teljes-evangéliumi, karizmatikus gyülekezet; országos közösség. Hét ember volt az - közöttük Né­meth Sándor vezető pásztor, akik annak idején egy budaörsi családi házban beszélgettek Isten dolgai­ról, cselekedeteiről. Ezek az embe­rek többre vágytak annál, amit a tradíciókból megtapasztalhattak: Istennel mélyebb, személyes kö­zösségre. Lelkűkben érezték, hogy Istent csak úgy lehet megismerni, ahogy Ő kijelentette magát a Szentírásban, és csak az igazi megtérés által juthatunk Vele élő közösségbe. Ma már hazánk közel hatvan városában működik helyi gyülekezete, igy többek között ná­lunk is - folytatja István. - Pakson 1990 júniusától van rendszeres hit gyülekezet, s az akkori tízfős kö­zösség mára negyven főre növeke­dett. Heti két alkalommal (péntek 19.00, vasárnap 15.00 órától) tar­tunk istentiszteletet az Erzsébet Szálló klubhelyiségében, szomba­Németh Sándor vezető pásztor tönként több ezer lelket számláló, országos evangelizáción veszünk részt Budapesten, az óbudai Va­sas Sportcsarnokban.- Kimondani is rossz, de váro­sunkban voltak, akik tudatlanság­ból „sátáninak” nevezték a gyüle­kezetét.- Akik ilyet mondanak a gyüle­kezetünkre - mondja az egyik je­lenlévő, Zoltán - azokért Jézus szavaival imád­kozunk: „Atyám! Bocsásd meg né­kik: mert nem tudják mit csele- kesznek.” Mind­azok akik ide já­runk, a szent szel­lemmel tölteke- zünk be. Szívünk­ben nincs harag s gyűlölet, nincs bűn. Nekünk nincs kárhozat... és nincs Sátán..., csak egy van a szívünkben, az élő Jézus Krisz­tus! Mi Őt követjük és dicsőít­jük.- Bármely társadalomban, bár­milyen életszínvonalon egy súlyos probléma létezik, a bűn - mondja Szilvia. - A bűn az, ami elválaszt bennünket Istentől és egymás­tól. Az emberek bűntudata, kárho­zat-félelme ott marad a szívekben, és ezt semmilyen társadalmi intéz­kedéssel nem lehet feloldani.- Lilla! Te hogyan tértél vissza Is­tenhez?- Megtérésemkor nagyon beteg voltam. A szívemben sokáig táton­gó űr volt, ami állandó keresés hangjától visszhangzott. Vallásos voltam, de ilyen módon nem kap­tam semmi üdvözítőt, egyszóval nagyon egyedül éreztem magam... És számomra - azóta férjemnek is - mikor eljött, a szó valódi értelmé­ben a megváltó, teljesen meggyó­gyultam. Elmúlt makacs testi betegsé­gem, szívem is üdvösséggel lett te­le. Jézus most már itt van a szívem­ben, Ő betölt minden űrt, s én hi­szem, hogy minden embernek ma erre van szüksége.- György! Te, mint egészséges keresztény, milyen „receptet” ajánlasz a „betegeknek”, a „gyó­gyulni” vágyóknak?- Testvéreim, akik körünkben vannak, Krisztina, Ágnes, Gabriel­la, Edit, Márta, Ferenc, Attila, Ta­más „gyógyulásokról”, az Úr mér­hetetlen kegyeinek megtapaszta­lásairól tehetnének tanúbizonysá­got. Tudom, hogy vannak enyhe és súlyos lelki betegek. Értük imádko­zunk Paks hit gyülekezetében.- Köszönöm a beszélgetést. G. SZABÓ PÁL A társadalomban bekövetkezett változások szinte automatikusan magukkal hozták a különböző fele­kezetekben is a vezetőség megújí­tása iránti igényt. Van, ahol ez gyorsan zajlik le, de van, ahol minduntalan akadályokba ütközik. A Magyarországi Református Egy­házban viszonylag könnyen történt a megújulás. Bár egyes vélemé­nyek szerint csak a tisztségek új­raosztásáról beszélhetünk. Ebbéli meggyőződésének adott hangot a Tolnai Református Egyházmegye jelenleg még hivatalban lévő espe­rese, Deme Bertalan is, aki az el­múlt évben - még a jelölő közgyű­lés előtt - elmondta, hogy a mosta­ni választás során is ugyanazok az emberek voksolnak, mint koráb­ban, s ugyanúgy bármelyik - a tör­vényes feltételeknek megfelelő - lelkész és világi személy jelölhető minden tisztségre, mint az elő­zőekben. A református egyházmegye gyü­lekezetei az elmúlt év végén meg­választották új tisztségviselőiket. A jelölést az egyházmegyei közgyű­lés végezte - melynek tagja min­den gyülekezeti lelkipásztor és gyülekezetenként egy világi képvi­selő. A választás során minden gyülekezet presbitere szavazott, és a gyülekezetenként összesített végeredményt terjesztették fel a választási bizottságnak. Mivel né­hány tisztségben meg kellett ismé­telni a szavazást, ezért két válasz­tási fordulót tartottak. A végeredményről Hatvani Ist­ván gerjeni lelkipásztor, a választá­si bizottság elnöke levélben tájé­koztatta megyénk református gyü­lekezeteit. E szerint a Tolnai Refor­mátus Egyházmegye tisztségvise­lői: esperes: Szemerey Lászlc őcsény, lelkipásztor, lelkészi főjegyző: Csécsy Istvár decsi lelkész, egyházmegyei gondnok: dr Tóth Gyula, világi főjegyző: Dózsa József, egyházmegyei lelkészi tanács- bírák: Ócsay Barnabás bátaszéki Sima Endre alsónyéki, Takarc András simontornyai és Vikár Zol­tán gyönki lelkipásztorok, egyházmegyei világi tanácsbí- rák: Dózsa József, Farkas Sándor Mester Lajos, Lénárt Tibor, Szap panyos Árpád, Szekeres István, egyházkerületi lelkészi tanács- bírák: Kőváry László paksi és Vikái Zoltán gyönki lelkész, egyházkerületi világi tanácsbírák Dózsa József és Szekeres István, egyházkerületi lelkészi képvise­lők: Szilvássy Géza szekszárdi éj Vikár Zoltán gyönki lelkipásztor, egyházkerületi világi képviselők Molnár Vilmos, Lénárt Tibor és Szekeres István, zsinati rendes lelkészi képviselő Csécsy István decsi lelkész, zsinati rendes világi képviselő dr. Tóth Károly, zsinati lelkészi pótképviselő Horváth Emil bogyiszlói lelkész, zsinati világi pótképviselő: Dó­zsa József. A választás eredményét az egy házmegyei közgyűlés hitelesíti oh módon, hogy a választott szemé lyeket megerősíti tisztségükben Ezután kerülhet sor az egyházme­gye új vezetőségének eskütételére és ünnepélyes beiktatására. KOMPÁN ZSOL1 Budapesti hitfesztivál

Next

/
Thumbnails
Contents