Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-15 / 12. szám
1991. január 15. NÉPÚJSÁG 3 Katedráról galériába „Ha a művészet iránt nincs érdeklődés, szétesik a társadalom” „Ez is egyfajta esztétikai nevelés” Jönnének, jönnének... A francia tanárok nem kellenek Finom vonalú vázák, míves szelencék, kedves szobrocskák és képek. Sok-sok festmény. Értékes, igényes alkotások egytől egyik, akárcsak a különféle textíliák, függönyök, térítők, párnák. A szekszárdi Garay-udvarban nemrég megnyílt parányi Dórba Galéria csak a Művészeti Alap által zsűrizett, nívós alkotásokat kínál. Ha így nézzük, olcsón. Ha úgy, hogy manapság nem hogy szellemi, de testi táplálékra is egyre kevesebbet szánhat az ember, akkor drágán. Aki tehát ilyen vállalkozásba kezd, nem lehet biztos a sikerben. Nádor Ildikó a galériát működtető betéti társaság egyik tulajdonosa mégis hisz a kezdeményezés sikerében. Hiszen ez részéről nem csupán tőkebefektetés. Mint a szekszárdi tanítóképző főiskola közművelődési tanszékének egykori vezetője, elhivatottságot érez a kultúra terjesztése iránt. Mielőtt öt éve személyes okok miatt megvált a főiskolától, könyvtári tárgyakat és XX. századi irodalmat tanított, majd a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában és a Garay gimnáziumban adott órákat. Közben a Babits Kiadó szerkesztője volt, tehát egy percre sem szakadt el a múzsák világától. így aztán mikor úgy döntött a családi tanács, hogy vásárolnak egyet az eladó üzletek közül, nem tanakodtak sokáig azon, milyen áruval töltsék meg. Úgy döntöttek, hogy elsősorban Tolna megyében élő vagy innen származó művészek alkotásait próbálják közkinccsé tenni, segíteni azok megismertetésében, s persze eladásában is. Ötletük támogatásra talált, a megkeresett festők, grafikusok, keramikusok - néhány kivétellel - örömmel bízták műveiket a galériára. Mindannyiukat felsorolni hosszú lenne, s a lista egyébként is napról napra bővül, de azért álljon itt ízelítőül néhány név: a tolnai születésű Szily Géza és felesége Simsay Ildikó, a Szekszárdon élő és alkotó Baky Péter, a dunaföld- vári származású és nyaranta itt dolgozó Sugár Gyula, a képzőművészeti főiskola volt tanára, Bercsényi Miklós szekszárdi keramikus, az Erdélyből jött Adorjáni Endre grafikus, szobrász, a pécsi Füzesi Zsuzsa, Kun Éva Budakesziről, a szentendrei Adamis Gusztáv - Matala Magda házaspár, a tolnai Pauli Anna, az iparművészeti főiskola textiltanszékének vezetője. Alkotásaik többsége készpénzért kapható, de vannak olyan képek is, amelyeket kétéves részletre lehet vásárolni. Milyen a kereslet? A novemberi nyitás után itt volt a karácsony, mikor kicsit könnyebben nyílnak a pénztárcák, ezért korai lenne mérleget vonni. Egy biztos: igényük van az embereknek a szépre, a boltba betérők közül sokaknak mégis fájó szívvel, de üres kézzel kell távozniuk. Ez azonban nem keseríti el a boltvezetőt. Ha csupán az eladásból nem tud megélni a galéria, igyekeznek intézmények, cégek textilekkel, képekkel, egyéb tárgyakkal való berendezéséből fenntartani magukat. Bíznak benne, hogy a mai nehéz körülmények között is akadnak azért olyanok, akik áldozni tudnak a kultúrára. Mert úgy vélik, ha a művészet iránt nincs érdeklődés, szétesik a társadalom. (Folytatás az 1. oldalról.) A „piackutatással”, vagyis az igények felmérésével a külföldi partnerek a Fideszt bízták meg. Tolna megyében is megkeresték (nem mindet) a középiskolákat és a főiskolákat, abban a reményben, hogy azok kapnak az alkalmon. Tévedtek. Más-más indokkal ugyan, de sorra tértek ki az ajánlat elől. A meghökkentő fogadtatásra az intézmények vezetőitől kértünk magyarázatot. Babai Zoltán, az 505. Sz. Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatója elmondta, hogy szívesen fogadnának francia nyelvi lektort, aki tanáraik továbbképzését végezhetné, esetleg órákat is tarthatna, csakhogy egyetlen ilyen szakos pedagógusuk sincs. Annak pedig nem látja értelmét, hogy egy évig indítsanak francia nyelvtanítást. Német vagy angol lektort örömmel látnának. Tanítanak viszont franciát a Garay János Gimnáziumban, tudjuk meg Zentai András igazgatótól, mégsem élnek az ajánlattal, nincs ugyanis különösebb érdeklődés e nyelv iránt, évről évre évfolyamonként csak egy tanulócsoportot tudnak összetoborozni. Ezért emelni szeretnék a francia tanítás óraszámát, ami esetleg növelheti a népszerűségét. Angol tanárra itt is szükség lenne. A bátaszéki gimnáziumban szintén folyik franciatanítás, ám Károlyi Károlyné igazgatóhelyettes szerint nem lenne nagy segítség olyan francia anyanyelvű oktató fogadása, aki magyarul képtelen megszólalni. Eddigi tapasztalataik szerint a diákok így nehezebben tudják elsajátítani az idegen nyelvet. Itt is inkább német szakosra lenne szükség, csakúgy, mint a Rózsa Ferenc Szakközépiskolában. Az élet ezt diktálja, indokolja válaszát Péter Mihály igazgató. Hazánk Németország gazdasági vonzásához tartozik. A technika nyelve pedig elsősorban az angol. Tanítványaik számára ezt a két nyelvet tartják hasznosíthatónak, a francia oktatását nem tervezik. A pedagógiai főiskolán a diplomácia egykori nyelvét szintén nem választhatják a hallgatók, mert nincs aki tanítsa. Ezért jövő szeptemberben hirdetnek ilyen fakultációt. Annyi órát azonban nem tudnának biztosítani, ami szükségessé tenné egy előadó alkalmazását, ezért csak óraadóként foglalkoztathatnák, szállást viszont biztosítanának kollégiumukban a francia „vendégmunkásnak”. A paksi Energetikai Szakképzési Intézet igazgatója Kováts Balázs ha nem is kapott az alkalmon, de fontolóra vette a lehetőséget. A feltételeket biztosítani tudnák, a nyelvválasztékot pedig szívesen bővítené a franciával az eddigi német és angol mellett. Kockázatot csak abban lát, hogy bizonytalan idejű a vendégtanár itt-tartózkodá- sa. Márpedig egy-két éves távlat miatt nem érdemes belevágni. * Lehetne ezt a körképet azzal befejezni, hogy no komment Ami azt jelentené, hogy lám már megint egy segítséget nyújtó kar, amibe nem vagyunk hajlandók belekapaszkodni. Félő, hogy igazságtalanok lennénk. Talán csak arról van szó, hogy a tudásszintet emelni is csak azon lehet, aki bizonyos szintre már eljutott. Vagy egyszerűen csak periférikus nyelv a francia? Szóval, no komment -puskásSimontornyán kíváncsiak az emberekre Simontornya önkormányzata úgynevezett „közmeghallgatást” tart január 16-án 17 órakor a művelődési házban. Várják a lakossági véleményeket, javaslatokat a közbiztonság fokozására - valamint a szemétszállítás és a parkosítás újraszervezésére. A település parkosítására egyébként korábban pályázatot hirdettek és ha találnak vállalkozót ezt a munkát neki szánják adni. Ugyancsak a lakosság segítségét kérik az új önkormányzati rendelet megalkotásához. Pénzeszközök hiányában a sportpályán megkezdett torna- csarnok építését nem tudják befejezni, ezért helyette az általános iskolában alakítanak ki egy olcsóbban kivitelezhető tornatermet. Tevelen épületek bérbeadásáról is döntenek Január 17-én 17 órakor tartja soron következő ülését Tevel község önkormányzati képviselőtestülete. Ezen fogadják el az 1991. évi munkatervüket és megvitatják szervezeti és működési szabályzatukat. Az egyéb napirendek keretében megtárgyalják: milyen módon hasznosítható a jelenleg kihasználatlan bölcsőde, vágóhíd és pékség. A lakosság nagy megelégedésére a településen január 7-én gyógyszertár nyílt, amelyet a volt pártházból alakítottak ki. Horgászközgyűlés A szekszárdi közalkalmazotti horgászegyesület 1991. január 19-én - szombaton - 9 órakor tartja közgyűlését a Művészetek Házában. Az 1991. évi horgászjegyeket január 21-én, 22-én, 23-án és február 4-én, 5-én, 6-án 17-19 óra között lehet kiváltani a Szekszárd Város Polgármesteri Hivatalának földszinti ügyfélszolgálati helyiségében. Tamásiban is tavasz volt Az elmúlt hetek enyhe időjárása a tamási kertekben és mezőkön is kicsalta a tavasz virágait. Már egy hete nyílik a hóvirág, ezt követte a sárga kankalin. A déli fekvésű napsütötte helyeken az ibolya is kivirágzott. Most a bájos százszorszépen a sor... Műgyűjtőknek választék, érdeklődőknek látvány FOTO: OTOS RÉKA CSER ILDIKÓ Lakásonként: húszezer forint Energiatakarékosság - fűtésszabályozással Az idei fűtési szezont még nem érinti az energiahordozók árának emelkedése, a következőkben azonban magasabb fűtési számlára számíthatnak a háztartások. Hazánk lakosságának körülbelül egyötöde él távfűtött lakásokban, ugyanakkor ezek kevesebb mint felében lehet csak közvetlenül szabályozni a hőmérsékletet. Mivel hazánk is liberalizált áron importálja az energiahordozókat, elkerülhetetlen, hogy ezek világpiaci árához felzárkóztassák a lakossági felhasználás árait is. Ez egyúttal azt jelenti, hogy megszűnik a lakossági dijak - eddig helyenként csaknem 60 százalékos - állami dotációja, vagyis jelentős áremelésre kerül sor, ami 635 ezer háztartást érint. A drasztikus többletkiadás az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium véleménye szerint úgy mérséklődhet, ha lehetővé válik az egyedi idények szerinti fűtésszabályozás, illetve az átalánydíj helyett lakásonkénti hőfogyasztás fizetése. Az előzetes számítások szerint 10-20 százalékos költségmegtakarítást lehetne elérni ilymódon. A hőmérsékletmérő és -szabályozó műszerek felszerelése a mai árakon körülbelül húszezer forintba kerülne lakásonként, ezt a lakóknak kell kifizetniük részletekben, és az elképzelések szerint öt év alatt. A szakemberek véleménye alapján három év alatt végre lehet hajtani a távfűtött lakások teljes körű felszerelését a mérőműszerekkel. Visszajáró "teho-forintok”? Az 1990. évi személyi jövedelemadóról szóló törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a településfejlesztési hozzájárulást befizetők ezt az összeget adóalap csökkentésként igényelhessék-említette meg Kerekes László a bonyhádi polgármesteri hivatal pénzügyi osztályvezetője. Érdeklődésünkre a következőket mondta el.- Mivel az adóalap csökkentését kérni kell, s arra megfelelő törvényes indokot kell felmutatni, így a teho befizetésének igazolása hivatalunk kötelessége. Felkészültünk arra, hogy január 30-ig ezeket az igazolásokat kiadjuk. Azért nem postázzuk, mert nem tudjuk melyik állampolgár adóköteles, s az esetlegesen kiküldött igazolás csak keveredéseket okozna. Aki igényli, annak kérésére kiadjuk az igazolást, amit a személyi jövedelemadó bevallás 36. pontjában kell jelezni. Bonyhád esetében 700 forintról van szó, s városunkban 1200 család fizette be a tehót. A megtérülés nem nagy összeg - 2-300 forint - de ma már akad család, akinél ez is számít. Á formanyomtatványt minden adókötelesnek kiadjuk, igazolva a befizetést, s tanácsoljuk, hogy ezt őrizzék meg. —szs— Bonyhádi Lada roncsa az Inn folyóban Bűncselekmény nem történt, a család bajban van Az Interpol is nyomozott Tavaly december 29-én az osztrák repülőgépszolgálat egyik helikopterének vezetője Schwaztól néhány kilométerre Innsbruck felé, az autópálya mellett, az Inn folyóban egy Lada 1500-as típusú személy- gépkocsit fedezett fel. A gépkocsiban holtan találták a bonyhádi Bósa Jánost. * A rövid és kegyetlen hír csupán ennyi, de az eset előzményeiről - mely komolyan foglalkoztatja a város lakosságát - Görgye Lajos századostól, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztályának munkatársától érdeklődtünk.- Bósa János két társával együtt november 19-én kiutazott Ausztriába, munkavállalási szándékkal. Mivel vendéglős ismerősüket nem sikerült megtalálniuk, hotelben szálltak meg. Végül egy sörözőben kötöttek ki, ahol elég sokat ittak ketten. Azért csak ketten, mert harmadik társuk vezetett mindvégig. Azon a kérdéses estén hideg volt, s a sofőr kiment a kocsit előmelegíteni, járatni. Elaludt. Kopogásra ébredt. Két osztrák rendőr igazoltatta, s mivel németül nem beszélt (a rendőrök sem tudtak magyarul) s az útlevele a hotelban maradt - bevitték az őrszobára. Esete csak másnap tisztázódott, amikor hármójuk munkaadója igazolta kilétét. Az osztrák kísérővel a hotelba siettek, ahol csak egyiküket találták meg. Bósa János vajon hol lehet? - kérdezgették egymástól, s keresésére indultak az előző esti sörözés színhelyére. Itt annyi tisztázódott, hogy azt követően, hogy a rendőrök bevitték az őrszobára a gépkocsivezetőt, a nyitva maradt Ladában nem volt inditókulcs. Bósa Jánosnál - akié a kocsi is volt - mindig ott volt a pótkulcs. Látta az üres kocsit, benne sehol a társ, aki vezetett... ki tudja mit gondolt... a lényeg az, hogy Bósa János gépkocsistól eltűnt innen, még azon az estén. * Mivel a magyar rendőrhatóságoknak nincs joga Ausztriában a nyomozásra, felkérték az ORFK Interpol Nemzetközi Osztályát, Bósa János felkutatására. Ehhez a részletes személyleirás, útlevéladatok, gépkocsivezetői engedély száma, és a különös ismertetőjelek is rendelkezésükre álltak. Mindezt követően érkezett a hír, miszerint egy Lada roncsát találták az Inn folyóban, Innsbruck közelében, s benne Bósa János holttestét. A boncolási jegyzőkönyvből kiderült, a halál oka fulladás volt, s a holttestet már algák borították. A boncolás kimutatta, hogy idegenkezűségre utaló nyomokat nem találtak, bűncselekmény nem történt. Ami még biztos: a gépkocsi nem a megtalálási helyén került az Üzlet és segítség
