Tolnai Népújság, 1991. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
8 NÉPÚJSÁG 1991. január 12. Visszafelé folyik a Kapos? Decemberben egy régi „játék” mai változatát játszották el Pincehelyen, a polgármesteri hivatalban. Az add vissza a babaruhát... közéleti változatáról volt szó, pontosabban arról, hogy négy dolgozónak szóban felmondtak, másnap viszont írásban bocsánatot kértek tőlük. A helyzet egy kívülállót mosolyra deríthet, de egy érintettet nem. Ezért is néztük meg a kapott információ hátterét. Érdemes volt. 1. Érkezésünk hirére gyorsan megtelik az iroda megkeseredett szájizű dolgozókkal. Háborgásuk oka az az elintézési mód, ahogy a létszámleépítést - racionalizálást - meg akarták oldani a hivatal vezetői. Mondják, a jegyzőnő első munkanapján közölte Jákob Sán- dornéval, Takács Hildával, Szabóné Molnár Máriával és Ferencz Já- nosnéval, hogy a létszámleépítés őket érinti. A miértre Jákob Sán- dorné így válaszolt: ,- Nekem azért kellett volna mennem, mert valakivel haragban voltam.- Lényegében indok nem volt - így Takács Hilda -, de én, a gazdálkodási előadó, Jákobné nélkül nem maradok.- Azt hallottam, nekem a magatartásommal nincsenek megelégedve - mondja Szabóné, míg Ferencz Jánosné, aki 28 éve az államigazgatásban dolgozik, létszámcsökkentésről hallott. - Mindenesetre nem hittem volna sosem, hogy a Kapos visszafelé is folyik - kapcsolódik a beszélgetésbe Kántor Ferencné -, de megtörtént. Nem így képzeltük el - sóhajt. De sóhajtanak a többiek is, hiszen már októbertől kezdve ez a négy név keringett a községben, no meg a helyükre álló embereké is. Mondják, az egyik „bejött”, s kíváncsian várják, beteljesül-e a szóbeszéd másik része. A légkör rossz, hiányolják az elbeszélgetéseket, az ésszerűséget, mivel így épp a gazdálkodási csoportot verik szét - ketten elmennek -, úgy érzik, süket fülekre talál a véleményük és pártérdekeket vélnek felfedezni az intézkedések mögött. Azt mondják, a jegyző állt ki mellettük, mert ő tudja, ismeri az államigazgatási munkát. Sérti őket, hogy a polgármester a bemutatkozás után rájuk sem nyitotta az ajtót és most is csak úgy ismeri őket: „az a szőke, az a fekete...” És sérti őket az a lista is, amelyen minden dolgozó neve és iskolai végzettsége fel van tüntetve, és amit azért adott kézbe a polgármester, hogy jelöljék meg, ki kivel nem akar együtt dolgozni. Ez novemberben történt, ám az urnába nem került a lapokból. Hiányolják a bizalmat is, mondván, nekik is lenne jó javaslatuk. Példaként hozzák, hogyha a volt vb-titkárt a nyugdíjazásig tartó rövid időre jegyzőként alkalmazzák, akkor az nem került volna 240 ezer forintjába a pincehelyi ön- kormányzatnak. De szó esik a kedvezményes húsakcióról is, aminek nyereségesnek kellene lennie, ám a számok azt bizonyítják, 1 -1 sertés után 1000-1100 forint marad, de ebben nincs benne a rezsi. Lejön a két dolgozó 200-200 forintja + a tb-járulék, az 568 forint, s a fennmaradó 432-ből ki kell fizetni a fuvarköltséget, a vizet, villanyt, a sertésösszeiró bérét és a kereskedelmi tevékenység után vállalkozói adót kell fizetni. Szállítanak húst a 15 km-re lévő Tamásiba, ami üzemanyagköltséget és 2 dolgozó bérét jelenti. Nos, ennyi minden után kellene kijönnie a haszonnak. 2. Ilyen, irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetben jutottak el december 19-ig, amikor a felmondás bejelentetett A szóbeli közlés élt úgy 12 órát, majd írásbeli bocsánatkérés következett.- Velem gépeltette le a polgármester - közli Szabóné Molnár Mária -, még szerencse, hogy bejöttem dolgozni. Lássuk a levelet! „Alulírott dr. Tóth László a mai munkába lépett jegyzővel, mint a Hivatal vezetőjével történt megbeszélésem után úgy határoztam, hogy a Hivatal átszervezésére irányuló korábbi döntésemet semmisnek nyilvánítom, és kérem a címzetteket hogy a tárgyra vonatkozó, munkaviszonyukat megszüntető közlésemet szíveskedjenek meg nem történtnek tekinteni. Az önkormányzat mindannyiuk munkájára a továbbiakban is számít Be kell látnom, hogy munkakörük nem nélkülözhető, szaktudásukra továbbra is szükségem van. Sajnos, a kellő jogszabályok nem születtek meg, ami a Hivatal munkáját hatósági feladatait szabályozná, ezek hiányában nem láthattam át kellőképpen a munkaerő-szükségletet. Afent említett beszélgetés a Hivatal vezetőjével ráébresztett döntésem helytelen voltára. Ezért kérem a címzetteket, foglalják el a továbbiakban is munkahelyüket bocsássák meg az okozott kellemetlenséget és legjobb tudásuk szerint végezzék munkájukat. Megértésükben bízva tisztelettel dr. Tóth László polgármester. Pincehely, 1990. december 19.” 3. A polgármesteri irodában dr. Tóth László és Bárdos Lászlóné jegyző beszélgetését szakítjuk félbe megjelenésünkkel.- Senki senkinek nem mondott fel se szóban, se írásban - közli dr. Tóth László. - Négy községet 12 ember látott el eddig, most kevesebb is elég, mivel önállósodtak. Azután a munkaértekezlet után többen berohantak hozzám, megátkoztak, megfenyegettek. Bejött hozzám a jegyző is, és megállapodtunk abban, hogy míg a hiányzó jogszabályok nem lesznek meg, addig nem küldünk el senkit Utána megfogalmaztam ezt a levelet és úgy érzem, a lovagiasság szabályainak ezzel maximálisan megfeleltem. Ezt követően a hivatal dolgozóinak egy része felkeresett, egyesek közölték, csak akkor maradnak, ha X-et meg Y-t elküldöm... Egy szóbeli felmondás volt a Jákobné férje szólt, hogy nem engedi itt dolgozni a feleségét januárban pedig ketten kérték áthelyezésüket...- Én voltam az, aki behívta őket és elmondtam az elképzeléseket. Felmondás nem volt csupán tájékoztató, bemutatkozó munkaértekezletet tartottam - erősíti meg dr. Tóth Lászó állítását Bárdos Lászlóné. Beszélgetünk ezután és szóba kerül „több polgár véleménye”, miszerint addig, míg X meg Y itt van, addig nem történt semmi, szólnak az eredménytelen szavazásról, a polgármester ellen irányuló aláírásgyűjtésről, a gazdálkodási dolgozók munkájának fontosságáról, a disznóügyről. Erről az a véleménye a polgármesternek, a lényeg az, hogy az eladónak és a tőkehúst vásárlónak megérje. Dr. Tóth László szól arról is, hogy most már bizonyos népszerűségre tett szert a településen, ám tudja, nem lehet mindenki kedvére tenni.- Elvállaltam ezt a feladatot, küldetésnek fogom fel és a legjobb szándékkal próbálom véghez vinni - mondja, és visszatér az alaphelyzethez. - Szóban is elmondtam, bocsássanak meg.- Ha nem volt felmondás, miért kellett elnézést kérni? - teszi fel a kérdést kolléganőm.- Úgy éreztem, bántás érte őket - hangzik a válasz, amit elfogadhatunk. A szó elszáll, az írás megmarad - tartja a mondás. Ennek az igazságát azonban elfelejtették a hivatal vezetői. Tessék csak elolvasni a bocsánatkérő levél első mondatát még egyszer. A hosszú mondat egy részét idézzük ismét: „... és kérem a címzetteket, hogy a tárgyra vonatkozó, munkaviszonyukat megszüntető közlésemet szíveskedjenek meg nem történtnek tekinteni”. Polgármester úr, jegyző úrasszony, csupán egy kérdésem van: volt- e szó felmondásról, vagy sem? Mert valamelyik állítás nem igaz! ÉKES LÁSZLÓ A város hátsó fertályán Gyurkity András elköltözött. Költözéséhez nem vett igénybe se vissza nem térítendő, se visszatérítendő kölcsönt, nem írt alá előnyös szerződéseket, de még bútorszállító teherautót sem rendelt. Gyurkity András úgy költözött el, hogy közben a kisujját sem mozdította. Igaz, nem is kapott új lakást. Régit se. Gyurkity András egy buszban élt, a szekszárdi Alkony utcában, a temetővel átellenes oldalon. Tulajdonképpen területbitorlóként. Egy napon megjelentek az illetékesek, s mondván, hogy ide garázssor épül, áthúzatták a járgányt a túlfél- re. Ezzel a költözködés befejeződött. Most Gyurkity András a temető felőli oldalon lakik. Tulajdonképpen területbitorlóként. Reggel, ha felébred ásít, nyújtózkodik, megkaparja a jégvirágos ablakot, kinéz, s mert van humora, így motyog: ismerős a táj. Az összetákolt élettér Gyurkity András foglalkozik bontott tégla adásvételével, biGyurkity András zonytalan minőségű vörösbor forgalmazásával, besegít a sírköveseknek is, de legfőbb tevékenysége a vasgyűjtés. Ennek megfelelően alakította ki környezetét. A busz berendezési tárgyai, a köré tákolt kerítés alkatrészei, a kötő-, kapcsoló-, elválasztóelemek, ólak és egyebek... csupa-csupa szeretett cucc, kincs, kacat. Van itt minden a méteres, rozsdásodó feszülettől a repedt borlo- póig. Az istállót egy fehér szamár és egy barna öszvér leheli be. Életkörülményeik nem sokkal hitványabbak, mint a gazdié. Gyurkity András 56 éves. Jól felöltözik, mert nem fűt. Szerzett asztalán szerzett krumpliszemek, körülöttük földmorzsák. Tört, repedt edényekben, poharakban étel- és italmaradékok, egy csorba bögrében szívgyógyszerek. Tavaly volt infarktusa. A pénz titkos ösvényei Hej, szociális hálóval halászó halászok! Kit fog ki a hálótok? Erre az udvariatlan kérdésre a segélyek odaítélésével foglalkozó alkalmazottak szemüvegüket homlokukra tolva, fáradtan, sápadtan, nyúzot- tan kinéznek a toronymagas aktarakás mögül, s elcsukló hangon re- begik: nem győzzük... Gyurkity András soha sem találkozott a pénzzel, és a pénz sohasem találkozott Gyurkity Andrással. Soha sem kért. És aki nem kér, arról a hatóságnak nincs módja megtudni, hogy rászoruló. Egyetlenegyszer fedezték fel, hogy létezik, amikor útban volt az építkezésre kijelölt területen. Magányosan teng-leng a világban. Zűrös, zavaros kapcsolatai, szerelmei, házasságai mind kudarccal, ráfizetéssel végződtek. Senkit sem szeret. Ha kedve van, elvisz egy szekér vasat a MÉH-be, ha nincs kedve, nem. Esélye a felszínen maradásra egyre csökken. Hírből sem ismeri a megtollasodás titkát. A holnaptól semmit nem remél. Ahol az élet minősége a pénz meny- nyiségétől függ, az nem a gyurki- tyok paradicsoma. WESSELY GÁBOR Kincs vagy kacat? Karácsony Otthon FOTÓ: ÖTÖS RÉKA Devalválódásaink Segítsük valamelyest az idegen nyelvekben módjával járatosakat. A címben értékek csökkenéséről van szó, de egyáltalán nem a könyvelők szaknyelvében megszokott értékcsökkenési leírásról. Végtére is mi sem természetesebb annál, hogy valami, amit hosszú évek során használunk, az kevesebbet ér, mint új korában. Például az a japán gyártmányú Erika írógép, melyen lassan 14 éve zongorázok és amely máig is használható. Nem az én, hanem a japán ipar nagyobb dicsőségére. Értékcsökkenések - devalválódások - azonban sajnos más területeken is előfordulnak. Olykor katasztrofális fokon. Két kitűnő vendéglátóipari szakemberrel beszélgettem több alkalommal arról, hogy nincsenek elbűvölve a kezük alá került utánpótlástól. Nem a koruktól, ugyanis ők is voltak fiatalok. Hanem attól, hogy nagyon mérsékelt általános iskolai alappal lódulnak neki egy szakmának, ami sok pénzzel kecsegtet. Tényleg azzal. Ha valaki érti a mesterségét, megtanulja a modor alapfogalmait, netán néhány szót külföldiül is. Mindezek birtokában természetesen megérdemli a pénzét, de az előbb említett szakemberek egybehangzó véleménye szerint ezt már jóval előbb elvárja, sőt sértődött, ha nem kapja meg. Nincs birtokomban semmilyen hitelt érdemlő statisztika. így a következőkben nem rágalmazni akarok és a levegőbe beszélni is csak módjával. Iskolatípusok tömegét tudnám felsorolni, ahová már eleve a leggyatrább általános iskolai végzettségűek jelentkeznek. Bajos elképzelni, hogy ezek zöméből jó szakember teremne. A világ nyakunkban lévő műszaki versenyében szakmai analfabéták pedig nem állhatnak helyt. Tehát az ország sem, amiről én valamikor még úgy tanultam, hogy nekünk drága és az is kéne, hogy legyen. Nem az lettem, de kívánkoztam a tanári pályára. Van családtagom, akinek e téren már a jövője eldöntött. A pedagógusi pálya elnőiesedett. Nem hinném, hogy ez előnyére szolgál, de távol álljon tőlem még a gondolata is annak, hogy ezt a devalválódással bármilyen összefüggésbe hozzam. Azt viszont már igen, hogy gyatra általános iskolai alappal, középiskolán átvergődött gyerekek, a tanári hivatás iránti legcsekélyebb érzékenység, elhivatottság nélkül utókorunkat jól nevelhessék. Másként nem, csak értékcsökkent állapotban, hisz saját értékeik is alig mérhetők. Gyatra tanárok által nevelt nemzedék nem harcképes - a világpiacon. Hosszú évtizedek óta tanáremberként élő, tehát nem csak tanító, hanem a lelkűket kitevők sorával beszélgettem a fenntebb vázoltakról. A lelkesedés nyomai sem voltak fellelhetők bennük, de a keserű tények érvei sajnos egyetértésre kényszerítették, késztették őket. További devalválódások, noha tisztelem annyira az Olvasót, hogy nem óhajtom lapunk valamennyi hasábját ilyenekkel megtölteni. Ember és ember kapcsolatára gondolok. Az össznépi közönyre, a minimális társadalmi udvariasság hiányára. Szekszárd legközepén - megírtuk, nem túl régen - néhány züllött alak a 160-as boltnál sokak szeme láttára botrányt tudott csinálni, egy kicsit rabolni is. Semelyikük se kapott nem egy, hanem két-három embertől pofont. Gyűlölök minden testi erőszakot, de a hallgatást legalább ennyire és a megoldásra kihívott rendőrök „elbeszélgetését” talán még jobban. Mi devalválódott ebben az esetben? Egy megyeszékhely közbiztonsága, ami úgy is értendő, hogy a közének (közösségének) biztonsága. Nincs mentség. Az emberi kapcsolatok devalválódásáról legalább annyit lehetne írni, mint eddig összesen sikerült. Másfél órás beszélgetések után elkezdett viszonyokról, másfél havi kapcsolatokat megpecsételő házasságokról és az ez utóbbiak nyomán a különböző intézeteket benépesítő, a lelki sérülteket újratermelő gyermekekről úgyszintén. Olyan, sűrűn hangoztatott: de a mindennapok utcán járásai során néha hátborzongató közönnyel emlegetett; nekem mindig nemzetiként megmaradó értékekről, mint hazafiság, nép, magyarság, család és hasonló apróságok, ne is beszéljünk. É egyáltalán! Az összes eddigire érdemes volt szót fecsérelni...?-s -n
