Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-11 / 212. szám
4 NÉPÚJSÁG 1990. december 11 Vigyázat! Zsebesek! Itt a karácsonyi bevásárlások ideje, egyre több pénzt hordunk magunknál, hogy szeretteinket meglepjük ajándékokkal. Ehelyett bennünket lepnek meg, no nem ajándékokkal, hanem éppen pénzünk, pénztárcánk eltulajdonításával a zsebesek. Néhány napja elszabadult a pokol: csak a Szekszárdi Rendőrkapitányságon naponta 3-4 zsebtolvajlást jelentenek be a károsultak. Az adventi vásár sem marad meg szép emlékei között annak a hölgynek, akinek nyitott válltáskájából tizenhatezer (!) forinttal emelték ki a pénztárcáját. De nap mint nap „könnyitenek” meg figyelmetlen vásárlókat hol úgy, hogy az a pénztárcáját a nyitott táskája tetején hagyja, vagy éppen a táskát teszi le valahol - benne a pénzével, - esetleg nyilvános helyen felakasztott kabátjának zsebében van vagyonkájának egy darabja. Hogy felelőtlenségünknek nincsenek korlátái, azt az mutatja, hogy általában jóval több pénzt hordunk magunknál, mint amennyit elkölteni szándékozunk, vagy ha a pénztárnál fizetünk, akkor cseppet sem rejtjük véka alá, hogy pénztárcánkban mennyi pénz van. Ilyenkor egy szemfüles zsebes már követi is a sok pénzt magánál hordó vásárlót, s bizony nem sokáig várat magára az alkalom sem. Merthogy a zsebesek általában nem egyedül dolgoznak, s ha nincs alkalom, akkor ők teremtenek. Például úgy, hogy körbeállják az „áldozatot”, elvonják a figyelmét, lökdösődnek... - g Megjegyzés a vállalati vagyonjegyek felosztásához Régóta foglalkoztat az a gondolat, amióta tudomásom van arról, hogy vállalataink egy része helyesen nyereségének terhére úgynevezett „vagyonjegy”-et bocsátott ki. Ezen általam is helyesnek ítélt intézkedésnek azonban van egy keserű tanulsága. Ismereteim szerint a vállalatok egy részénél a vagyonjegyszabályzatból kifelejtették a vállalattól nyugdíjba vonult volt dolgozóikról való ilyen értelmű gondoskodást. Először az volt a véleményem, hogy talán az alaprendelet egyértelműig zárta ki a vagyonjegyekből a vállalatnál becsületes munkát végző alapító, 30 évet, 25 évet, 20 és ehhez hasonló éveket töltött volt dolgozók kirekesztését. Mikor bizonyságot szereztem afelől, hogy az alaprendelet ezt nem tartalmazza, igy a vállalati hatáskörbe utalta a szabályzat elkészítését. Mivel a fent leírtak alapján a nyugdíjas dolgozókról nem intézkedtek, ebben a fájdalmas döntésben még az a legszerencsétlenebb, hogy a vállalatoknál lévő érdekvédelmi szervezetek, a vállalati szakszervezeti szervek sem próbálkoztak azon, hogy a vagyonjegy felosztási szabályzatban a volt dolgozók is részesüljenek. Van tudomásom arról is, hogy megyénkben van olyan vállalat, ahol megközelítőleg 30 millió értékű vagyonjegyet osztottak szét, és ezen vállalatnál a nyugdíjasok száma 250-260 között mozog. Megítélésem szerint a kifizetett érték 10-15%-ával meg lehetett volna oldani a volt nyugdíjasok vagyonjegyhez való juttatását. Ez annál is inkább döntő jelentőségű lett volna, mert a privatizáció küszöbén vállalatok jelentős része magánkézbe kerül, és egyes egységek más és más személy tulajdonába kerül, igy kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy a volt nyugdíjasaikról, azoknak problémáiról értesülést szerezzenek és anyagi vagy egyéb segítséget nyújtsanak. A törvényalkotók figyelmébe ajánlanám, amennyiben a privatizációs törvény lehetővé teszi a dolgozók kedvezményes részvényeinek megvásárlását, úgy a törvény a nyugdíjasokra is terjessze ki, mert félő, ha ez is a vállalatokra lesz bízva, úgy járnak a nyugdíjasok a kedvezményes részvényekkel is mint a vállalati vagyonjegyekkel. Egy régi, nagyon tapasztalt volt szb-tit- kár: Mayer Rezső Tm-i Népbolt Vállalat nyugdíjas szb-titkára A munkavégzésről Munkát végez a magánkisiparos és kereskedő, a vállalkozó, valamely szövetkezet vagy munkaközösség tagja, rengeteget dolgozik a néhány holdján gazdálkodó paraszt, a „csak” a háztartást ellátó és a házkörüli munkát elvégző sokgyermekes családanya, és sokan mások, ők azonban munkájukat nem munkaviszony keretében végzik, dolgznak, de nem állnak munkaviszonyban. (A „lógók” munkaviszonyban állnak, de nem dolgoznak.) Jelen tájékoztatónkkal a munkaviszonyban állók munkavégzésére vonatkozó néhány szabályra, előírásra kívánjuk felhívni a figyelmet, a munka megfelelő végzésének ugyanis döntő szerepe van abban, hogy a munkaviszonyok betöltsék rendeltetésüket, szolgálják és elérjék azt a célt, amelyért a munkaszerződéseket tulajdonképpen megkötötték. Nos a Munka Törvénykönyve szerint: „A dolgozó köteles a kijelölt időben és helyen munkára képes állapotban megjelenni, és a munkaidőt a részére kijelölt helyen munkában tölteni.” A munkára kijelölt időt, a munkakezdés időpontját a vállalati kollektiv szerződés (munkaügyi szabályzat) írja elő, előfordulhat azonban, hogy ez az időpont nem esik egybe azzal, amikor a dolgozónak ténylegesen meg kell jelennie a munkahelyén, a munkáltató ugyanis esetenként túlórát rendelhet el éspedig a rendes munkakezdési időpont előtti túlórát is. Tudni kell, hogy ilyes esetekben a vállalat intézkedése az irányadó, a dolgozó abban az időpontban köteles munkára megjelenni, amelyet a munkáltató intézkedése meghatároz. (A túlóra elrendelésének természetesen megvannak a maga külön szabályai.) A munkára kijelölt hely kérdésével a közelmúltban „A változó munkahelyről’ cím alatt foglalkoztunk e hasábokon most csupán annyit jegyzünk meg, hogy meghatározott feltételek mellett a dolgozó a munkahelyén kívül is munkára kötelezhető. (Hivatalos kiküldetés, kirendelés.) A munkára képes állapotban való megjelenés kötelezettségének a dolgozó akkor tesz eleget, ha állapota - akár fizikai, akár szellemi - a munkaköréből adódó feladatok elvégzésében nem gátolja. Egyes területeken, illetőleg munkakörökben a jogszabályok idevonatkozóan konkrét követelményeket is felállítanak, így pl. szeszes ital bármilyen kismértékű fogyasztása kizárja a dolgozónak gépkocsivezetői munkakörbe történő beosztását. A vállalatnak'ilyen esetben a munká- baállítás meg kell tagadnia. Természetesen alkalmazhat egyéb következményeket is (fegyelmi felelősségrevonás, az igazolatlanul mulasztás következményei stb). Kihangsúlyozandónak tartjuk, hogy a munkára képes állapotban való megjelenés nemcsak egy adott időpontban történő ilyen megjelenésre vonatkozik, ez a kötelezettsége a dolgozónak bármely munkavégzési napon a munkaidő teljes tartama alatt fennáll. A munkaidőnek munkában töltését előíró rendelkezés azt jelenti - és ez mindenki előtt világos - hogy a munkaidő teljes tartama alatt munkát kell végezni. A jogszabályban meghatározott esetekben azonban a dolgozó mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. A következő tájékoztatónkban ezekről az esetekről lesz szó. DR. DEÁK KONRÁD Vita az Antarktisz jövőjéről Az Antarktisz Szerződést aláíró nemzetek november végén egy három hétig tartó konferenciára gyűltek össze a Chilében lévő Vina del Mar városban, hogy megvitassák: hogyan lehetne megmenteni az egységes faunával és flórával rendelkező Déli-sarkvidéket attól a szeny-. nyezéstöl, amelyet az ember egyre fokozottabb jelenléte okoz a Déli-sarkvidéken. A szerződés 1959-ben történt aláírása óta a kontinens jövője még soha nem osztotta meg ennyire a részes országokat. A vita lényege, hogy az Antarktiszon teljesen betiltsák-e a kereskedelmi célú bányászatot vagy ezt a döntést hagyják inkább a későbbi nemzedékekre. A találkozót annak tudatában hívták össze, hogy a Déli-sarkvidék rendkívül E két ország már tavaly síkraszállt a bányászat betiltása mellett, amikor kijelentették, hogy nem írják alá az Antarktiszon folytatandó ásványkincs-kutatások szabályozásával kapcsolatos 1988-as konvenciót. Más országok, így például Olaszország, Belgium, Új-Zéland és Svédország is a bányászat teljes beszüntetése mellett kardoskodik. Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Japán azonban a bányászattal kapcsolatos konvenciót védelmezi és azt javasolják, hogy ne tiltsák be, inkább 30 évre függesszék fel a bányászatot. Egyúttal a környezetvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban egy jegyzőkönyv elfogadása mellett szállnak síkra, amelyet az Antarktisz Szerződéshez csatolEhető csomagolás * A Corblan International holland szoftver cég pattogatott kukoricát használt polisztirolhab helyett a programok csomagolásához. Az ehető csomagolóanyag, amelyet a cég rendelkezésére a szokásosnál kevesebb olaj felhasználásával készítenek, drágább, minta hagyományos, de nem szennyezi a környezetet. * Csip-csup csodák fontos szerepet játszik földünk éghajlatában, és szennyezetlen laboratóriumként is igen értékes. Az Antarktisszal kapcsolatos környezeti katasztrófa veszélyére a Déli-sarkvidék feletti ózonréteg elvéko- nyodása és egy tavaly elsüllyedt argentin tartályhajó okozta szennyeződés hívta fel a figyelmet. A baleset következtében kiömlött 600 ezer liter olaj számtalan rablósirályt és pingvint pusztított el. Az Antarktisz Szerződés történetében először fordult elő, hogy a nyitó ülésen megfigyelői minőségben jelen lehetett az Antarktisz és a Déli Óceán Egyesülés (ASOC) nevű gyűjtöszervezet, amelyben 35 ország 200 környezetvédő csoportosulása képviselteti magát. Maguk a környezetvédők szeretnék teljesen érintetlenül hagyni az Antarktiszt, amelynek mintegy 14 millió négyzetkilométernyi jégtakarója a világ édesvízkészleteinek 70 százalékát teszi ki. Szerintük a kontinenst környezetvédelmi világparkká kellene nyilvánítani és csak a tudósoknak volna fenntartva. Ausztrália és Franciaország egy környezetvédelmi konvenció tervével érkezett a találkozóra, amely betiltaná a bányászatot és nemzeti parkká minősítené a kontinenst. Javaslatukban az ember által a kontinensen végzett összes tevékenység szigorú ellenőrzése is szerepel, beleértve a tudományos kutatás alapos figyelemmel kísérését. nának. „Nem volna bölcs dolog örökre leállítani a kutatásokat, a jövőben talán ritka ásványkincseket is felfedezhetünk, és addig kifejleszthetünk olyan kitermelési eljárásokat, amelyekkel nem okozunk kárt a környezetnek. Ezért a jövő nemzedékeire kellene bíznunk a döntést” - fejtegette Curtis Bohlen, az amerikai tárgyalóküldöttség tagja. „Kompromisszumos megoldást keresünk, hogy fennmaradjon a konszenzus az Antarktisz Szerződés rendszerében” - tette hozzá. Bohlen szerint a tengeri szennyezés, a kutatóállomások szaporodása, az ember által termelt hulladék és a turizmus sokkal égetőbb problémákat okoznak, mint a bányászat, amely kereskedelmileg és műszakilag 2020 előtt aligha tűnik megoldhatónak az Antarktiszon. Az amerikaiak véleményével egybecseng egyes szakértők álláspontja, miszerint a növekvő turizmus és a szárba- szökő kutatóbázisok súlyos károkat okoznak a Déli-sarkvidék egységes élővilágára. James Barnes, az ASOC egyik környezetvédője szerint „a folyamat az Antarktisz világparkká történő kinyilvánítása felé mozdult el”. Az ASOC szerint ugyanakkor az átfogó védelem és a bányászat egyidejű fenntartása teljesen összeegyeztethetetlen. VALAMIT TENNI! A beszélgetést akaratomon kívül hallgattam ki az üzemi konyha étkezdéjében. A lányok szépek, fiatalok, csinosak voltak és ott ültek a mellettem lévő asztalnál. Az ember azt hinné, ebéd közben divatról, fiúkról, szerelmes regényekről beszélgetnek, esetleg a főnököt szidják. Nem. A barna hajú lány kipirult arccal mesél, a szőke tágra nyílt szemekkel hallgatja. „Tegnap, mikor olvastam az újságban, hogy ott alszik a buszpályaudvaron és nincs szállása, nincs munkahelye, nincs családja, nincs pénze, majdnem elsírtam magam. Ma reggel ahogy leszálltam a buszról, kényszert éreztem, hogy lássam. Mikor benyitottam a váróba, már tudtam, felkínálom neki a reggelire vett két kiflimből az egyiket. Csalódott voltam, mert nem találtam ott, pedig úgy szerettem volna valamit tenni, még a forgalmistát is megkérdeztem, nem látta-e.” A szőke lány izgalommal a hangjában kérdezi. „Na és?” „Nem látták, de holnap újra megpróbálom, messzire nem mehet el, hisz mindig hidegebb lesz. Lehet hogy még egy kis termoszban teát is hozok", hangja elhalkul és nagyon-nagyon mélyen hajol a tányérja fölé. LILA ÁGYNEMŰ Patyolat, átvevőhely. Az ember úgy jár oda, mintha jó ismrőshöz menne. A rohanó napokban, millió tennivaló közepette biztonság, segítség, hogy helyettünk elvégzik mások, amire nekünk nem jut időnk, erőnk. Az ágyneműt átvevő hölgy már régi ismerős, elnéz egy-egy napos késést méltányolja a bogaras kuncsaft kívánságait hol sárga, máskor lila ágyneműt kíván. Utolsó találkozásunkkor kisirt szemmel, zaklatott állapotban áll a pult mögött Nem illik faggatózni, hisz mindenkinek lehetnek nehéz percei, a régi ismeretségre való tekintettel talán mégsem veszi tolakodásnak a kérdést. „Valami baj van? Talán beteg a gyerek? Vagy fáj valamije?” Minden kérdésre csak rázza a fejét Aztán kitör belőle a zokogás. „Itt volt a főnök ellenőrizni. Ebben az évben harmadszor és egyszer sem talált itt. Pedig csak percekre mentem el, mert csak a második emeleten tudok WC-re menni.” Mondja. „Hogy lehetek ilyen peches?” Hát igen. Ez bizony Murphy-törvény, mosolygok magamban, hisz én is mindig akkor megyek ki az irodából, amikor a legfontosabb telefon érkezik, vagy akkor lépek ki egy „percre” a munkahelyemről, amikor legalább három főnök áll a kapuban. Ezt aztán gyorsan el is mondom a patyolatos hölgynek, no meg azt is, hogyha a főnök nagyon szigorú büntetést hozna, szívesen eljövök tanúskodni, hogy a hosszú évek alatt, mióta ide járok ágyneműt cserélni, mindig kedves, udvarias, azonnali kiszolgálásban volt részem. Ami ugye a II. emeleti mellékhelyiségből nehezen lenne elképzelhető. Végre elmosolyodik. Nyertem. A nyerőnek pedig egy szép lila ágynemű jár három hétre. FÜSTJELEK Sosem rejtettem véka alá, hogy szeretem a taxisokat Valahogy mindig szerencsét hoztak nekem. Ha késésben voltam, ha fáradt voltam, mindig számíthattam rájuk. Egyszer a kocsim lemerült ak- kumlátora miatt szinte az egész városon „végigkísértek”: Persze, könnyen mondhatná bárki, hogy aki sokat utazik azt már ismerik, azzal udvariasak. Nem oda, Buda. Mikor Tolnán a város közepén a jó állapotban lévő, ám időnként számomra teljesen kideríthetetlen okokból megbokrosodó Trabantom füstjelekkel adta tudomásomra, hogy az útirány, vagy más valami számára nem nyerő (számomra sem volt nagyon, mivel fogorvoshoz igyekeztem), és kilehelte lelkét a Fészek Aruház árnyékában, mondanom sem kell, csak egy taxi után fohászkodtam. Soha kérésem nem teljesült ilyen hamar, mert kiderült: aki mellé lehorgonyoztam, az egy székesfehérvári taxi felségjelű sárga Dacia volt Vezetője pont beszálláshoz készülődött egy tíz év körüli kisfiúval, aki jó hangosan, de némi részvéttel a hangjában állapította meg: Apu, nézd, szegény néni bedöglött, de még füstölög is. Ami igaz, az igaz. A Trabant meg én dögrováson voltunk és füstölögtünk. A taxis egyébként jóindulatú arcán a „tejó Isten, már megint egy nő a volán mögött, most mi a fenét kezdjek vele” kifejezés. A srác szeme apjára nézve kíváncsian csillant meg. A taxisofőr nem volt egy bőbeszédű ember. Ellentétben másokkal, akik szintén vezetésre adták a fejüket, ő a tettek embere volt Fiára kacsintott, tőlem elvette a kocsikulcsot aztán átvette a hatalmat. Mi ketten a sráccal átmentünk kisinasba. Rongy, csavarhúzó (erről egy pillanatra eszembe jutott a fogfájásom, de az a tény, hogy mi mindent beletesznek ezekbe a kocsikba elöl és hátul, elterelte a figyelmemet) és hasonló vezényszavak hangzottak el. Bevallom, én csak a srácnak voltam a kisinasa, mert ő legalább értette, hogy mik azok, amiket a „mester” kér. Mire felocsúdtam (a fogfájásom közben teljesen elmúlt), a kocsi ajtaja kitárva, a motor beindítva, már csak arra várt, hogy beüljek és továbbhajtsak. Ataxisofőr „elszökött” kezet mosni, mert tudta, most a köszönet következne. Gondoltam, akkor talán fiának Zsoltinak próbálom „leróni” hálámat. „Büszke lehetsz az édesapádra, Zsolti, nagyon jó szerelő és jó ember. Látod, nem kellett volna segítenie, hisz nem is ismerengem, mégis megtette.” Zsolti elmosolyodik. Talán mindezt felesleges is volt mondani, ő tudja. Beszállok a kocsiba, ők is. A taxisofőr jó utat kíván és két ajtócsapódás között még hallom Zsolti hangját: „Apu, a néni azt mondta, hogy klassz srác vagy.” Hát igy is lehet mondani. Fogalmam sincs, mitől szúr a szemem, amikor az előbb még a fogam fájt! SAS ERZSEBET J
