Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-11 / 212. szám

1990. december 11. NÉPÚJSÁG 5 Tévénapló Mikes Azt hiszem, ő a legszeretetreméltóbb írónk, pedig nem is írónak készült. A feje­delem kíséretének tagja, vele van Angliában, Franciaországban, Törökország­ban, mindig hűségben és egyre magányosabban. A rodostói tétlenségben, amikor Zágon felett az utolsó csillag is kihunyt,, kitalál magának egy társat, az édes néné- met, hogy legyen valaki, akihez szólhat, akinek elmondhatja szegényes örömeit, napjainak folyását, az évekkel gyarapodó fájdalmát. Mást is írt, például a Mulatsá­gos napok című novellagyűjteményt, ami éppúgy fordítás, mint Az idő jól eltöltésé­nek módja című erkölcsnevelő könyvecske, de Mikes nevével a Törökországi levelek forrt egybe, mindörökre. A kézirat sorsa is kész regény, Bécsben bukkant fel, s Kultsár István adta ki 1794-ben, jó harminc évvel Mikes halála után, talán an­nak példájaként, hogy a jó mű viharos évtizedeket is át tud vészelni. A Törökországi levelek remekmű, ma is eleven olvasmány, csupa meglepetés, és állandóan érezzük a szegény bujdosó jelenlétét, mintha mellettünk állna s így beszélne hozzánk. Hatásából mit sem vesztett, ma is van mit tanulnunk tőle, vilá­gosságot, a leírt szó tisztességét, a magatartás erkölcsét. Háromszáz éve született ez a csodálatos író, s a tévé irodalmi összeállítással tisz­telgett emléke előtt. Kár, hogy a szerkesztő Vári Attilát ezúttal cserben hagyta lele­ménye, mert a legegyszerűbb megoldást választotta: bőséges részletek a Levelek­ből, néhány bekezdés Szerb Antal irodalomtörténetéből, természetesen Lévay József verse s egy úgy-ahogy dramatizált Móra-novella, ami nagyon kedves, de semmi több. Mást is lehetett volna, például Márai Sándor nagyon szép írását illett volna elővenni. De Mikesnek más munkái is vannak, elsősorban arra a néhány rendkívül érdekes levélre gondolok, amit valóban elküldött atyjafiainak, ezekből is meg lehetett volna szólaltani egy-két bekezdést. Bár Ferenczy Csongor hitelesen mondta a Mikes-szöveget, ez mégis csak kevés volt: a televízió elsősorban képpel dolgozik, ezúttal azonban mintha megfeledkeztek volna erről, mert csak a szó szállt a kései órán. Nulladik típusú babonák Az Akadémia közgyűlésén egyik tudósunk keményen kikelt a tévé sei-fi magazin­ja ellen, mondván, rossz fényt vet a magyar tudományos életre. Ez némi túlzás, any- nyi azonban bizonyos, hogy a folytatólagos Nulladik típusú találkozások című mű­sor magabiztos félműveltsége csak kárt okoz az elmékben. Nemrég elemista gyerekek dörzsölték a tenyerüket, mint leendő varázslók, sámánok, titkos bűverő birtokosai. Természetesen vannak nehezen magyarázható jelenségek, de Jung pszichológiája és a cirkuszi mutatványok között azért illik kü­lönbséget tenni. Néhány hónapja éppen a tévében láttuk a manilai csodadoktorok produkcióját, sokakat sikerült is lóvá tennie a kritikátlan műsornak, míg végül kide­rült, hogy bűvészmutatványról van szó, aminek a gyógyításhoz semmi köze. Most a kézrátétel áldásairól hallhattunk, s bár a lezser és hiszékenységben felülmúlhatat­lan Déri János összekeverte a mentális és a pszichés fogalmát, sebaj, kicsire nem nézünk. Ám ha így folytatják, ajánlom a vajákosasszonyokat, boszorkányokat, s mindenekelőtt Piókás szülét, aki - Kodolányi novelláiból tudjuk - százával vitte sír­ba a szerencsétlen ormánsági asszonyokat Az ufókérdés ártatlanabb. A világmindenségben tízmilliárd fényévnyi távolságot lehet kutatni távcsövekkel, s bár tudjuk, hogy világegyetemünk véges, de ez az ir­datlan távolság nem a határt jelenti. Tejútrendszerek milliói mozognak ebben a ha­talmas térben, tehát elképzelhető, hogy rajtunk kívül is vannak értelmes lények, akik esetleg nálunk okosabbak, bár a természettörvények az egész világmindenségre érvényesek. Tehát ha meg akarnak látogatni bennünket épp olyan nehézségekkel kell megbirkózniuk, mint nekünk. Newton még úgy képzelte el, hogy kezében órájá­val elindul a végtelenbe s csak megy, megy, közben méri a távolságot és az időt. Ez a világkép logikus, csak nem igaz. Közben anyagképünk is megváltozott, Lenin egy­kor sokat idézett meghatározása naiv, az elemi részek fizikája egészen másról be­szél. Az is bizonyos, hogy a tudomány még sok meglepetést tartogat, rendre meg­cáfolva a legélénkebb fantáziát is. Az. is elképzelhető, hogy egyszer idegen lények jelennek meg a földön, nem szól létezésük ellen semmi, bár mellettük sem. A tudó­sok aTau Cetit jelölték meg a lehetséges célnak, hisz mindössze tíz fényévnyire van tőlünk. Egyelőre azonban semmi jele annak, hogy akár itt, akár másutt értelmes lé­nyek lennének és sokakban él a gyanú, hogy magányosak vagyunk a világminden­ségben. Ha mégis vannak társaink? - kérdezik sokan. Akkor semmiképp nem úgy fognak megjelenni, mint láthattuk, szamárfület mutatva a földieknek, bemaszatolva gépkocsijukat, krampuszként rémisztgetve a halandókat Ha eljutnak ide, rendkívül nagy tudományos tett lesz, nekünk pedig addig is legfőbb ideje leszámolnunk a nulladik típusú babonákkal, álismeretek komolykodó terjesztésével, a magabiztos hiszékenységgel. CSÁNYI LÁSZLÓ Könyv A tao tanítása a szerelemről és szexről Ősi kínai módszer a gyönyör elérésére Amilyen szemérmesen hallgattunk év­tizedeken keresztül az ember legtermé­szetesebb érzéséről, a szerelemről és a nemi élettel kapcsolatos minden dolog­ról, most olyan erővel szabadult fel, az íz­lés határát súrolva, túllépve, a pornográ­fiába hajolva. Szerelem és élelem egyaránt nélkü­lözhetetlen testi-lelki egészségünkhöz s megmaradásunkhoz. Vallja Ko Dze. Ez szerepel mottóként Jolán Chang most megjelent könyvében: A tao tanítása a szerelemről és szexről. Egyre nagyobb érdeklődés kíséri a keleti népek kultúrá­ját, így a kínaiakét is. Ök tudták, hogy a szerelmeskedés nemcsak megízésitője az életnek, de meghosszabbítója is. Nem mondom, hogy e könyv tanulmányozása után olyan bölcsességre tettem szert, ami az újdonság erejével hatott, de meg­erősítette: a szerelem, a szeretkezés a kultúra része! A könyv magyar fordítója, Temesi Fe­renc elsősorban férfiaknak ajánlja tao ta­nítását, amit minden igaz nőnek el kelle­ne olvasnia. A szeretkezés fontosságá­ról, a partnerek közötti összhangról, bol­dogságról, a férfi ejakuláció szabályozá­sáról, a teljesítőképesség fokozhatósá- gáról, közösülési helyzetekről, a csók ér­zékiségéről vallott kínai tanításokról van szó egyéb érdekes, értékes tudnivalók mellett e könyvben. Akinek módja van, hogy emberek lelki békéje, békétlensége mögött fölfedezhe­ti a kielégületlen szerelem, szeretkezés nyomait, jól tudja, tao tanítását mind több embernek kell, kellene megismernie, hogy kevesebb gyűlölködő, szomorú, irigy arcot lássunk magunk körül nap nap után. Ki ne tapasztalta volna, hogy amikor a szerelem érzése járta át, bol­dognak mondta magát? Miért kell e bol­dogságot tagadni bizonyos életkor után? A boldogság lassítja az öregedést. Cso­daszer? Aligha. Bennünk van, csak nem tudunk élni vele! Ebben segít a tao-út! Jolán Chang könyve az Arany Lapok Kiadó gondozásában jelent meg, kapha­tó a könyvesboltokban.- decsi ­Ha egy jó barát elköszön, még az ég is sírva fakad A szekszárdi Német Nemzetiségi Ba­ráti Kör kórusa a közelmúltban látogatást tett Németország Borchen nevű települé­sén. A sikeres külföldi szereplésről Mül­ler János karnagytól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy az együttes öt évvel ez­előtt vette fel a kapcsolatot az ottani férfikarral. Egy alkalommal már jártunk német barátainknál - folytatta a művé­szeti vezető - ők pedig két ízben fordul­tak meg Szekszárdon kórusunk vendé­geiként. Ezúttal legutóbbi látogatásukat viszonoztuk. Nagy izgalommal és szorgalommal ké­szültünk erre a nem mindennapi feladat­ra, mert idegenben hazánkat képviselni mindig felelősségteljes, ugyanakkor megtisztelő, örömteli megbízatás. Hosz- szú az út Borchenig, ezért közbülső állo­másként Sachenhein községben pihen­tünk meg, a helybeli énekkar jóvoltából. Mivel Sachenhein szomszédos település Bietigheim-Bissingennel, így mód nyílt arra, hogy a testvérvárosi kapcsolatokat ápolva találkozhassunk az ottani önkor­mányzat képviselőjével és sok szemé­lyes ismerőssel, baráttal. Megérkezve Borchenbe, a helybeli ön­tevékeny művészeti együttesekkel közö­sen nagy sikerű koncertet adtunk. Műso­runkat a Tolna megyei német énekes ha­gyományokat őrző népdalokat mutattuk be, melyeket a közönség őszintén a sa­játjának érzett. Megfogalmazták, hogy a Magyarországon élő német nemzetiség eredetibben őrzi saját népdalkincsét, mint az anyaországbeliek. Sok egyéb elismerés mellett ez volt számunkra a legnagyobb dicséret. Énekeltünk még a Paderbornben lévő áruház előtt is, ottani szokás szerint. Az utcán járókelők érdek­lődéssel és szimpátiával hallgatták a messziről jött, de ismerősen csengő mu­zsikát. Vendéglátóink a fellépések mellett gazdag programot készítettek számunk­ra. Alkalmunk nyílt megtekinteni Bochum- ban az Opel gyártelepét, és természete­sen Paderborn városának meglátogatá­sa is maradandó élményt nyújtott. Itt volt annak idején az első szász püs­pöki székhely és itt található Nagy Károly trónjának kőből épített talapzata. Az ide­genforgalmi látnivalók mellett szép em­lékként élnek bennünk az emberi kap­csolatokat erősítő kellemes beszélgeté­sék. A találkozások szívélyességére jellem­ző, hogy távozásunkkor vendéglátóink úgy fogalmaztak: „mikor egy jó barát el­köszön, még az ég is sírva fakad”. A véletlen játéka, hogy a búcsú pillanatai­ban valóban megeredt az eső - fejezte be válaszát Müller János főiskolai tanár­segéd, a baráti kör kórusának dirigense. Lejegyezte: LEMLE ZOLTÁN (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Már közel egynegyed évszázada áll az akkori kor építészeti stílusát tükröző be­tonkolosszus a Kadarka utcában. Az intézmény hivatalos neve Rózsa Fe­renc Műszaki Szakközépiskola, de min­denki csak „Rózsa" néven emlegeti. Azt mondják demográfiai hullám van a középiskolákban. Sok a gyerek! Ebben az iskolában jelenleg négyszáz diák ta­nul. Sokszor gondot okoz az osztályok elhelyezése, mégis minden tanévben új­ra kell küzdeni a beiskolázandó tanulók­ért Nagy a konkurencia, ezért az iskolák nyílt napokat rendeznek, ahol mindent megmutatnak, amivel falaik közé csalo­gathatják az általános iskolák végzős diákjait. Már nyolc órakor gyülekeztek a tíz óra­kor kezdődő nyílt napra a szülök és a kis­diákok. Nézegették a tablókat a folyosó­kon, keresgették az ismerős arcokat. Jé! Ö is ide járt? Péter Mihály igazgató ismertette a kö­Rózsásnak lenni... Nyílt nap után rülbelül háromszáz érdeklődő előtt az is­kola múltját, jelenét, és a közeljövőt, a le­hetőségeket és a követelményszintet. Kiemelte, hogy a nyílt napon látható te­vékenységek a valóságot tükrözik, és mentes minden reklámjellegtől! Rózsás­nak lenni rangot jelentett mindig - mond­ta az igazgató. A megyében működő vál­lalatoknál az itt végzett diákok közül sok a középvezető. A Rózsa nem engedhet az oktatás színvonalából. Ignácz György műszaki igazgatóhe­lyettes arról beszélt, hogy milyen tagoza­tokra is jelentkezhetnek az érdeklődök? Helyszűke miatt csak három első osztályt tudnak indítani. Általános mechanikai műszerész és elektronikai műszerész tagozat alkot egy osztályt. Mindkettő szakmunkás-bizo­nyítványt is ad az érettségi mellett. Kép­zési idő négy év! Ez a képzés igen nép­szerű, hiszen az elektronikáé a jövő. Álta­lában a többszörös túljelentkezés a jel­lemző. Az általános gépszerelő és karbantar­tó szak szintén négyéves. Érettségit és szakmunkás-bizonyítványt ad. Új színfoltja az iskolának az épületgé­pész technikus szak. Ötéves képzési idő után technikusi végzettséget kapnak a tanulók. A vendégek a bevezető után a tantermeket, a tanműhelyeket tekintették Működik a japán csömenetmetszö gép Tanítás a „jövőben” A számítógép-vezérlésű CNC esztergapad meg. Elismeréssel nyilatkoztak a számí­tógépes szaktanteremről, a működés közben bemutatott műszerekről és kü­lönféle gépekről. Hiszen felkért osztályok a nyílt napon is dolgoztak, és így az ér­deklődők funkcionálás közben láthatták az iskola egészét. Tetszett a gyerekek­nek CNC esztergapad, a csőhajlító és menetvágó gépek, az ív- és lánghegesz­tő készülékek. Különösen népszerű volt a szülők körében a számítógép által ki­nyomtatott, a lakásfütés tervezését segí­tő program. Mind megannyi ismeretlen érdekes­ség! Voltak, akik már más iskolákban is körülnéztek, de többen mondták: sze­retnék, ha a fiúk ebbe a szakközépisko­lába nyerne felvételt. Ez azonban nem­csak az iskolán múlik. A félévi bizonyít­vány is döntő a felvételinél. A jó hangulatú nyílt nap eredménye­sen zárult. Az előző évekhez képest lé­nyegesen több érdeklődőből remélhető­leg sokan tanulhatnak ebben a műszaki szakközépiskolában. NAGY VENDEL Fotó: Németh János Megújulhatnak-e az óvodák? Amikor egy társadalomban alapvető változások teremtőd­nek, azok akkor válnak teljessé, ha az alrendszerekben is létre­jönnek a szükséges változások, vagy legalábbis megfogalma­zódnak az ilyen irányú törekvé­sek. A közoktatás egésze tehát akkor újulhat meg, ha az óvo­dákban is végbemegy a válto­zás. A pedagógiai megújulás egyik, ha nem egyetlen feltétele - óvodákban - az óvónő. Az ő szaktudása, becsülete, képes­ségei, a családdal kialakított vi­szonya, nevelési konszenzusa jelenthet fejlődést, haladást. A Tolna Megyei Pedagógiai Intézet az óvónők szakmai továbbkép­zésére is meghatározott tervet dolgozott ki. Ennek egyik prog­ramjaként lépett kapcsolatba az óvónőket is képző Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola docensé­vel, Lukács Józseffel, aki szak­mai előadások keretében be­szélgetéseken keresztül segíti az óvónők napi, aktuális kérdé­seire megadni a megfelelő vá­laszt. Az óvoda egyik alapvető tevé­kenységi rendszere a tanulás. Erről esett szó az óvónők leg­utóbbi összejövetelén, a szek­szárdi Gyermekek Házában. Az ember - így a gyermek is - a fő tevékenységében fejlődik leginkább. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a játékban megvalósítható tanulásra. Arra alapozva, hogy fő tevékenység és a gyermek megismerési vá­gyára. Ezt nem szabad egy életide­gen iskoladidaktikai rendszerű oktatásba szorítani. Az óvoda eliskolásítása ellen szólt Lukács József. Az előadá­sain jelen levő óvónők a hallotta­kat a saját gyakorlatukra tükröz­ték, így kérdéseik is a praktikum oldaláról vetődtek föl. Szó esett a tanulás szervezeti formáiról, színtereiről, a csoportélet meg­tervezéséről, tiszteletben tartva a gyermek természetes, lényéből folyó, spontán világát. A nagyszámú érdeklődés is jelzi, hogy az óvodák pedagógiai megújulására készek az óvónők, akik hite, felkészültsége nélkül ez nem lehetséges. A gyerme­kek szem előtt tartásával tehát rájuk is kell vigyázni, hogy a nagy egészre tervezett reformel­képzelések mindenütt meg is valósuljanak. D. K. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents