Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-10 / 211. szám
2 NÉPÚJSÁG 1990. december 10. Hírek a világ- gazdaságból Kevesebb hitel Csaknem kétharmadával csökkent az idén az egykori szocialista országok szabadpiaci hitelfelétele - közölte a Han- desblatt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztést Szervezet (OECD) elemzéseire támaszkodva. A hitelfelvételek elapadásának legfőbb oka, hogy a kelet-kö- zép-európai országok hitelképesség szempontjából lefokozódtak - vélik szakértők. A magántőke-befektetők (hitelezők) számára ugyanis lényegesen megnőtt a Közép- és Kelet-Európa országainak történő hitelezés kockázata. Csupán Magyarország és Csehszlovákia számára hozzáférhető még bizonyos fokig a tőke szabadpiaca - írja a Handelsblatt. Úgy tűnik, hogy a kereskedelmi bankok még a fejlődő országokat is megbízhatóbb adósnak tartják, mint a keleteurópaiakat, mert az OECD adatai szerint előbbiek az év első 8 hónapjában 40 százalékkal több kölcsönhöz jutottak hozzá, mint 1989 hasonló időszakában. • Négymilliárdos piac Csehszlovákia hamarosan átveheti Magyarországtól a „kiválasztott ország” szerepét az amerikai beruházók szemében a kelet-európai térségben - jelentette ki Washingtonban az amerikai -csehszlovák gazdasági tanács 10. ülésén Franklin J. Vargo, az európai ügyekért felelős amerikai kereskedelmi államtitkár-helyettes. Vargo szerint az utóbbi időben Csehszlovákiában meggyorsult a piaci mechanizmusokra való áttérés. Csehszlovákia évi 4 milliárd dolláros piacot jelent a nyugati termékeknek, és ez a piac a következő 10-15 év során a kétszeresére, háromszorosára, sőt négyszeresére is bővülhet - mondta Vargo. (AP) Megnőtt az olajbevétel Akár 160 milliárd dollárra is rúghat idén az OPEC-országok olajexportból származó bevétele az árrobbanás következtében - derül ki a Petrostratégies című francia folyóirat számításaiból. Az idei év első tíz hónapjában már 117 milliárd dollárt tett ki a Kőolajtermelő Országok Szervezete (OPEC) tagországainak olajexportból származó bevétele, és a szakértők szerint novemberben és decemberben ez akár 50 százalékkal is gyarapodhat. Az áremelkedések két legnagyobb nyertese Szaúd-Arábia, amelynek idei jövedelme (46,5 miliárd dollár) várhatóan 91 százalékkal haladja majd meg a tavalyit, és Venezuela, amely ugyancsak közel 90 százalékos növekedést könyvelhet el (14,2 milliárd dollár). A vesztesek listáját Irak és Kuvait vezeti, árbevételük 20 százalékkal lesz kisebb a tavalyinál. (AFP) Fidesz-kongresszus Új alapszabály, választás (Folytatás az 1. oldalról.) A választmányi beszámolóból kiderült, hogy a Fidesz vezetésén belül gondok vannak a működési renddel, hiszen nem sikerült valóban hatékony munkamegosztást kialakítaniuk. Ehhez társult, hogy a választmány - mivel a „nagypolitika” áttolódott a parlament színterére - nem tudott önálló politikai irányvonalat kialakítani, s így a vitatott esetekben nem is sikerült a frakciót ellenpontozni vagy be* folyásolni. Azt viszont sikerként könyvelhette el a választmány munkáját értékelő Lippai Pál, hogy megteremtődtek az intézményes politizálás feltételei. Ezzel - mint a szavaiból érezhető volt - végérvényesen lezárult a Fidesz életében a „mozgalmi jellegű politizálás” időszaka. Rósa Lajos országgyűlési képviselő - már a parlamenti frakció tevékenységéről beszámolva - viszont azt emelte ki, hogy a politikai irányvonalat tekintve nincs stratégiai eltérés a parlamenti csoport és a Fidesz vezető testületéi között. Hangsúlyozta ugyanakkor: a Fidesz ön- kormányzati választási sikereiben nagy szerepe volt a parlamenti frakció tevékenységének, amelyet a közvélemény nagy része rokonszenwel figyel. A kongresszust megnyitó Kövér Lászlóhoz hasonlóan Kosa Lajos is azon az állásponton volt, hogy az utóbbi hónapok történései nyomán leértékelődött a demokratikus intézmények - így a parlament - tekintélye és hitele. Hozzáfűzte azonban: a hitelvesztés ténye ellenére nem lehet azt a következtetést levonni, hogy maga a parlament vagy a parlamentet alkotó pártok társadalmi bázisukat tekintve legitimek lennének. A Fidesz vezető testületéinek számvetése után - a szűkre szabott idő miatt .mindössze egy órán keresztül - a küldöttek fejthették ki véleményüket az országos tanács, a választmány és a frakció munkájáról. Itt már felszínre kerültek azok az ellentétek és nézetkülönbségek is, amelyek - elsősorban a budapesti szervezet megosztottsága kapcsán - az utóbbi hónapokban a Fidesz berkein belül is megjelentek. Nem volt váratlan fordulat tehát, hogy Ungár Klára országgyűlési képviselő azt indítványozta a vita során: mindazok, akiknek céljuk a konfliktusok végsőkig történő kiélezése - s itt elsősorban a magukat bázisdemokratáknak nevezők csoportjára utalt - azok ne jelöltessék magukat a választmányba. Ungár Klára ugyanis úgy ítélte, hogy a Fi- deszen belüli ellenzéket kizárólag hatalmi embiciók motiválják, ám valódi programot, vagy akár ellenprogramot nem tudnak felmutatni. Hasonló állásponton volt Rockenbauer Zoltán ország- gyűlési képviselő is, aki mindemellett arra is rávilágított: azokat kell beválasztani a vezető testületbe, akik képesek együtt dolgozni és munkájuk során egyetértésre jutni, mert ellenkező esetben megbénulhat a Fidesz működése. Végül is a vasárnap délutáni választás eredménye arról tanúskodott, hogy csupán egyetlen vezető posztot sikerült megszerezniük a „belső ellenzék” képviselőinek. A13 fős választmányba jelöltek közül a legtöbb szavazatot Fodor Gábor, Orbán Viktor, Tirts Tamás és Németh Zsolt kapták, ők valamennyien a Fidesz parlamenti frakciójának is tagjai. Zomba Község Képviselő-testülete vállalkozás céljára - árverezés útján - értékesíti az alábbi, központban lévő ingatlanait:- József A. u. 7. sz. 446 hrsz-ú, 568 m2 területű telek kikiáltási ár 140 OOO Ft- Alkotmány u. 2.654 hrsz. 801 m2 területű telek kikiáltási ár 300 OOO Ft- Rákóczi u. 4.10. hrsz-ú, 2385 m2 lakóház, udvar és kert kikiáltási ár 350 OOO Ft Az árverés időpontja 1990. december 22. szombat 9 órától, kaució 10 000 Ft. Érdeklődni lehet a polgármesternél személyesen vagy a 33-022 telefonon. (89) Gyermekekért - iskoláért.. Utcára vonulnak a pedagógusok Interjú a demonstráció és a rendkívüli kongresszus előtt (Folytatás az 1. oldalról.)- A legitimációs válság érintette-e a pedagógusok szakszervezetét?- Ez benne van a közhangulatban. Mi nagyon időben vállaltuk a megmérettetést, az újraválasztásokat. Akik itt vannak már küldöttként, intézményi képviselők, valamennyien legitim küldöttek, törvényesek, jogosak, a tagság által újraválasztott képviselők. Tehát alkalmasak arra, hogy véleményt mondjanak minden kérdésről.- De vajon alkalmas-e egy-egy intézmény tagsága arra, hogy az érdek- egyeztetésben ütőképes erő legyen?- Nem! Éppen ezért mi itt Tolna megyében meghirdetünk egy újfajta szabadszerveződési formát a Pedagógus Szakszervezeten belül, mégpedig a szövetségi elven alapuló szerveződést. Minden intézményt, ahol tagság van, önállónak tekintünk, de az érdekek egyeztetésére maga fölött szabadszerveződéseket hoz létre. Van ahol ez községi szintű, városi, városkörnyéki. Ezek a szerveződések döntenek úgy, hogy létrehozzák a Pedagógus Szakszervezet Tolna Megyei Szövetségét.- Ezen a küldöttgyűlésen elhangzott egy javaslat az esetleges névváltoztatáshoz, mert ugye a tagságban nem csupán pedagógusok vannak, hanem egyéb végzettségű technikai, kisegítő személyek is.- A Pedagógus Szakszervezet elnevezés az egy tradíció. így alakult meg 1946- ban, az első szabad szakszervezetek között. Ragaszkodtunk eddig ehhez. Egyébként a tagság jelentős részét adja az oktatásügyi dolgozók egyéb rétege, akik nélkül az iskola nem létezhetne. Ma is itt vannak a technikai dolgozók képviselői is. Lehetségesnek tartom, hogy a tradíciót fel kell adni amiatt, hogy minden érintett a sajátjának érezze ezt a szakszervezetet.- Azt hiszem, a taxis demonstráció hazánk életében olyan mérföldkő, amihez igazodni lehet. Mintha ez döbbentette volna rá az embereket, hogy mennyire szükség van az érdekvédelemre. A hétfői - december 10-i - pedagógus demonstráció is azt sejteti, hogy újabb erő szerveződött.- Az iskola jobb működési feltételeiért fogunk demonstrációt tartani Budapesten, amelyeket pillanatnyilag elégtelennek ítélünk az iskolák normális működéséhez, a minőségi oktatáshoz. Lassan már a fűtés, a világítás, a gyermekek étkeztetése került veszélybe. Az utcára képzett gyerekek sokaságával küszködünk középfokon, szakmunkásképzőben. Az államnak garanciát kell vállalni az iskolák, óvodák működtetésében. Ebben a helyzetben szeretnénk, ha a szülők partnerek lennének, hogy együtt próbáljunk nyomást gyakorolni a kormányra, hogy ne csak választási ígéretekben említsék nemzeti ügynek és stratégiai ágazatnak az oktatásügyet. Az önkormányzatok ezt nem vállalhatják fel.- Tehát nem csupán a pedagógusok jobb munkafeltételeiért, magasabb munkabéréért vonulnak az utcára?- Hangsúlyozni szeretném, hogy nem! Nem erről van szó! A magyar oktatásügy súlyos ellentmondásai, a szülőkre nehezedő terhek, nemcsak szakszervezeti érdekvédelmi feladatot jelentenek. A jövő nevelésének a család és az iskola harmonikus együttműködésére kell épülnie. Mindez nem valósulhat meg a család és az iskola egyre inkább fenyegető létbizonytalansága, az intézményhálózat le- züllése közepette. Ha az iskolákat nem tudják fönntartani, akkor a szülőkkel kerül szembe minden*szinten a hatalom. Erre most jönnek majd rá az érintettek.- Mi lenne az a válasz, ami a demonstráció szervezőit, az oktatásügy képviselőit megnyugtatná?- Ha az iskolák működéséhez szükséges 10 százaléktól elállna a kormány, mert ezt lényegesen nagyobb százalékban tudjuk elképzelni, annak ismeretében, hogy több mint 50 százalékos inflálódást jósolnak. A közvélemény talán nem tudja, hogy az idei évben az infláció kezelésére az iskolák nem kaptak semmit. Tehát ha a gyermekek után alanyi jogon járó normatívákat - melyek különböző iskolatípusokban mások - emelné a kormány, akkor ennek nagyon örülnénk. Konszenzusra kell jutni a hatalomnak és a társadalomnak ebben a kérdésben. Mi vállaljuk ezt a módot - más eszközünk nincs -, mert a gyerekek a legkiszolgáltatottabbak a társadalomban, és őket ránk bízták. Tehát a mi felelősségünk a gyerek! DECSI KISS JÁNOS Hármas Boeing-üzlet? Japán és az Egyesült Államok azt fontolgatja, hogy bevonja a Szovjetuniót az új Boeing-repülőgép kifejlesztésével kapcsolatos munkába. A fejlesztők már tárgyaltak is a szovjet katonai repülőgépgyártók képviselővel. A Jomiuri Simbun című japán lap vasárnapi számában a szovjet ipari szövetség elnöke, Arkagyij Volszkij közölte, hogy a Boeing-fejlesztésben való szovjet részvétel egyike azoknak a témáknak, amelyeket szeretnének Mihail Gorbacsov jövő évi tokiói látogatása alkalmából kidolgozni. Isaac Deutscher Sztálin (7.) Ha nagy késéssel is, de a magyar olvasók is kézbe vehetik a politikus-történész immár klasszikusnak számító művét a diktátorról. Az Európa Kiadó gondozásában megjelenő életrajz néhány különösen érdekes epizódját folytatásokban ismertetjük lapunkan. Agyaglábakon álló óriás Sztálin utolsó évei meghozták művének kiteljesedését, de egyúttal az ösz- szeomlást is. Karrierjének drámája újra színre került az epilógusban, s a színpad, amelyen játszott, s amely mindig is óriási volt, most olyan iszonyatos dimenziókig nőtt, hogy mellettük egy nagyobb ember is eltörpült volna. A Szovjetunió és a háborús szövetségesei közti konfliktus már a világ felére kiterjedt: a kínai forradalom győzelmével véglegesen lezárult a Szovjetunió elszigeteltségének és az „egy országban épülő szocializmusnak” a korszaka. A kínai fordulat elhomályosította mindazokat a kétes értékű forradalmakat, amelyeknek Sztálin volt a főrendezője Kelet-Európábán. Ráadásul egy csapásra megváltoztatta az erőegyensúlyt az egész világon, a sztálinizmust pedig - saját erejébe vetett hitével és szent egoizmusával együtt - veszélyes anakronizmussá változtatta. Ugyanakkor a Szovjetunión belüli változások - lassan, de biztosan - belülről korhasztották a sztálinizmust. A nemzet sok tekintetben újrá a harmincas évek körülményei között találta magát, mivel a háború visszavetette és lelassította a fejlődést. Sztálin újra beindította az „eredeti szocialista felhalmozás” folyamatait. Nem engedhette meg, hogy az emberek akár csak rövid időre megpihenjenek a háborús erőfeszítések után. Újból mozgósítania kellett őket, s kicsikarni belőlük az utolsó csepp energiát is, hogy talpra állítsák a szétvert vagy kimerült ipart, s újjáépítsék a több száz lerombolt várost. Egyetlen válasza volt az emberek borzalmas kimerültségére: saját kimeríthetetlen .kíméletlensége. Újból fegyelmezett csatasorba állította népét, belekénysze- rítette a legszigorúbb rendkívüli intézkedések és munkatörvények satujába, a rendőri felügyelet mindent átható jármába, s kioltotta az ellenállás és eretnek gondolkodás leghalványabb szikráit is... Sztálin most is hű volt önmagához: igyekezett csírájában elmetszeni az új társadalmi öntudat ébredezését. Féltette saját helyzetét, és mindenáron fenn akarta tartani azt a monolitikus struktúrát, amelybe belekényszerítette az ország életét, s ezért megpróbálta feleleveníteni a nagy tisztogatások borzalmait. Nem ismerte fel, hogy a társadalom modernizálásával és a tömegek műveltségének emelésével ő maga „mérgezi meg” az emberek gondolkodását, s készíti fel Oroszországot a sztálinizmussal való szakításra. S mivel nem értette meg, hogy mennyire elavultak a kormányzási módszerei és a dogmái, s ráadásul egyre sűrűbb és vakítóbb tömjénfüst vette körül, életének utolsó éveiben egyre jobban elidegenedett korának, sőt még saját uralmának realitásaitól is. Sztálin örökösei, akik az életében jámbor szolgálói voltak, a halála után a legsötétebb színekben festették le uralmának utolsó, komor éveit, buzgón ecsetelve, hogy mennyire érzéketlen volt az emberi szenvedések iránt, mennyire hiányzott belőle minden megértés, s milyen ostoba döntéseket hozott. Sok igazság van ezekben a vallomásokban, s mégis már-már paródiának hatnak, mivel az utódok a saját állítólagos erényeiket kívánták velük kidomborítani. Pedig a háború után Sztálin tetteiben még mindig fellelhető a bátorságnak és gyávaságnak, az államférfiúi megfontoltságnak és az ostobaságnak, az éleselméjűségnek és a szűklátókörűségnek ugyanaz a keveréke, amely egész pályafutása során jellemezte, a feladata pedig sok szempontból félelmetesebb volt, mint korábban bármikor. 1946. február 9-én, „választási” beszédében meghirdette a háború utáni első ötéves tervet, és körvonalazta „három vagy több” ötéves terv fő célkitűzéseit. Kijelentette, hogy a Szovjetunió népei csak ezeknek a céloknak a megvalósítása után érik el a valódi virágzást és biztonságot. Folytatni kell a gazdasági hatalom felépítését, mondta, hogy mintegy tizenöt éven belül évi hatmillió tonna acélt, ötszázmillió tonna szenet, hatvanmillió tonna kőolajat stb. termeljenek. „Csakis ebben az esetben lesz biztosítva, hogy ne érhessen bennünket semmiféle meglepetés.” Mindössze néhány hónappal azután, hogy Hirosima és Nagaszaki fölött fölrobbantak az első atombombák, már arra célzott, hogy az Egyesült Államok nukleáris monopóliuma miatt Oroszország ismét nem érezheti magát biztonságban, és sürgette, hogy az orosz nép válaszoljon az amerikai kihívásra. Sokak számára irreálisnak tűnt ez a nagyratörő program. Á munkások, akikhez Sztálin a szavait intézte, éheztek - a városokban a fogyasztás alig negyven százaléka volt az 1940-es, igencsak szűk esztendő fogyasztásának. A Do- nyec-medence bányáiban a munkások még a vizet szivattyúzták ki a tárnákból, s minden tonna kitermelt szenet meg kellett becsülni. A csikorogva újrainduló rozoga acélkohók mindössze tizenkétmillió tonna nyersvasat adták, ami csekély töredéke volt az amerikai termelésnek. A gépgyártó üzemekben jórészt félig kiképzett serdülők dolgoztak. Az emberek rongyokban jártak, és soknak még cipő sem jutott. Majdhogynem gúnyolódásnak tűnt, hogy „érjék utol” az Egyesült Ál- ^ lamokat.
