Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-01 / 204. szám

4 - TOLNATÁJ 1990. december 1: a munka­nélküli Vékony, finom arcú, nyugodt, halk be­szédű lány Eszterke, aki munkanélküli, de dolgozni akar. Takarítani méghozzá, - az ember pedig azt gondolná, hogy ez a kicsi lány el sem birná a tízliteres felmo­sóvödröt. A lány vagy két hete adott fel hirdetést, amiben tudatja: takarítást, ab­lakpucolást vállalna. A hirdetésre azonban nem jelentkezett senki. * Ebből arra lehet következtetni, hogy azok is maguk mossák az ablakokat, akiknek van pénzük, illetőleg a bejárónő. afféle bizalmi állás, s aki megengedheti magának ezt a meglehetősen nagy lu­xust, nem szívesen enged idegeneket a házába. Legfőképp pedig az tűnt fel, hogy valaki kétkezi fizikai munkával mun­kát vállalna, valóban megdolgozna a pénzéért, s nem azon töri a fejét: hogyan lehetne, szórakozva, kényelmesen és vi­dáman sok-sok pént keresni. Számtalan módja van ennek is, a csencseléstől kezdve mondjuk a soha be nem bizonyít­ható csalásokig. Ismerek munkanélkü­lieket, akik már megszokták, hogy egy­szerűen csak vannak, könyvtárban ücsörögnek, órákig trécselnek a park padjain, s tudnak minden olyan helyről, ahol ingyen és jól lehet szórakozni. Él­nek, vannak, és - egyáltalán nem idege­sek. Eszterkét viszont aggasztja a sorsa, nyugtalanítja a jövője. Ülünk a házuk nappalijában, s beszél­getünk.- Mi a szakmája? - faggatom a vékony kicsi lányt.- Érettségizett kereskedelmi eladó va­Jelentés a dolgozó­szobából Két háziasszonya van Szekszárdon a megyei, városi könyvtár siralmasan ki­csike olvasótermének, Lóridon Ilona és dr. Donkó Istvánná. Forgásban valahány kölcsönzőkönytáros teljesít azonban szolgálatot itt délután öt és este hét kö­zött. Ez a könyvtár hivatásának megfelelő rend. A késő délutáni, kora esti órákban főleg azok látogatják mindannyiunk dol­gozószobáját, akik napközben kenyér­keresők, vagy iskolapadban ülnek, de van, aki azért jön inkább ilyenkor, mert azt reméli, hogy nem kell várakoznia a jegyzetelésre alkalmas munkaasztalok, vagy a lapolvasóban sorakozó dohány­zóasztalok melletti helyekre. Háromszor kétszázezer A helyben olvasás, kutatás, napi tájé­kozódás keletje évek óta növekszik, s ha adódik is olyan időszak, amikor stagnálni látszik az olvasóterem látogatóinak szá­ma, semmi vész. Elnéptelenedéstől nem, itt inkább attól kell tartani, hogy a zsúfolt­ság állandósulása még súlyosabban gá­tolja a zavartalan működést, ami a tartal­makat illetően példaszerű. A könyvtár ugyanis tiszteletreméltó erőfeszítések árán teremti meg máfcévek óta napi kíná­latának gazdagságát és ennek jelentő­sége nem csekély, ha arra gondolunk, hogy az életkörülmények romlása lassan egy mérvadó többséget foszt meg műve­lődési, tájékozódási igényeinek saját zsebre történő kielégítéséről. Szekszárd, mint tudjuk diákváros, de a társadalmi mozgások hatására az átképződő fiatal és középkorú felnőttek városa is. Ezért lenne szellemi katasztrófa, ha a könyvtár megadná magát mind mostohább sorsá­gyok, egy éve végeztem. Először egy meglehetősen reprezentatív boltban dol­goztam, azután pedig elmentem egy ma­szek boltjába eladónak. Onnan viszont a múlt hónapban elküldték: nem ment olyan jól a bolt, hogy a tulaj alkalmazottat tudott volna tartani. Szóval tizenöt hóna­pig dolgoztam, úgy, hogy még munka­nélküli-segélyt sem kapok, mert ahhoz 18 hónap kellene.- Merre járt munkát keresni?- A munkaközvetítőben takarítónői ál­lást ajánlottak, aztán jött egy új lehető­ség: a jövő hónapban nyílik egy új üzlet Szekszárdon, ahol talán, talán alkalmaz­nak. Közben persze állandóan állást ke­resek, járom a boltokat, a hivatalokat, a bankokat. Akadt ahol nem is fogadtak, a címemet egyetlenegy helyen írták fel, volt ahol idősebbeket, másutt meg férfiakat kerestek. Nem megy, nem megy, nem megy. Senki sem látja be, hogy csak há­rom hónapig kellene dolgoznom valahol csak azért, hogy munkanélküli-segély kaphassak.- A szülei tartják el ugye? Ez pedig azt jelenti, hogy nincs szíve például cipőre, ruhára pénzt kérni tőlük.- Az öltözködésre nem is gondolok, csak nézem a kirakatokat.- Mit csinál itthon egész nap?-Takarítok, olvasgatok, németet tanu­lok csak úgy magamtól. Nem nagyon szeretek ugyan takarítani, de kénytelen vagyok, mert hát rám marad ez a munka.- Reménykedett abban, hogy a kará­csonyi nagytakarításhoz valaki segítsé­get hív?- Igen, ebben bíztam. Szerettem volna karácsonyi ajándékot venni szüleimnek, a testvéreimnek, de úgy látszik idén nem lesz ajándék.- Mi az a munka, amit még elvállalna?- Tetszik tudni, ha már eljutottam odáig, hogy érettségivel idegenek házában takarítanék, akkor már nekem olyan mindegy lenne. Mindent elvállal­nék, csak pénzt kereshetnék. Dolgoznék én akármit. Nagyon megbántam, hogy otthagytam az első munkahelyemet, de csábított a több pénz. Pedig ha az em­bernek biztos állása van jól teszi, ha ra­gaszkodik hozzá, még ha keveset is fizet­nek.- Amikor leérettségizett, hogyan kép­zelte az életét? nak és nem igyekezne profilba vágó vál­lalkozásokkal kiegészíteni azt, ami költ­ségvetése szerint állományának gyara­pítására, frissen tartására jutna. Könyv­kiadás, sokszorosítás, könyvkötészet, számitógépes figyelőszolgálat - gazdál­kodószerveknek - azok a fontosabb mel­léktevékenységek, amelyek pénzt hoz­nak a „konyhára”. Szükségképpen, mert régen nem elég már az az évi 850 ezer fo­rint, ami könyvbeszerzésre és periodikák biztosítására jut. A napi-, heti-, havilapok, folyóiratok és magazinok beszerzésére nagyjából kétszázezer forintot költhetné- nek csupán. Ennek az összegnek ebben az esztendőben már a háromszorosa volt éppen csak elegendő. (Összesen másfél milliót fordítottak szerzeményezésre.) A forint vásárlóértéke romlik, az árak ro­hannak az ég felé, s még csak sejteni sem lehet, hogy hol a határ. Kell, hogy le­gyen, mert vérfagyasztó még sejtésként is szembesülni a műveltség privilégiumá­nak visszatéréssel fenyegető rémével. Baljóslatok helyett Vegyük kézbe az olvasóterem mai ajánlatát, kiragadva ebből a legújabb lapokat. Itt van mindjárt a SCIENTIFIC AMERICAN MEDICINE magyar nyelvű fü­zete, mely orvostudományi közleményei­vel százhuszonnyolc forint. Kétszáz fölöt­ti a Környezet és Fejlődés című lap, száz­tizenhat forint az Új Látóhatár, százhu­szonöt a Tőzsde Kurír és százhuszon­nyolc a német-magyar kiadású Autó Ma­gazin ára, hogy csak a legfrissebbeket Csokornyi a gazdag kínálatból- Azt gondoltam, hogy saját lakásom lesz, ahol élhetem az én külön életemet. Most már tudom, csak álmodoztam. Más­fél millióba kerül egy kis lakás, nekem meg egy fillér keresetem sincs. Tetszik tudni, mi a legbosszantóbb? Az, hogy én igazán nem tehetek róla, hogy" nincs munkám, s hogy apukámék tartanak el, akkor, mikor már nekem kellene őket se­gíteni.- Nem gondolt arra, hogy tovább ta­nuljon? Hisz ha sikerül bejutnia valame­lyik egyetemre, főiskolára, néhány esz­tendő múlva kellene csak állás után néz­nie.- De gondoltam, mert például nagyon szeretem a gyerekeket, és szívesen len­nék óvónő. De nincs gyerek sem, s állás nélkül maradnak az óvónők is. Meg aztán az egyik bátyám tovább tanult, s egy-egy hét végén, mikor hazautazott, ötszáz fo­rintot kellett adni neki, ami nem is volt szegénykének elég. Pedig-édesanyám mindig megpakolta élelemmel is. Nem bírnák a szüleim a taníttatásommal járó költségeket.- Sokat sírdogál?- Hát igen, sírtam már. Legfőképp azért, mert olyan kiszolgáltatott az ember, mikor egyik munkahelyről a má­sikra oldalog, és sehol semmi remény, és rajtam senki, de senki sem tud segíte­ni. * Egyetlen egy árva biztató szót monda­ni nem tudok kicsi Eszter. Próbálj meg mielőbb valahol megkapaszkodni, mert a legfrissebb hírek szerint jövőre 250 ezer munkanélkülivel számolnak Magyaror­szágon. D. VARGA MÁRTA említsük. Néhány hete szerepel a gond­dal bővített kínálatban a - hírek szerint - válsággal küszködő MTI két kiadványa is, egyik a Napi Tájékoztató, a másik a Jogi Tudósító. Nem olcsók, de mindkettőt so­kan keresik máris. Úgy gondolom, nem kérdés, hogy miért. Csendes forradal­munk elmúlt két éve robbantotta felszínre a tömeges érdeklődést a társadalomtu­dományok, a dokumentumértékű törté­neti kiadványok, a napi politika híreit közreadó nyomdatermékek iránt, azt je­lezve, hogy a ma embere egyre inkább ismerve, tudatosan kívánja élni a világot. Nagy szerencsénk, hogy a könyvtár szol­gáltatásaira bizton számíthatnak mind az elvontabb, mind pedig a populárisabb érdeklődésű - kispénzű - olvasók. 517 magyar, 71 külföldi Ma azok, akik nem érik be a kölcsön­zőrészen kialakított, rendszeressége el­lenére is futó kapcsolattartással, azt mondják, hogy kötődésük a dolgozószo­bához, az olvasóteremhez az erősebb. Vizsgákra készülve, kutatásaikhoz itt kapnak a szolgálattól gyors, jól haszno­sítható segítséget. Az sem csekély vonz­erejű, hogy közel hatszázféle periodika áll itt rendelkezésre és újabban nem csak helyben olvasásra. Egy nemrég bevezetett újítás folytán hét végekre ki­kölcsönöznek olyan kiadványokat is, melyeket ennek előtte csak itt lehetett ol­vasni. Egyre többen élnek ezzel a lehető­séggel. A kínálatban szereplő 588-féle periodikából 620 példányra fizet elő a könyvtár. Ezek közül 71 külföldi, 517 magyar. Az idegen nyelvű kiadványok között van angol, német, francia, orosz, olasz, még finn is. Nagy dolog? De még mennyire! A néhány máris méregdrága hazai lapon kívül az idegen nyelvűek be­szerzése terheli leginkább a költségve­tést, mert ezek előfizetési díja egyáltalán nem az átlagos magyar zsebekhez sza­bott. Csak példaként... A Stern évi előfi­zetési díja meghaladja a kilencezer forin­tot, a Der Spiegelé a tíz és fél ezret. A pál­mát - már ami az árát és a keresettséget illeti - kétségkívül a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung birtokolhatja évi 23400 forin­tos előfizetési díjával, de a Paris Match, vagy a Newsweek is nyolc és kilencezer forintért „adja” magát. Nagyon nagy kér­dés, hogyan alakulnak a hazaiak mellett ezek az árak, ha az 1991 -re prognoszti­Kulisszatitkok Színész­randevú Randevúztam Koltai Róberttel. Minda­zok, akik a teremben jelen voltak, valószí­nűleg elhitték, hogy előadóestet látnak. Én viszont éreztem, hogy ez csak légyott. Monológ Szeretném megkérdezni, színművész úr, miért aprózza fel magát? Hiszen'Kodelka is értékesebb egészében, mint feldarabolva a kosárban. Diákbérletben tartott csak­ugyan szívhez szóló előadást - egyfajta ne­veléselméleti, nosztalgikus, inkább teoreti­kus előadást - a leendő pedagógusoknak, olyan ritmusban, hogy (akár a kurzusokon) a hallgatóság akár jegyezhette volna. Ez a suspence-technika nem szórakoztatási, hanem drámai kellék a színpadon, de csak abban az esetben, ha a drámai feszültség keltése a célja. Ön nagy művész. Akkora, hogy elvárható öntől, hogy merjen szem­benézni a valósággal: a néző, tartozzon , bármely réteghez, elsősorban néző, csak azután főiskolás vagy nyugdíjas, és nem mindegy számára, hogy amit az előadó a pódiumra, a kegyetlen reflektorfénybe állít, a személyes emlékekből megelevenedő színészet tanára - vagy a színészettan ára. Az utóbbi valljuk be őszintén, ráfizetés. * A szekszárdi Művészetek Háza - ez a csodálatos ragyogású hajdani szépségére csillogásban ráduplázni igyekvő, polgári esketőteremmé „előléptetett” volt zsinagó­ga, amely oszlopaiért cserébe akusztikáját vesztett koncertteremként üzemel a szo­cialista kultúrbefektetések elegáns sírkö­veként - nem alkalmas egyéni előadóestek tartására. Akkor sem lenne alkalmas erre a célra, ha a legnagyobb világnagyságok vergődnének az új, Németországban meg­rendelt gyönyörű orgona tövében. Pedig mennyire szeretnénk valamennyien büsz­kélkedni vele... Csakhogy: nincs egyetlen olyan pontja a teremnek, amelyben az em­beri szó maradéktalanul érthető lenne. Ha párbeszédre kerül sor, a pódiumon álló nem érti a néző feltette kérdést, a hallgató zált inflációval kell csakugyan együtt él­nünk... Az olvasókért Mind az olvasótermi szolgálat háziasz- szonyai, mind pedig dr. Elekes Eduárdné igazgató azt mondják, hogy amiként eddig, ezután is mindent megtesznek azért, hogy ne okozzanak csalódást gyarapodó számú látogatóiknak. Ahogy eddig, ezután is ver­senyben kívánnak maradni és nyilván köny- nyebb lesz valamivel az egyensúlytartás, ha ismertté válik, hogy mit tud vállalni a me­gyei és mit a városi önkormányzat a könyv­tár fönntartásában. Az, hogy az intézmény eddig megyei és helyi érdekkörű is volt - jegyzi meg az újságíró ezúttal már sokad- szorrá -, nem jelentett könnyebbséget. A könyvtárbővítés több évtizeden át prolon­gált elmaradása bizonyítja, hogy az egy gazda kevés, a kettő pedig sok, mert egyik se tekinthető igazinak. Talán most megszü­letik a megfelelő gazdamegoszlás? Ámen, ámen. Csak el ne feledjék a gazdák, hogy Szekszárd kinőtte végérvényesen a könyv­tárát! Az pedig fölér a benne dolgozók foly­tatólagosan elkövetett csodafételével, hogy mostoha működési körülményei elle­nére jeleskedik olyan tartalmi munkával, ami előkelő helyet biztosit számára az or­szágos összehasonlításokban. Dolgozószobánknak egyébként ez év októberéig bezáróan nyolc és fél ezer láto­gatója volt. E tömeg javát azok alkotják, akik naponta, de legalább hetente bejárnak a napi- és hetilapok, folyóiratok, magazinok, más kiadványok'olvasóiként. A kéziköny­vek, szótárak is sok kézben forognak, de nem jelentéktelen azoknak a száma sem - mint már említettünk -, akik vizsgákra, ver­senyekre, szakdolgozatok, egyebek meg­írására való fölkészüléseikhez innen kap­ják a szakavatott segítséget. Újabban akár gépek munkába állításával is. Rendelke­zésre áll a helyismereti adatbázis, ami a megyéről szóló publikációkat tartalmazza. Ez az adatbázis 300 helyi és országos pe­riodika sajtófigyelése alapján készül. A még újdonság, de máris megkedvelt PRESSDOK az Országgyűlési Könyvtár szakirodalmi adatbázisához kapcsolódva azoknak kínál rendkívül gyors és megbíz­ható forrásmutatót, akik politikai, jogi, köz- gazdasági témájú cikkekről, vagy az Or­szággyűlés munkájáról akarnak tájéko­zódni. A PRESSDOK havonta átlagosan háromezer tétette! gazdagodik, programjai nem érti a kérdésre adott választ. így hát a két fél nem beszéli az azonos anyanyelvet, az élményteremtés nyelvét. De hát ezek a technikai körülmények. * Drukkoltam önnek, mert tudtam, hogy kettős csapdába esett. Egyrészt művészi eszközeit vetette be nem művészi terepre, amivel sem művészi, sem nem művészi ha­tást nem érhetett el. Másrészt: szorosan önre csattant a tematikai csapda, mihelyt e változó világba egymás mellé állította az el­múlt negyven év szívszaggatóan drámai, gyarlóságunkban emberséges, Thomas Mann-i és Kosztolányi-i megformálású ta­nárfiguráit, kiknek esendő kezei alól kerül­hetett ki a másik fél: Illetékes Elvtárs. Ön a partit az igazi alakítással nyerte meg: az ugyanabba az osztályterembe négyszer visszatérő, szórakozott és ügyéért a re­ménytelenségig harcoló rajztanár figurájá­val, és azzal, hogy színészi játékában tár­sasjátékszinten bevonta közönségét. így a közönség átélte az Ön gyönyörű profi ala­kítását mely hibátlan volt, ugyanakkor saját- dilettáns részvételét, mely minden lehetsé­ges hibát magára vállalt. * Egyúttal drukkoltam az ön szivéhez oly közel álló kaposvári társulatnak is. Hiszen este hétkor színre kellett lépnie a Sirályban. Lehet, hogy öltöznie kell, lehet, hogy smin­kelnie is, gondoltam, és elszorult a szívem a hosszúra nyúló hatás(?)-szünetekben. Ez nem rádiókabaré volt és nem hakni. Ez egy röntgenkép volt arról a magyar színészről, akit szétszed a mindennapok strapája. Ah­hoz, hogy ne űzessünk ki Európából, na­gyon valóságosan hozzátartozik a rangos művészet. Ön ezt éppúgy tudja, ahogy én. Tisztelettel kérem: ne hagyja magát DOMOKOS ESZTER röviden ismertetik a keresett cikkek tartal­mát is, ám ez csak a kikeresést segíti, az elolvasást magát nem pótolja. Jelentősége így is óriási. Minap a dombóváriak könyvtá­ra kért forrásmutatót a magyarországi anti­szemitizmus kialakulásáról. Nem telt bele fél óra, kézben volt a tájékozódás telefaxon továbbított anyaga, megkezdődhetett a lis­tába szedett publikációk kikeresése. Felhívás éberségre Évekkel ezelőtt történt, hogy a világvi­szonylatban unikumnak számító La Gran­de Encyclopediából az 1972-ben kiadott Larousse-ból kizsilettpengézte az autókat bemutató ábrákat egy már nem kisfiú. Ka­maszmunka volt a súlyos rongálás, amit helyrehozni alig-alig lehetett, noha akkori­ban még „csak” tizenkétezer forintba került a kötet. Ma, negyvenezer. Bírósági ügy lett a dologból és halljanak csodát: a köztulaj­don megsértőjét csak megintették és visz- sza kellett szolgáltatnia a „gyűjteményét”. Elmarasztalták, viszont a könyvtárat kemé­nyen, „hogy nem elég éber, nem tartja szemmel, nem zárja ki az olvasóterméből^ gyanús elemeket”. Ilyen esetről szerencsé­re nincs friss hír. Lopkodások, - képkivá­gások ebböl-abból a periodikából - vi­szont bőséggel vannak, mivel az olvasóte­remben szolgálatot teljesítők nem rend­őrök, hanem könyvtárosok, akik „figyelőál­lásukat” bizony, bizony kénytelenek el­hagyni időnként, hogy a raktárból kikeres­sék, lehozzák a kívánt műveket. Nemrég az okozott kétes szenzációt, hogy sorozatban tűnt el a lapolvasóból a Magyar Közlöny­nek az a száma, ami az önkormányzati tör­vényt tartalmazza. Pótolták. A pótlásnak is kinőtt a lába. Fénymásolták. Indokolt tehát fölhívni jelentésünkben a figyelmet arra, hogy elfogadható - zsebpénzből is fedez­hető - áron és bármiről készít másolatot a könyvtár. Kérjük szépen, hogy a gyűjtő- szenvedélyűek éljenek ezzel a lehető­séggel, gondoljanak arra, hogy nekik sem esne jól, ha kiderülne, hogy amit ke­resnek az volt, de már nincs, mert valaki elvitte. Ami a könyvtárban található, polgár­társaim, mindannyiunké! Ne hagyjuk, hogy a cselekedetük súlyát, ártalmát meggondolni nem tudók megkárosítsa­nak bennünket. Ez ugyanis már most sem tekinthető bocsánatos bűnnek, a jö­vőben pedig még inkább nem lesz az... LÁSZLÓ IBOLYA 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents