Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-31 / 227. szám
1990. december 30. TOLNATÁJ - 5 r i ► 400 négyszögöl 16 ezerért Domboriban „Még mindig zabrálnak?” Olcsó telek bennfenteseknek A karók pedig, mondhat bárki bármit, mozognak. Nappal ott állnak ugyan a mezsgyehatáron, de sötétedés után lábrakelnek. Pedig komoly, megbízható akácfakarók, még név is van mindegyikre írva: Tanács Géza, Mihálovics Istvánné, Puskás János, Kapinya József. A röpülős karó a Tanács Gézáé. Igaz, az, mintha nem is lenne egészen a helyén, átlósan jelzi a kijelölt telek határát. Azaz csak jelezné, mert éppenséggel most sincs sehol.- Kidobtam a karót, ez a föld az enyém, itt a barázda! Mire föl mérik ezt ki, mi van itt, még mindig zabrálnak? - mondja hatalmas indulattal Domboriban a 8-as tanya melletti kukoricaföld mezsgyéjén állva a 86 éves téesznyugdijas, Vida Ferenc.- Itt, a tanya körül minden a mi földünk volt, ötezer négyszögöl, meg idetartozott az egész Duna- szél is, úgy vettük meg 1910-ben a Németh Józsefnétől, megvan a papír még ma is róla. Most aztán megint kiszórnának minket, hát sose lesz ennek már vége? Vida Ferenc mérges. Kék szemei haragosan villognak barna kucsmája alatt. A földjét, ezt a kataszteri holdat, ami a tanyát körülöleli, nem adja, ezt még akkor is meghagyták neki, amikor '59-ben a téeszbe kényszeritették. Merthogy oda is úgy verték be. Nem akart menni az istenért sem, miért is ment volna? Megvolt neki minden a tanyán, négy-öt szarvasjószág, baromfi, egy pár ló, szőlő, jól termő földek.- Olyan ez a föld, hogy nincs még egy ilyen, megterem ebben minden - morzsolja keze között a hantokat. Most aztán kimérné a téesz teleknek! Pedig úgy léptem be annak idején, hogy ezt meghagyják. Béreltem is harminc évig, fizettem a saját földem után. Itt a papír, most küldték az adóját - mutatja az 1057 forintról szóló csekket.- Panaszolja, hogy tavasszal a faddi téesz földmondta a bérleti viszonyt. Jó helyen van a föld, szép helyen van, betonút mellett, szemben a Dunával, nem messze a volt KISZ-tábortól. Üdülőteleknek nem lehet ennél jobbat találni. Öreg már a Vida, 86 éves, a felesége is nyolvan, ketten vannak, elég nekik a tanya körüli rész, minek az a kateszteri hold, csak görbíti a hátát a sok kukoricakapálás, gondolhatták azok, akik a bérleti jogviszonyt felmondták. Osztottak, szoroztak az illetékesek, végül a téesz tulajdonában lévő területen négy telket kimértek. Mindennel számoltak, csak az öreg makacsságával nem. Ez pedig nagy hiba volt, mert lám, a karók röpködnek.- A Hermann József, az mérte ki, pedig nem volt joga hozzá, mert még tavaly megmondtam én az elnöknek, a Puskásnak, hogy erre a földre igényt tartok. Ezt a hétszáz ölet, amit most elvettek, azt visszakérem. A többi nem kell, azt vihetik, de erre nagy szükségünk van. Öt- ezer-hétszáz forint a nyugdíjam, a feleségem nem kap semmit. Jószágot tartunk, kell a kukorica. Meg aztán ki tudja mire jutunk még, nem árt, ha itt ez a föld. Mondják, hogy 400 ezer forintért adták el a telkeket. Mondtam én az elnöknek, hogy Janikám, ez mindig is a mi földünk volt, ez kell nekem. Az meg csak bólogatott, hogy jól van, Feri bácsi, igaza van, az a maguké. Aztán itt van ni, most szó nélkül kimérték, aztán azt mondják, hogy az egyik telek éppen a Puskásé. Megyek ki egy nap az udvarra, aztán látom, hogy húzzák a láncot. Csak néztem, mit csinálnak a földemen, de nem szóltam semmit. Kiabáljak? Nem, hagytam, hadd méricskéljenek. A másik felét a földnek nem bánom, de ezt, ami a mi kukoricaföldünk, ezt nem hagyom! Vida Ferenc téesznyugdijas ragaszkodik a kimért hétszáz négyszögölhöz. Annyi mindent elvett „Dolgoztunk látástól vakulásig” már tőle az élet, ezt már ugyan nem hagyja. Negyvenháromban katonának sorozták be. Nehezen indult, akár csak nyárikonyhájának falvédöjére hímzett hasonmása, aki így búcsúzik babájától: „Isten véled falu legszebb leánya, visszajövök mire lehull az akácfa virága.” A virág lehullott, a magyar baka viszont egész 1950-ig nem jött. Hiába várták, Beszarábiában volt hadifogoly, hosszú évekig hírét sem hallották. Már el is siratták, mikor egy napon mégis beállított. Visszahívta a föld. Folytatta ahol abbahagyta, vetett, aratott, gondozta az állatokat, hizlalta a disznókat. Maguknak, meg leadásra. Mert hogy akkor, az 50-es években úgy ment. Engedélyt kellett kérni a disznóvágásra, aztán leadni a zsírt meg a húst. Hat emberre három disznót lehetett vágni, tudta ezt a paraszt- ember, kért is papírt, meg is kapta. A kocákat annak rendje módja szerint levágta. Föl is jelentették. Mert, hogy időközben meghalt a mama, aztán öt személyre nem jár három disznó. Beidézték a megyére, rögtön ott is fogták, öt hónapot kapott.- Leültem, nem volt az semmi a hadifogsághoz képest -, legyint -, csak az volt a baj, hogy a levágott disznót is elvitték az utolsó szem töpörtyűig. Mire megérte Vida Ferenc a nyolcvanhatot, megtanulta, hogy a hatósággal nem lehet kukoricázni, mert könnyen baj lehet abból. Lám, a volt bérese is, aki úgy taposta ki a tehénből a borjút és ezért elküldte, mikor valamiféle vezető pozícióba került, megüzente a lányával, vigyázzon édesapád, mert kirázzuk a gatyájából! Vigyázott is Vida Ferenc, ahogy tudott, alkalmazkodott mindenkihez, még ahhoz is, akihez nem kellett volna. Bizonytalan volt, féltette a tanyáját, meg azt az egy kateszteri holdat, ami megmaradt. Pedig de sok embernek szálka volt a szemében az az egy hold! A többieknek csak négyszáz négyszögöl jutott. Hallgatott hát a földműves és bólogatott egész addig, amíg a kukoricaföldjén telkeket nem kezdtek mérni. Eddig hallgatott, most azonban nagy az indulat benne.- Hát már soha nem lesz nyugtunk? Tőlünk mindig, mindent elvesznek, más meg a mi bőrünkre gazdagodik? - mondja messzire hajítva a karót. A földdel szemben a Holt-Duna partján a kátrányos fenekű ladikok békésen pihennek. Csak az öreg Vida nem nyugszik. Az üggyel kapcsolatban természetesen a másik felet, a faddi Lenin Téeszt is megkerestük. Mivel először az elnököt nem találtuk, helyettesével beszéltünk.- Ha mi kimértük azt a területet, akkor jogosan jártunk el -, mondta Gehring József. - Hogy az a földrész telekkönyviig ma is Vida Ferenc nevén van nyilvántartva? Ugyan kérem, nem jelent az semmit, lemondott róla, amikor belépett a téeszbe. Hiába mondja, hogy az ő birtokuk volt az az egész, nekünk is volt, most mégsincs. Persze hogy ragaszkodik hozzá, de hiába. Mi jogosan adtuk el a saját területünket a tagjainknak. Hogy mennyiért? Nem tudom. Hogy mikor? Úgy tavasszal. Egyébként sem tudom miért érdekes ez. Üzenetünk nyomán a téesz elnöke visszahívott bennünket és készségesen nyilatkozott a kérdésben.- A Vida Feri bácsi azt az egy kataszteri holdat, mióta belépett a téeszbe azóta bérli -, mondja Puskás István. - Úgy jött a téeszbe, hogy azt a földet visszatartotta, a többit, ami az ű földjük volt, azt kiosztották bérlőknek. A téesz a tulajdonában lévő földeket adta el a tagoknak. Hogy kik azok akik ezt a négy telket kapták? Tanács Gézáné konyhai alkalmazottunk, Kapinya József a baromfitelep vezetője, Mihálovics Istvánné titkársági adminisztrátor és jómagam. Nincs ebben semmi. Épí- töteleknek lett eladva, családi házat, üdülőt egyaránt lehet építeni rajta. Én üdülőt fogok építeni. Atelekügye- sünk, a Hermann József múlt héten mérte ki a telkeket a megosztás szerint. Hogy mennyiért adta el a téesz ezt a földterületet? Nem is tudom pontosan, több helyen adtunk el teleknek való földet, hogy melyik menynyibe került, az attól függött, hogy közművesített-e, vagy nem. Általában úgy 25 forintért adtuk négyzet- méterét. Hogy konkrétan én mennyit fizettem ezért az 1400 négyzetméterért? 15 700 forintot, de ez a legkisebb terület a négy közül. Idén tavasszal vettük meg, itt van már a telekkönyvi végzés, a vagyonellenőrző bizottság jóváhagyta az adásvételt. Hogy szerintem ez az összeg sok vagy kevés ezért a telekért? SzerinKovAreeyA FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Kis magyar botanika Liliom Önemésztö magányossága hivalkodó illata révén, kimagaslik környezetéből, nem tűri az észre- vétlenséget, szüzek, elsőáldozók kezébe tolakszik, jellemzője, az exhibicionizmus, nappal divatjamúlt, éjjel életveszélyes. Zárjuk ki szobánkból éjszakára, és életben maradunk. Orgona Három változata ismeretes: szimpla, csokros és templomi. Fürtös virágzata apró, négyszirmú csillagformában szerteágazó sípokból áll, a szimpla egyszólamú, a csokros többszólamú invenciókat kürtöl szerte a világba. Illata megtévesztésül szolgál a közelében elhaladók számára: hadd gondolják, hogy dúsan illatosított hölgy haladt el mellettük több szólamban sípolva. Fogadjuk kellő gyanakvással. Pitypang Voltaképpen fogamzásserkentő növény, egyes szakmunkák a gyógynövények, másoka mérgező növények közé sorolják. Bárhol megterem, akár parlamenti döntések peremén is. Alakját pártállásának megfelelően képes változtatni. Gyermekláncfű álnéven képzetlen, útszéli gaz, gólyahírnek álcázva hivalkodó, sárga jövőképe a veszedelemnek, míg ejtőernyős pitypangként nemzetközi rejtelmes üzenete a diplomáciának. Ha bárhol feltűnik, figyeljünk fel rá. Mindenütt jelenvaló, ellentétben az MTI-vel. Árvácska Tipikusan búsmagyar virág. Jelzése a nemzetközi valuta hiányának. Leszármazottja az árvalány- hajnak, mely a kopaszodás korát megelőzően jellemezte a vidékeinket. Nem érdemes tenyészteni, gazdaságunk ugyanis automatikusan ezt termeli valamennyi haszonnövény helyett. Margaréta A margarin alapanyaga. Voltaképpen a pótrendszerek kellékeihez tartozik, a pótvaj pótfogyasztóit póttáplálja. Másképpen tehénpótló néven ismeretes a termék, melyet mezőgazdaság-pótló és élelmiszergyártás-pótló eljárással állítanak elő póttársadalmak. Pótfogyasztása a pótinfláció miatt pótkockázatos. Ibolya Magyar- és kereszténydemokrata virág. A tudatlan nép alulról szagolja. Csak a hozzáértők gyönyörködnek színében, illatában. Salvia A Nemzetközi Vöröskereszt virágja. Katasztrófák alkalmából tűzzük gomblyukunkba. Fürtös virág képződik az erőteljes száron, ami arra enged következtetni, hogy katasztrófatudatunkat nemzettudatunkkal együtt bátran megőrizhetjük. Ápoljuk, szükségünk lesz rá. Gránátalmavirág Ádám és Éva harctéri kelléke. Nem csupán családi háborúságok alkalmából vetik be névnapi csokor összetevőjéül. Szaddám Húszéin is kedveli, bizonyos vegyi átalakítások után. A világ jelenkorának egyik legreprezentánsabb politikai virága, remélhető, hogy félreértésen alapul robbanékony- sága. Salétromvirág A jövő üzenetét hordozó botanikai egység. Bizonyos körökben épp most alakul ki kultusza. Koszorúnkból nem hagyhatjuk ki a jégvirággal együtt, mely ablakainkat fogja ékesíteni, mihelyt a háztartási energiahordozók rátalálnak napjainknak megfelelő áraikra. Ápoljuk őket, locsolgassuk. Nedvesség nélkül nem fognak megteremni puszta lakásainkban. Krizantém Királynő a királynők között. A nemlét királynője. Nemlétünk kétségtelen jeleit hessegessük el magunktól. Ez nem gátolhat abban, hogy e virág felbecsülhetetlen érdemeit elismerjük. Kripta- és hullaházillata nosztalgiával tölt el bennünket Mohács és a hasonló nagy nemzeti évfordulók iránt. Mohács felé is Szekszárdon át vezetett az út. Bátran hihetünk tehát emez út folyamatosságában. Ne csüggedjünk: a krizantém illata célhoz vezet. A cél pedig nem lehet kétséges: nem egyéb, mint a megnyugvás. Béke porainkra. DOMOKOS ESZTER Fotó: ÓTÓS RÉKA Választási koktélPARTi Mottó: „Nálunk magas az emberek átlagos szellemi színvonala” „Európa népei most ránk figyelnek, s rajtunk múlik, hogy e nagy nézőtér közönsége tapssal és befogadással vagy gúnnyal és elutasítással fogadja-e produkciónkat”. A tavaszi választási kampány idején lapunkban megjelent megállapítással némi módosítás mellett egyetérthetünk. Európa tényleg figyelt, bár egy Lendl-Becker ' teniszmérkőzés azért többek érdeklődésére tarthatott számot. (Mellesleg a Magyar Televízió is fontosabbnak tartotta a BEK-dön- tő közvetítését mint az Antall-kor- mány beiktatásáét.) Ami a tapsot illeti, azzal, ha saját magáról volt szó, nem fukarkodott egyik párt sem. Ez viszont gúnyt válthatott ki az elfogulatlan szemlélőkből. Azóta sok minden történt. A szabadon választott kormány megszabadult néhány tagjától, a legki- tartóbban kapaszkodó plakátok is lekoptak... sőt, részben az ideiglenesen hazánkban állomásozó csapatok is. A beígért változások azonban késlekednek. Ezért újra végignéztük a pártok lapunk hasábjain választóikhoz intézett propagandaszövegeit, s „megszüntetve megőrizni” alapon legverete- sebb gondolataik felidézésével ösz- szeállitottuk a mi független, demokratikus, pártsemleges akció- programunkat. íme: Kevésnek érezzük a Justitia-ter- vet, amely csak társadalmunk legsúlyosabb kártevőit kívánta pellengérre állítani. Sokkal inkább egyetértünk azzal az óhajjal, ami igy szólt: „... igazságszolgáltatást, rehabilitációt azoknak, akiket megbántottak." Vagyis követeljük Ne- mecsek Ernő kártérítését a Múzeumkertben elvett üveggolyóiért, kisnyugdíjas Gizi néni megkövetését, mert a pénztáros rámordult mikor két kiflijét csupa tízfilléresekben akarta kifizetni, valamint erkölcsi elégtételt Botos Katalin miniszter asszonynak, mert előnytelen szögből mutatta a híradóban a kamera! De a jó szándék kevés, több kell... A gazdaságot is talpra kell állítani. Ám nem mindegy, hogyan. Ugyanis „Manapság a jövő ígéretével többféle zászló lobog szemben egymással". Csakhogy ha mindenhonnan szembe fúj a szél, merre forduljon a szegény szántóvető, ha nem akarja, hogy a bokájára csurogjon? A vállalkozók bezzeg tudják, honnan fúj a szél. Ezért nem is bíznák másra sorsuk formálását, szerintük „... a vállalkozások támogatására a szakértelmet igazán csak az bírja, akinek a bőrébe a diktatúra adminisztrációjának hegyes ceruzája véste bele az élet farkastörvényeit”. „A termelő és a fogyasztó közé ékelődött herék kiiktatásával" aztán megvalósulhat, hogy „Bogárzó ménesek száguldjanak át a magyar pusztán” és „Csendüljön fel a lányok és legények ősi magyar tánca”. Kell ennél több? Hogyne kellene? „Hiába űzték el földjéről az állampolgárt, annak szülőjét, nagyszülőjét, és tették városlakóvá, valami megmozdul benne”. Talán nem elégszer. Úgy hogy „... nekünk is hiányzik a nehéz anyagi körülmények miatt meg nem született magyar csecsemők ártatlan gügyögése, a gyerekek csilingelő kacagása". Ezért „Ne támogassák azokat, akik a sűrű köpönyegforgatás miatt már meztelenül állnak Önök előtt”, mert „Elvezetni könnyű egy lovat a folyóhoz, de ha arra is rá tudod venni, hogy háton ússzék, akkor valamit tényleg elértél”. Mondhatja ezt egy városi panellakó. De ki oldja meg a vidék problémáját. „Csak akkor tudom meg, milyen mély a pocsolya, ha belelépek. Városból talán nem látszik igazán a pocsolyánk, pedig mi gyakran benne járunk, ha éppen nem kerülgetjük". Programunk lényegét mindezek szem előtt tartásával tehát így ösz- szegezhetjük: „Felejtsük el, töröljük ki minden szótárból azt a szót, hogy szocializmus! Ilyen szó nincsen, értelmetlen, mert embertelen!” „Csak a reményt ne adja fel senki! Szent Balázs imájára a legenda szerint a farkas is visszahozta a szegény asszony elrabolt malacát. Bízzunk hát mi is, hitünk biztosan visszanyeri a mi utolsó reménységünket, kis malackánkat, a gonosz ordas szájából!” Mint az eddigiekből is kitűnhetett, „A választási harcban legfontosabb fegyverünk a felebaráti szeretet". Ezért is választottuk jelmondatunknak a következőt: „Lukács, János, Máté és Márk, a négy evangélista, Hitet, reményt, szeretetet jelent a négyes lista”. Szavazzon ránk!!! „Az ezt elősegítő bizalmukat e sorok közé rejtve is külön köszönjük!”- csípi Telkek a főút mellett, 11 forintért 1 négyzetméter Uram, bocsásd meg esendöségem, miképpen én is megbocsátom másokét - „ mondta a Rózsa, és kifeslett
