Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)
1990-12-31 / 227. szám
4 - TOLNATAJ 1990. december 30. T. Orgyán Jánosné: Nyílt szilveszteri levél a szerkesztőségnek Szálka valóban szép. De hogyan váltható forintra ez a szépség? Biztossan emlékszik rám, hiszen két éve már írtam magának Szilveszterkor, és jó elbeszégetem akkor abban a levélben. No és asztán akkor én másként szólítotam kegyedet. Kartársnöt írtam. Szinte éreztem a mai időket. Nem úgy mind azok, akik most a pártiroda előtt jóskázzák a másikat, benn meg Nagy urazzák. Na meg is van a véleményem az egészrül... Látja, kedves Asszonyom, én kitartotam a laptyuk melet még akkor is, amikor felemelték az árát. Őszintén elmondom, úgy ragaszkodom ehhez az újsághoz, mint Antall Jóska a Horváth Balázshoz. Hiába, a szokás nagy úr. Ha má itten tartok elmondom a levelem célját, ami nem más, mint az, amit rendszerváltásnak mondanak mostanában. De mink ezt a faluban nem érzékejjük. Aszonta erre a Jani sógor, amikor a minap itt vót kártyázni:- A Kóbi ugyanaz, csak a cégtábla más. A Miska szomszéd erre meg csak hümmögöt, asztán - má megbocsáson - a csibuk mellől csak sercintett egy- gyet, de mink csak úgy mondjuk, hogy pökött, így nyilatkozott meg. Erre az unokám a Gyuri csak annyit szót:- Lássák, ez a nyugodt erő véleménye. Tudja - aranyos Főszerkesztő Asszony, van az unokám szavába igazság, hiszen a Miska szomszéd horgászik, egész nap csak ül a vízparton, asztán nyugodtan szidja a rendszert. Ezért ő a nyugodt erő. Na, de ha már itt tartok a szóban elmondom, a szomszédban most nemzetiségek laknak, a Kanalasék. Azok is úgy vannak egymássá, drága Asszonyom - nem akarok én pletykálkodni -, mind mink a kormánnyal. A múltkor hazagyün az ember, asztán hallom ám amint aszongya neki a felesége nagy hangosan:- Hát ide figyejj aptyuk, terhes a szomszédban az Arany.- Azaz ü baja - mondta az ura.- De ászt mondják, te vagy a gyerek aptya - rikácsolta az asszony.- Az meg az én bajom - rántotta meg a vállát az ember.- De én vagyok a feleséged! - kiabált a menyecske.- Az meg a te bajod - szólt a válasz. Látya, Asszonyom, van hasonlóság a két dolog között. Ha má eddig eljutottam az írásban, akkor elmondom azt is, hogy én mindig olyan szívesen nézem az országgyűlést, na meg azt a Jóskát is. Tuggya azt, aki vissza akarja adni a fődet, de annyit ért hozzá szegény, mint hajdú a harangöntéshez. Aszongya rá a Jani sógor - okos ember a sógor, tagja a helyi képviselő-testületnek -, hogy csak keresztet, meg bukfencet vetet életében az a Jóska. Jót is nevetünk rajta, de az unokám, a Gyuri az csak röhögött. Mer ezek a mai fiatalok csak röhögni tudnak. Ja, hát majdnem elfelejtem, nekem az országgyűlés azért teccik, mer életembe nem jutotam még el cirkuszba. Pedig nagyon szerettem vóna. Most ide hoza nekem a Tévé. Higgye el kimondhatatlanul örülök ennek. Annak viszont má nem, hogy ezek a Mijejink nem nagyon szónak föl, meg hozzá. Úgy láccik nem tuggyák a mondást: a néma gyereknek az anyja se érti a szavát. De a töbi az mongya, s annyi fölösleget összehord, mind mink, amikor elvisszük a tojást elanni a Mariskáhó. Na még egy kicsit időznék az országgyűlésnél, mer ha ott azok a képviselők nem is, én má azér újra értékütem a magyar történelmet. Tudom, el is montam az uramnak, a Gyuri unokámnak, a Jani sógornak, meg a Miska szomszédnak is, hogy Magyarországon 3 féle dúlás vót. Csodákoztak is.- Nagyi, hogy lehet az? - kérdezte az unokám.- Úgy, kisfiam, hogy vót a tatárdúlás, a törökdúlás, meg a felszabadulás - mondtam, mire a gyerek megvakarta a fejét és csak annyit mondot:- Aha. A Miska szomszéd meg ismét sercentett, vagyishát pökött egyet hejeslően a pipamellől. Jaj, drága Főszerkesztő úrasszony, had mongyam el egy személyes dógomat is! Higye el, nagyon fáj, úgy, mind egyeseknek az, hogy annakidején nem vó- tak ott Lakitelken. Az unokámrú van szó. Gyütt haza a Gyura a múltkor, látom ám az ujján karikagyűrű van.- Honnan vetted azt te? - kérdeztem tőle.- Hát törökbü hosztam - aszonta.- Talán csak nem nősüsz? - kérdezte a Jani sógor.- De - mondta a gyerek.- Nősüsz ám a fekete rossebet! - förmettem rá. - Mire nősünéi meg? Pucér fenékre? Munkanélküliségre?- De, Nagyi - kérlelt az unokám. - Muszáj.- Muszáj? Mi az, hogy muszáj? - ripakodtam rá.- Ki tucc ábrándulni belőle, te gyerek - szólt közbe a Jani sógor, a képviselő-testület tagja -, ha elképzeled magad előtt, amint székrekedéssel ül az árnyékszéken.- Te mafla - szólt a csibuk mellől Miska szomszéd egy sercintés, akarom mondani pökés után -, ha megkívánod a tejet, nem kell azért venni mingyá egy tehenet! Egy nagyvonalú olasz ajánlat nyomában Szálkán A szerkesztőségünkhöz írt levelet az eredeti kézírásnak, helyesírásnak megfelelően közöljük. De végül a mi falunkról is írok valamit Naccságos Asszonyom. Megvan a pógármesterünk, jóravaló, derék, jogászgyerek. Az egész falu böcsüli. Azt mondják rá: belevaló - a tízes húsdarálóba. Megválasztottuk egyszeri nekifutásra a szabad választásokon. Miná- lunk annyira szabad vót, hájjá, hogy oda mindenki bemehetett. Amikó mink mentünk szavazni, az egyik fülkéből egy igazi kutya szaladt ki, majdnem elestünk benne. Mondtam is a bizottságnak: na látyák, nem monhatyák, hogy még a kutya se gyün el szavazni. Nem is mondták, nevettek, de az egyik főmuki, valami lótuszfaktuszJehetett, nagyon mérgesen nézett rám. Úgy mintha tárca nélküli miniszter lenne. Az ám, kedves Asszonyom! Tuggya mér van annyi tárca nélküli miniszter? Nem? Hát egyrészt azér, mer a rokonságból meg a baráccságból lehet ezután megélni, másrészt meg azér, mer a magyar ipar csak pénztárcát tud gyártani és azt aggyák a miniszteri tárca helyett a jóbarátoknak. Csak az a baj, hogy ezt is, meg azt is nekünk köll megtőteni. Kérem, most visszatérek a mi pógármesterünkre. Munkához látót szegény. Van ilyen bizotság, meg olyan bizotság, vének tanácsa meg minden, csak a munka, az megy lasan. Tudom én kérem, hogy a jó munkához idő kell, de a lassúhoz még több. No, a mi pógármesterünk valószínű rájöhetett valamire, azér most ideges. Képzejje azt strigulázza, hányszor ír rosszat róla az újság. A mútkori cikjük úgy kiütötte szegényt, mint Misikét a bárányhimlö. De lasan már lábadozik és turizmusról álmodik. Azt akarja a lelkem, hogy németeket hozanak a faluba, itt a dombokon jó lehetne síjelni. Úgy gondota, popzenére menne a dolog és az új sportág neve popsi lenne. Kedves Főszerkesztő Úrasszony! Azér az unokám, a Gyuri muszájházassága melet van ám jó hírem is. Fölkészülünk a nehéz időkre. Privatizátunk magunknak néhány hódat, beültetük szöllővel, vállalkozóiból vettünk egy telket egy kis házzal a föuccán - kellett hozzá a nyugdíjam is, ami elég volt az áldomásra -, aztán kocsmát nyitottunk a Gyurinak. Mondtam is neki:- Gyurikám, én mostmár nagyon boldog vagyok, mer te fröccsöntő kisiparos lettél!- Nem, Nagyi - mondta -, én főmérnök vagyok! Mer rajtam múlik, hogy ki mennyit kap. Eleven a gyerek ugye? Na, mióta megnyílt a mi kis üzletünk, a kocsma shopunk, azóta éppen úgycsinájjuka bort, mint Jézus a kánai menyegzőn és gondókodunk azon, hogy a padlástérben szekszmasszás szalont nyittunk. Én meg a szomszéd Juli ugyanis ráérünk, hiszen nyugdíjasok vagyunk, meg aztán jó jön az a kis kiegészítő is. Meg, nem is nagy munka az nekünk. Asszonyom! Összenyom az a teher, amit most ránkraknak az urak, de én bízok abban, hogy több lesz itt a szegény, mind a gazdag, mer a ciklus végére a Vili. Antall-kormány csak produkál valamit. Magának mondom, mink má az urammal, a Gyuri unokámmal, a Jani sógorral, meg a Miska szomszéddal azon gondókodunk, hogy belépünk a vezető pártba, mer akkor ha tárca nem is, de tárca nélküli miniszterség és jó fizetés jár. Aztán úgy megélünk valahogy. Ugye jó ki- fundáltuk? Most ennyit írok, Kedveském, és kívánom azt, hogy a Jóisten sokáig éltesse. Maradok tisztelettel egy hűséges olvasólyuk: Na látja, így jártunk a Gyurival és most készűhetünk a lakodalomra. Talán megének majd valahogy a fiatalok, hiszen a gyerek apósa a Szélkakas Jóska lesz. Istenvolgye mégsem az Isten lába? Egyelőre nyitott a kérdés Istenvölgye. Mennyit ér a szántóföld, ha üdülőterület? Szálka igen jó adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy vendégeket fogadjon akár más hazai tájakról, akár külföldről, és azoknak jó pihenést, kellemes kikapcsolódást nyújtson. A tiszta levegőjű, erdősdombos vidék kirándulási lehetőséget kínál, nem beszélve a tiszta vizű, hatalmas mesterséges tóról, ahol fürödni, csónakázni, horgászni lehet. A jó adottságok azonban önmagukban nem elegendőek, az elmaradott infrastruktúrájú falu eddig nem sokat profitált a nagy lehetőségekből. A szükséges infrastruktúra és vendégcsalogató szolgáltatások kiépítéséhez, fejlesztéséhez persze sok pénz kellene, hogy később a növekvő idegenforgalomnak hasznát lássa a község egésze és lakói külön-kü- lön is. Pénze azonban - ez szinte természetes - nincs a falunak ilyen nagy arányú fejlesztésre, tehát vagy lemond a komolyabb idegen- forgalmi bevételekről, vagy teret enged idegen vállalkozóknak. Úgy tűnik, a nyugati tőke is lát fantáziát a lehetőségekben bővelkedő településben, mint ahogy mi is tudomást szereztünk egy komolynak tetsző ajánlatról. Tudniillik, megkeresett bennünket egy bizonyos Viont Armando úr, aki az Ungar Fininvest Kft., egy olasz tőkével alapított befektetési társaság ügyvezető igazgatója, és beszámolt a Szálkával kapcsolatos terveikről1, illetve az időközben felmerült problémákról. A történet úgy kezdődött, hogy kinéztek a tó mellett egy megfelelő nagyságú területet, amely nem más, mint az Istenvölgye és elképzeltek oda egy üdülőfalut. Nagyvonalú tanulmánytervet készítettek, amely szerint ezen a 32 hektáros területen épülne száz lakóépület, összesen ezer lakással, apartmannal és különböző kiszolgáló létesítményekkel. Ez utóbbiak között lennének olyan infrastrukturális jellegű beruházások - vezetékes víz, szennyvíztelep - amelyek nemcsak a turistatelepet, hanem a falut is ellátnák. És persze azt is érdemes végiggondolni, hogy ez a terv - ha megvalósul - már az építkezés időszakában és később az üzemeltetés során hány jól fizető munkahelyet, vállalkozási lehetőséget biztosítana a helyi lakosságnak. A tanulmányterv szerint a beruházás költségvetése több mint egymil- liárd forint lenne! A nagyvonalú ajánlat egyetlen szépséghibája, hogy a falu számára várható kecsegtető előnyökért cserébe a befektető társaság ingyen szeretne hozzájutni az említett 32 hektáros területhez. Vioni úr ezzel az ajánlattal mintegy három hónappal ezelőtt kereste meg Szálka polgármesterét, ő és később a képviselő-testület is kedvezően fogadta a tervet. Ezt követően az önkormányzat felkérte a gazdasági tanácsadó Minabex Kft-t, hogy vizsgálják meg az ajánlatot és adjanak véleményt. Vioni úr már azt hitte, hogy sínen van az üzlet és hamarosan sor kerülhet a szerződés megkötésére, a Minabex véleménye azonban más volt. ök azt tanácsolták, hogy a falu ne adja ingyen a területet, hanem vagy apportként vigye azt a vállalkozásba, vagy adja el az olasz cégnek az általuk becsült 80 millió forintos értékben. Az olasz fél belement volna abba, hogy az önkormányzatot bevonja a vállalkozásba, de csak úgy, ha pénzzel is beszállnak, ami persze nincs. Vioni úr szerint a Minabex által becsült forgalmi érték irreálisan magas, ilyen feltételekkel nem talál a falu vállalkozót. Miután a szálkai polgármesteri hivatal a Minabex véleményére alapozva válaszolt az Ungar Fininvest ajánlatára, az olasz fél táviratot küldött az önkormányzatnak, miszerint így nem jöhet létre közöttük üzlet. A nagy beruházás sorsa - amely kétségkívül hatalmas fejlődést hozhatna Szálka életében - így most erősen kétségessé vált. * Természetesen Nagy Ferencet, Szálka polgármesterét is megkérdeztük a történtekről és a képviselő-testület álláspontjáról:- Nyilvánvaló, hogy egy ilyen nagy horderejű kérdésben nem dönthettünk azonnal, szakértő megkérdezése nélkül, ezért szerződtünk a Minabex Kft-vel, amely vállalta a szakmai segítséget, lebonyolítást. Pénzt persze ők is csak akkor látnak, ha az üzlet létrejön, ez így korrekt. Nos, a Minabex megtette javaslatát, az olasz fél azonban úgy tűnik, hogy kizárólagosságra törekszik és nem hajlandó közös vállalkozásra. Eladási ajánlatunkra csak egy távirat érkezett, hogy elállnak szándékuktól ilyen feltételek mellett. Részletes ifTdoklás azóta sem érkezett. Nekem és a képviselő-testületnek természetesen kötelességünk, hogy a lehető legjobb üzletet harcoljuk ki a falu számára és ajánlatunkat ilyen értelemben tárgyalási alapnak tekintettük. Mi szeretnénk, ha ez a Szálkának nagy fejlődést biztosító megállapodás létrejönne, de egyelőre nem tudom, hogy az olasz fél hajlandó-e kompromisz- szumokra. Továbbra is várjuk a válaszukat és bízunk abban, hogy végül sikerül megtalálni a közös nevezőt, a kölcsönösen előnyös megállapodást. Igaz, hogy nekik van pénzük, nekünk viszont gyönyörű természeti kincsünk van, amit nem szeretnénk elkótyavetyélni. Azt a területet csak egyszer lehet eladni, tehát nem szabad meggondolatlanul cselekedni, ezt az üzletet nem szabad elrontanunk. Mindenképpen szeretnénk a lehetőségeinket kiaknázni, az idegenforgalmat fejleszteni, igazi üdülőkörzetet létrehozni Szálkán, ez a falu nagy lehetősége a jövőben. Semmiképpen sem szabad azonban elkapkodnunk a dolgot és mindenáron üzletet kötni, ha mégoly előnyösnek látszik is első pillantásra. Ha már van egy aranytojást tojó tyúkunk és sajnos kénytelenek vagyunk eladni, legalább kapjuk meg érte a méltányos árat.-áaFotó: gk
