Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-03 / 205. szám

4 NÉPÚJSÁG 1990. december 3 A búrkalapos, önálló fiúk A magyar cserkészet története A Pécsi Cisztercita Főgimnázium 47. sz. cserkészcsapatának egyik csoportja tábo­rozáson, a húszas évek végén Cserkészek néprajzi gyűjtőúton egy Zirc környéki faluban, 1930-ban Tőniő a pőniló Ez a címe anhak a verseskötetnek, amivel férjem hazaállított. Nem nekem hozta, hanem lassan óvodáskorba lépő gyermekünknek. Gyönyörűek benne a képek. Mindahány állatokat ábrázol. Elolvasása után akár engem is betehet­tek volna a kötetbe, mert bámultam, mint borjú az új kapura. Garantáltan tizenhat éven felülieknek készült a könyv. Meg­néztem gyorsan hány éves kortól ajánl­ják. Nincs semmi figyelmeztetés. Most én figyelmeztetem a szülőket. Ha úgy tet­szik hivatali kötelességből. Én is szülő vagyok, mi több, s bármennyire elítélen­dő - pedagógus is. íme kedvenc versem: Nyúl-ól Bundát növeszt a nyulacs Nagyon nő a szőre, de figyeli, lö-e fenekéből a gyutacs? Mert egész nap karalábét, sárgarépát majszolt, ebből mindig baj volt, önti a pomádét most magára, bundájára, hogy illatos legyen tőle s kellemes a szőre, és mindenki lássa, ha már az ólat az apja teledurrogatta. Szép, nemdebár? Az egérrel kapcso­latban olyan szavak is felbukkannak, mint: parlamentarista, kommunista. A va­kondok, pedig, ha a napnak vége, min­denféle szamizdatot kiadnak. Én pedig a dühömet. Meg a pénzemet. Csupán 158 forint volt e léleknemesitő olvasmány. Óh Weöres Sándor, Zelk Zol­tán segítsetek! W. GRÄNSZLER BEÁTA A hatvanas-hetvenes generáció kicsit meghatottan emlékszik tizenéves fiatalságá­ra, és vallja: ő ma is „volt cserkész”; életét, hu­manista eszményeit ez az ifjúkor határozta meg. Mások túllihegve csak a szépet látják benne. Mi igaz hát a cserkészet körül? A cserkészet Magyarországon keresztény erkölcsiségre alapozott önkéntes ifjúsági mozgalom volt súllyal a két világháború kö­zött Épp ezért - egyenlőségjellel a militarizált és kötelező leventemozgalommal együtt - el- parentáltuk jó negyven éven át mint - az Új Magyar Lexikon szerint is - „fasiszta jellegű” szervezetet Ami ugyan nem igaz - de tabu volt hallgatás övezte sokáig. Teleki Pál halálával (1941. április 3.) meg­szűnt a Magyar Cserkészszövetség viszony­lagosan védett helyzete, közben fokozódott a szélső jobboldal nyomása. És bár Horthy kormányzó (politikai okokból) megakadá­lyozta ugyan a mozgalom tervezett beolvasz­tását a leventébe, a kinevezett új főcserkész (kisbamaki Farkas Ferenc altábornagy) irá­nyításával a cserkészet átszervezése elkerül­hetetlenné vált Tevékenységük célkitűzései­ben „nemzetvédelmi” és „országépitő” fela­datok kerültek élre. * Voltaképp mit jelentett cserkésznek lenni Magyarországon a mozgalom különböző szakaszaiban? A lényeget az alapelvet illetően ugyanazt jelentette. A századforduló tájékán jelentkező mo­dem polgári gondolkodással új nevelési ideál formálódott Ennek középpontjában az olyan öntevékeny fiú áll, „aki képes eredmé­nyesen, önállóan cselekedni, problémákat megoldani, egyéni véleményt formálni, dön­teni: aki saját erőfeszítéseivel fejleszti testi, lelki és szellemi értékeit praktikus ügyessé­gét; el tudja viselni a testi és pszichikai nehéz­ségeket aki kiegyensúlyozott; s akinek nyi­tott a szeme a természetre és az emberekre egyaránt” A cserkészet alapelvét Lord Baden-Powell tábornok dolgozta ki híres könyvében (Scou­ting for boys) 1908-ban. „Bi-Pi" - ahogyan az egész világon emlegették - nagy érdeme, hogy új humanitárius eszményt állított a ser­dülő fiúk elé, a kreatív és önzetlen, a mások javára fáradozó ember típusát Ez az alapelv nemzeti sajátosságok és eszmények szerint formálható - ennek köszönhette rohamos terjedését Nálunk a tizes évek elején jelentek meg az első búrkalapos csoportok. Vallási különb­ségek nélkül, a szigorú önkéntesség elve alapján jelentkezhettek a cserkészek közé a 12. évüket betöltött fiúk. (A kisebbek részére később „farkaskölyök’-csoportokat alakítot­tak.) A jelentkező három hónapos próbaidőt követően - sikeres újoncpróba és a fogada­lomtétel után - cserkész lehetett bekapcso­lódva most már a kisközösségek (őrsök, ra­jok) munkájába. (Próbák, különpróbák.) Ti­zenöt-tizenhat évesen, ha letették az I. osztá­lyú próbát vezetők (raj, őrs), később tisztek lehettek, vagy 16-18 évesen úgynevezett ro- verek. (Vizi-, vitorlázó, lovas, túravezetö vagy regős cserkészek). A cserkész életforma (közösség önkéntes szolgálata) meghatározott koron túl is meg­maradt az öregcserkészek különböző kö­zösségeiben, klubjaiban. * A cserkészszövetség megalakulásával (1914) országossá bontakozott a mozgalom. A háború után egyre népszerűbbé vált Ki­épült intézményrendszere, s a harmincas évek elejére már mintegy 40 000 tagja lett A kezdetben egyházi iskolákban elinduló moz­galom egyharmada ekkor már ipari szak­munkástanulókból (tanoncokból) állt Megnövekedett a magyar cserkészet nemzetközi tekintélye. A négyévenkénti vi­lágtalálkozókon („jambore”-k) elért kimagas­ló eredményeik alapján a „IV. World-Jambo­ree”-t Magyarország rendezhette meg, 1933 augusztusában - átütő világsikerrel. A harmincas évek politikai mozgásirányai - bár a mozgalom továbbra is elzárkózott a napi politikától - nem kedveztek a baden-po- well-i elvek számára. * Az 1945-ös újjászervezés vezetősége sú­lyos hibákat követett el. Nem vitte végig az egyébként megkezdett radikális újjászerve- zési folyamatot Ebből is adódott, hogy a cserkészszövetség a támadások egyik cél­táblája lett. * 1946 nyarán Rajk belügyminiszter felosz­latta a szövetséget Jogutódja (Magyar Cser­készfiatalok Szövetsége) új demokratikus alapokon megkísérelte fenntartani a mozgal­mat; 1947 nyarán még egy 200 tagú küldött­ség képviselte hazánkat Moisson-ban (Fran­ciaország) a világtalálkozón, ez azonban, mondhatni, hattyúdala volt a magyar cserké­szetnek. A feszülő politikai küzdelmek, az úttörő­szövetség megalakításának előkészületei előrevetítik a mozgalom sorsát A monolit ha­talmi struktúra az ifjúság körében sem tűrte el a pluralitást: 1948 nyarán a cserkészetet beolvasztották az akkor elinduló úttörőmoz­galomba. WALUNGER ENDRE Sok szó esett mostanában az önkormányzati törvényről, s per­sze főleg arról, vajon mire teremt majd anyagi lehetőséget. A múlt szerényen járulhat hozzá a jelen gondjaihoz, amikor a Szekszárd Vidéke százegy esztendős ap­róságát idézi az 1889. december 7-i számból. „Olaszországban, egy ligurial vidéki községben a községtanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy a község költ­ségén 12 esernyőt szerez be, nehogy a községatyák hirtelen bekövetkezett esőzések adtán megázzanak. Egy-egy eser­nyőért 17,50 lírát, tehát össze­sen 210 lírát adtak ki. Egy olasz lap megjegyzi, hogy a nemes községtanács rosszul teszi, ha ezen az úton tovább nem halad. Szerezzen be napernyőt is, az­után meg meleg nyakkendőt, sőt, az igen praktikus gondolat volna, ha egy tuczat pénzzel tö­mött bugyellárist is készenlét­ben tartana a községtanács arra az esetre, ha egyik-másik köz­ségatya otthon felejti a magáét”- élcelödik az újság, majd hoz­záfűzi a helyi körülményeket ille­tő megjegyzést: „Nálunk meg jó volna némely embernek köz­költségen klumpát venni, hogy sáros lábát ne törölhesse más emberbe.” Nem próza-, hanem lírabarát honfitársaink könnyűszerrel le­mérhetik, milyen régi is a történet, hiszen ma már aligha vehet­nének százszor ennyiből is esernyőt. Van más is, ami eltűnt az idők folyamán, például a hajdani szekszárdi bírói pálca. A Tol­namegyei Közlöny éppen egy évvel később találkozott vele, igaz, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy talán nem is lesz rá szükség, ha a megyeszékhely rendezett tanácsú várossá ala­kul. „A napokban egy élénk kis férfitársaság jött össze egy elő­kelő iparos nyitott üzletében, hol többi között arany, ezüst, szemüveg, órák, botok stb. efféle eszközök is javíttattak. Az egyik látogató kezébe egy csinos, de különben ódonszerű, vas­tag tengerinád-pálcza akadt, melynek fogantyúján szőlővessző kanyarodik szép Szőlőfürtökkel s rajta az igazságot jelző mér­leggel. Megképeztetvén az üzlet tulajdonosa, kié ezen pálcza, azt felelte, hogy ez lesz a jövendő szegzárdi bírói pálcza, külön­ben a pálczának gazdája nincs. Mire azon meggyőződés téte­tett egy jelenlevő által, hátha az illető vendégszerető gazdánál marad? Ki tudja, az ördög nem alszik...” Azt sem állíthatnánk azonban, hogy a várossá válás elmara­dásával a rendezett tanács helyett a rendezetlen tanácstalan­ság uralmát élték eleink. Tudták például, hogy mikor kell temp­lomba menni. E kérdésre felel a Tolnavármegye 1901. decem­ber 15-i aprósága: „A mai korra igen jellemző epizód történt a napokban az egyik szomszéd községben. A községi iskolában a hitoktató a vasárnap jelentőségéről s annak megünnepléséről tartott beszédet. Többek között azt is magyarázta, hogy a vasár­napot, melyen a Mindenható a teremtés munkája után pihent, az Úr napjának is nevezik. - Nos, kisfiam - szólítja fel végül az egyik tanulót -, mondd meg nekem, melyik az Úr napja? A nebu­ló, aki valószínűleg nem nagyon figyelt, hallgat. - No, hát mikor szokott édesanyád templomba menni? - segített neki a hitokta­tó. A fiú rövid ideig gondolkodik, aztán büszkén, mosolygó arc­cal vágja ki a feleletet: - Ha a papa új ruhát vesz neki!” Csoda-e, ha ezekután néhány régi történet olvastán úgy érezzük, némi aktualitása mára is maradt?! A szomszédos Somogybán is megestek olyasmik, amire - ha a jelenben nem is - a jövőben még könnyen lehet példa. A fenti újság egy héttel később mesélte: „Alkalmi tudósítónk értesít bennünket egy somogymegyei faluban megtörtént érdekes tényről. Kis- Korpádra jött nemrég a tanfelügyelő és a látogatására elő nem készült tanítót mezítláb találta az iskolában. Bizalmasan arra kérte a 37 éve működő mezítlábas pedagógust, minél gyorsab­ban adja be nyugdíjaztatás iránti kérvényét. Szegény tanító, ki­nek 300 forintból, azaz 600 koronából nem tellett csizmára, most 264 forint évi nyugdíjból sem járhat majd lakkcipőben. De mint nyugdíjas tanítónak, toilettjére nem is kell gondot fordíta­nia...” Néha azonban úgy is el lehetett látogatni Somogyba, hogy valaki ki sem mozdult lakóhelyéről. A boldog békeidők hadse­regére és az anyai szív természetrajzára nézve egyaránt fontos adalékot szintén a Tolnavármegye őrizte meg számunkra 1901. december nyolcadikai soraiban. „Kint, a katonai gyakor­lótéren, ahol most «pofozzák ki» a porosfülű regrutákat, naponta megjelent egy javakorabeli, eléggé szép, gyászruhás asszony­ság, ki egyre könnyes szemmel, sóhajtozva nézi, mint verik be a katonai tudományt az újonczokba. Minden pofon, minden oldal- badöfés annak a gyászruhás asszonynak a szivén nyilallik át, aki statisztikai adatokkal tudná bizonyítani az abrikterek (itt: ki­képzők) egyéniségét. A tisztek előtt hamarosan feltűnt a gyász­ruhás asszonyság, s valósággal eseményszámba megy, ha egyik-másik napon nem jelen meg a gyakorlótéren. Mit keres ott, miért érdekli őt az újonczok kiképzése, miért sóhajtozik, miért sír folyton - nem tudja senki. Az újonczok között nincsen atyafia, mégis megjelen minden nap. Nemcsak az asszonyok ki­váncsiak, olykor a tisztek is, így történt, hogy az egyik kapitány nem tudta megállni tovább s megszólította: - Miért nézi folyton a gyakorlatokat? - Azt nézem itt, hogyan ütik az én szegény fiamat Kaposváron, ahová ő októberben bevonult...” DR. TÖTTŐS GÁBOR A Hőgyészi Állami Gazdaság FELAJÁNLJA MEGVÉTELRE az alábbi, savanyításhoz használható eszközeit: 1 db dobmosó 1 db káposztaszeletelő 5 db szállítószalag 1 db targonca-utánfutó 21 db saválló acélkád 9 db saválló acéltartály Részletes felvilágosítást ad: Czompó Géza gép- és anyagellátási osztályvezető Telefon: 74/88-222, munkanapokon 7-16 óráig. (5) Ajándékozzon a Népbolt Műszaki Áruházából!- háztartási elektromos kisgépek,- híradástechnikai berendezések,- import asztali- és faliórák,- kozmetikai cikkek, ajándéktárgyak,- háztartási edényáruk, műanyag cikkek nagy választékban,- olasz import fürdőkádak és falburkoló lapok,- brazil kávéfőzők árengedménnyel. (43) DOHAIM) Vállalatok, intézmények, gazdálkodószervezetek elfekvő készleteinek, berendezéseinek mobilizálását, értékesítését, továbbá állóeszközök, ingóságok értékbecslését rövid határidővel vállaljuk. DOMINÓ Raktáráruház Szekszárd, Beloiannisz u. Tel.: 12-234. (42) Dédapáink víg kedélye

Next

/
Thumbnails
Contents