Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-19 / 219. szám

1990. december 19. A „jutalom” Rég nem látott ismerősöm szólít le a karácsonyi forga­tagban a Kiskorzón:- Megírhatnád a történetem - mondja.- No csak, ki vele!- Tudod, amikor 16 éve el­helyezkedtem tanítani potom 1700-ért - elég volt, amire na­gyon kellett -, azt kántálta mindig a helyi kiskirály, a téeszelnök, hogy a pedagó­gusok nagyon jól meg vannak fizetve. Akkor azt mondtam neki, az lehet, de árulja el, miért keres egy képesítés nél­küli téeszelnök ötször annyit, mint a képesített pedagógus? Gondolhatod, szó nélkül elisz- kolt.- Öregem, ez egy régi törté­net...- Azt tudom, de mégis kap­csolódik a mához.- Na, ne mondd? Hogyan?- A minap hallottam egy kérdést a pécsi televízióban, így hangzott: Igaz-e, hogy a város polgármestere 30 ezer forint feletti jutalmat vett fel két hónap után. Mit gondolsz, mi volt a válasz?- Nem tudom.- Igaz, hogy felvette, mond­ták, de nem 30 fölöttit, hanem csak 29 ezer 100 forint nettót, ami törvény szerint jár, mivel ezt előlegként kapják - mint­egy bizalomként - és a négy­éves ciklus utolsó 11 hónapja után már nem kapnak jutal­mat...- Na és? Mi nem érthető eb­ben?- Hát az, apókám, hogy mi lesz akkor, ha valaki nem tölti, nem töltheti ki a négy évet... Az újak mindig előlegezett „bizal­mat” kapnak a csóró költség- vetésből, a mi pénzünkből? Mert tele zsebbel könnyű ám dumálni, megértésre, tűrésre bíztatni...- Ez igaz, de azt is látni kell, a javunkat akarják...- Igen, de akkor miért a mi zsebünk felé nyúlnak mindig? (ékes) Villamosított vasútvonalat avattak Keszthelyen Tegnap a keszthelyi vasútállo­máson felavatták a MÁV legújabb villamosított, Fonyód-Keszthely közötti 33 kilométeres szakaszát. Ezzel - összességében mintegy kétmilliárd forintnyi ráfordítással - befejeződött a Balaton déli vasút­vonalának korszerűsítése. Jelen­leg az országban a villamosított há­lózat hossza meghaladja a 2100 ki­lométert, a vasútvonalakon 28 szá­zalék fölé emelkedett a villamos vontatás. A beruházás részben ál­lami költségvetési támogatásból, továbbá vállalati fejlesztési alapból és bankhitelből valósult meg. A munkák generáltervezője a MÁV Tervező Intézete, kivitelezője pedig a Villamos Vontatási Főnökség volt, számos alvállalkozóval együtt­működve. Az átállás e vonalszaka­szon évente mintegy 1800 tonná­nyi gázolaj megtakarítását jelenti, az üzemeltetés energiaköltsége a korábbinak mindössze 35-40 szá­zaléka. A villanymozdonyok megjelené­sével gyorsabb, kényelmesebb lesz Keszthely és a főváros közötti utazás. A pálya 160 kilométeres órán­kénti sebességre alkalmas, vala­mennyi állomáson korszerűsítet­ték a térvilágítást. Adórendszer és erkölcs A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül, a kormánykoalició pártjai pedig különösen hangsúlyozták az erkölcs jelentőségét. Azt azonban csak a nai­vak képzelhetik, hogy javulhat az er­kölcs ott, ahol a gazdasági rendszer, mindenekelőtt az adórendszer bünteti az erkölcsöseket, jutalmazza az er­kölcsteleneket. Ahol az adórendszer nem azt adóztatja, amit a gazdasági és erkölcsi érdekek megkövetelnének, hanem azt, amit technikai szempontok­ból a legegyszerűbbnek tart. Ennek klasszikus példája a kamatadó. Ma az ország lakoáságának az a fele, amelyik képes megtakarítani, tudja, hogy ezt nem szabad abban a formá­ban tennie, hogy a megtakarított forint­ját bankba teszi. Pedig erre volna szük­sége a gazdaságnak. Ha mégis akadna ilyen naiv ember, azt ezért súlyos adó­val büntetik. A pénzügyek éléről a megyei önkormányzat élére Priger Józsefnek érdemes volt igent mondani Több, mint három évtizede már, hogy a megyei közgyűlés hétfőn megválasztott elnöke bekapcsoló­dott az államigazgatás munkájába. Priger József azóta, még egy rövid kitérő erejéig sem vált meg ettől a területtől, személyében tehát fel­tétlenül szakembert üdvözölhe­tünk a közgyűlés élén. S hogy mikor és hol is kezdődött ez a pályafutás, mely úgy tűnik, napjainkra érte el zenitjét? -1953- ban, a szekszárdi járásnál, ahol pénzügyi előadóként dolgoztam - emlékezik Priger József, majd megjegyzi, hogy mindig gondjai vannak az időpontokkal. Persze, ezt egy olyan személytől, aki rend­szeresen számokkal foglalkozik, természetesen nem illik komolyan venni. Majd következett az újabb állomás, a tanács vállalati adócso­portja, később az illetékhivatal, 1966-tól kezdődően pedig a me­gyei tanács pénzügyi osztálya.- Szerencsésnek taíom ma­gam, legalábbis abból a szempont­ból, hogy minden esetben jó kollé­gák, jó szakemberek közé kerül­tem - folytatja Priger József. - Akarva-akaratlanul is megszeret­tették velem ezt a pályát. Lett volna alkalmam arra, hogy másutt kama­toztassam a tudásom, a szó anyagi értelmében is, de soha nem éltem a csábító ajánlatokkal. Remélhetőleg a megye előnyére válik a pénzügyi képzettség, hiszen „A legfontosabb feladat: kialakíta­ni a szakgárdát” az önkormányzatnak számos gaz­dálkodói feladattal is szembe kell nézni. Mindez abból is adódik, hogy közel harminc megyei intéz­mény fenntartása, működtetése, irányítása tartozik a testület hatás­körébe. +- Persze, az önkormányzat veze­tője hiába kíván a munkájához mi­nél több pénzt, ha egyszer az or­szág gazdasági helyzete ezt az óhajt nem váltja valóra - mutat rá Priger József a várható gazdasági nehézségekre. - A legfontosabb az, hogy átvészeljük az előttünk ál­ló kemény időszakot, s emellett megoldhatatlan problémák ne je­lentkezzenek a feladatok ellátásá­ban. Hasonló felfogásban fejtette ki érveit Priger József akkor is, ami­kor a megyei közgyűlésen bemu­tatkozott a résztvevőknek, mint el­nökjelölt. Rövid, lényegre törő mondatait taps fogadta, s talán már ekkor előre lehetett érezni: meg­nyerte az elnöki tisztségért folyta­tott versengést. Ami azért is érde­kes, mivel az első közgyűlésen személye mint alelnökjelölt merült fel.- Már az első forduló alkalmával is többen felvetették, hogy miért nem indulok az első helyen, azaz miért nem vállalom az elnöki meg­mérettetést. A döntés nélkül véget ért közgyűlés után ismételten meg­kerestek, s ekkor igent mondtam. Azt gondoltam magamban: ha si­kerül, akkor minden rendben van, ha meg nem, akkor sincs semmi baj. A szakmámban továbbra is tu­dok ténykedni. Az eredményt ismerjük. Priger József már nem a megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjeként, ha­nem a közgyűlés elnökeként tény­kedik. Minden másnál fontosabb, legsürgetőbb feladatát így fogal­mazta meg: - Kialakítani egy olyan szakgárdát, apparátust, amelyik a megyei önkormányzati feladatokat maradéktalanul képes ellátni.- szá - gk ­Menekülés a forinttól Van ugyan néhány ország a világon, ahol a kamatjövedelmet adóztatják, de ott a kamat valóban jövedelem. A ka­matadó nevetségesé válik azonban ott, ahol a kamat kisebb mint az infláció. Márpedig nálunk legalább öt százalék­kal kisebb. Ez azt jelenti, hogy az a naiv állampolgár, aki forintot takarít meg, és azt bankba teszi, évente elveszti a pén­ze vásárlóerejének öt százalékát. De az állam ezzel sem elégszik meg, hanem még kamatadót is beszed. Ez jelenleg további mintegy 5 százalék. Még az a szerencse, hogy csak 30 százalékos az infláció, ha nagyobb lesz, még nagyobb lesz ez a sarc. Márpedig nagyobb lesz. A kamatadó azonban marad. Mi lett ennek az ostoba és erkölcste­len adónak a következménye? Az, hogy a megtakarítók feketén devizát vásárol­nak, ami után egyrészt eleve nem mí­nusz öt, hanem plusz öt százalék a reál­kamat. Ehhez járul aztán az, ha külföl­dön teszi bankba, ahol kamatadót sem kell fizetnie. Ezt ma már mindenki tudja, csak a pénzügyi kormányzat vezetői nem. Talán mint magánemberek ők is tudják, és esetleg van is devizaszámlá­juk. Nálunk negyven éve nem volt olyan erős a politikában a nemzeti érdekek hangsúlyozása mint jelenleg. Ezt a poli­tikusok tiszta szívvel teszik. Nem veszik azonban észre, hogy a gazdasági élet­ben ugyanakkor sokkal erősebben ösztönzik az állampolgárok internacio­nalizmusát. A „Ne becsüld a nemzeti pénzt, gyújtsd a külföldi devizákat” elv ér­vényesítésére való állami ösztönzés soha nem volt-olyan erős, mint manap­ság. Márpedig nagy adag naivság kell ahhoz, hogy valaki reménykedjen a ha- zafiság elmélyülésében, ha a megtaka­rított pénzecskéjével muszáj „világpol­gárnak” lennie. Ez a devizavásárlási hullám továbbá féllegális. A kormányzat azonban nem meri ellenőrizni, sőt titkosságát is ga­rantálja, mert ezzel is devizához juthat. És nem tartja erkölcstelennek, hogy a feketén felvásárolt devizáért maga is jó tíz százalékkal magasabb kamatot fizet, mint a forintot megtakarító naivaknak és tisztességeseknek. A kormányzat talán abban remény­kedik, hogy a nép előbb lesz erkölcsös, aztán ebből a kormányzatnak is lesz annyi bevétele, hogy maga is megen­gedheti magának az erkölcsi normák betartását. Ez a logika azonban hamis. Az erköl­csösségben a kormányzatnak és an­nak is mindenekelőtt a gazdaságban kell élenjárnia. KOPÁTSY SÁNDOR Fenn többen vannak mint lent Van kiút a szénbányászat válságából (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar szénbányászat válsá­gát, s az abból kivezető utat elem­ző, felvázoló dokumentum a bá­nyászatért aggódó szakemberek a kutató-fejlesztő bányamérnökök szemszögéből készült. A válság­hoz vezető út felvázolása során egyebek között megállapítja, hogy a szénbányászat, a ’80-as évek vé­gére sodródott a válságágazatok közé. Évi termelése, az utóbbi 5 év­ben - az idő előtti bányabezárá­sok, valamint a bányák műszaki ál­lapotának nagymértékű leromlása miatt - 25 millió tonnáról 20 millió tonnára csökkent. Eközben az or­szág szénimportigénye megköze­lítően kétszeresére növekedett. Stagnál - még ma is csak 1,5 tonna műszakonként - a mélyműveléses szénbányák egy dolgozójára vetí­tett teljesítmény. Jelentősen rom­lott a gépek kihasználtsága, a fajla­gos anyag- és energiafelhaszná­lás, pusztulóban a bányák infra­struktúrája, s rendkívül alacsony a munkaidő kihasználása. Mindezek hatására tovább romlott a termelés gazdaságossága. A kevesebb szén is évi 8-10 milliárd forinttal többe kerül. Ennek legfőbb okát abban látják, hogy a hazai szénter­melést, annak minden veszteségé­vel együtt dotálták. A szénbányá­szat dotálása ugyanis nem az egy­re hatékonyabb, gazdaságos ter­melésre, hanem a pazarlásra ösz­tönzött, s ezt a kedvezőtlen jelen­séget az ágazat irányítási rendsze­rének belső gyengeségei mégin- kább felerősítették. Konkrét adatokkal is illusztrálják az iparág betegségeit. Ma a hazai széntermelés 75 százalékát pazar­ló módon létrehozott, komplexen gépesített frontfejtések adják. Még ott is ezt a technológiát vezették be, ahol az csak gazdaságtalanul al­kalmazható. A működő 31 bányá­ban mintegy 40 fajta fejtés létezik, s ez nagy gondot okoz a gépek cse­rélhetőségében és azok alkatrész- ellátásában. A sok milliárdot érő berendezések kihasználtsága így nem éri el a 45 százalékot. Ugyan­csak gond, hogy a bányák kutatá­sával, tervezésével foglalkozó ku­tatóintézetek szellemi kapacitásai­nak csupán egyharmadát fordítják a szénbányászati megrendelések­re. A válságból vezető kiút teendői között az elsőként említik, hogy az árak alakulásában tegyék lehetővé a piaci értékítélet érvényesülését, a vállalat megítélésének egyetlen ér­tékmérője legyen: a nyereség. Az állam és a vállalat közötti kapcsolat kizárólag közvetett, időtálló, előre kiszámítható szabályozókra épül­het. A megfelelő piaci alkalmazko­dás érdekében a tanulmány készí­tői sürgetik, hogy a kormány dol­gozzon ki egy hosszú távú energia- politikai koncepciót, s ezt bocsás­sa széles körű szakmai vitára. Tár­caszinten meg kell szüntetni a szénbányák és az ágazat egészé­nek fejlődését fékező szervezeti és irányítási eszközöket, és meg kell találni a legjobb tulajdonosi formá­kat. Ez együttjár például a föld alatti és a föld felett dolgozók létszámá­nak jelentős változásával. Amíg ugyanis a fejlett országodban - Angliában, Franciaországban, Né­metországban - mindén 10 föld alatti dolgozóra átlagosan 1, legfel­jebb 1,5 külszíni dolgozó jut, addig Magyarországon 7 és 8, vagyis minden egyes föld alatti bányász­hoz közelítően 1 külszíni dolgozó tartozik. Ekkora különbséget pedig aligha lehet a természeti adottsá­gok eltérő voltával magyarázni. Fontosnak tartják azt is, hogy bá­nyánként a termelési folyamat részleteire kiterjedően tárják fel a veszteségeket, azok forrását, és a veszteségek csökkentésének al­ternatív lehetőségeit. A hazai szén- bányászatban kialakult válság fel­számolásának kulcsa, s egyben a megújulás pénzügyi forrása, a ma még veszteségként jelentkező évi 8-10 milliárd forintos költség foko­zatos megszüntetése. A szervezeti és a szerkezeti megújulás során felszabaduló állóeszközök értéke­sítéséből is jelentős bevételhez jut­hat az ágazat. A Mérnöki Kamara bányász­szakemberei a bányászat érdekeit szem előtt tartva készek részt vál­lalni ezeknek a feladatoknak meg­oldásából, elősegíteni a hazai bá­nyászat megújulását, célszerű szervezeti átalakítását. Terjeszkedik a tél Ha óvatosan is, előőrseit küldve maga előtt, de terjeszkedik a Tél Biro­dalma. A magasból néha csak apró, pici pelyhekkel üzen: jövök, itt va­gyok. A dombokra már itt-ott ráterül a fehér takaró, váltakozva a feketével - ki tudja, milyen elv szerint díszletez a természet? És megjött közénk kedves, de rövid tartózkodásra ide érkezett vendégünk: a Hóember is... d. e. FOTO:KPM Pakson jegyzőt választottak December 17-én - hétfőn - tar­totta képviselő-testületi ülését a paksi önkormányzat. Zárt ülése keretében eredetileg öt jelöltből kellett volna választani a hazai hon­atyáknak. De mivel egy nem jelent meg, végül is a négyből dr. Blazsek Balázs nyerte el a szavazatok több­ségét. Tamásiban több jut szociál­politikára A tamási önkormányzat decem­ber 17-i - hétfői - ülésén Knoch Henrik személyében kinevezte a Tamási Városi Kórház és Rende­lőintézet új gazdasági igazgatóját. Ezt követően az év visszalevő ide­jére költségvetési pótelőirányzatot módosítottak, melynek nyomán többet fordíthatnak szociálpolitikai célokra. Döntöttek a volt költségve­tési üzem új nevéről is amely mos­tantól Építőipari és Városgazdál­kodási Üzem lesz. NÉPÚJSÁG 3 Új jegyző Pusztahencsén A pusztahencsei önkor­mányzat képviselő-testületi ülésén ismételt jegyzőválasz­tásra került sor. Mivel a koráb­ban megválasztott Gerzsei Já- nosné Madocsára kerül jegy­zőnek, Pusztahencsén 1990. január 1 -jétől Nyulasiné Pata­ki Mária tölti be ezt a tisztséget. Lakossági fórum Dr. Ferenczi József a szekszárdi II. sz. választókerület önkormány­zati képviselője a Tartsay Vilmos utcában létesítendő üzemanyag- töltő állomás ügyében lakossági fórumra meghívja a választókörzet lakosságát 1990. december 21- én, 17 órára a Volán Vállalat klub­termébe. Gerjenben is a volt vb-titkár a jegyző A gerjeni önkormányzati képvi­selő-testület ülésén jegyzőnek vá­lasztotta Berenkeiné Varga Máriát a település korábbi tanácsi vb-tit- kárát. Karácsonyi bélyeg A Magyar Posta Vállalat öt forint névértékű karácsonyi bélyeget ho­zott forgalomba. A Kass János gra­fikusművész terve alapján, több­színű ofszetnyomással készült bé­lyeg Botticelli: Madonna gyerme­kekkel című festményének egy /észletét ábrázolja. Az Állami Nyomdában 4,6 millió fogazott és 5000 fogazatlan példány készült. Árusításukat 1992. végén szünteti meg a posta.

Next

/
Thumbnails
Contents