Tolnai Népújság, 1990. december (1. évfolyam, 204-227. szám)

1990-12-13 / 214. szám

1990. december 13. NÉPÚJSÁG 3 Mit hoz a jövő, Független Rendőrszakszervezet? Hiányos technikai felszereltség, nem hatékony működőképesség, túlmunkák tömkelegé - íme, csak címszavakban azok a feszítő prob­lémák, amelyeknek jegyében a múlt hét végén kezdetét vette a Független Rendőrszakszervezet II. kongresszusa Siófokon. Már évek óta arról beszélünk, hogy a rendőrség kötelékén belül a végrehajtó állomány teljesítő- képességének a határára érkezett - hangzott el a rendezvényen, majd ezt követte a keserű meg­jegyzés: - az alkotmányra esküd­tünk, s mégis a rendőrség az a tár­sadalmi réteg, mely alapvető alkot­mányos jogait hosszú időn át nem gyakorolhatta. A szakmai munka nem választ­ható el a szakszervezeti érdekkép­viselettől, mivel a rendőrség tagjai alkalmazottak, tehát más szakmá­hoz, hivatáshoz hasonlóan ezt a testületet is ugyanazok a jogok és kötelességek illetik meg - állapí­totta meg a kongresszus, amelyre egyébként 68 alapszervezetből 115 küldött érkezett. S hogy miért tartották szükségesnek a megje­lentek a Független Rendőrszak­szervezetet, mint érdekképviseleti, érdekvédelmi fórumot? Erre a kér­désre az a számtalan megoldatlan gond adhatna választ, amelyekből csak néhányat idézünk: a fegyelmi eljárás miatt nagyon sok szankció sújthat egy rendőrt, a túlmunkát nem fizetik meg, éppen ezért so­kan mellékfoglalkozást kénytele­nek végezni, pedig, mint azt valaki megfogalmazta: dolgozni akarunk becsületesen, ha hagynak... Ám­bár a középszintű vezetők sokszor azért „drukkolnak”, hogy a felsőbb vezetés elképzelései ne valósulja­nak meg. A kongresszus résztvevői ki­nyilvánították, hogy nem vezető­ellenesek, viszont a jogtalanságok mellett nem mennek el szó nél­kül. A szakmai vezetés részéről dr. Túrós András vezérőrnagy szólalt fel, aki üdvözölte a kongresszust, az azon uralkodó szellemet. El­mondta, hogy az Országos Rend­őr-főkapitányság támogatja a Füg­getlen Rendőrszakszervezet min­den megnyilvánulását, mert sze­rinte teljes a nézetazonosság a célkitűzésekben. Ám mint szavaiból kiderült, a helyzet jövőre sem kecsegtet túl sok jóval... Szima Judit Kisvállalkozási dömping Az utóbbi hónapokban a kis szervezetek, egyéni és társas vállalkozá­sok számának gyarapodása minden várakozást felülmúlt Magyarorszá­gon - ez állapítható meg a KSH legfrissebb adataiból. Az év első 9 hónapjában csaknem 12 ezer - havi átlagban több mint 1300 - új jogi személyiségű szervezetet jegyeztek be, többsége viszony­lag kis tőkével rendelkező, néhány fős kft. Emelkedett a részvénytársa­ságok és a gazdasági munkaközösségek száma is, s az év közepén több mint 11 ezerrel több kisiparos működött az országban, mint januárban (közülük a legtöbben személy-, illetve teherfuvarozásba kezdtek). További mintegy 10 ezer fővel gyarapodott a kisiparosok alkalmazottainak, segítő családtagjainak, valamint szakmunkástanulóinak a létszáma is. A Központi Statisztikai Hivatal októberben reprezentatív felmérést végzett annak vizsgálatára, hogy a kisvállalkozások teljesítménye várhatón kom­penzálja-e a nagyvállalatok teljesítményének az év első felében tapasztalt visszaesését. Eszerint az ipari kisvállalkozások teljesítménye az ipar egé­szén belül az 1989. évi 6 százalékról 9 százalékra nőtt, s az arány az év vé­géig várhatóan az építőiparban 10-12 százalékra emelkedik. A kisvállalko­zások szerepe a legjelentősebb, részesedésük az ágazat árbevételéből 1990 első felében körülbelül 40 százalékos volt. Összességében megálla­pítható, hogy az ipari és építőipari kisvállalkozások teljesítménye dinamiku­san bővül, bár még nem érte el azt a szintet, amellyel képes lenne a gazda­sági recessziót megállítani. Várható azonban, hogy a kisvállalkozásoknak a gazdaság dinamizálásában betöltött szerepe egyre jelentősebb lesz. Mindennapi gépeink A háziasszonyok segítőtársai Fotó: Kispál Mária Mielőtt bárki is megvádolna vala­miféle anakronisztikus géprombolá­si hajlandósággal, sietek kijelenteni, hogy ilyesmi eszembe se jut. Némi félelem azonban csakgyan munkál bennem, melynek meteorológiai gyökerei vannak. A „régi öregek” szokták volt mondani, hogy a termé­szet hitelezhet ugyan az embernek, de adósa sohasem marad. így félő, hogy a néhány éve alig látott havat és a legöregebbek által se tapasztalt nyári aszály ellenkezőjét visszakap­juk. Tél előtt állván, ugyancsak hó formájában. Itt kezdődnek a félel­meim. Nemcsak az arányaiban ugyan nem, de tényében (kivétele­sen) jó előre bejelentett energiaárak emelkedése miatt, hanem attól is, hogy netán egy-két alkalommal, akár tartósabban is, akadozik majd az energiaszolgáltatás. (Ne legyen igazam!) Eszembe jut ugyanis hogy jó pár éve, amikor csakugyan volt tél, az ilyesmi a nálunk valamivel bizton­ságosabban megszervezett Nyuga­ton, mekkora bajokat okozott. Pél­dául azért is, mert fejőgépek híján nem volt, aki megfejje a teheneket... Körülnéztem másfél szobás laká­sunkban és döbbenten számoltam össze, hogy mindennapi életünkhöz mennyire hozzá tartoznak a gépek. Ami persze jó, hiszen legalább ez könnyíti ezt a bizonyos mindennapi életet: - ha már más nem. De, ha baj van...? Távfűtéses házainkban még csak kéménylyuk sincs, így a fűtés akadozása esetén télikabátban al- hatunk. Az, hogy a hidegben a hűtő- szekrény és a két mélyhűtő nem mű­ködik, még csak-csak elviselhető valahogy. De villanytűzhelyünk lé­vén, főzni se tudunk. A kenyérpirítás­ról, grillezésről, kávéfőzésről - ide értve a darálást is - éppúgy le kell mondanunk, mint a turmix és a konyhai robotgép használatáról. Utóbbi egyébként, ha már úgyse tu­dunk főzni, nem elemi katasztrófa. Befejezzük a porszívózást, a vasa­lást, feleségem a hajszárítást, a fiam pedig végre a nyomdokomba lép, mert villanyborotva nélkül menthe­tetlenül ő is szakálassá válik. A le­mezjátszás és a két tévé élvezetéről le kell mondanunk, az utóbbit majd csak kibírjuk valahogy. Telefon híján el leszünk vágva a külvilágtól, ideig- óráig ez is elviselhető. Különben is a két zsebrádió és a táskarádió ele­mes, igy se parlamenti közvetítés­nek, se a külpolitikának nem mara­dunk híjával. Ha már itt a kemény tél, akkor az időjárás úgyse változik egyhamar, igy az ilyen változásokat precízen előre jelző ízületeink, for­góink masszírozására szolgáló kis elektromos masinát se kell előven­nünk. A hús-, a mák-, a dió- és a fűszer­darálónk szerencsére teljesen ha­gyományos, kézi meghajtású, de mert főzésre nem lesz gondunk, leg­feljebb bemelegítési céllal veendők elő. Az egyre bonyolultabbá váló háztartási költségvetés betartása valószínűleg nehezül, de elkészítése nem, mert zsebszámológépem nap­elemes és már vagy tíz éve makulát­lanul működik. Hagyjuk el azonban földhöz ra­gadt szűkebb portámat és nézzünk távolabbra. A boltok pénztárgépei megállnak, tehát vagy hagyomá­nyos összeadás következik, vagy kerítenek valahonnan nagyobb tétel golyós számológépet, melyeket az oroszok olyan szédítő ütemben tud­nak csattogtatni. A telex, telefax, táv­író éppúgy műtárggyá válik, mint az iskolákban (és egyebütt) a videók, számítógépek, írásvetítők, jobb szer­kesztőségekben a szövetszerkesztő masinák, melyek kezelését én már amúgy se tanulom meg. Pénzváltó automata a megyében tudtommal nincs, igaz, hogy ez csak mérsékel­ten izgat. A buszok jegykezelő szer­kentyűi szerencsére kézi vezérlé­sűek, igy az emelendő árú tömeg- közlekedés jegyeit itthon éppúgy ér­vényesíteni tudjuk, mint a pesti villa­moson. Egyébként az írógépem is hagyományos, nem függ az elektro­mosságtól. Tehát továbbra se lesz akadálya annak, hogy cikkeimben részeltessem az olvasót, akinek ugyan ez aligha létszükséglete. A cikkek különben amúgy se jutnak el hozzá, mert a nyomda ezúttal nem géphiba miatt áll majd... Ennyit mindannapi gépeinkről. ORDAS IVÁN 37 lakás épül a Fáy lakótelepen „Tanári tervek” lakásra és nem parkra Gazdag szegények... Első ízben kap lehetőséget Ma­gyarországon egy dolgozói kollek­tíva arra, hogy megvásárolja azt a gyárat, ahol dolgozik - olvastam a minap a napi Világgazdaságban. Bár a Tungsram Konvertára beje­lentette igényét a Schreder dán cég, mely korábban a Tungsram- mal vegyes vállalati keretben állított elő korszerű közvilágítási armatú­rákat, a vállalat igazgatótanácsa mégis úgy döntött, hogy dolgozói­nak ad elsőbbséget. A Tungsram- dolgozók képviselői ugyanis azzal a kéréssel fordultak az igazgatóta­nácshoz, hogy megvehessék a gyárat. A vételár mintegy 200 millió forint, de a Tungsram hajlandó en­gedni ebből, sőt a dolgozóknak kedvezményes feltételekkel adná el a gépeket, berendezéseket is. Emellett vállalná, hogy 2-3 évig be­szállítóként foglalkoztatja egykori gyárának új tulajdonosait. A hírek szerint a téma az Állami Vagyon­ügynökség igazgatótanácsa előtt van, s valószínű, hogy hamarosan döntés születik ez ügyben. Már csak az a kérdés, hogy vajon van-e 150-200 millió forint megta­karított forintocskája a Tungsram r munkásainak? - fké ­Bonyhádon a Fáy utca és Al­pári utca közötti üres területen lakásépítési munkákat kezdtek meg a közelmúltban. A környé­ken lakó szülők szívesen vették volna, ha ezen a területen egy kedves kis park létesül játszó­térrel, de a gazdasági raciona­A kombinált ciklusú földgáztü­zelésű erőműben a legolcsóbb ma az áram előállítása, ha a szűkén vett költségeket nézzük. 50 millió forintból kihozható egy MW villa- mosenergia-kapacitás. A gáztur­binás erőmű ugyanakkor sokkal kevésbé szennyezi a környezetet, mint a szén- és ligniterőművek. A gáz a legkönnyebben kezel­hető, szabályozható tüzelőanyag, csúcserőműként kifejezetten ideá­lis. Azonban elfelejtjük azt, hogy a gázturbinás erőművek megépíté­séhez 200 milliárd forintot kellene elköltenünk a tengiz-jamburgi be­ruházásra, ahol is a forint rubelki­termelési mutatója 170 forint/RI volt. Ha Tengiz-Jamburg költsé­geit szerepeltetjük a gázturbinás erőművek önköltségében, a rájuk eső részben, akkor már nem lesz ilyen rentábilis ez a beruházás. . litások ezeket a „hétköznapján emberi” terveket egyszerűen áthúzták. A területet 2 millió 17 ezer fo­rintért megvásárolta a bonyhá­di Piramis Építőipari Szövetke­zet és lakásépítésbe kezdett. Az építkezést saját beru­Van egy másik probléma is. A Szovjetunió energetikai struktúrá­ja az összeomlás szélén van. Az el­múlt évtizedek rablógazdálkodá­sáért a mostani nemzedék fizet. Rohamosan csökken a szénter­melés, az olajtermelés, és a Szov­jetunió az idén (1990-ben) első íz­ben a második világháború után, olajimportra szorult. Csernobil kö­vetkezményeként elhalasztódnak jelentős tervezett atomerőművi be­ruházások, illetve valószínű, hogy további működő reaktorokat fog­nak leállítani. Éppen a gázkitermelő infra­struktúra tűnik a legstabilabbnak. Ennek viszont az lehet a következ­ménye, hogy a Szovjetunió a kieső energetikai kapacitásait hosszú távon éppen gázturbinás erőmű­vekkel pótolja. Ebben az esetben csökkenhet a földgáz exportja. Ve­házásként végzik, összesen három ütemben 37 lakás épül majd fel ezen a területen. Az első 11 lakás alapozási munkálatain már túl is van­nak. A kis társasházak átlagosan 80-85 négyzetméteresek lesz­gyük észre, hogy a földgázra való átállás legalábbis részben, még sebezhetőbbé teszi a magyar energetikai rendszert, hiszen sze­net, olajat lehet máshonnan impor­tálni egyik napról a másikra, de földgázt aligha. Ezért alaposan meg kell gondolni, hogy milyen mértékben kötelezzük el magun­kat a jövőben a földgázüzemű erő­müvek mellett. Éppen az energia­függőség enyhítése kívánja meg a biomassza hasznosítását nagyobb méretekben a jövőben. Nagyon alaposan meg kell fon­tolnunk, hogy a szűkén vett önkölt­ségszámítás alapján, a rövid távú előnyökért feláldozzuk-e a mező- és erdőgazdasági melléktermékek hasznosításában rejlő hosszú távú előnyöket. A szántóföldjeinken, szőlőinkben, gyümölcsöseinkben, erdeinkben évente újratermelődő nek majd, melyeket a pécsi Pollack Mihály Főiskola terve- zöcsoportja álmodott meg, így bátran mondható, „tanári tervekről” van ez esetben szó, mely egyben azt is jelenti, a park csak múló kívánság volt.- szs ­anyagok összegyűjtése, feldolgo­zása, energetikai hasznosítása oldhatja importfüggőségünket az energiahordozók terén. Figyelmeztető jel a szovjet olaj- szállítások ki-kimaradása az el­múlt hónapokban. Bár nem való­színű, hogy ebben politikai ténye­zők játszottak volna közvetlen sze­repet, a politikai helyzet szélsősé­ges változásai, sajnos, nem kizár­tak keleti szomszédunknál. Márpedig a kormány tervei kö­zött kiemelkedő helyet foglal el a gázturbinás erőmüvek létesítése energetikai gondjaink enyhítésére. Lehetőleg sohase kerüljünk olyan helyzetbe, hogy arról kell dönte­nünk; az erőművek gázcsapjait zárjuk-e el, vagy a lakosságét? Azonban a földgázerőművek mellett túlzott elkötelezettségünk révén könnyen juthatunk ilyen A gázerőművek és a biomassza Mindennapjaink A taps Eszembe jutott egy rendőr­vicc. Elmesélem. Mivel az emberek nincse­nek jó véleménnyel a rend­őrökről, elhatározzák a Bel­ügyminisztériumban, hogy csak főiskolai végzettséggel vesznek fel embereket. Eltelik néhány év, a közönség véle­ménye nem változik. Újabb felső döntés: csak egyetemet végzett lehet rendőr. így törté­nik, ám a megítélés marad a régi. Ekkor jön a nagy ötlet: nyugati szakértőket hozatnak, hogy megtanítsák vízen járni az állományt. Sikerül. Eljön augusztus húszadika, a légi­ós vfziparádé napja. A Duna- parton állók egyszer arra lesz­nek figyelmesek, hogy a rend- örosztag díszlépésben halad a Duna felett. Ezt látván a par­ton egyik néző meglöki a szomszédját: - Odanézz, mi­lyen hülyék! Még úszni sem tudnak! Nos, számomra keserédes ez a tréfa, mivel túlzott elvárást tartalmaz. A közönség ugyan­is egy rendőrtől elvárja a pszichológiai, a pedagógiai, a műszaki, a humán és még so­rolhatnám milyen ismereteket, mivel - többek között - ki kell szűrnie a tömegből a bűnözőt, lélektani, pedagógiai ismere­teivel vallomásra kell bírnia azt, máskor meg kell állapíta­ni, ki a gyorshajtó, kinek nem felel meg a gépkocsija a mű­szaki követelményeknek, vagy túl kell járni minden bű­nöző eszén... Tudom, e felsorolás csak töredéke az elvárásoknak, de abban is biztos vagyok, hogy olyan ember még nem szüle­tett a földön, aki mindenkor minden igényt kielégít Én ezért nem állok be a szapulók közé. No, de másért sem. Egy he­te, amikor az a nagy hóesés volt, akkor mesélte B. Laci ba­rátom, hogy Újvárosban a nem működő közlekedési lámpánál hosszú ideig vára­kozott egy idős asszony, egé­szen behavazottam hóna alatt mankóval. Egyszer csak me­gállt egy ARO gépkocsi, ki­szállt belőle egy köpcös, pi­ros képű rendőr, az asszony­hoz ment, átsegítette a zeb­rán. Ekkor csattant fel a taps, ami úgy gondolom, nemcsak a mának, de egy kicsit a jövő­nek is szólt. (ékes) helyzetbe az 1990-es években. 1989-2000 közötti évi plusz 1,5 százalék villamosenergia-igénnyel és évi plusz 0,2-0,3 százalék évi hőigénnyel számolunk. Kérdés, hogy ezt a növekményt gázturbi­nás erőmüvekből, vagy bio­masszából, netán importból fedez­zük? Határozott véleményem, hogy a mező- és erdőgazdasági melléktermékek bevonásának út­ját kell járnunk, és a földgázt hagy­juk meg a lakossági közvetlen fo­gyasztás számára. Csak a bio­masszában rejlő lehetőségek ki­merítése után nyúljunk más forrás­hoz! Ugyanakkor a biomassza be­vonása legalább az ezredfordulóig megoldaná energetikai problé­máinkat, de valószínű, hogy még a következő évezred első évtizedé­ben is. Emellett a biomassza ener­getikai komplexum megteremtése sokkal nagyobb szerepet játszhat­na a foglalkoztatási gondok enyhí­tésében, mint a gázturbinás erő­művekre épülő struktúra. GAZDAG LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents